Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: WLA Project - Page 3

  • NaNa
    Talán nem köveztek meg, hogy végül úgy döntöttem, hogy a szombati napomat nem (sem?) motorozással töltöm.

    [​IMG]

    Az úgy volt, hogy szerdán lenn voltam az éppen nyíló Harley-Davidson Open Road Festen motort tesztelni, ahova @Ste.funny :) is velem jött motorral. Motorokkal mentünk, ott is motoroztunk, aztán átmotoroztam a barátnőmhöz Hárskútra, ott aludtam, és délelőtt, mikor már a téli felhők nagyjából kezdtek felszállni, hazamotoroztam.

    Ok, mostanában papírkutya vagyok, de ez a három órás út kicsit kicsinált. Csak pest-megyei matricám van, szóval kis utakon mentem, ráadásul egy hónapja dúl az allergia, taknyom-nyálam összefolyik, a szemem állandóan viszket és be van dagadva... (egy hete már a glutént is kerülöm, hátha ez lesz a megoldás).

    Hétvégére volt egy meghívásunk a Drink'n'Ride nevű motoros túrára, ahova mindketten akartunk menni a férjemmel, és sikerült lepasszolni a gyerekeket @Bömci-nél, szóval minden adott volt.

    Kivéve, hogy a férjem kitalálta, hogy ő szombaton reggel 6-kor fog indulni, mert aznap Körmendre kellett volna a társaság után mennünk, akik minden nap máshol éjszakáztak. Ja, és amúgy alig várja, hogy végre ezen a nomád túrán a motorja mellett aludhasson sátor nélkül... ettől az infótól szintén nem jött meg a kedvem.

    A korán kelést még hétköznap sem bírom, és csak nagyon ritka esetben vagyok hajlandó hétvégén kikelni az ágyból annál hamarabb, amikor feltétlen muszáj (ez általában max. fél hét mostanában, mert a lányom szintén nem alszik tovább reggel 6-nál).

    Aztán magamba néztem és rájöttem, hogy most semmi másra nem vágyom jobban, mint egy napra (jó egy hónapra inkább) egyedül magammal. A gyerekek sincsenek itthon, a férjem is elmegy, ilyen nem történt jó 7 éve.

    Szóval szombaton itthon maradtam, és elhatároztam, hogy nem csinálok semmit. Csak 10-kor másztam ki az ágyból, 11-kor megettem az ebédet, mert reggelizni már késő lett volna, aztán kifeküdtem a kertbe, ahol egy kezemen meg tudom számolni hányszor feküdtem eddig.

    Jó, egy kicsit csaltam, mert beindítottam a mosogatógépet, a mosógépet és a robotporszívót is és végül ki is teregettem, de befogott szemmel haladtam el mindahányszor a hegyként tornyosuló tiszta ruha halom mellett, ami kb. 3 hete gyűlik a fotelben, szóval egy hős vagyok.

    Este megnéztem egy filmet. (Ajánlom mindenkinek a Free Solo című dokumentumfilmet, ami egy szabad mászóról szól, aki kötél nélkül, egyedül mászik meg iszonyú magas hegyeket.)

    Király volt, csak rövid. Mármint nem a film. Az elég hosszú...

    Vasárnap @Bömci visszahozta a gyerekeket és lementünk a telekre a Duna mellé. Mondjuk 30 fokban ez az ideális program. Napközben a férj is megérkezett motorral, boldogan, hogy mennyi jó arccal találkozott, szocializálódott és beszélgetett, és mindenki elégedett volt, hogy azt csinálhatta, amire vágyott.
  • NaNa
    A héten valójában szinte semmi érdemleges nem történt. Kedd óta a lázas gyerekemmel vagyok itthon, és mivel a 39 fokos láz mindössze 1 napig tartott, a szerdai egész napos alvás (mármint ő aludt, én meg tudtam dolgozni), a hét hátralévő részében kénytelen voltam megosztani egy hurrikánnal a hómofiszomat.

    [​IMG]

    Ma úgy ítéltem meg, hogy a majdnem egyheti bezártság után mindannyiunknak jót fog tenni egy kis levegő, és talán a bacik is megfagynak a hidegben. Elkirándultunk hát a közeli Caprera patakhoz, ami télen is gyönyörű. Onnan a Csobaj bánya felé kanyarodtunk haza, ami viszont elkeserítő most, hogy kezdik feltölteni, és valószínűleg ide is CSOK-os lakótelepet építenek majd.
    Vickancs kedveli ezt.
  • NaNa
    A napokban olvastam egy mémet a neten, ami arról szólt, hogy szeresd a telet, mert ha nem szereted, attól még ugyanúgy lesz tél, viszont nem mindegy, hogy te hogy érzed magad közben. Vagy ilyesmi...

    [​IMG]

    Nekem ezzel sosem volt problémám, szeretem a telet, a havat, ahogy a tavaszt, a nyarat, az őszt is. Mindegyiket másért. Mivel most tél van, próbáljuk kiélvezni azt, amit ilyenkor lehet csinálni, úgyhogy vasárnap elmentünk a Nagy Sportágválasztóra, ahol mindenféle téli sportokat lehetett kipróbálni.

    A vége az lett, hogy miután a gyerekeknek a lábán életükben először volt korcsolya, és nagyjából másfél órán keresztül csak estek-keltek (egyszer még én is seggre estem, ami még mindig fáj), és meg voltam győződve, hogy többet jeget sem akarnak majd látni, hazafele végig azt hallgattam, hogy mikor megyünk megint korizni és mikor veszek már nekik korcsolyát. Az egyik jégtáncos, a másik hokis akar most lenni. :D

    Szóval hamarosan megint mennünk kell korizni, aminek örülök, mert szeretek korizni, de már évek óta nem volt a lábamon korcsolya. Még jó, hogy a jégcsarnok nyáron is nyitva van, bár nyáron kevés embernek jut eszébe, hogy korizni kellene menni.
    Vidék, Zsila, Vickancs és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    Nem tudom, hogy a reflexeim romlottak el az elmúlt néhány hónapban vagy csak szokni kellene a technikát, de első (és egyben utolsó) próbálkozásom alkalmával túl sok volt a gyalogos áldozat. Meg persze a végén én magam is egy frontális ütközés következtében estem ki a játékból.

    [​IMG]

    A gyerekek sokkal profibbak nálam, úgyhogy a vége az lett, hogy inkább hátul utaztam a hat éves fiam mögött a Harleyn. Igaz, hogy a lába nem ér még el a fékig, de csumagázon, féktelenül száguldva is ügyesebb, mint én. Hát ez van. :D
    bocsi kedveli ezt.
  • NaNa
    Karácsony és szilveszter között mi más történhetett volna velünk, mint ami mindenki mással: jártuk a családot, karácsonyoztunk, ajándékokat bontogattunk, unokatesókkal múlattuk az időt, és ipari mennyiségű Legót halmoztunk fel. Ezért is fordulhatott elő, hogy mindeközben észre sem vettem, hogy majdnem elfelejtettem az idei utolsó posztot a fotóblogba.

    [​IMG]

    Ezúttal a fiúk vannak a képen, ahogy épp egy újabb Legót állítanak össze. Már kirázzák a kisujjukból, hiszen nem ma kezdték (Lőrinc 3 évesen kapta az első készletet, ami 8 évesnek való volt). Az ünnepek alatt napi hármat raknak össze, aztán kezdődik a nyavalygás, hogy még melyiket szeretnék. Nem is értem, mi értelme ennek így, hiszen összerakják, aztán nem is játszanak vele...

    Na mindegy. Szóval nálunk ilyen nyugisan, betegen, aztán lábadozva telt a két ünnep köze. Remélem, nálatok is minden jól ment!
    Vidék kedveli ezt.
  • NaNa
    Habár két héttel ezelőtt még igen távoli jövőnek tűnt a karácsony, mostanra azért kezd már a körmömre égni a tennivaló. Az időközben arcüreg gyulladássá erősödő megfázás igazán nem támogat ebben, de ha jobban belegondolok, tavaly decembertől májusig szinte folyamatosan arcüreg gyulladásom volt, úgyhogy ha meg nem is gyógyulok egyhamar, biztos hozzászokom megint, hogy nem kapok levegőt és folyamatosan fáj a fejem.

    [​IMG]

    Az azért megnyugtató, hogy - a tavalyi évvel ellentétben - most időben megérkezett minden, amit a webáruházból rendeltek, és fel is tudtam adni őket. Aki ez után rendel, az nyilván tisztában van vele, hogy már igen szűkös az idő úgyhogy ezt a felelősséget már könnyedén elhárítom magamról. Innentől tényleg a családi karácsonyra fókuszálok elsősorban.

    Bár szombaton munkanap volt, így még fel tudtam adni a csomagokat, a gyerekek itthon voltak, mert nekik viszont oviszünet volt. Mindegy, a napot megkoronáztam azzal, hogy a magamnak rendelt motoros LED fényfüzért is felapplikáltam az irodába, hogy itt is átjárjon az ünnep hangulata.

    Míg a gyerekek a frissen hullott hóban hancúroztak, bekevertem a mézeskalács tésztáját, de végül én voltam az, aki lefújtam a sütögetést, és helyette indítványoztam, hogy nézzük meg a Reszkessetek Betörők második részét. Múlt hétvégén megnéztük az elsőt, és a 6 éves fiamnak nagyon bejön, így mi is jót szórakoztunk rajta, hiszen már évtizedek óta nem láttuk.

    [​IMG]

    A mai napra maradt a mézeskalács kiszaggatása és sütése, így előkerültek a motoros mézeskalács formák is. (Amiből amúgy dupla készlet van, mert tavaly nem találtam meg csak karácsony után, ezért vettem még egy csomaggal.) Mivel a gyerekek kitartása nem tartott soká, nekem meg nem volt türelmem szarakodni velük, a végére már egyre kevesebb lett a motor, és egyre több az egyszerűbb, kevésbé problémás forma.

    Amúgy teljesen mindegy, mert ahogy szedtem ki a sütőből folyamatosan fogytak, szóval lehet, hogy jövő hétvégén készül még egy (dupla) adag. Mert valamilyen csoda folytán reggelre már a negyede hiányzott a hűtőben tárolt bekevert tésztának is, így mostanra a dupla adagból már csak egy szimpla adag maradt.

    Így telt nálunk az advent harmadik hétvégéje. Mindjárt meg is gyújtom a harmadik gyertyát, mert a múlt hétvégén is majdnem elfelejtettük.

    Nálatok hogy telik a karácsonyi készülődés?
    bocsi és Vidék kedveli ezt.
  • NaNa
    Bocs, akkor rossz helyre parkoltunk:

    [​IMG]


    Viszont ha már rákattintottál, mutatok még valamit. Tegnap egy sellőt találtam a konyhában. A meglepetéstől majdnem kicsúszott a számon, hogy "ördög és pakol!", de ez egy sellő, aki pakol...


    [​IMG]
    Vidék és Yamina kedveli ezt.
  • NaNa
    Míg mindenki más motorozott, mi a családdal töltöttük a hosszú hétvégét. Illetve az őszi szünetet, ami amúgy nekünk még nincs, mert még oviba járnak a gyerekek, és amikor csak lehet, visszük őket. :D

    Hétvégén pl. Szilvásváradon kirándultunk, ahol az ősember barlangját is megnéztük.

    [​IMG]

    Na akkor esett három csepp eső, de amúgy egész hétvégén 20 fok körül volt. Ez persze tök jó, de nagyon irigykedtem a motorosokra, akiket láttunk a Bükkben meg a Mátrában gurulni mindenfele.
    Vidék kedveli ezt.
  • NaNa
    A héten semmi izgalmasról nem tudok beszámolni, hiszen kedd óta itthon vagyok betegállományban a nagyobbikkal. Ahelyett, hogy javulna a helyzet - mondjuk az eredeti ok már elmúlt - most még benéz egy fosós-hányós is, szóval ennyit a hosszú hétvégéről. Így mondjuk tényleg hosszú lesz.

    [​IMG]
    Szóval a legizgalmasabb ilyenkor a betegápoláson és azon kívül, hogy a napi itthoni meló mellett még főzőcskézhetek is (ha oviban vannak, akkor elég 2-3 naponta), hogy folyamatosan pakolok, rámolok, rendet teszek. Amikor az egyik szobában végzek, mehetek a másikba... és mindezt nagyjából azért, mert a gyerekek mindig lelkesen segítenek.

    Amit elrakok, azt újra előveszik, ha nem figyelek. Kipakolják a komplett szekrényt a szoba közepére, amibe előzőleg hajtogattam be a kétheti mosott ruhát, és a friss bevásárlás is a játék tárgya lesz amíg elmegyek a WC-re.

    [​IMG]

    De sebaj, cserébe itt a hosszú hétvége, amikor mindenki (más) pihen. Nekem meg folytatódik ugyanaz két gyerekkel, és remélhetőleg mire az egyik meggyógyul, elkapja a másik is bacikat. Vagy ami még jobb lenne: én kapom el.

    Egy dolog vigasztal, hogy már eltelt majdnem a fele.

    Remélem, ti legalább motoroztatok tegnap még a jó időben!
    Vidék kedveli ezt.
  • NaNa
    Ezt a copfot még magamnak rendeltem. A régi fórum tagok talán még emlékeznek, akkor úgy gondoltam, valamikor majd egy felvonulásra vagy ilyesmire felteszem a sisakomra. Ez az idő sosem jött el. Valahogy végül sosem éreztem késztetést, hogy komplett hülyét csináljak magamból, meg amúgy sem vagyok egy nagy felvonulós.

    [​IMG]
    Sebaj, sokkal jobb helye lett a kislányom sisakján. Mióta futóbiciklire ült, neki is kellett sisak, és akkor eszembe jutott, hogy valahol van egy ilyen is.

    Nagyon bírom, hogy mindenkinek mosolyt csal az arcára a lobogó, rózsaszín copfjaival. Ő persze néz ártatlan szemekkel és nem érti... és akárhányszor elfut mellettünk egy nő, azt mondja: "Ez a néni is nagyon szép!"
    Vidék kedveli ezt.
  • NaNa
    Pénteken autómentes nap volt. Igazából szombaton, szeptember 22-én van, de szerintem az ovisokon meg az iskolásokon kívül senki mást nem érdekel... ha utazni kell - és szombaton miért ne kellene - hát mindenki autóval utazik. Vagy motorral.

    [​IMG]

    Nálunk ez úgy volt, hogy a kisfiam (majdnem 6) közölte, hogy pénteken autómentes nap van (Európai Autómentes nap, a 17. Európai Mobilitási Hét keretein belül), tehát nem mehetünk kocsival az oviba, sőt robogóval sem, sőőőőt még biciklit is kell vinni. És mivel az ovi légvonalban 2 km, a legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy akkor bringára pattanunk, és elbringázunk.

    Tök jó volt amúgy, egész ügyesen vették mindketten az akadályt, bár a kislányom (4) már az út negyedétől sípolt, hogy neki fáj a lába és ő nem is akart biciklivel menni, de aztán meglátta a bringaparkban a fákat, és eszébe jutott, hogy ott látott valamikor egy mókust, és onnantól végig énekelte, hogy "Mókuska, mókuska, felmászott egy fára...". Cuki. :D

    Nekem persze onnan még haza is kellett bringáznom, ami így 1 óra volt összesen, kb. 5 km. Nem olyan nagy táv, de itt felénk egészen nagy dombok vannak, ha valaki nem kerékpározik rendszeresen, az sajnos csak tolva jut fel... mármint én.

    Úgy volt, hogy délután is bicajjal jövünk haza, de sajnos erre már nem került sor, mert délutánra belázasodtam, még kocsival is alig bírtam elmenni értük, és sajnos ezután az egész hétvégi programot sztornóznom kellett, mert helyette lázasan feküdtem az ágyban.

    Mostanra már jobban vagyok, szóval újra itt.

    Óvakodjatok az ovis vírusoktól, mert amitől a gyerekeknek csak folyik egy kicsit az orra, az a szülőket napokra ágynak dönti!
    SzGabó, Yamina, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    Sajnos nem motorral, mert a másik anyuka, akinek véletlenül épp most volt pár nap szabija nem motoros (majd lehet, hogy rábeszélem). Szóval beültünk ketten a kis Suzuki Swiftbe és leugrottunk 5 napra Horvátországba. Azt hiszem, mindkettőnkre ráfért ez a kis felelősségmentes pár nap.

    [​IMG]

    Gyorsan körbementünk az Istriai félszigeten, mint Thelma és Louis, csak mi a végén nem ugrattunk a szakadékba, hanem hazajöttünk. Bár, ha jobban belegondolok, ez is megfelel egy szakadékba ugrásnak.
    Te, Vidék és Yamina kedveli ezt.
  • NaNa
    Még emlékszem azokra az időkre, amikor télen-nyáron, hóban-fagyban motorral jártam mindenhova. Volt már autóm is, de hacsak nem kellett a kutyámat is magammal vinnem, akkor fölösleges volt autózni. Ráadásul a motor sokkal vagányabb is, meg persze praktikusabb, ha a városban parkolni kell, ésatöbbi... gondolom ezt nem kell elmagyaráznom.

    [​IMG]

    Na ekkoriban többször előfordult, hogy mikor mégis kocsiba ültem, annyira elragadott a flow, hogy elfelejtettem, hogy nem motorral vagyok, és majdnem előre soroltam a lámpánál a kocsik között, vagy majdnem elindultam előzni úgy, hogy csak a felezőn belül fértem volna el. Szerencsére az utolsó pillanatban mindig észbe kaptam, de azért ijesztő érzés volt.

    Az elmúlt években megfordult ez az arány. Pontosabban az arány még a réginek a közelében sincs, de most, hogy már Lőrinc lassan 6 éves és Lenke is oviba jár, egyre többször sikerül elszabadulnom... na jó, leginkább csak oviidőben, mivel nincsenek olyan nagyszülők kéznél, akik bevállalnák őket több napra, de azért mondhatom, hogy újra rendszeresen motorozom. (Nem kell röhögni, a havi egy is rendszer. :D)

    Szép lassan visszaszokom a motorozáshoz. Szerintem egész jól megy, hiszen szerencsére egy percig sem volt olyan parám, amiről több motoros anyuka is beszámolt már, hogy "jujj, anya vagyok, mi lesz a gyerekekkel, ha történik velem valami". Ha ilyen lenne, szégyenszemre azonnal abbahagynám a motorozást és átpasszolnám valakinek a CsaM-ot.

    Viszont azt vettem észre, hogy le vagyok lassulva motorozás közben. Persze a motorom sem az az ugribugri fajta, de mostanában többször is azon kaptam magam, hogy csak üldögélek a motoron, nézek ki a fejemből és sodródok a forgalommal. Eszembe nem jut például előzni, gyorshajtani vagy előre sorolni a lámpánál...

    Persze jó ez így, ezzel senkit nem zavarok, maximum hülyének néznek (főleg a motorosok, akik elhajtanak mellettem), hogy nem használom ki a motor adta lehetőségeket, az autósok meg örülnek, hogy végre alaposabban is megcsodálhatnak testközelből egy gyönyörű motort.

    A múltkor az 51-esen csorogtam hazafele Dunaharaszti előtt, mikor rápillantottam a kilométerórára és megdöbbenve tapasztaltam, hogy hatvannal megyek a kocsisor mögött ott, ahol egyébként 90-nel lehetne. Persze mire erre rájöttem, már késő volt előzni, beértünk a kereszteződéshez. Ha már így alakult, legalább ott előrementem a lámpánál.

    Na ez volt az a pillanat, amikor megfogalmazódott bennem, hogy annyira el vagyok szokva a motortól, hogy úgy közlekedek vele, mintha autóval lennék: szép türelmesen döcögök a dugóban, kivárom a sorom, nem előzök, csak ülök és gondolkozom... Jól esik. Már nagyon hiányzott.
    Geminibike, bocsi és Vidék kedveli ezt.
  • NaNa
    Igazából el sem mentünk, és mégis hazatértünk.

    [​IMG]

    Vasárnap Zalabán voltunk a Szikince fesztiválon, ahol mindenki magyarul beszélt, magyar zenekarok voltak a fellépők. Mi az Első Pesti Rackák miatt mentünk-jöttünk, hiszen másfél óta volt az út, és a gyerekeknek este már a saját ágyukban kellett aludni.

    Jó volt. Sok magyar motorost láttunk az úton. Legközelebb jó lenne motorral menni ezen az útvonalon.
    Neked tetszik.
  • NaNa
    A héten családi nyaralás volt a program 5 unokatesóval, ami egészen jól sikerült így, hogy már majdnem teljesen önjáróak az utódok. Voltak olyan percek, amikor csak ültem és nem csináltam semmit. Főleg, hogy a főzés és a takarítás sem az én dolgom volt.

    [​IMG]

    Kár hogy nem maradtunk még egy hetet. Vagy kettőt. Bár nekünk az időjárással is szerencsénk volt, a mai már nem annyira kedvez a nyaralóknak.
    Vidék kedveli ezt.