Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: WLA Project - Page 10

  • NaNa
    Semmit nem erőltetek, de ha már arra jártunk, mutattam neki egy motort. Úgy tűnt, tetszik neki. Pont a mérete.

    [​IMG]

    Szegecs, Vidék, Yamina és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    Mindig sok ismerősöm volt, és általában a memóriámmal sincs baj. Viszont már jó pár éve rájöttem, hogy a memóriám képeket rögzít, illetve képekhez kapcsolja később a további információkat.

    A motorosokkal volt eddig a legkevesebb probléma. A sok, mások által egyformának titulált, bőrdzsekis, hosszú hajú, szakállas bikert hiba nélkül megismertem mindig bármilyen körülmények között. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tudtam a nevüket, hanem azt is, hogy ki melyik klubba tartozik, vagy milyen motorja van.


    Aztán egy pár éve divat lett a rövid haj motoros körökben is. Vagy csak megöregedtek a motorosok és kihullott a hajuk, vagy megőszültek és ezért döntöttek a rövid haj mellett, ki tudja. Az biztos, hogy nálam aki rövid hajú, valahogy kiesik a pixisből, és nem ismerem fel többet. Vagy legalábbis nagyon nehezen... mondjuk ha ott a motorja.

    Anno, mikor aerobic oktató voltam, feltűnt, hogy azokat a lányokat, akik rendszeresen járnak hozzám, hetente többször is órára, más helyszínen (pl. a postán), más ruhában (normál utcai, nem sportruházat :) ) nem ismerem meg. Pontosabban megismerem, látom, tudom, hogy ismerjük egymást, csak az nem ugrik be hirtelen, hogy honnan.

    Hétvégén az óvodai nyílt napon rám köszönt egy anyuka. Tudtam, hogy ismerem, találkoztunk már valahol, de hol, de hol... és akkor szerencsémre odaszaladt hozzá a kisfia, és rögtön képbe kerültem. Durva. Ő volt Erik anyukája a Sün Balázsból, és azt sem tudom, hogy mi a neve...

    Aztán elmentünk a Gigamachine Diner megnyitójára, és a régi rocker arcok, a motoros csajok és pasik babakocsit tologatva, vagy a kezükben kisgyerekkel beszélgettek. Több gyerek volt, mint motor, legalábbis a délutáni matiné előadáson, amikor mi ott voltunk.

    Belegondoltam, hogy itt vagyok rövid, szőke hajjal, motor és motoros ruha nélkül két pici gyerekkel, és csodálkozom, hogy alig ismernek meg? Még jó, hogy ott volt velem a férjem, akit viszont mindenki felismert. :D
    Szegecs, SzGabó, Vica67 és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    A Harley-Davidson WLA motorkerékpárt az amerikai hadsereg számára gyártották a második Világháború körül. Egy létező civil modellt, a WL 45 solo motorkerékpárt alakították át katonai célokra. A nevében a 45 a hengerűrtartalomra utal: 45 köbhüvelyk = kb. 740 cm3. A "solo" azt jelzi, hogy a motor egyszemélyes volt.

    [​IMG]
    Ez a blokk 1942-es kiadású, azaz 73 éves...
    Szegecs, Yamina, ekime6 és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    A hét elején még hideg volt motorozni, ezért alaposan fel kellett öltözni. A biztonság mellett a stílusérzék is számít.
    [​IMG]
  • NaNa
    ...bevallom, én még mostanáig soha. Nem is gondoltam, hogy kéne, hiszen minden magyar gyerek tudja ovis kora óta vagy még korábban, hogy ilyenkor meg kell locsolni a lányokat, a fiúk meg piros tojást kapnak.

    Azt is megtanították nekünk később, hogy az egyházi ünnep ebben az esetben is egy pogány hagyományra telepedett rá. Eredetileg termékenység "varázslásról" van szó, vagyis a fiúk azért locsolják meg a lányokat, hogy termékenyek legyenek és a tojás is a termékenységet szimbolizálja, hiszen abból lesz a kiscsirke.

    [​IMG]

    Na jó, ez mind ok, de gyerekkorom óta nem igazán erőltettük ezt a szép népszokást. Persze családon belül a férfiak meglocsolták a nőket, és 1-2 barát is be-be esett ilyenkor, de nálunk a családi hagyomány az volt, hogy húsvét hétfőn lábujjhegyen közlekedtünk a panel lakásban, nehogy a locsolók meghallják, hogy otthon vagyunk, aztán amikor tiszta volt a levegő, leléptünk a telekre. Mondjuk megértem apámat, hogy ilyen biztonsági intézkedéseket vezetett be, hiszen három lánya van.

    Később, mikor már külön laktam, akkor is inkább kirándulni mentünk ilyenkor vagy még később motorozni. A csömöri motoros haverokkal ilyenkor mentünk mindig Abcra, aztán amikor egyre több lett a gyerek már csak autós kirándulások voltak. Idén nem tudom volt-e valami közös program.

    Az én fiam már tavaly is locsolkodni ment az apjával, idén meg mi csajok már együtt vártuk itthon a locsolókat. Volt időm gondolkodni...

    Szóval arra jutottam, hogy szép ez a sztori meg a termékenység varázslás meg ilyenek, de igazából itt arról van szó, hogy ilyenkor az apukák felkerekednek a fiaikkal, és meglátogatják azokat az ismerős családokat, akiknek hasonló korú lányuk van. Nem árt már idejében kiépíteni a kapcsolatokat, felmérni a terepet, hogy mire számíthatnak, jó lesz már időben kinézni a jövendőbelit a fiúnak.

    Attól függően, hogy hol milyen a fogadtatás, levonhatják a következtetést, hogy mennyire vendégszerető, gondoskodó, jómódú az illető család, hiszen valószínűleg a kislányból is ilyen felnőtt nő lesz majd, és nagyjából tippelni lehet a leendő hozományra is. Később pedig, ha a fiú valahol piros tojást (is) kap, lehet sejteni, hogy kölcsönös a szimpátia.

    Ahogy ezt végiggondoltam, összeroppantam a felelősség terhe alatt. Tehát rajtam fog múlni, hogy a lányomnak milyen férje lesz majd. Idén például a sok bába között elveszett a sonka. Én vettem volna, de a férjem azt mondta, hogy ő szerzett, aztán itt állunk húsvétkor és a lényeg lemaradt.

    Amint idáig jutottam a gondolatmenetben, rádöbbentem, hogy az egyetlen locsolóinknak elfelejtettem odaadni a tojásokat, így üres kézzel távoztak. Szerény vigasz, hogy Ferkónak lánya van, ő pedig 4 évvel idősebb, mint az én fiam (bár később lehet, hogy ez a korkülönbség mit sem számít majd), a nagy fia pedig majdnem hússzal idősebb, mint a lányom.

    Szóval most abban reménykedem, hogy az első éles húsvéti locsolkodással talán nem szúrtam el teljesen a gyerekeim jövőjét.
    Szegecs, Mamóca és Yamina kedveli ezt.
  • NaNa
    Ezt a játékot kb. negyven évvel ezelőtt kapta az unokatesóm, és játszottunk vele mindannyian a család gyerekei. Most egy újabb generáció nő fel rajta. soha nem lehet megunni.

    [​IMG]

    A legenda szerint eddig egyszer kellett benne elemet cserélni pár éve, pedig párszor már körbementek az egyenlítőn ezek a kacsák.
    Vidék, Mina és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    Minden alkalommal, amikor a világhálón megjelenik egy olyan képsorozat, hogy ilyennek látnak mások, én meg ilyennek látom magam, mindig eszembe jutok. Elgondolkodom, hogy valójában mennyire igaz az, hogy az ember sokszor nem úgy ítéli meg magát, mint a külvilág.

    Legutóbb például akkor jutott ez eszembe, mikor a fodrász ismét valami olyan hajkoronát varázsolt a fejemre, amilyen a hetvenéves konyhás néniknek van. Talán kár volt elárulni a korom. Azután már hiába mondtam neki, hogy valami bohókás, fiatalos, könnyen kezelhető hajat vágjon, amivel nem néznek majd férfinak akkor sem, amikor épp leveszem a bukósisakot.

    Amikor megláttam magam a tükörben, ez a képsorozat pattant ki a fejemből:

    [​IMG]

    Most meg, hogy jobban megnézem ezt a képet, igazából valamiben mindenkinek igaza van... csak nézőpont kérdése. :D

    (A képen nem az a frizura látható...)
    Witch77 és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    A szép, színes gyurmáim pályafutása nem indult túl fényesen, és attól tartok, a vége is elég csúfos lesz.

    [​IMG]

    OK, tudom, ez fotóblog, ezét nem is akarnám túl bő lére engedni...

    Mikor elkészültem a gyurmákkal, nagyon büszke voltam magamra, mert igazán jól sikerültek. A tojásfestéktől szép volt a színük, és nagyon puha, lágy a tapintásuk (az nem a festéktől), öröm volt gyúrni őket. Mikor Lőrinc meglátta, csak annyit mondott: "színes gyurma nejom". Hát köszi. Akkor dobjam a kukába?

    Pár napig próbálkoztam rábeszélni, hogy de jó a színes gyurma, de akkor már bővebben kifejtette, hogy a sárga is nejom, a piros is, a zöld is és a kék is. Szóval bezártam őket a légmentesen záródó műanyag dobozokba, és bekerültek a hűtőbe.

    Aztán hétvégén, mikor épp a középfülgyulladás miatt ragadtunk a lakásban és már nem tudtam milyen elfoglaltságot kitalálni, elővettem a gyurmákat, és elkezdtem gyurmázni. Szép színes golyókat gyúrtam, ami hamar felkeltette "Kilapító Lőrinc" érdeklődését, és szép lapos (és színes) palacsintákat gyártott a golyóimból.

    Azóta a színes gyurma mégis jó... Igaz, már nem emlékeztet az eredeti önmagára, legfőképp a színe nem. Sőt, leginkább egy nagy kupac kakára emlékeztet.

    Az állaga egyébként még mindig jó, még mindig puha, és jó gyúrni. Ha beletúrok, akkor van benne minden: egy 10 forintos, egy játékcsavarhúzó feje, cseresznye- és citrommag, és még sok más változatos érdekesség.
    Szegecs és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    A cím így azért nem teljesen korrekt, mert nem sütöttem, hanem főztem, és nem motort, hanem gyurmát. A végeredmény persze így is motor lett.

    [​IMG]
    Minden tiszteletem az anyukáké, akiknek ahhoz, hogy a gyerekeiket minden körülmények között lefoglalják, olyan kreatívnak kell lenni, hogy mire a gyerekeik 18 évesek lesznek, simán elmehetnének valami luxusszállodába animátornak horribilis összegért. Na persze addigra valószínűleg egyik anyuka sem szeretne ilyen karriert, sokkal inkább vágynak valami felnőtt programra, egy színházra, mozira, buliba a barátokkal vagy egy csendes estére kettesben a férjével. Bár ehhez azt hiszem nem kell eltelnie 18 évnek.

    Nálunk egy hete megy a gyurmázás, és miután a sima só-liszt gyurma ennyi idő alatt kiszáradt, úgy gondoltam, itt az idő, hogy valami tartósabbal próbálkozzak. A főzött gyurma állítólag egy hónapot is kibír, és nem kell hozzá más, mint:
    • 25 dkg liszt
    • 2 evőkanál só
    • 2 evőkanál olaj
    • 1 kávéskanál citromsav vagy borkősav (hogy ne penészedjen meg)
    • 3 dl víz
    A motoros pogácsaszaggató is már évek óta megvan, de még csak most csomagoltam ki. Ki tudja, lehet, hogy idén már motor formájú süteményeket eszünk az ünnepek alatt.
    Szegecs, ekime6, Yamina és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    Végülis sikerült meggyőzni magunkat, hogy Bogyó és Babóca egyáltalán nem gáz. A gyerekek szeretik, és a főcím dal is belemászik az agyadba hamar... na jó, az kicsit gáz, mikor az éjszaka közepén felébredsz, és még mindig azt dúdolod.

    [​IMG]

    De a férjem megtalálta a magyarázatot. Szóval nem gáz egyáltalán: "Bogyó és Babóca, két jó barát kalandja..." pont mint az Easy Rider. Az is két jó barát kalandja...
    Szegecs, bae és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    Birgének hála (mondat elején is kisbetű???) ma megtudtam, hogy nemcsak a családomnak teszek jót, amikor a századik sapkát kötöm vagy horgolom meg, hanem magamnak is. Mondjuk afelől kétségem sem volt, hogy ha nem szívesen csinálnám, akkor nem törném magam a kötőtűk csattogtatásával. Ahogy nyáron a motorozással ürítem ki az agyam, télire ez az elfoglaltság vált be.

    Akkor hogy maradjunk a kronológiai sorrendnél, Tagama minionja után jött egy kis kitérő egy új technikával, a washi tape-pel, majd visszatértem a horgoláshoz. Először Lőrinc kapott egy szettet, ami abból a fonalból készült, amit még Anyu vett ősszel.
    lorinc_sapka1.jpg
    lorinc_sapka2.jpg

    Ezután egy S.O.S. "megrendelés" következett: a férjem új telefonjának kellett új tok, de egy kis extrával. Miután olvasószemüveget hord, és állandó probléma, hogy hova tegye, hova tette, kellett a tokra egy külön kis zseb a szemüvegnek.
    telefontok.jpg

    Bevallom, karácsonyra kissé kiégtem, ezért az unokatesóm ajándékát december 25-én kezdtem el. Gondoltam elkészülök 26-ra, amikor majd találkozunk, de sajnos nem jött össze. A családi ünneplés közben is kötöttem, és sajnálatos módon elfogyott a fonal, amit magammal vittem, úgyhogy nem tudtam átadni az ajándékot.

    Mondjuk annyi előnye volt a dolognak, hogy így a maradék fonalból egy sál is készült a sapkához, és így elmondhatom, hogy ebből a fonalból maradt életemben a legkevesebb, kb. 10 cm. (Olyan már volt, hogy 10 cm-rel kevesebb lett a fonal, mint amennyi kellett...)

    zsuzsa_sapka_2.jpg
    zsuzsa_sapka_1.jpg

    Egyenlőre a legfrissebb alkotás egy Harley-Davidson stílusú (szín-összeállítású) sapka a férjemnek. Sajnos a Wébermütze, amit neki készítettem, tavaly elveszett, úgyhogy kellett valami helyette. Azt a fonalat már nem lehet kapni, ezért most az időközben előkerült maradékokból csemegéztem.
    harley_sapi.jpg

    Kb. harminc évnyi maradék fonal került elő, és minden egyes gombolyagról beugrik egy-egy pulóver vagy sapka, amit abból kötöttem. Igazán nosztalgikus érzés volt elbíbelődni a felgombolyításukkal. De ez már egy másik agy-ászana a jóga feladatkönyvben. :D

    Most az jutott eszembe, hogy jó pár éve, mikor még a Wild magazinnál dolgoztam, az apróhirdetések gépelése töltötte be ugyanezt a feladatot... az volt az a monoton munka, amit senki más nem vállalt el, én meg boldogan csináltam éjjelente.


    Neked mi az a tevékenység, amivel ki tudod kapcsolni az agyad télvíz idején?
    Szegecs, bae és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    Eddig azt hittem, ilyen csak a vicces youtube videókban van, de nem. Kis tesónak lenni nem egyszerű. Jó lesz hozzászokni, hogy meg kell küzdeni az elemekkel.

    lenke_matrica.jpg
  • NaNa
    Idén más dolgom volt, úgyhogy kihagytam a Devils Börzét. A motorosok legújabb nemzedékének oszlopos tagja viszont eddig minden évben ott volt. Úgy tűnik, egész jól beilleszkedett.
    devils_borze.jpg
  • NaNa
    ...és szerintem ez egy jó darabig még így is lesz.
    markolo.jpg
    Te, Szegecs, bae és 3 másik ember kedveli ezt.
  • NaNa
    Mostanában hatalmas munkálatok folynak nálunk. Pl. állandó probléma a szemét elszállítása. Szerencsére van megoldás: a Garbage Truck mindent visz, hisz nem a méret a lényeg.

    [​IMG]
    Te, Szegecs, Witch77 és 1 másik tag kedveli ezt.