Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: WLA Project - Page 6

  • NaNa
    Ezen a héten ünnepeltünk, és mint rendes új anyuka próbáltam kitenni magamért. Kedden két tortát is készítettem, egy szülinapit Lenke első szülinapjára, és egy Túró Rudi tortát Lőrinc névnapjára. Délelőtt tizenegytől délután ötig küzdöttem a konyhában a két sütivel, pedig csak a kicsi volt otthon, ő viszont mindent elkövetett, hogy keresztbe tegyen (ill. keresztbe álljon előttem).

    Szerdán volt a buli.

    A szülinapi torta a már jól bejáratott banános piskótából készült (a receptet itt már leírtam), aminek a receptjéért továbbra is hálás vagyok Andinak. Elronthatatlan darab, és miután ez készült most másodikként, még a formából is sikerül úgy kiszednem, hogy torta formája maradt. A citrommáz is sikerült idén, szóval egy szavam nem lehet.
    [​IMG]

    Nem úgy a Túró Rudi torta, aminek a receptjét a neten vadásztam (INNEN), és őszintén szólva az illusztráció is meggyőző volt.

    Már azzal nagy hibát követtem el, hogy a tortaformába sütőpapírt tettem, mert a receptben ez van, és mert olyan régi a tortaformám, hogy féltem, hogy ha nem így csinálom, akkor kifolyik majd a krém a sütőbe... Emiatt egy kupac kutyagumihoz hasonlított a kész piskóta. Egyébként a második torta ki is folyt, de szerencsére csak addig szivárgott, amíg meg nem sült annyira, hogy eldugaszolja a rést az anyag. A második tortánál arra is rájöttem, hogy a tortaformából ki kell borítani a piskótát, azért mintás a forma alja, és így nem gömbölyű, hanem lapos lett volna a torta.

    Mivel zselatint még soha nem használtam, arra sem nem voltam felkészülve, hogy hőségriadóban a zselatin nem úgy viselkedik, mint ahogy az a recept alapján feltételezhető volt... Konkrétan egyáltalán nem akart megkötni. Az eleve gömbölyded tortára nem volt egyszerű ráapplikálni a zselatinos túrókrémet. Készítés közben ezért fél-egy órákat töltött a hűtőben a munkadarab, hogy a végeredmény olyan legyen, hogy még a csokimázzal is be tudjam vonni, és az vízszintes maradjon rajta.

    turo_rudi_torta_4.jpg turo_rudi_torta_3.jpg turo_rudi_torta_2.jpg turo_rudi_torta_5.jpg

    Nem titkolt szándékom volt ugyanis a Mikulástól és a Húsvéti nyúltól megmentett közel fél kiló kakaós bevonómassza felhasználása. Végül persze nem kellett hozzá annyi, úgyhogy még később is tudok majd kísérletezni, cserébe viszont olyan vastag lett a máz, hogy nem vitte a kés. Viszont a végeredmény legalább vízszintes tetejű torta lett.

    A ronda de finom kategória dobogós helyéért szálltam ringbe idén is, és azért a végeredményt nézve sokkal jobb vagyok, mint azok a lelkes anyukák, akik EZEKET A TORTÁKAT hozták össze.

    turo_rudi_torta_1.jpg
    Mina, bae és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    [​IMG]
    És én is így nézek ki...
    motorosnagyi és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    Tegnap belenéztem a postaládába, hogy jött-e valami, és ez a látvány fogadott:
    [​IMG]
    Igen, ez az, aminek látszik. A csaj nem Hófehérke, és csak 5 törpe van vele.
    motorosnagyi, SzGabó és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    Felépítem, lerombolja. Meggyúrom, kilapítja. Elpakolom, kiborítja. Összerakom, szétszedi. Kicsit fárasztó tud lenni...

    [​IMG]
    A lényeg, hogy tanuljuk meg élvezni a játékot így! Most ez van. Később gondolom már magától összerakja, elpakolja, felépíti, és nem lesz szükség rám a játékhoz. Viszont nekem is lehet kedvencem... most pl. ez a motor. Szerintem zseniális. Ha már nekem kell keresgélni a csavarokat a bútorok alatt, és újra összeszerelni, hogy megint szét lehessen csavarozni, legalább közben jól szórakozzak.

    (Köszi Vikics, jó kis ajándék...)
    motorosnagyi, SzGabó és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    Nálunk ez így megy. A biztonság mindenek előtt.

    [​IMG]
  • NaNa
    Semmit nem erőltetek, de ha már arra jártunk, mutattam neki egy motort. Úgy tűnt, tetszik neki. Pont a mérete.

    [​IMG]

    Vidék, Mina és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    Mindig sok ismerősöm volt, és általában a memóriámmal sincs baj. Viszont már jó pár éve rájöttem, hogy a memóriám képeket rögzít, illetve képekhez kapcsolja később a további információkat.

    A motorosokkal volt eddig a legkevesebb probléma. A sok, mások által egyformának titulált, bőrdzsekis, hosszú hajú, szakállas bikert hiba nélkül megismertem mindig bármilyen körülmények között. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tudtam a nevüket, hanem azt is, hogy ki melyik klubba tartozik, vagy milyen motorja van.


    Aztán egy pár éve divat lett a rövid haj motoros körökben is. Vagy csak megöregedtek a motorosok és kihullott a hajuk, vagy megőszültek és ezért döntöttek a rövid haj mellett, ki tudja. Az biztos, hogy nálam aki rövid hajú, valahogy kiesik a pixisből, és nem ismerem fel többet. Vagy legalábbis nagyon nehezen... mondjuk ha ott a motorja.

    Anno, mikor aerobic oktató voltam, feltűnt, hogy azokat a lányokat, akik rendszeresen járnak hozzám, hetente többször is órára, más helyszínen (pl. a postán), más ruhában (normál utcai, nem sportruházat :) ) nem ismerem meg. Pontosabban megismerem, látom, tudom, hogy ismerjük egymást, csak az nem ugrik be hirtelen, hogy honnan.

    Hétvégén az óvodai nyílt napon rám köszönt egy anyuka. Tudtam, hogy ismerem, találkoztunk már valahol, de hol, de hol... és akkor szerencsémre odaszaladt hozzá a kisfia, és rögtön képbe kerültem. Durva. Ő volt Erik anyukája a Sün Balázsból, és azt sem tudom, hogy mi a neve...

    Aztán elmentünk a Gigamachine Diner megnyitójára, és a régi rocker arcok, a motoros csajok és pasik babakocsit tologatva, vagy a kezükben kisgyerekkel beszélgettek. Több gyerek volt, mint motor, legalábbis a délutáni matiné előadáson, amikor mi ott voltunk.

    Belegondoltam, hogy itt vagyok rövid, szőke hajjal, motor és motoros ruha nélkül két pici gyerekkel, és csodálkozom, hogy alig ismernek meg? Még jó, hogy ott volt velem a férjem, akit viszont mindenki felismert. :D
    SzGabó, Vica67 és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    A Harley-Davidson WLA motorkerékpárt az amerikai hadsereg számára gyártották a második Világháború körül. Egy létező civil modellt, a WL 45 solo motorkerékpárt alakították át katonai célokra. A nevében a 45 a hengerűrtartalomra utal: 45 köbhüvelyk = kb. 740 cm3. A "solo" azt jelzi, hogy a motor egyszemélyes volt.

    [​IMG]
    Ez a blokk 1942-es kiadású, azaz 73 éves...
    Mina, ekime6 és suzu kedveli ezt.
  • NaNa
    A hét elején még hideg volt motorozni, ezért alaposan fel kellett öltözni. A biztonság mellett a stílusérzék is számít.
    [​IMG]
    Mina, Mamóca, ekime6 és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    ...bevallom, én még mostanáig soha. Nem is gondoltam, hogy kéne, hiszen minden magyar gyerek tudja ovis kora óta vagy még korábban, hogy ilyenkor meg kell locsolni a lányokat, a fiúk meg piros tojást kapnak.

    Azt is megtanították nekünk később, hogy az egyházi ünnep ebben az esetben is egy pogány hagyományra telepedett rá. Eredetileg termékenység "varázslásról" van szó, vagyis a fiúk azért locsolják meg a lányokat, hogy termékenyek legyenek és a tojás is a termékenységet szimbolizálja, hiszen abból lesz a kiscsirke.

    [​IMG]

    Na jó, ez mind ok, de gyerekkorom óta nem igazán erőltettük ezt a szép népszokást. Persze családon belül a férfiak meglocsolták a nőket, és 1-2 barát is be-be esett ilyenkor, de nálunk a családi hagyomány az volt, hogy húsvét hétfőn lábujjhegyen közlekedtünk a panel lakásban, nehogy a locsolók meghallják, hogy otthon vagyunk, aztán amikor tiszta volt a levegő, leléptünk a telekre. Mondjuk megértem apámat, hogy ilyen biztonsági intézkedéseket vezetett be, hiszen három lánya van.

    Később, mikor már külön laktam, akkor is inkább kirándulni mentünk ilyenkor vagy még később motorozni. A csömöri motoros haverokkal ilyenkor mentünk mindig Abcra, aztán amikor egyre több lett a gyerek már csak autós kirándulások voltak. Idén nem tudom volt-e valami közös program.

    Az én fiam már tavaly is locsolkodni ment az apjával, idén meg mi csajok már együtt vártuk itthon a locsolókat. Volt időm gondolkodni...

    Szóval arra jutottam, hogy szép ez a sztori meg a termékenység varázslás meg ilyenek, de igazából itt arról van szó, hogy ilyenkor az apukák felkerekednek a fiaikkal, és meglátogatják azokat az ismerős családokat, akiknek hasonló korú lányuk van. Nem árt már idejében kiépíteni a kapcsolatokat, felmérni a terepet, hogy mire számíthatnak, jó lesz már időben kinézni a jövendőbelit a fiúnak.

    Attól függően, hogy hol milyen a fogadtatás, levonhatják a következtetést, hogy mennyire vendégszerető, gondoskodó, jómódú az illető család, hiszen valószínűleg a kislányból is ilyen felnőtt nő lesz majd, és nagyjából tippelni lehet a leendő hozományra is. Később pedig, ha a fiú valahol piros tojást (is) kap, lehet sejteni, hogy kölcsönös a szimpátia.

    Ahogy ezt végiggondoltam, összeroppantam a felelősség terhe alatt. Tehát rajtam fog múlni, hogy a lányomnak milyen férje lesz majd. Idén például a sok bába között elveszett a sonka. Én vettem volna, de a férjem azt mondta, hogy ő szerzett, aztán itt állunk húsvétkor és a lényeg lemaradt.

    Amint idáig jutottam a gondolatmenetben, rádöbbentem, hogy az egyetlen locsolóinknak elfelejtettem odaadni a tojásokat, így üres kézzel távoztak. Szerény vigasz, hogy Ferkónak lánya van, ő pedig 4 évvel idősebb, mint az én fiam (bár később lehet, hogy ez a korkülönbség mit sem számít majd), a nagy fia pedig majdnem hússzal idősebb, mint a lányom.

    Szóval most abban reménykedem, hogy az első éles húsvéti locsolkodással talán nem szúrtam el teljesen a gyerekeim jövőjét.
    Mamóca és Mina kedveli ezt.
  • NaNa
    Ezt a játékot kb. negyven évvel ezelőtt kapta az unokatesóm, és játszottunk vele mindannyian a család gyerekei. Most egy újabb generáció nő fel rajta. soha nem lehet megunni.

    [​IMG]

    A legenda szerint eddig egyszer kellett benne elemet cserélni pár éve, pedig párszor már körbementek az egyenlítőn ezek a kacsák.
    Vidék, Mina és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    Minden alkalommal, amikor a világhálón megjelenik egy olyan képsorozat, hogy ilyennek látnak mások, én meg ilyennek látom magam, mindig eszembe jutok. Elgondolkodom, hogy valójában mennyire igaz az, hogy az ember sokszor nem úgy ítéli meg magát, mint a külvilág.

    Legutóbb például akkor jutott ez eszembe, mikor a fodrász ismét valami olyan hajkoronát varázsolt a fejemre, amilyen a hetvenéves konyhás néniknek van. Talán kár volt elárulni a korom. Azután már hiába mondtam neki, hogy valami bohókás, fiatalos, könnyen kezelhető hajat vágjon, amivel nem néznek majd férfinak akkor sem, amikor épp leveszem a bukósisakot.

    Amikor megláttam magam a tükörben, ez a képsorozat pattant ki a fejemből:

    [​IMG]

    Most meg, hogy jobban megnézem ezt a képet, igazából valamiben mindenkinek igaza van... csak nézőpont kérdése. :D

    (A képen nem az a frizura látható...)
    Witch77 és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    A szép, színes gyurmáim pályafutása nem indult túl fényesen, és attól tartok, a vége is elég csúfos lesz.

    [​IMG]

    OK, tudom, ez fotóblog, ezét nem is akarnám túl bő lére engedni...

    Mikor elkészültem a gyurmákkal, nagyon büszke voltam magamra, mert igazán jól sikerültek. A tojásfestéktől szép volt a színük, és nagyon puha, lágy a tapintásuk (az nem a festéktől), öröm volt gyúrni őket. Mikor Lőrinc meglátta, csak annyit mondott: "színes gyurma nejom". Hát köszi. Akkor dobjam a kukába?

    Pár napig próbálkoztam rábeszélni, hogy de jó a színes gyurma, de akkor már bővebben kifejtette, hogy a sárga is nejom, a piros is, a zöld is és a kék is. Szóval bezártam őket a légmentesen záródó műanyag dobozokba, és bekerültek a hűtőbe.

    Aztán hétvégén, mikor épp a középfülgyulladás miatt ragadtunk a lakásban és már nem tudtam milyen elfoglaltságot kitalálni, elővettem a gyurmákat, és elkezdtem gyurmázni. Szép színes golyókat gyúrtam, ami hamar felkeltette "Kilapító Lőrinc" érdeklődését, és szép lapos (és színes) palacsintákat gyártott a golyóimból.

    Azóta a színes gyurma mégis jó... Igaz, már nem emlékeztet az eredeti önmagára, legfőképp a színe nem. Sőt, leginkább egy nagy kupac kakára emlékeztet.

    Az állaga egyébként még mindig jó, még mindig puha, és jó gyúrni. Ha beletúrok, akkor van benne minden: egy 10 forintos, egy játékcsavarhúzó feje, cseresznye- és citrommag, és még sok más változatos érdekesség.
    ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    A cím így azért nem teljesen korrekt, mert nem sütöttem, hanem főztem, és nem motort, hanem gyurmát. A végeredmény persze így is motor lett.

    [​IMG]
    Minden tiszteletem az anyukáké, akiknek ahhoz, hogy a gyerekeiket minden körülmények között lefoglalják, olyan kreatívnak kell lenni, hogy mire a gyerekeik 18 évesek lesznek, simán elmehetnének valami luxusszállodába animátornak horribilis összegért. Na persze addigra valószínűleg egyik anyuka sem szeretne ilyen karriert, sokkal inkább vágynak valami felnőtt programra, egy színházra, mozira, buliba a barátokkal vagy egy csendes estére kettesben a férjével. Bár ehhez azt hiszem nem kell eltelnie 18 évnek.

    Nálunk egy hete megy a gyurmázás, és miután a sima só-liszt gyurma ennyi idő alatt kiszáradt, úgy gondoltam, itt az idő, hogy valami tartósabbal próbálkozzak. A főzött gyurma állítólag egy hónapot is kibír, és nem kell hozzá más, mint:
    • 25 dkg liszt
    • 2 evőkanál só
    • 2 evőkanál olaj
    • 1 kávéskanál citromsav vagy borkősav (hogy ne penészedjen meg)
    • 3 dl víz
    A motoros pogácsaszaggató is már évek óta megvan, de még csak most csomagoltam ki. Ki tudja, lehet, hogy idén már motor formájú süteményeket eszünk az ünnepek alatt.
    ekime6, Mina és Vidék kedveli ezt.
  • NaNa
    Végülis sikerült meggyőzni magunkat, hogy Bogyó és Babóca egyáltalán nem gáz. A gyerekek szeretik, és a főcím dal is belemászik az agyadba hamar... na jó, az kicsit gáz, mikor az éjszaka közepén felébredsz, és még mindig azt dúdolod.

    [​IMG]

    De a férjem megtalálta a magyarázatot. Szóval nem gáz egyáltalán: "Bogyó és Babóca, két jó barát kalandja..." pont mint az Easy Rider. Az is két jó barát kalandja...
    bae és ekime6 kedveli ezt.