Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Vickancs fotoblog 2020 - Page 2

Párom a hét második felét a haverokkal töltötte a Balatonon. Így én átköltöztem a jószágaimmal a Mamahotelbe.
Jószágok élvezték, hogy kerti kutyák lehettek, majd a kanapén kipihenték a fáradalmakat.

Nincs mit tenni! Újabb hét telt el... Gipsz maradt. Járok dolgozni, vagyis pontosabban hoznak és visznek.
Próbálok minél többet pihenni, nem ugrálni.

A múlt heti fekvőgipszet lecseréltem járóra. Csekély mennyiségű gipszet tettek fel, aminek a száradási ideje röpke 30 óra. Persze javasolták, hogy napoztassam - gyorsabban szárad. Tehát a homeoffice alatt, pusztán orvosi javallat miatt napoztattam a habtestem.
"Járóképes" állapotomban pedig a homeoffice-t is bejárásra cseréltem.

Miért lenne egyszerű az élet?!
Vége elérkezett a szabadság ideje, már nagyon vártam. Elgondolásunk szerint a szabadságunk első felét - családira fogjuk, vagyis a két kutyánkkal megyünk nyaralni, a második felében pedig otthonról csillagtúrában motorozunk. Persze Ember tervez, Isten ....
El is mentünk nyaralni Orfűre, megérkezésünk másnapján sikeresen kifordult a bokám a strandon. Nagy nehezen visszasántikáltam a szállásra vele, ahol fásli jégakku előkerült - mert felkészült vagyok -. Gondoltam, szokás szerint másnapra majd jobb lesz, mert úgy szokott lenni. Hát NEM lett. Alig bírtam lábraállni. Így hazajöttünk - NYaralás OFF. Haza, irány a kórház. Félnapos program, mire megállapították, hogy a bokacsontból letört egy 2-3mm-es darabka (nem mozdult el, így műteni nem kell, de kaptam fekvőgipszet).
Így a hét és persze a szabadságom hátralévő részét a kanapén fekve töltöttem.
Jószágaim nagyon komolyan vették az orvosi utasításokat, hogy pihentessem és ne ugráljak, ezért ők le is súlyoztak és vigyáztak ne mozogjak túl sokat.

Nyaralás előtt összehoztunk egy csajos napot, 3 csaj 3 motor. Az elképzelés szerint Salföldre akartunk elgurulni és témaként a kereszt-túrát dobtam be.
Székesfehérváron verődtünk össze, onnan indultunk a 8-ason a "Balaton felé". Élveztünk is kis ideig a haladós 110-es tempót - amig lehetett. Majd Várpalotára tereltek útmunkák miatt. Az addigi tempó gyökkettőre váltott. Nem ragaszkodtunk a 8ashoz, különben is motorozni jöttünk, ezért Ősi felé kanyarodtunk ahol az első keresztünkbe bele is futottunk. A falu határában gyönyörű kereszt áll, mögötte Erzsébet királyné mellszobra. Innen lecsorogtunk a 71-es útig, és élveztük a nyári napsütést. Persze a 71-es út, nyári időszakban halál, ezért Visszagurultunk a Veszprémi elkerülőre és onnan a 77-es útra. Vigándpettendnél ettünk egy kihagyhatatlan langallót. Dumáltunk, hogy útközben hány keresztet láttunk stb.
Ebéd után a Vigándpetendi elágazásnál lévő keresztnél megálltunk, ahol kicsit csepegni is kezdett az eső - gyorsan további is álltunk. Következő keresztünk a Pula szélén álló - képen is látható - volt.
Nagyvázsonyban és Tagyon 2-2 kereszt mellett is elhaladtunk, de megállni már nem akartunk, hogy mielőbb Salföldre érjünk. Elhaladtunk a Monoszlói Hegyestű Geológiai Bemutatóhely mellett, mikor szembetaláltuk magunkat egy vízfüggönnyel. Köveskálon megálltunk, megvitattuk, hogy az a vízfüggöny pont arra van amerre mennénk, nem volt szimpatikus, ezért menekülőre fogtuk - arra menjünk amerre nem esik címszóval.
Visszafelé Tagyon megálltunk még egy keresztnél fotózkodni.
Gondoltam, hogy Nagyvázson után a Kab-hegy árnyékában átvágunk Herend-Márkó-Lókút-Zirc felé, de a Kab-hegy esőfelhőbe burkolózott, így lemondtam efféle terveimről. A 77-es Nemesvámosi kereszteződésbe álló keresztet még megcsodáltuk, aztán irány Veszprém. Ismét a Bakony felé akartam venni az irányt, de az esőfüggöny eltántorított és a 8-ason maradtunk. Veszprém elkerülőről Fehérvár felé gyönyörű szivárványhíd alakult ki - reménykeltő volt hogy talán csak a zivatarfelhő szélét kapjuk el. Tévedtünk, alig párszáz méterre már kaptuk is az égi áldást. Hajmáskérig bőrig áztunk, ott megálltunk tankolni és szárítkozni. Éphogy csepegett mikor továbbindultunk. Csórig változó intenzitással esett, majd szakadt. Fehérváron már inkább motorcsónak kellett volna, egy benzinkúton megállva vártuk ki míg csillapodik az esőzés.
Szerencsére már közel jártunk Hozzám, ahol kicsavartuk magunkból a vizet. Rövid szárítkozás után a Csajok hazaindultak.

Ismét egy kis RB túra.
Jópáran bejelentkeztek nálam, hogy jönnek velem túrázni, de sokan nem jelentek meg a gyülekezőn. Ennek ellenére több mint 10 motorral gördültünk ki a RB kapuján. Izgalmasnak ígérkezett a szombati motorozásunk, hiszen a hőmérséklet meghaladta a 30 fokot, szinte fellélegeztünk egy-egy árnyékosabb szakaszon. Utunk az 1 , 102, majd 10 úton haladt Esztergomig. Itt rövid időre átléptünk Szlovákiába és Letkésnél már vissza is tértünk a határ magyar oldalára. Ekkor észak felé vettük az irányt, hogy célunkig haladjunk, ami a Kemencei Erdei Múzeumvasút volt.
Mivel nagyon meleg volt, így időnként felcsaptam a pleximet, főleg lakott terülten belül, hogy szellőzzek kicsit. Ugyan ezt csináltam Vámosmikolán is. Nem kellett volna. A felnyitást követő másodpercben csapódott az arcomba egy méhecske, majd pattogott az arcom és a napszemüveg között. Persze a csípést se kerültem el.
Pár perccel később megérkeztünk a kisvasúthoz, ahol jó volt levenni a bukót. Csípés helye lüktetett (mint egy jó fogfájás), de szerencsére nem dagadt fel a fél fejem - nem vagyok allergiás rá.
Itt rövid pihenőt tartottunk - kv-pisi szünet, kis szendvics majszolás, nézelődés, fagyizás után, inkább motorra szálltunk, mert motoros cuccban menetszél nélkül meg lehetett pistulni.
Így a napba belefért még egy Kóspallagi kerülő is, és Verőcén a Dunaparton is megnéztük a vízállást.
Innen Nagymarosra gurultunk át és kompoztunk vissza Visegrádra. A kompozás külön élmény volt 36 fokban, olyan sűrűn álltunk, hogy egyesek még a motort se tudták letámasztani.
Végezetül Visegrád - Esztergom - Dorog - Tinnye - Zsámbék útvonallal zártuk a túránkat. Zsámbékon a Kálmán Cukrászdában nyaltunk még egy fagyit és a szélrózsa irányában széledtünk szét.
Nekem még volt pár kilométerem hátra. A 811-es úton még napsütésben és szakadó esőben is volt részem - egyszerre - , de mire hazaértem már meg is száradtam.
Összességében a szombati napon 276 km-t motoroztam - és a motorom új csúcsa, még nem gyulladt ki a "szomjas jelzőm".

Belvárosban sétáltunk. Sokan megdicsérték, hogy milyen szépek és aranyosak a kutyusok.
Majd velünk szembejött a “magyar valóság”....
De szépek, nekem is kell bulldog, nincs eladó kutya!

Ennyit a felelős kutyavállalásról. Mivel van ilyen kereslet, így biztos hogy lesznek felelőtlen, divat szaporítók és főleg szaporítótelepek.
Nem vallom azt hogy minden kutyának törzskönyvesnek kell lenni. De vallom, hogy felelősek vagyunk kutyákért (állatokért). Tanulni, tanítani kell, hogy mit jelent kutyát, állatot tartani. Hogy a híradások ne legyenek teli autó után kötött kutyákkal, az útszélére kidobott kölyökkel, a menhelyekről ne is beszéljünk....., vagy a parkokban hagyott kutyaszarról ....

Mi gyerekvállalás helyett, kutyát vállalunk.
Sokat beszéltünk még egy kutyáról, de aztán elvetettük az ötletet. Telt az idő (hetek, hónapok). Aztán az internet és egy közösségi oldal csodájának köszönhetően ránk talált egy lehetőség. Befogadót kerestek egy franciának.
Szinte egyszerre mutattuk Párommal, ezt egy olyan "isteni jelnek" vettük, hogy írtam is gazdiknak.
Beszélgettünk velük, elmentünk megismerni a kutyust, aztán vittük a miénket is - hogy ők is megismerkedjenek. Csak ezt követően döntöttünk úgy, hogy elhozzuk.
Így mostmár 2 szőrgyerekem van, akik boldogítanak és lefoglalják a szabadidőmet.

Én és a robogózás két külön fogalom vagyunk.
Kezdődött ott a történet,hogy réges régen mikor még a mikor a nagymotor jogsit szereztem az egyik tanulótársamtól kölcsönkaptam a robogóját. Nulla tapasztalatom volt motorra, robogóra, autót is évente ha egyszer vezettem.
Motorral megcsináltam a gyakorló kört, majd gépet cseréltünk. Hát a kis robogóval nem tudtam megcsinálni a gyakorló kört. Vissza is adtam a gazdájának, hogy nekem ilyen nem kell - "nincs semmi a lábam között, nekem kell oda valami". Ez a mondatom el is híresedet köreinkbe.
Eltelt kb 10 év, és az élet úgy alakult 2018-ban motorbalesetem volt. A motor helyreállítása idejére Párom úgy gondolta, hogy jó lenne nekem egy robogó (125-es burgman). Kimentünk egy parkolóba gyakorolni vele az elindulást-megállást, de nem lettünk barátok - el is borultam vele. Mivel az Uram látta, hogy nem fogom használni el is adtuk. Hamar lábra állt a mocikám, így már nem is gondoltunk a robogózásra.
Tavaly Fehérvárra költöztünk, és az ingázás miatt az autó mindig annál van, aki dolgozik. Így a másikunk mindig járgány nélkül maradt. Motorokat a cégnél tároltuk garázs hiány miatt.
Idén szert tettünk 1 Honda Scoopyra, de én nem mertem egyedül elindulni vele, Párom rohangált vele a városba. Így lett még egy, hogy akkor együtt tudunk menni és hátha megszeretem és lesz elég bátorságom egyedül is elindulni.
Első közös utunk a lakástól másfél km-re lévő Sóstóra vezetett, majd kerülővel haza, összesen 6 km-t robogóztunk.
Eltelt néhány hét és ismét elővettük a gépsárkányokat. Összeszedtem minden bátorságomat és nagy útra indultunk a szomszédos településre.
Iszkaszentgyörgyön a Kőpriamist látogattuk meg. Volt ebbe az útban kiváló minőségű útszakasz, meg heppe-huppa is, a végén pedig murvás, majd földút. De minden akadály és nehézség ellenére célbaértünk. Jah, és haza is épségbe értünk. Kemény 26 km megtétele is összejött.
Nem mondom, hogy ezek után nagycimbik leszünk a Scoopyval, de így párban már szívesen elindulok. Legalább az Urammal együtt szaggathatom az aszfaltot.

Végre hétvége és kicsit tovább maradhatok ágyban - persze ez szép álom.
Az Uram szombaton is dolgozott, így ő kelt is, meg volt a reggeli rutin. Zárta is a háló ajtót, hogy én tudjak ennek ellenére még pihenni kicsit. De az én drága szőrgyerekem ezt nem így gondolta. Amint az lakásajtó bezáródott a párom után, rohant a hálóajtóhoz és jelezte, hogy tudja hogy én bent vagyok. Így dőlt dugába a szombat reggeli pihenésem, mert a Kisokosom megtanulta a tolóajtó kinyitásának technikáját, és kb 2 percen belül landolt mellettem az ágyba. Nagy örömmel töltötte el, hogy újraláthat, ezért gyorsan puszizásba is kezdett. Még jó hogy a kutya nem jöhet fel az ágyba!

Végre beindult nálam is a motoros szezon, így a RB túrák is.
Egy kis beszámoló erről, hiszen a RB Törökbálintról induló kezdő túrái szervezem.
Idei évben ez a második túránk volt már és szép számmal érkeztek motorosok is. Összesen 28 motorral vágtunk neki a "Mini túrának".
Miért is „Mini túra”? Nem a hossza miatt, hanem mert sok apróságot fedeztünk fel.
Első megállónk a Csákvári Csuta Cukrászda volt. Évek óta népszerű cukrászda udvara megújult, és felépültek Csákvár mini műemlékei. Fagyi után folytattuk utunkat a 81. számú úton.
Követező megállónk Kisbéren a Mini Magyarország Makettparknál volt, ahol Szegedről Kőszegre egy pillanat alatt eljuthattunk. (Belépőjegy: Felnőtt 500 Ft, Nyugdíjas 300 Ft) Jah és itt újra kiélhettem hűtőmágnesek iránti szenvedélyemet - újabb darabbal bővült a gyűjteményem.
Rövid időtöltés után, nem túl hosszú útra indultunk, hiszen a szomszédos településre Ászárra gurultunk át. Itt egy Mini Skanzent látogattunk meg. (Belépőjegy: Felnőtt 600 Ft, Nyugdíjas 300 Ft) Az apró falucska a Bakony jellegzetes épületeinek kicsinyített másait mutatja be. Ezeken kívül Jászai Mari szobrot és Tájházban retro kiállítást is megcsodálhattunk. Sokan úgy éreztük, mintha a gyerekkorunkba utaztunk volna vissza. Akinek több ideje van, mint ami nekünk volt, ezzel belépőjeggyel a Jászai Mari emlékházat is meglátogathatja.
Jó a társaság csak úgy repül az idő, így megint motorra pattantunk és Komáromig nyargaltunk.
A Monostori Erőd megtekintése nem fért bele az időnkbe, ezért csak a parton sétáltunk kicsit, és a Dunai bástyába kávéztunk egyet. Komáromból újra célba vettük Csákvárt, ahol elbúcsúztunk és mindenki hazaindulhatott.
Persze erre a túrára is elkísértek a barátnőim, így a jó társaság adott volt.

"Jaj úgy élvezem én a strandot" - vagy nem.
Hirtelen beköszöntött a nyár, vagy inkább ránk rúgta az ajtót a nyár. Múlt héten még eső, meg kérdeztük, hogy milyen évszak is van, erre az egyik napról a másikra 30 fok lett. Szombaton ellátogattunk a Velencei tóra, ahol a Drótszamár kemping területén a kutyákat is lehet strandoltatni. Próbáltam labdával becsalni a vízbe, de csak addig merészkedik egyenlőre ameddig a lába leér - lehet ebben az apjára ütött .

Vége a veszélyhelyzetnek, mehetnénk végre túrázni, erre szar az idő.
Hétvégére beterveztük Éva barátnőmmel, hogy részt veszünk az Onroados 48 órás túrán. Június közepe és még a nyár el se kezdődött (hő érzett tekintetében) . Idén persze nem a megszokott formában rendezték meg, hiszen a csoportosulást elkerültük, nem volt közös rajt, meg befutó, mindenki saját tempójában látogathatta végig a kitűzött 14 kilátót.
Péntek reggel mi Törökbálintról rajtoltunk, és az első megállónk a Szobi rév volt, ahol már több motorossal is összefutottunk. A kapott intiner alapján Zebegényben a Kós Károly kilátót kellett felfedeznünk.
Innen Verőce, 2-es út, Cserháton keresztül, Pásztón át Galyatetőre mentünk. Galyatetőn egy kis borulás történt, ezt Évi lába bánta, de azért eljutottunk a Galyatetői kilátóhoz, ami felhőbe burkolózott. Rövid kávézás után nekilódultunk Eger felé, majd Lillafüreden keresztül a Miskolci Avasi kilátót is meghódítottuk. Éjszakánkat Mezőkövesden töltöttük. Sajnos az éjszaka folyamán nem javult az Évi lába, így feladni kényszerültünk a túrát.
Szombat reggel csak Mezőkövesd és Gyöngyös között áztunk el, de nagyon. Százhalombattán még ettünk egy finom ebédet, aztán én hazafelé vettem az irányt, de még útközben 2 kilátó pontot felkerestem (Velencén a Bence hegyi kilátót, Gárdony-Dinnyés határában lévő Sarvajc-keresztet és kilátót).
A tervezett 1200 km-ből csak felét teljesítettük. Remélem következő túránk sikeresebb lesz.

Amikor a motoros jogsival próbálkoztam, kaptam kölcsön egy robogót, hogy gyakoroljam a rutinköröket. Akkor megállapítottam, hogy nem nekem való a robogózás. 600-as motorral ment a gyakorlókör, de robogóval nem tudtam megcsinálni, így le is tettem a robogózásról. Aztán úgy alakult hogy egy 125-es Burgmannal egy üres parkolóban gyakoroltam - a motor balesetem után - , de nem fogott meg.
Az uram folyton mondta, hogy milyen jó lenne a házhoz egy rohangálós gép. Hát lehet neki NEM-et mondani, így újítottunk egy Honda Scoopy-t. Pofás kis jószág, tetszik is, de nem mertem egyedül elindulni vele. Így hát, lett még egy belőle, így már együtt roboghatunk. Végre van olyan jármű amivel hasonló tempót tudunk menni
Házunktól kb 1,5 km-re van a Fehérvári Sóstói tanösvény, illetve a Stadion, idáig kimerészkedtem vele. Hazafelé a hosszabb úton mentünk, így meg volt az életem első 5 km-es robogó útja, és nem haltam meg.

Szülinapi ajándékként (előre) megkaptam életem első új kerékpárját. Az Uram gyorsan össze is rakta, beállította, hogy a hétvégén fel is avassuk.
Mivel egy illetve két kezemen meg tudom számolni, hogy az utóbbi 7 évben hányszor tekertem, ezért nem háztól házig csináltuk a Velence kört. Vasárnap kivittük autóval Velencére a kerókat, és onnan indultunk útnak. Kisebb megállókkal 3 óra alatt teljesítettem is a 32 km-t. Szerencsére az eső felhők is elkerültek.