Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: WLA Project - Page 3

A héten ismét semmi motoros témájú kép nem készült. Igazából fénykép sem nagyon, miután harmadik hete vagyunk itthon összezárva a családdal. Azért már sütöttünk mézeskalácsot, és van pár kép a cicáról meg a gyerekekről.

​

A kirendelt covid PCR teszttel remek kis kalapajkába kerekedtem. Kiderült, hogy én is elkaptam, pozitív lett, de a teszt valamilyen oknál fogva mégsem az én neveme szól, ezért valószínűleg nem kapok kártyát. Viszont három hét után meguntam, hogy itthon dekkolunk.

A gyerekek szinte végig egészségesen unatkoztak és hiányolták a sulit, de a gyerekorvos azt mondta, hogy a beteg családtagok utolsó tünetes napja után 10 napig kell még otthon maradni... ami azt jelentené, hogy idén már nem mennek iskolába, pedig decemberben még egy napot sem voltak.

Úgyhogy pénteken felkerekedtem velük, hogy leteszteljék őket is, hogy hétfőtől - az utolsó héten a téli szünet előtt - mehessenek iskolába.

Ha már ott voltam, engem is letesztelt a gyerekorvos. Igazából a jelentősége csak annyi, hogy én sem vagyok beteg, tehát miattam már mehetnek. Amúgy is itthon dolgozom és a munkáltatóm is én vagyok, engem meg nem érdekel, mert betegen is meg kell főzni meg ki kell takarítani és cikket is kell írni... csak szolidáris voltam a gyerekekkel.

Szóval túl vagyunk rajta. Valószínűleg nem először és nem is utoljára. Először 2019 novemberében voltak a férjemnek ugyanilyen tünetei, csak akkor még senki nem tudta, hogy mi ez. És ha igaz, hogy a védettség csak néhány hónapig tart, akkor mindenki biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb el fogja kapni.

Kitartást mindenkinek az év hátralévő részére!

Igazából nem akarok beszélni róla. Millió jobb dolgom lenne, mint az egész decembert karanténban tölteni és itthon írni-olvasni tanítani az elsős gyerekemet.

Pusztán csak azért mentem bele, hogy leteszteljenek, hogy hátha pozitív lesz, kapok whitecardot és akkor elmehetek végre fogorvoshoz betömetni a fogamat meg megnézhetem a lányom táncbemutatóját februárban.

​

Vagy negatív lesz, és akkor mehetnek a tök egészséges gyerekeim iskolába ahelyett, hogy az egész decembert a tévé meg a számítógép előtt a lakásba bezárva töltenék, miközben az összes karácsonyi és mikulás programról lemaradnak.

A gyorsteszt negatív lett, és azt mondták a PCR eredménye 1-2 nap. Mit mondjak? A türelem tornaterem. Na azzal már dunát lehet nálunk repeszteni.

Az megvan, hogy a gyerekek minden második héten itthon vannak egy hetet? Nekem úgy tűnik, idén még alig jártak suliba.

​

Szóval Anyuék kedden visszamentek. Szerencsére a covid tesztjük negatív lett, így nem volt gáz. A férjem vasárnap óta gyengélkedett, a lányomat másnap (szerdán) hazaküldték a suliból, azzal, hogy "nem érezte jól magát" (hát én sem, de nekem nincs hova menni, mert itthon dolgozom). Szóval innentől ez a hét kuka. Legközelebb hétfőn mehet legkorábban.

A férjem belázasodott hétvégén, én csak az orrom fújom. Amúgy a hugom is taknyos lett, mire visszaértek Floridába, de ő nem a szülinapi bulira, hanem a "repülő klímájában ülésre 10 órán keresztül" fogta. Tényleg azt mondom, hogy mákjuk van, hogy vissza tudtak menni.

A lányom köszöni jól van. A Floridából kapott pillangószárnyakban táncol és énekel. Mondjuk azt nem tudom, hogy hogy fog így megtanulni írni meg olvasni...

Igazából három egymás utáni nap este készült el, összesen kb. 6-7 óra munkával, ami szerintem elég szép teljesítmény.

​

És most nem magamat sukarasítom (vagyis csak közvetve), hanem a fiamat. Ugyanis ő kapta ezt a készletet a 9. szülinapjára, és teljesen egyedül rakta össze. (Mondjunk az első legója 4 évesen egy 8 éveseknek való Ferrari készlet volt, ami kb. ugyanennyi idő volt neki akkor.)

Amúgy mondtam már, hogy utálom a LEGÓ-t? És közben csodálom a marketingjüket meg az üzleti modelljüket.

Nem akarom tudni, mennyibe kerül ez a készlet, de gondolom olyan 30 000 Ft körül lehet. Nem tőlünk kapta, én sosem vennék ilyesmit. Nagyjából három jelentős méretű ládányi legó van ugyanis a lakásban mindenfele (nem mind a ládában - ugye nem meglepő?). Mindegyik úgy kezdte, hogy egy jó drága készlet alkatrésze volt.

Egyszer összerakják, ami nehézségi foktól függően fél és három óra közötti elfoglaltság, aztán elkezdenek vele játszani, és játék közben atomjaira hullik. Onnantól soha többé nem veszi fel az eredeti funkcióját. És persze ahogy kész van, kezdődik, hogy vegyek még egyet. Na persze.

Amikor megunom, hogy mindenfelé a lakásban belelépek, akkor összesöpröm az alkatrészeket és beleszórom valamelyik legós ládába.

Valamikor előálltam egy olyan ötlettel - amit motivációnak szántam - hogy rakjuk össze a készleteket az eredeti papírjuk alapján és adjuk el. A bejövő pénzből pedig olyan legót vesznek, amilyet csak akarnak. Aztán egy fél délután válogattam Darth Wader darabjait (azok eléggé elütnek a többitől) a szőnyegre kiszórt kupacból - egyedül.

Egyelőre nem tudom, mi lesz a legók sorsa, de most úgy jártam, hogy vettem egy könyvet, hogy motiváljam az olvasási hajlandóságot, erre egy este meg egy reggel alatt kiolvasta és reggel közölte, hogy jöhet a következő rész. Ha jól láttam, van vagy 6 része a sorozatnak, ami 3000 forintjával megint csak egy kisebb vagyon. Javasoltam, hogy vegyük ki könyvtárból inkább, de ő többször végig akarja olvasni a sorozatot.

Ez tök jó. Ezek szerint jó könyvet választottam, csak most ugyanabba a csávába kerültem, mint a legókkal.

Ez a hét is jó sűrű volt, annak ellenére - vagy éppen azért - hogy őszi szünet volt az iskolában.

Erre a hétre esett a nagy fiam kilencedik szülinapja, és persze a Halloween is.

​

Leköltöztünk a nyaralóba, de a szülinapi buli miatt hazajöttünk, aztán újra vissza, és akkor faragtunk tököt, meg kirándultunk...

Zajlanak az események. Miután az elmúlt két hétben a gyerekek felváltva voltak itthon, mert folyt az orruk (no comment - amúgy semmi bajuk nincs, ilyenkor ősszel kb. mindenki fújja néha az orrát, de most egy köhögés után már nem mehet suliba egy hétig), benti program kellett. Végre nekiállt a férjem az 5 éve hozzáépített irodám falának vízmentesítésének.

​

Lecke pótlás helyett sokkal vonzóbb lehetőség volt, hogy szét lehet verni a falat, így sikerült is kb. kétszer akkora helyen leverni a vakolatot, mint kellett volna. Na ilyen az, amikor a gyerek végre egy fél órára csendben van és a szülők nem figyelnek. (A képen még csak a bejelölt méreten dolgozik.)

Nem tudom, ki mikorra tervezte, hogy a gyereke lenyúlja majd a ruháit, az biztos, hogy én nem 9 éves korára és főleg nem gondoltam, hogy a fiam lesz az.

​

Tegnap vettem magamnak egy bakancsot télire. Lőrinc hazajött a suliból és udvariasan megköszönte. Azt hittem, hülyéskedik, de ma reggel abban ment suliba. 40-es. A lába meg szerintem jó, ha 36-os...

Tudom, hibáztam, mert nem rózsaszínt vettem, hanem sima barnát, de a mai gendersemleges világban lassan már a rózsaszín cuccokkal sem tudom majd kivédeni, hogy einstandolják a holmijaimat.

Hát hol élünk?

Úgy érzem, bármelyik hónap lehetne... a különbség annyi, hogy sokkal melegebb van, és tovább van világos. Egyébként semmi extra. A gyerekek táborban, amíg lehet (készüljünk a legrosszabbra, ki tudja meddig járhatnak még gyerekközösségbe) én meg próbálom utolérni magam a munkában. Ez kb. lehetetlen, mert a friss hírek frissen termelődnek, de azért próbálkozni mindig lehet.

​

Imádom őket, hogy nem ágálnak a táborok ellen. Persze elfáradnak tőle, mintha gyárba járnának. De legalább nem folynak szét a napok. Minden reggel kelni kell időben, és este fekvés. És szuper, hogy egy-egy hétig tematikusan foglalkoznak valamivel. Ezen a héten úsztak, ha már év közben zárva voltak az uszodák. Megnyugtató, hogy úszni még nem felejtettek el.

Szóval így tapossuk a malmot mostanában. Azt remélem, azért csak elkezdődik a suli szeptemberben, és ki tudok még hasítani magamnak egy-két napot a vénasszonyok nyarából. Nekem már csak ez maradt.

Ismét egy kellemes családi motorozáson vagyunk túl. Azért tök jó,hogy már ekkorák a gyerekek...

​

A fiúk két hetes országjáró motoros túrára indultak vasárnap, és mivel nálam volt megint egy Honda tesztmotor (ráadásul egy túrarobogó), adta magát az ötlet, hogy kísérjük el őket egy darabon. egészen Császárig jutottunk együtt, ahol életemben először megnézhettem a magyar westernvárost.

Nagy élmény volt, nekem is, hát még a gyerekeknek. Vonatoztunk, célba lőttek, bikán lovagoltak, ettünk-ittunk, és a végén a fiamat még a showműsorba is belevonta a Henryx a sheriff. Jó móka volt na...

Délután aztán szétváltak útjaink: mi csajok hazafele, a fiúk a Bakonyba indultak tovább. Mivel a kislányom (pár hétig) még ovis, és időnként még játszik a délutáni alvás, kissé para volt hazafelé, hogy nehogy elaludjon mögöttem a motoron. Végül sikerült egy kis hideg-vizes mosakodással éneklésre bírnom, így hazáig szólt a rádió a hátam mögött.

Te voltál már Császáron a western faluban?

Megint volt minden. Végre (harmadikra) sikerült elintézni a kislányom diákigazolványát Aszódon (Bocs @ekime6 , hogy nem ugrottunk be, de sietni kellett haza a másik gyerekért.)

​

Viszont mivel kezdem átlátni, hogy ez a nyár sem rólam szól majd, kétszer is kirúgtam (mondanám, hogy berúgtam, de nem) a hámból. Kedden bringáztunk egyet két másik anyuka-barátnővel, és csacsogtunk egy keveset végre a Naplás-tónál.

Szerdán megint rómaiztunk. Most kocsival voltam... utolsó utáni pillanatig nem volt biztos, hogy a férjem hazaér, hogy vigyázzon a gyerekekre. Mindegy, idén már látták a csajok a motoromat, szóval tudják, hogy az is van.

Csütörtököm megint bodzát szedtünk a gyerekekkel. Idén a második adag bodzaszörpöt (2x14 litert) készítettem. Már a dunsztban vannak, mert ma az osztálykirándulás meg egy szülinap miatt nem mentünk sehova. Ja, és pénteken még búcsúajándékot is vittem az óvónéniknek.

Jövő héten X-ADV teszt. Már alig várom, hogy motorozhassak.

Ez a hét elég sűrűre sikerült (legalábbis anyuka időszámításban mérve). A suliban utolsó előtti hét tele záródolgozattal, készült bodzaszörp és sikerült eljutnom a Rómaira a csajokkal bandázni egyet ráadásul a Siklóval. Ha jól emlékszem, az eső sem esett épp akkor.

​

Közben Semmi-Kis Tünde letesztelte a Harley-Davdison Pan Americát Csehországban. Mehettem volna én is, de sem oltásom, sem tesztet nem szerettem volna... Bevallom, kicsit félek is tőle. (Nem Tündétől, hanem a motortól.) Viszont lehet, hogy hamarosan így is megkapom pár napra, akkor majd elmondom, hogy nekem leér-e róla a lábam hazai terepen.

Aztán hétvégén vidékre utaztunk, egyik csamos társuk @bae volt a célpont. A gyerekeke nagyon élvezték a tanyát - hazafele végig azt hallgattam, hogy miért kell hazamenni és mikor jövünk megint.

Fecni és Lölő nagyon egymásra hangolódtak, mindketten bele vannak buzulva a Minecraftba, és mivel most buli volt, hát játszhattak este. Mondjuk mi nem úgy gondoltuk, hogy éjjel fél háromig, de ilyen az, amikor a gyerekeknek külön szobája van. Az anyukák elvesztik a kontrollt.

Az indulást kissé megnehezítette, hogy egy értelmes autós épp a bejáratunk elé parkolt, de végül megoldottuk ezt is. (A részleteket láthattad a Facebookon, ha követsz.)

A lényeg, hogy a sok egyéb kaland mellett megcsodálhattam Bae motorkáját is... szegény vasszamárnak mostanában elég nehéz sorsa van, épp kiköltöztették a garázsból, mert "csak" foglalja a helyet. De legalább még megvan. Kérdés, hogy mikor lesz megint idő motorozni rajta három gyerek mellett. De kár lenne eladni, Fecni hamarosan belenő...

Mondjuk akkor le kell majd szedni róla a csamos matricát.

Úgy nőnek a gyerekek, mint a bolondgomba. Nyilván ez a sok eső teszi. A héten új, már majdnem felnőtt méretű bringa került a házhoz. Három kicsit cseréltünk be, úgyhogy megnőtt a garázs mérete is. Gyorsan kell szerezni valamit, ami kitölti ezt a nagy helyet.

​

Motorozás megint nem volt. A férjem motorja még mindig átépítés alatt - vissza lesz alakítva, hogy tudjon rajta gyereket vinni - alkatrészre vár. Az enyém köszöni jól van, csak nem szeretjük a hideget meg az esőt.

Helyette abban a néhány fél-egy órában, amikor épp kisütött a nap, az új bringát teszteltük. Nekem még defektem is volt. (Micsoda izgalmak.)

És mivel a gyerekeket még esőben sem lehet a lakásban tartani - ez így nem igaz, mert ha nem esik, akkor nem tudom kipaterolni őket - jól meg is fázott mind a kettő. A következő hetem (ez) is el van intézve...

Vannak pillanatok, amelyekről nem készül fénykép. Ilyen volt az a húsz évvel ezelőtti szombat is, amikor a Fekete Horgony MC (igen, akkor még így hívták) május 1-i szezonnyitó buliján a sörpadon felszabadult mellettem egy hely, és leült mellém Ő.

​

2001-ben még nem volt Facebook, és a TotalBike béna, kis flopira dolgozó, digitális fényképezőgépe volt csak nálam. Hiába keresem bármi nyomát annak a hétvégének, egyedül a Suzuki Intruder Volusia motortesztről találtam csak pár képet, és a tesztben egész részletesen leírtam, mi történt azon a hétvégén.

Az csak sokkal később derült ki, hogy milyen fontos volt ez a nap. Vagy inkább az a pillanat.

Szombaton - május elsején, ami idén egyben a 15. Nemzetközi Női Motoros Nap is - lementünk a családdal Foktőre a Fekete Horgony Kocsmához, hogy felidézzük azt a napot, és hogy megmutassuk a gyerekeknek a családi történelmünk eme fontos helyszínét.

(Kocsival voltunk, mert a motoromba még nem raktuk be az új aksit, a férjemé pedig ismét átalakítás alatt van, hogy tudja rajta vinni a gyerekeket. Szóval egy métert sem motoroztam a női motoros napon. Remélem azért elfogadjátok a kifogásomat.)

A hét motoros történése, hogy a kislányom megkapta élete első, igazi motoros bukósisakját.

​

Most, hogy felmerült, hogy már a motoron is leér a lába, és lehetne vinni, a rózsaszín biciklis sisak a rózsaszín copfokkal már nem tűnik olyan biztonságosnak. Kellett egy rendes sisak.

Nem volt egyszerű, mert nagyon pici a feje. Míg a fiamnak simán jó a felnőtt M-es, ami olyan 54-56 cm körül van, neki sokkal kisebb, 52 cm körül van a fejmérete.

Most, hogy megvan a szép, rózsaszín Vemar sisak (az Insportlineban találtam, mielőtt valaki megkérdezi, hogy hol van XS-es sisak), már nem érdeklik a rózsaszín copfok sem. Hirtelen nagylány lett. Szeptemberben iskolába megy....

Nem adja könnyen magát ez a szezon (sem). Péntekre be voltam írva a Can-Am Ryker tesztre, de a kislányom óvónénije COVID-os lett, úgyhogy most nem mehet sehova (a kislányom). Mi meg nyilván szolidárisak vagyunk, mégsem hagyhatok itthon egyedül egy hatévest.

​

De ő legalább feltalálta magát. Már neki is annyira hiányzik, hogy az oviba motorral járhasson, hogy az apját kérte meg, hogy motorztassa meg a kertben. Lehet, hogy nekem is fel kellett volna ülnöm egy körre.

A Can-Am tesztet átettük a következő péntekre. Most azon izgulok, nehogy kiderüljön, hogy még valakin kijöttek a tünetek a csoportból, mert akkor meghosszabbítják a karantént. Meg azért az is jó lenne, ha hétvégén nem -4 fok lenne, mint ma reggel.