Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Motoros izé - Page 17

Végre összeállt minden, és motorra pattantunk. A nagyszülők nálunk töltötték a délutánt, mi meg a lovak közé csaptunk.

Nagyon kellett már, hogy kifújja kicsit a fejemet a szél, és ez most egész jól sikerült is. Olyannyira, hogy visszajöttek a két évvel ezelőtti emlékek, és újra Spanyolországban voltam egy kis időre.

​

Az M0-ás végülis bárhol lehet... kétoldalt kiszáradt mezők, a szélső sávban kamionok. Esküszöm, a táblára felnézve még azt is láttam kiírva, hogy Jerez. Csak mentünk és mentünk, faltuk a kilométereket... még jó, hogy a könyvelőnk az M0-ásról közelítve vagy harminc kilométerre lakik tőlünk.

A "városhoz közeledve" sűrűsödött a forgalom, mint anno Milánónál. Na annyira szerencsére nem volt durva a helyzet, de lelki szemeim előtt láttam a Lamporáma reklámját, ahol el kellett kanyarodni a szállásunk fele.

Túl hamar végeztünk a kötelező tennivalókkal, és este hétig még volt pár óra kimenőnk, úgyhogy ezúttal az M0-ásról letértünk Nagytarcsa fele. Hogy ott milyen jó utat építettek... Szlovénia ez vagy Ausztria lehet?

Kanyarogtunk még erre-arra egy keveset, és mire hazafele fordítottuk a kormányokat és a közeli étteremben hat órakor elfogyasztottuk a jól megérdemelt hekket, már 160 kilométert tekertünk a gépekbe. Három óra alatt nem is olyan rossz...

Az élmény is egész valóságos volt. Jó volt ez a rövid európai körút. Főképp ha közben az aláfestő zene nem az a pár angol gyerekdal lenne, ami egész nap a zenélő kutyából szól otthon.

Nem készült el a motor. A határidő június vége volt, az meg már elmúlt. Most megint az a helyzet, mint az elmúlt tíz vagy húsz évben folyamatosan, a motor épül, kicsit megint tök másképp néz ki, mint amikor legutóbb láttuk. Persze nagyon klassz meg minden, de valószínűleg menni soha nem fog.

​

Mindig megmelengeti a szívem, amikor úton-útfélen szembetalálkozom a csamos pólókkal azokon, akiknek készültek: motoros csajokon. Mivel a mintákat legtöbbször én tervezem, a pólókat magam szitáztatom vagy hímeztetem, saját gyermekeimnek tekintem őket, ezért örülök, ha rajtam kívül másnak is tetszenek.

Ezen a héten két lányt is sikerült fényképezőgép végre kapni csamos pólóban. Ez sokkal nagyobb szó úgy, hogy ezen a héten sem motoroztam, így motor nélkül jelentősen romlik a találkozások esélye is.

Tehát ezen a héten két fotót osztok meg. Az elsőn egy hímzett kapucnis fekete pulcsi van, a másokon pedig szintén hímzett, szintén fekete, de galléros, rövid ujjú póló. Milyen jól néznek ki így is!

​

A héten megint nem motoroztam, pedig volt rá egy aprócska kis esély. Csütörtökön a házassági évfordulónk alkalmából szerettem volna gurulni egy rövidet... amikor megérkezett a segítség, esni kezdett az eső. Végül motor helyett kocsival mentünk Vácra, ahol a kiszemelt étterem épp zárva volt. Így történt, hogy utaztunk másfél órát (kocsiban), hogy a tőlünk két percre levő étteremben költsük el az ünnepi ebédet.

​

Szóval a harmincadik héten ezt a motoros képet készítettem hazafelé Egerszalókról. Ahogy megláttam őket, arra gondoltam, hogy ezek a srácok biztos épp Sirokról motoroznak haza. Milyen jó nekik!

Amikor anno pár éve (és azóta időnként vissza-visszatérve) körbeszaladt az interneten az a kép, ahol egy nőn ugyanígy fordítva van rajta a bukósisak, azt hittem, hogy ilyen egyébként nincs is. Aztán tessék. Igaz, hogy ő még csak egy szőkenő palánta nyolc évesen, viszont félig olasz, ráadásul a rokonom. Nem volt kérdés, hogy most sírjak-e vagy nevessek, amikor megláttam.

​

u.i.: Baénak üzenem, hogy most elcsúsztam a 29. héttel, viszont mentségemre legyen mondva, hogy már harmincadik hét volt (azaz hétfő), mire hazaértem a hosszú hétvégéről.

Hihetetlen, hogy milyen kevés is elég lehet a boldogsághoz, ha az ember nem tudja minden nap azt csinálni, amit akar, és akkor, amikor akarja.

Ezúttal az öröm forrása az volt, hogy váratlanul beállítottak Anyósomék, mi pedig kapva kaptunk az alkalmon, és hátrahagyva csapot-papot, elmentünk vásárolni. Csak induláskor jött az ötlet, hogy miért is nem megyünk robogóval?

​

Szóval, mint egy rendes olasz család, összekötöttük a kellemeset a hasznossal... illetve ha rendes olasz család lennénk, akkor nem Yamahával, hanem Vespával mentünk volna.

Az időnkbe szerencsére még egy jó fagyi is belefért Kistarcsán a Garfieldban.
Neked melyik a kedvenc fagyizód, ahova rendszeresen elmotorozol, ha épp nincs más program?

A héten végre motoros találkozón is voltunk...

Először mentünk játszótérre, és rutintalanul a kutyát is vittem magammal. Persze ő nem jöhetett be az elkerített részre, de mivel nagyon okos, jól nevelt kutty, kint várt türelmesen. A játszótéren homokozó, hintázó kiscsajok meg egyből odagyűltek köré, és a kerítésen keresztül simogatták, szólítgatták.



Csak itthon vettem észre, hogy igazából egy csajos motoros találkozóra csöppentem...

Te is voltál motoros találkozón a héten? Ha vannak képeid, töltsd fel a galériába! Ha van kedved beszámolót írni, küldd el emailben, hogy megjelentethessük a főoldalon a motoros találkozók rovatban!

Vasárnap felcsillant egy reménysugár, hogy egy pár órára lepasszoljuk a gyereket, és elmegyünk megjáratni a motorokat. Végül egy hirtelen jött családi program megint keresztbe tett, így a héten az egyetlen motoros programom a Csamos szülinapi kocsmázás volt. Ezért választottam most ezt a képet (bár tudom, hogy már fenn volt a fórumban is).

​

Egyébként nem is igaz... a szomszéd srác átjött fékbetétet cserélni az új robogójában, de arról minek tegyek fel képet, nem igaz?

Minden évben, nagyjából ebben az időpontban a csömöri haverokkal gurulunk egyet. A túra célja a megemlékezés egy szintén csömöri motorosról, akit 2009 május 19-én ebben a cinkotai kereszteződésben gázoltak halálra. ot viszünk neki, és mécseseket gyújtunk itt is, és Egerben is, a sírjánál.

​

Két héttel ezelőtt az eső mosta el a túrát, de most tökéletes volt az időjárás a motorozáshoz, úgyhogy vasárnap megejtettük a szokásos évi megemlékezést.

Pünkösd vasárnap az ex Inj-Actor MC ex klubházába voltunk hivatalosak egy baráti összejövetelre. A vendégek nagyjából a klub tagjai és hozzátartozóik voltak, de ezúttal úgy tűnt, több a gyerek, mint a motor. A régi motoros relikviák a mai napig emlékeztetik az ide betérőket, hogy itt egykor egy motoros klub tanyázott.


Az érdekesség annyi, hogy a baráti társaság szinte hiánytalanul megmaradt, csak már nem colorban motoroznak.

Úgy kezdődött az egész, hogy a szomszéd kislány húsvéti nyuszija átbújt a kerítés alatt, és boldogan legelte a mi füvünket. Minket nem zavart, szeretjük az állatokat, de a szomszédék szerették volna, ha hazamegy. Párszor sikerült hazakergetni, meg volt, hogy a szomszéd átjött érte és fülönragadta, úgy vitte haza.

Aztán amikor már ez sem segített, hátravittem a kutyát pórázon (ti. a kutya addig a kert másik felében volt elzárva), hogy majd jól ráijesztünk a nyuszira. Amikor Szutyi felé kapott, megrántottam a pórázt. A nyúl a füle botját sem mozdította.

Most ott tartunk, hogy a nyúl itt lakik nálunk. Nemcsak, hogy a kutyaól előtt rágja a füvet boldogan, és a kutya nem mer hozzányúlni, hanem már elért a garázsba, és a motorok alatt szórja a bogyókat. A gazdája azt mesélte, hogy néha, éjjel kettőkor szokott találkozni vele a kertjükben, amikor a munkából jön haza.

Ez a hét a Női Motoros Napról szólt. Minden nap amiatt izgultam, hogy minden jól sikerüljön, minden elkészüljön időben. Közben a férjem elvitte a motorom olajcserére, és ha már ott voltunk, a teleszkópba is fújtak egy kis levegőt, hogy két személlyel se koppanjon fel a sárvédő. Nem mintha a közeljövőben lenne rá esély, hogy mind a ketten egyszerre menjünk motorozni, és ha így is lesz, valószínűleg a saját motoromat szeretném majd vezetni.

Pár utcára voltunk a szerviztől, mikor a férjem feltette a kérdést, hogy amúgy hogyhogy eszembe sem jutott, hogy a saját motoromat én hozzam haza a szerelőtől. Nem tudtam válaszolni. Tényleg nem jutott eszembe, pedig együtt mentünk, végül is mindegy lett volna, ki vezeti a kocsit, és ki a motort.

Hiába, nemcsak hogy szita lett az agyam, hanem kétség kívül átállt az anyuka üzemmódra...

Boldog Anyák napját kívánok minden motoros anyukának, és kismamának!

Egyelőre ennyi látszik a motoromból a garázsban. Pedig jövő héten jelenése van a Budapest Motor Fesztiválon, szóval hamarosan ki kell ásni.

Anya keeezdőőődiiiiK!

Elvittük a robogót a szervizbe, ahogy azt már írtam. Ott készítettem róla ezt a képet.

Mivel nem én járok vele, eddig fel sem tűnt, milyen hasznos dolgokkal van felszerelve: ablaktörlő, hőmérő... a markolatfűtés és a Tucano Urbano ebből a szögből nem látszik olyan jól.