Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Privát ügyek - Page 5

Ez a hét jól besűrűsödött. Volt itt minden a PMBB éves beszámoló, csajos találkozó, meglepetés szülinap és lézerharc is.

​

A gyerekek végre újra iskolában, úghogy ahova kellett, el tudtam menni egyedül, ahova meg ők kellettek, oda el tudtam vinni őket. Soha rosszabbat!

Jöjjön már a szezon!

Szegény Andi egyszem motorosként volt szombaton az Euro-Ringen. Amúgy még a hó is esett, remélem hazafelé nem fagyott meg nagyon.

A gyerekek még mindig itthon voltak ezen a héten, úgyhogy az elfoglaltságom megvolt. Hétvégére legalább már kiszabadultunk, de nem mehettünk messzire, mert egy meglepetés esküvői rajtaütésen vettünk részt szombaton.

​

Aztán a meglepetésből rögtönzött lagzi lett, és ha már ott voltunk a Wekerlén, belecsöppentünk egy váratlan télűzésbe is. Jó sűrű nap lett a sok otthon punnyadás után.

A telet elűztük, a kiszebáb elégett rendesen. Arról, ami most van, nem tudom, ki tehet...

(Kicsit lemaradtam a heti fotóbloggal, de annyi minden történik, hogy nem érem utol magam.)

Már egy komoly sorozat összejött volna, ha hamarabb eszembe jut fotózni a motorszervizekben. Mármint a WC-ben, ahova legtöbbször elkéredzkedek, mielőtt tovább indulnék a dolgomra. Engem anno úgy tanítottak, hogy indulás előtt mindig el kell menni vécére, és a budapesti dugókat meg a nyilvános vécék sűrűségét tekintve ez egy logikus lépés.

​

Az már más kérdés, hogy ezek a helyek nem a nagyközönségnek készülnek, ezért az ott dolgozó férfiak legtöbbször szabadkoznak a körülmények miatt. Már megszoktam. Nem vagyok kényes az ilyesmire, ha menni kell, hát menni kell. Jobb, mint a nagykörúton gugolni két kocsi között (emlékszem valami ilyesmire is ifjúkoromból, igaz, akkor már nem voltam szomjas, és éjszaka volt).

Na kitalálod, hogy ez a kép melyik budapesti motorszervizben készült?

Ha nem, akkor sincs nagy baj. Mindegyik ugyanilyen, csak a csajok változnak a falon.

A hééten semmi említésre méltó nem történt. A gyerekek suliban, én meg próbáltam behozni a munkáimat. Aztán hétvégén is itthon maradtunk, mert vasárnap a kislányomnak (végre) táncbemutatója volt. Végre eljutottunk egy színházba...

​

Igaz, hogy a nézőtéren maszk kellett, de ennyit megért, hogy két év után végre újra színpadra állhatott a többiekkel. Csak azon izgultam egész héten, hogy nehogy megint pont akkor kerüljenek karanténba. ezúttal szerencsénk volt.

Ez a hét ismét nem úgy alakult, ahogy elterveztem. Igazából minek is tervezni manapság...

Aztért azt reméltem, hogy eljutok a Safety Hungary alap képzésére, ahol eddig még sosem jártam. Kíváncsi vagyok, most rá is értem volna, és legalább lett volna téma a YouTube-ra meg cikknek is. Aztán lebetegedtünk. Megint.

​

A kisfiam előző héten volt itthon nátha szerű tünetekkel, aztán mikor ő mehetett suliba, másnaptól a kislányom került karanténba, mert pozitív lett egy osztálytársa. Neki semmi tünete nem volt, de mi a férjemmel a következő naptól kitőltünk: torokfájás, orrfújás...

Amit néhány éve még náthának hívtunk, arra most minden ismerősünk azt mondta, hogy "hát pont ezek az Omikron tünetei", szóval elrohantam gyorstesztért a háziorvoshoz, de negatív lett. És mivel még szerdán sem voltam teljesen jól, nem mertem megkockáztatni, hogy másokat is megfertőzök a tréningen csütörtökön, így fájó szívvel le kellett mondanom.

Most 90 napon belül új időpontot kell néznem... nem egyszerű feladat.

Végül hétvégére már mindenki jól lett, úgyhogy vasárnap elmerészkedtünk korcsolyázni a gyerekekkel. Na a 2,5 óra körbekörbe úgy kifárasztott, hogy aznap délután már teljesen használhatatlan voltam. Most meg izomlázam van a testem minden részében. Egy hét punnyadás után ez egy kicsit aktív visszatérés lett.

Ennél motorosabb képem már biztos nem lesz ezen a héten. Főleg, hogy tegnaptól karanténba került a kislányom egy kontakt osztálytárs miatt (amit csak ma tudtunk meg.), szóval nem megyünk sehova.



Viszont tényleg szuper meglepetés volt, hogy Sanyika hazahozta a motort. Útban volt a szervizben, de ilyen mínuszokban esély nem volt rá, hogy lábon hozzuk el.

Most nagyon patent lett. Egy csomó mindent megcsináltak rajta a Radical Garage-ban.

A kormánnyak-csapágyat és a telóolajat kicserélték, a régi szivargyújtó maradványait eltávolították, a fejidom tartókonzolját megjavították, kiszedték a hátsó ültetést (erre kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz így motorozni vele), aztán a kipufogó végéről levakarták a hámló rozsdát, úgyhogy most fénylik, mint a Salamon töke. Kuplungbovdent cseréltek...

Biztos van még valami, amit elfelejtettem, de a lényeg, hogy felrakták az új markolatot, amit a férjemtől kaptam szülinapomra. Rózsaszín. Sajnos nem olyan rózsaszín, mint a motor többi rózsaszínje, de remélem hamar bekoszolódik és hasonló árnyalatú lesz.

Szóval jöhet a tavasz!

***
​

De még mielőtt megjönne a tavasz, ma bedöglött a kazánunk és csak hétfőn tud a szerelő új alkatrészt hozni... Szóval ezen a hétvégén nem fürdünk és itthon is kandallóval fűtünk. Kár, hogy az irodámig nem ér el a kandalló melege... bár végülis beljebb költözhetek az új laptopommal...

(Ha nem jelentkeznék, akkor megfagytunk. Állítóélag ez lesz a tél eddigi leghidegebb hétvégéje.)

A héten elkezdett tél lenni, bár leginkább csak éjszaka. A gyerekek ki is borultak, hogy még mindig nem fagyott be a Duna...



Azért sikerült annyi jegetkinyerni vasárnap reggel, hogy egy szép jégszívet faragott nekem. Remélem ez nem egy célzás!

****​

Ilyenkor azért kiborít, hogy mennyire szar képeket csinál a mobiltelefon. 7 megás fájlokat csinál aztán minden pixel egyesével látszik. Hiányzik a jó kis Nikonom.

Ugyanit keresek valakit, aki szétszedné az utolsó megmentett darabot, majd nyomtatna nekem egy olyan fogaskereket, ami mindig eltörik benne. Mondjuk sosem láttam még szétszedve, de jópát éve egy szervizben ez volt a diagnózis, hogy azért nem éri meg javítani,mert műanyagból van a fogaskerék és az nem lehet cserélni. Azóta viszont már van 3D-s nyomtatás! HAHÓ!!!

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!



A szilveszter ezúttal rajtunk kívül álló okok miatt nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Keten is lebetegedtek a csapatból, igy a buliban egyedül maradtunk kisgyerekes családként. Mivel így - gyerektársaság nélkül - nem lett volna igazi a kikapcsolódás, mi is kihagytuk, és hagytuk a többieket mulatni.

Szerencsére a kis házikónk most is ott volt menekülő útvonalnak, így ott töltöttük a két ünnep közötti idkolamentes időszakot a gyerekekkel. Amíg mások a 15 fokban motorozni mentek, addig mi kirándultunk egyet a szigeten, és néztük, ahogy előbukkannak a vízi madarak a kisdunán.

Jó volt így is. Vagy már megszoktuk, hogy az utóbbi időben nem rólunk szól a buli.

Szilveszter napján gyerekpezsgővel festettük kékre a nyelvünket, sorozatokat néztünk, aztán sötétedés után csodáltuk a tűzijátékokat, amiket a Csepel-szigeten lőttek. Kb. éjjel egyig bírtuk józanul, ami máris egy órával több, mint tavaly. Akkor a gyerekek 5 perccel éjfél előtt aludtak el, és egyedül kellett pezsgőznöm a stégen.

Remélem mindenkinek jól telt az év vége, és mitagadás, az elmúlt kettőnél idén sokkal jobb évet remélek. Ezt kívánom nektek is!

Karácsony előtt kicsit fellélegeztem. Vagy nem... A gyerekek elmentek végre iskolába a szünet utáni utolsó héten, így maradt egy hetem a karácsonyi készülődésre. Közben a CsamShop is csúcsra járt, minden nap rohangáltam a postára, hogy még az ünnepek előtt mindenkinek rendben odaérjen az ajándéka.

​

De aztán nem mindenkinek ért oda. Mondjuk egy-egy ilyen mindig belecsúszik, de ez a törött bögre azért lett különös szívfájdalom nekem, mert nem csak az tört össze, amit eredetileg elküldtem, hanem még az is, amit cserébe postáztam. Ez volt az utolsó darab belőle.

A fura az, hogy eddig is postáztam már jó sok bögrét, de sosem történt még ilyen. A reklamációra pedig azt a választ kaptam a GLS-től, hogy mivel nem volt jól becsomagolva, nem vagyok jogosult kártérítésre. Hát így jártam.

Legközelebb majd műanyag bögréket csináltatok, hogy ne tudják összetörni...

A Karácsony egyébként rendben lement. Hatalmas bogrács töltöttkáposztát főztunk (még mindig van belőle), íg ynem kellett főzőcskéznem pár napig. A családot is végiglátogattuk, akit meg nem, azokkal beszéltünk Viberen.

Nálatok hogy teltek az ünnepek?

A héten végre kimozdultunk. Az első hét volt, hogy a gyerekek iskolába mentek idén decemberben, így lett még egy kis időm karácsony előtt a készülődésre.



Végre egy hónap után lejutottunk a kicsi háikónkba is. Jó volt egy kis levegőváltozás ennyi bezártság után.

(El sem hiszem, hogy már csak két hét van ebből az évből. Jó lesz túllenni rajta, bár nem sok remény van rá, hogy a következő sokkal jobb lesz. )

A héten ismét semmi motoros témájú kép nem készült. Igazából fénykép sem nagyon, miután harmadik hete vagyunk itthon összezárva a családdal. Azért már sütöttünk mézeskalácsot, és van pár kép a cicáról meg a gyerekekről.

​

A kirendelt covid PCR teszttel remek kis kalapajkába kerekedtem. Kiderült, hogy én is elkaptam, pozitív lett, de a teszt valamilyen oknál fogva mégsem az én neveme szól, ezért valószínűleg nem kapok kártyát. Viszont három hét után meguntam, hogy itthon dekkolunk.

A gyerekek szinte végig egészségesen unatkoztak és hiányolták a sulit, de a gyerekorvos azt mondta, hogy a beteg családtagok utolsó tünetes napja után 10 napig kell még otthon maradni... ami azt jelentené, hogy idén már nem mennek iskolába, pedig decemberben még egy napot sem voltak.

Úgyhogy pénteken felkerekedtem velük, hogy leteszteljék őket is, hogy hétfőtől - az utolsó héten a téli szünet előtt - mehessenek iskolába.

Ha már ott voltam, engem is letesztelt a gyerekorvos. Igazából a jelentősége csak annyi, hogy én sem vagyok beteg, tehát miattam már mehetnek. Amúgy is itthon dolgozom és a munkáltatóm is én vagyok, engem meg nem érdekel, mert betegen is meg kell főzni meg ki kell takarítani és cikket is kell írni... csak szolidáris voltam a gyerekekkel.

Szóval túl vagyunk rajta. Valószínűleg nem először és nem is utoljára. Először 2019 novemberében voltak a férjemnek ugyanilyen tünetei, csak akkor még senki nem tudta, hogy mi ez. És ha igaz, hogy a védettség csak néhány hónapig tart, akkor mindenki biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb el fogja kapni.

Kitartást mindenkinek az év hátralévő részére!

Igazából nem akarok beszélni róla. Millió jobb dolgom lenne, mint az egész decembert karanténban tölteni és itthon írni-olvasni tanítani az elsős gyerekemet.

Pusztán csak azért mentem bele, hogy leteszteljenek, hogy hátha pozitív lesz, kapok whitecardot és akkor elmehetek végre fogorvoshoz betömetni a fogamat meg megnézhetem a lányom táncbemutatóját februárban.

​

Vagy negatív lesz, és akkor mehetnek a tök egészséges gyerekeim iskolába ahelyett, hogy az egész decembert a tévé meg a számítógép előtt a lakásba bezárva töltenék, miközben az összes karácsonyi és mikulás programról lemaradnak.

A gyorsteszt negatív lett, és azt mondták a PCR eredménye 1-2 nap. Mit mondjak? A türelem tornaterem. Na azzal már dunát lehet nálunk repeszteni.

Az megvan, hogy a gyerekek minden második héten itthon vannak egy hetet? Nekem úgy tűnik, idén még alig jártak suliba.

​

Szóval Anyuék kedden visszamentek. Szerencsére a covid tesztjük negatív lett, így nem volt gáz. A férjem vasárnap óta gyengélkedett, a lányomat másnap (szerdán) hazaküldték a suliból, azzal, hogy "nem érezte jól magát" (hát én sem, de nekem nincs hova menni, mert itthon dolgozom). Szóval innentől ez a hét kuka. Legközelebb hétfőn mehet legkorábban.

A férjem belázasodott hétvégén, én csak az orrom fújom. Amúgy a hugom is taknyos lett, mire visszaértek Floridába, de ő nem a szülinapi bulira, hanem a "repülő klímájában ülésre 10 órán keresztül" fogta. Tényleg azt mondom, hogy mákjuk van, hogy vissza tudtak menni.

A lányom köszöni jól van. A Floridából kapott pillangószárnyakban táncol és énekel. Mondjuk azt nem tudom, hogy hogy fog így megtanulni írni meg olvasni...

Ez a hét (is) sűrűre sikerült. Az pedig, hogy szombaton születésnapom volt, nem egyszerűsített a helyzeten.

​

Anyuék két hétre hazajöttek Floridából a covid ellenére. Két éve nem voltak itthon. Már voltak elintézendő ügyek, meg persze a honvágy, szóval bevállalták a tortúrát. Folyamatosan ügyeket intéztek, hivatalokba, orvosokhoz jártak, és nálunk laktak hárman. A húgom meg a fia az irodámban, anyu meg a gyerekszobában. Többek között ezért is vagyok eltűnve egy kicsit...

Véletlenül az unokatesóm Olaszországból is hazajött hétvégére (ő nem nálunk szállt meg), így a család többi itthon élő tagjával együtt összesen 17-en ünnepeltük a szülinapomat. Én mondjuk egyáltalán nem akartam ünnepelni, de jó ürügy voltam, hogy összejöjjön a család apraja nagyja. Végülis jól sikerült a buli és a torta is finom volt és megdöbbentően piros. Én választottam.

Jöhet a következő félszáz!

Kimondottan jól jött, hogy megérkezett a rokonság az USA-ból. Így legalább kirándultunk egyet együtt. Hétköznap, így aztán a tömeget is elkerültük.



Sopron belvárosát ugyan nem sikerült megnézni, mert addigra besötétedett és még előttünk volt majd' 3 órányi út haza, de legalább megnéztük a fertődi Esterházy-kastélyt kívül-belül. Mondjuk belül épp felújítás zajlik, de azért így is láttunk ezt-azt.