Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Utcán Sikló - Harley-Davidson Street Glide 2006

Elárulom, ezen a héten meglett a vizsga a motoromra. Épp aznap vizsgázott le, amikor lejárt a műszakija... Még jó, hogy egy hónappal korábban elkezdtem intézni.

​

Ez fontos momentum volt, mert szükségem volt a motoromra. A Siklóval mentem ugyanis a Honda Rebel tesztmotorért a Szallerbeckbe. A kocsit nem akartam ott hagyni, mert most nyár van, a gyerekek itthon, és bármikor kellhet, hogy furikázzam őket ide-oda.

Pénteken - teszt gyanánt - lemotoroztam Stefihez, és együttmentünk másnapSopronban a Harley tesztnapra, de erről cikk is készült, amit itt olvashatsz el.

A történet ott folytatódik,hogy mivel a helyi vizsgaállomáson azt javasolták, hogy vigyem a sz... motoromat oda, ahol két éve vizsgázott, el is vittem a Radical Garázsba Sanyikához. Viszont úgy, ahogy volt a motor ő sem tudta levizsgáztatni, az a vizsgaállomás, ahova ő hordja a motorokat szintén háklis az amerikai motorokra, úgyhogy néhány módosítást kellett eszközölnöm, ami nem volt kevés pénz. (Amúgy csináltam róla egy videót is, de még nem volt időm publikáli.)

​

A Radical Garage-ban összefutottam Takács Vilkóval. Mostanában egy csomó rendezvényen találkoztunk...

A lényeg, hogy ezen a héten még csak odavittem a motort, és ki tudja, mikorra lesz meg a vizsga?

Hétfőre volt időpontom a helyi - értsd: legközelebbi - műszaki vizsga állomásta. A férjem azt mondta, mi bajom lehet, gyári motorom van.

​

Nem kellett sokat várnom, csak ketten voltak előttem.

Viszont lesz még egy köröm. Nem merték bevállalni, mert amerikai. Szóval most cserélhetem le az összes lámpát E betűsre... de ugye akinek van pénze majomra, annak legyen pénze banánra is!

Nem emlékszem, mikor volt utoljára cserélve az olaj, de mivel szezon elején nem árt egy csere, hát ezúttal megejtettük ezt is. És ha már úgyis benne voltunk a melóban, visszacseréltük a rózsaszín markolatomat a feketére.

​

Nem annyira a színe miatt, sokkal inkább az zavart, hogy a rózsaszín valamivel keskenyebb, és a hosszú autópályázás alatt begörcsölt a tenyerem miatta.

Tök király, hogy a gyerekekkel már lehet "normális" programokat csinálni. Úgy értem nem a játszótéren üldögélés a program, hanem csinálunk együtt valami érdekeset, közben beszélgetünk meg ilyenek.

​

Most az volt, hogy a lányom közölte, hogy ő az unokatesójánál tölti a hétvégét, apuci a haverokkal kanbulizott, mi meg kettesben maradtunk. Gyorsan fel is kerekedtünk, és a délelőttöt a Városligeti műjégpályán töltöttük, délután pedig moziba mentünk az Arénába. Komplett nap lett, nagyon jól éreztük magunkat.

Mondjuk az kimaradhatott volna, hogy a végén fáradtan, az Arénában egy órán keresztül kerestük a kocsit a parkolóban. Most komolyan, az normális, hogy minden szinten ugyanúgy vannak beszámozva a parkolóhelyek? Márépp azon morfondíroztam, hogy hívom a rendőrséget, hogy ellopták a kocsit, mikor beugrott, hogy mi van, ha ez nem is az a szint...

Még a szállodákban is odaszeszik a szobaszám elé a szintnek a számát, hogy tudjad hol jársz... egy ekkora hodályban még jobban figyelhetnének erre. Gyanítom, hogy nem én vagyok az egyetlen rutintalan plázába járó.

Nagyjából elindítottam az iskolát, és a könyvek többségét is sikerült becsomagolni. Még hétfő reggel egy gyors orvoslátogatás, aztán motorra szálltam, hogy Stefivel meghódítsuk Faaker Seet.

​

Már tavaly lelkemre kötötte, hogy idén menjünk ki ketten. Aztán mikor elkezdünk szállást keresni, kiderült, hogy a Nyíregyházi Harley-nak van egy (3 éve) lefoglalt appartmannja, ahova betársulhatnánk.

Így is lett.

Az időjárás a szokásos ausztriai... őszi, esős, hűvös, de végülis szerencsénk volt. Oda-vissza csak egy kicsit áztunk, és kinn is csak egy nap volt, amikor egész nap esett. Egyébként a 20 fok körüli hőmérséklet pont ideális motoros ruhába beöltözve.

Sok magyarral is találkoztunk, körbejártuk a területet, párszor megkerültük a tavat, és még egy kis extra kirándulásra is volt mód. Jövőre újra megpróbáljuk...

Úgy alakult, hogy a héten nem mentünk messzire itthonról, mert a kislányom szülinapi buliba volt hivatalos szombaton, így aztán vasárnap azon tanakodtunk, hogy milyen programot találjunk ki, hogy a gyerekek ne egész nap a gép előtt üljenek.

​

Szóba jött minden: mozi, játszótér, állatkert, kirándulás... és akkor a férjem megszólal, hogy "Miért nem megyünk el motorozni?"

Hirtelen tök zavarba jöttem, mert ez a verzió eszembe sem jutott. Mondjuk eddig (mióta a gyerekek megvannak) nem sűrűn motoroztunk együtt, így ha ott vannak a gyerekek, nekem azt jelenti, hogy valami gyerekes programot kell szervezni és a motorozás az nem az.

De mint kiderült (rajtam kívül) már mindenki felkészült az együtt motorozásra. Én vagyok a leggyengébb láncszem, mivel sosem akartam utast vinni, és most ez az egyetlen módja annak, hogy együtt motorozhasson a család. Nincs mese, ki kell lépnem a komfortzónámból!

Most kihagyom a nyünnyögést, hogy a motorom még mindig magas, mert kivettük az ültetést, és alig ér le a lábam, és gumit akarok cserélni... összességében nagyon jól sikerült ez a kis túra.

Következő alkalommal majd olyan helyre megyünk, ahol kanyarodik is az út.

Ezen a héten annyi minden történt, hogy még leírni is sok.

Kedjük ott, hogy tavaszi szünet volt, így végre le tudtunk menni a nyaralóba. A húsvétot is ott ünnepeltük, de azért közben még volt egy családi szülinapozás is két év kihagyás után az ellenkező irányban.

(A képet nem én csináltam - hiszen rajta vagyok - köszi a paparazzának.) Kattints ide a teljes galériáért! ​

Aztán csodák-csodájára a hétésfél éves kislányom úgy döntött, hogy külön költözik a bátyjától és felcuccolt a padlásra. Szuper kis kuckót csináltunk neki pár nap alatt. (Most három napja megint lenn alszik a gyerekszobában, mert nem szereti, ahogy kopog az eső a tetőn állítólag... még jó, hogy nem dobtuk ki az ágyát első szóra.)

Aztán pénteken az eső ellenére jó sokan voltunk a HUMDA tréningjén a Hungaroringen. (Ági beszámolóját ITT tudod elolvasni róla, itt meg a galéria. Ja, és videó is van.)

Hétvégén az iskolai papírgyűjtésre készültünk. 82 kilót sikerült összekaparni a padláson meg a barátoknál... Sajnos kétfelé kellett osztanom, így egyik gyereknek sem lett kiugró a teljesítményem D), de majd ha nyerni akarnak, akkor ők is belehúznak.

​

Miután már minden közösségi oldalt teleraktam vele, gondolom nem mondok újat, hogy végre megnyitottam a motoros szezont. Ha már a temetés miatt itthonkellett maradnunk, gondolta kihasználom a jó időt.

​

Csak egy kis kört terveztem menni, amíg a férjem otthon fekszik náthásan, a gyerekek meg ülnek a gép előtt a délelőtti tábor és az ebéd után. Végülis nem volt nagy kör, bárnem mértem, hogy mennyit mentem. Annyira nem voltam képben...

Annyira nem, hogy még a nullásra is simán felmentem, ahogy szoktam. Csak azt felejtettem el, hogy még nem vettem meg az idei pályamatricát. Na mindegy. Drága gurulás lett. Ha hozzá adom, hogy 600 Ft volt egy liter 100-as benzin, akkor meg pláne. De a motorok jobban szeretik ezt.

Most azon gondolkodom, hogy kellene egy alacsonyabb profilú hátsó gumi és vissza kell tennem az ültetőszettet, mert most pont olyan a motor, amilyenről átalakítottam olyanra, amilyen nekem kényelmes. Azért durva, hogy 10 év után ott tartok, ahol az elején, és kezdhetm elölről az átalakítást.

És a markolatom is milyen...

Ennél motorosabb képem már biztos nem lesz ezen a héten. Főleg, hogy tegnaptól karanténba került a kislányom egy kontakt osztálytárs miatt (amit csak ma tudtunk meg.), szóval nem megyünk sehova.



Viszont tényleg szuper meglepetés volt, hogy Sanyika hazahozta a motort. Útban volt a szervizben, de ilyen mínuszokban esély nem volt rá, hogy lábon hozzuk el.

Most nagyon patent lett. Egy csomó mindent megcsináltak rajta a Radical Garage-ban.

A kormánnyak-csapágyat és a telóolajat kicserélték, a régi szivargyújtó maradványait eltávolították, a fejidom tartókonzolját megjavították, kiszedték a hátsó ültetést (erre kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz így motorozni vele), aztán a kipufogó végéről levakarták a hámló rozsdát, úgyhogy most fénylik, mint a Salamon töke. Kuplungbovdent cseréltek...

Biztos van még valami, amit elfelejtettem, de a lényeg, hogy felrakták az új markolatot, amit a férjemtől kaptam szülinapomra. Rózsaszín. Sajnos nem olyan rózsaszín, mint a motor többi rózsaszínje, de remélem hamar bekoszolódik és hasonló árnyalatú lesz.

Szóval jöhet a tavasz!

***
​

De még mielőtt megjönne a tavasz, ma bedöglött a kazánunk és csak hétfőn tud a szerelő új alkatrészt hozni... Szóval ezen a hétvégén nem fürdünk és itthon is kandallóval fűtünk. Kár, hogy az irodámig nem ér el a kandalló melege... bár végülis beljebb költözhetek az új laptopommal...

(Ha nem jelentkeznék, akkor megfagytunk. Állítóélag ez lesz a tél eddigi leghidegebb hétvégéje.)

Ismét kimaradt egy pár hét. Ez az iskolakezdés elég húzós volt, de hétvégére loptam magamnak pár motorozós órát.

​

Mivel a csajok szombaton pályáztak az EuroRingen, meglátogattam őket. Végre egy alkalom, ahol lehet kicsit szocializálódni, bár csak addig, amíg el nem kezdődik a motorozás. Utána már mindenki a pályázás lázában ég.

Csak én nem.

Mivel a pókok pár nap alatt is beszövik a motoromat, sőt még a ponyva alatt is megy ez nekik, gondoltam egyúttal le is mosom őket róla. Szép lett. Egészen addig, míg ki nem értem a pályára és végig nem mentem a poros sóderen. Na jó, az odaszáradt rovartetemekre azért ráfért a suvickolás.

A pályanapról készült videót is nézd meg, és iratkozz is fel a csatornánkra! Köszi.

​

Ahogy már a múlt héten előre vetítettem, ennek a hétnek a fő témája a motorom levizsgáztatása valamint karbantartása volt.

​

A helyzetet némiképp nehezítette, hogy a férjem épp túrázni volt, tehát mindezt egyedül kellett megoldanom úgy, hogy a kislányomat minden reggel eljuttassam közben az oviba és délután 4 körül oda is érjek érte. Nem kis kihívás volt.

Az első akadályt @Fiona segítségével küzdöttem le. Elvittem a motort hétfőn a Radical Garage-ba, ő pedig felvett és hazavitt. Örök hálám üldözni fogja. Ez a táv 20 és 40 kilométer között van attól függően, hogy a Waze épp körbevisz az M0-on vagy a várost választja-e.

Részemről a buszozás kizárva... nem is tudom, mi jár Kispestről a XVI. kerületbe... és nem is akarom megtudni soha.

Általában engem egyébként a nulláson vitt és a városon át hozott a Waze, úgyhogy a napi 60 kilométerem már alapból megvolt. Aztán ez így beépült a mindennapjaimba a héten.

Mivel január óta nem mennek át a vizsgán az olyan motorok, amelyeknek mérföldben mutat a kilométerórájuk, az első megoldandó probléma ez volt. Kedden tehát felkerekedtem és levittem az órákat Örkényben, ahol kicserélték a számlapot, majd visszavittem őket a szervizbe.

Ekkor volt egy kis zavar a rendszerben, mert elsoroltam, hogy mi mindent kellene még átnézni a motoromon (kéne egy olajcsere, ha már itt van, és kiégett az első fényszóró is, meg a hátsó teleszkópom is felüt, nem fog a fékem, és akkor még ott a vizsga). Aztán megkérdeztem, hogy itt hagyjam-e a forgalmimat, de Sanyika azt mondta, hogy ne hagyjak itt semmit, majd hív. OK, hát te vagy a mester...

Aztán másnap, azaz szerda reggel hívott, hogy délután 4-re kapott időpontot vizsgára, és hol a forgalmim. Hát mondom, azt mondtad, hogy az neked nem kell... De persze hogy kell a vizsgához, azonnal vigyem oda. Szóval szerdán is megvolt a basic 60 kilométer.

Ezután csütörtökön már felüdülés volt, hogy reggel jött a telefon, hogy mehetek a Siklóért. OK, csak kit kérjek meg hirtelen, hogy elvigyen?

Az áldozat a szomszédasszonyom lett. Miután lepasszolta a gyereket, kora délután elszállított Kispestre. Annak ellenére, hogy érzelmileg nagyon megrázta gyermekkorának helyszíne. Én nem mondtam neki, hogy hova megyünk, vitt a Waze, de a véletlen úgy hozta, hogy épp azon az utcán mentünk át, ahol neki mindig sírnia kell. Hát bocsi.

Szóval csütörtökön szerencsésen hazakerült a Sikló. Újabb két évig megvan a műszaki, van új olaj és a fényszóró is ég. A teleszkópom túl volt fújva... most kíváncsi leszek, hogy leeresztve vajon újra felüt-e. Már csak egy csomót, mert a féknek az volt a baja, hogy a kevés használattól berohadtak a dugattyúk.

Ez az ára, amikor a tesztmotorok rámömlenek...

Valamiért ez a szám jutott eszembe tegnap, amikor a csajokkal megalakultunk, és 3 Harley-ra felnyergelve gurultunk egy keveset.

​

Tényleg nem volt sok... nekem. Mondjuk @Ste.funny :) szerintem nem ezt mondaná... Ő egy kis motorozás miatt felmotorozott Hegyeshalomról Budapestre, aztán onnan Agárdra, majd vissza Budapestre és haza...

Már hetek óta nem ültem a Siklón, és mondhatom, hogy nem az enyém volt ez a nap. Sehogy nem éreztem a motort. A férjem szerint nem kellene ilyen hiperszuper új motorokat tesztelnem, akkor nem zavarna továbbra sem, hogy a Harley féke nem fog, eddig sem fogott.

Meg is fektettem szegényt... Azt hiszem önhibámon kívül, álló helyzetben egy kereszteződésben olajra léptem és kicsúszott a lábam. Szép lassan engedtem le. Persze felállítani már nem tudtam egyedül. Mindenki jól van, de az önbizalmamat nem erősítette ez az eset. Én mentem elöl.

Az üldögélős, beszélgetős része legalább bejött a napnak, és hazafele motorozni 24 fokban a majdnem üres városban is király lett volna, ha égett volna a fényszóróm. Így elég vakrepülés volt. Jövő héten elviszem szervizbe, mindent megcsináltatok rajta, meg le is kell vizsgáztatnom.

Kicsit átírtam a dal szövegét... de nem kellett nagyon

Hiya, Harley
Hi, Ken
You want to go for a ride?
Sure, Ken
Jump on

I'm a Harley girl, in the Harley world
There's no plastic, it's fantastic
You can brush my hair, almost everywhere
Imagination, life is your creation...

A héten megint nem motoroztam. Illetve de, de az "csak" robogó volt... kénytelen voltam lenyúlni a férjem robogóját, mert a motoromat kölcsönadtam.

​

Történt ugyanis, hogy hirtelen kifogytunk a tábor ötletekből, és a férjem felvetette, hogy mi lenne, ha elmennének kettesben motoros túrázni erre a hétre a gyerekkel. Már elmúlt 7 éves, a lába is nagyjából leér már.

Csak az a baj, hogy a 125-ös robogóval nem lehet két személlyel rendes tempót menni, a chopper meg nem alkalmas arra, hogy utast vigyen rajta (nesze neked lábkuplung, kézi-váltó).

Szóval kéne vennie egy Electra Glide Ultra Classicot, amin a gyerek is kényelmesen ülhet hátul. Vagy ami még jobb lenne, ha én venném meg, mert nagyon megérti 3,5 millióért az, amit kinézett.

Valószínűleg nagyon értelmes, boci szemekkel nézhettem, miközben azt mondtam, hogy "de nekem van már motorom", és az fel sem merült, hogy pénzem viszont nincs arra, hogy most motort vegyek, szóval vajon honnan is jött ez az ötlet.

Aztán miközben azt ecsetelte, hogy pedig az pont ugyanolyan, mint a Street Glide, csak nagyobb - de nekem nem kell ennél nagyobb, ez is épp elég nagy már, nem érted??? - akkor megkérdeztem, hogy akkor nem olcsóbb lenne-e a Street Glide-dal menni és nem megvenni egy három és félmilliós motort egy egy hetes túra miatt?

Akkor fény gyúlt a szemében, és azt mondta, hogy: Ja, tényleg.

Szóval így történt, hogy a gyereket felszereltük, kapott pénteken cipőt meg kesztyűt, felvette a megörökölt motoros kabátot és mindketten felvették a vadiúj motoros sisakot. Felraktuk a háttámlát, elővettem a vízálló hengertáskámat, és hétfőn felkerekedtek.

Nekem meg dolgom volt a városban és nem akartam kocsival menni, úgyhogy kénytelen voltam kölcsön venni a robogót. Majd egyszer megírom a tapasztalataimat részletesen is, addig is itt egy rövid szösszenet róla:

​

Ha még nem iratkoztál fel eddig a YouTube csatornánkra, akkor tedd meg most! Az első cél az 1000 feliratkozó, mert akkor a YouTube már egy csomó új funkciót is ad... én meg kisorsolok 5 db csamos pólót, ha elérjük az álomszámot.

Pénteken a Csajok a motoron 14. szülinapját ünnepeltük a csajokkal a Római parton. Nem voltunk sokan, de így legalább lehet beszélgetni, és mindenki szóhoz is jutott.

​

Utána nem haza mentem, hanem a családom után a nyaralóba. Miután elindultam, már meg is bántam, hogy utolsó pillanatban a Rómain leszereltem a kamerát a sisakomról. Gyönyörű volt a látvány, alig volt forgalom este kilenckor... Nem bírtam ki, ha már videó nem készült, legalább egy fényképet lőttem a Parlamenttel... gyönyörű.

Azt találtam ki, hogy mostantól, amíg lehet, minden szerdán találkozunk a Rómain. Semmi kötelező, aki tud az jön, aki nem nem, nem lesz sértődés, de legalább lesz egy fix alkalom, hogy offline is beszélgethessünk.

Ott leszel?