Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Motor

Nehéz döntésre jutottam.
Megvettem a Lóóóra a gumikat, aztán mondták, hogy teljes motorfelújítás. Söndör anno nem cserélte le a jól szelelő légszűrőket, és az bosszút állt, rommá koptak a hengerek, 3-4,2-es kompresszikók vannak.
Sokáig filóztam. Ez a motor a fiatalkorom... de eladom. Nincs energiám újra nekifutni vele. Megpróbálom olyannak, aki nem szétszedi alkatrésznek, hanem életben tartja. Meg fogom siratni az biztos.

Ez a két év nem volt valami fényes. Nem túl fényes lezárása egy 10 éves kapcsolatnak, költözés, osztozkodás egy hulladék autóval, egy látjos pandémia másfél év parkolópályával és közben mennek el a barátaim...
Lezárul egy korszak úgy látom.

Újat, másként, mást kell építeni. Másik életet.
A saját otthonban a saját családdal, új vitorlákkal. Kérjetek nekem szelet.

Elment tavasszal. Nem tudtam elmenni a temetésére. Most sikerült eljutni, a csajokkal anno összedobtunk egy koszorúra valót, elvittem azt is.

Elbőgtem magam a sírjánál. Most kéne a tanyádat nézegetni, kiválasztani meg motorozhatnánk még egy csomó helyre amiket kitaláltunk...

Aztán beszélgettem a mamájával, behívott magához. Mesélt, sokat, és úgy mosolyog mint a Gabi... Ha valaki lemegy Sárvárra a Tagama sírjához, szeretettel látja magánál is.
Hazafelé végig sütött a nap. Se oda, se vissza az úton nem volt necces szitu. 600 km-t mentem aznap.
A nap lement és ma megint felkelt...

Emléktúra valamikor Gabihoz szeptemberben?

Március 12.
Landoltunk 3 hét után itthon. Életem nyaralása volt... Már gyanús volt, hogy hárman írtak rám előtte, ha tudsz maradj kint. Igazuk volt. A facebook már napok óta tele volt üres boltok képeivel... karácsony lesz vagy mitöcs? Agyhalott pánikbetegek közé landoltunk.
A reptéren 2 mentős volt a repülőgép ajtajában, illedelmesen "jó reggelt!" kívántak és beszélgettek tovább. A folyosó végén 8 rendőr állt sorfalat, a kilencedik megkérdezte honnan jöttünk. Mintha az összes utas nem lenne regisztrálva a reptéri rendszerekbe, nem úgy mint a hetes busz lógósai...
Szóval az érkezésünkre kizavartak feleslegesen úgy 10 embert a hivatásos állományból, akik mondjuk vagy alhattak volna tekintettel a hajnali időpontra, vagy bármi más jóval kellemesebb tevékenységet végezhettek volna...
Felhúztam a hegyre a 25 kilós bőröndöt, az utolsó két km-en telefonos segítséget kértem az egyik szomszédtól. Röhögve kérdezte, de ugye nem hoztál koronát? Nem, de adok neki raklapot, mert épp raklap bútort akar építeni. Maradt még 25 raklapom.

Március 13-20.
Felhívtam pár barátot, hogy hoztam nekik szajrét Thaiföldről, mindegyik azt mondta majd két hét múlva találkozzunk. Hiába mondom, hogy Thaiföld nem veszélye zóna, nekik az már Ázsia, tehát ha Ázsia, akkor az Kína, ha Kína, akkor meg Vuhan. Bár onnan Vuhan 2000 km-re van van, mint ide London, de hát ha ennyi az ész, akkor csak ennyi. Hát jó, úgy tűnik már megint leprás lettem... A többiekkel már nem is próbálkoztam randizni...
Napok, hetek teltek el, közben rendberaktam a papírmunkát ami itthon várt, a kőműves nekiált burkolni. Online tartom a kapcsolatot a külvilággal, meg azokkal akik itt élnek. A járólap kevés lett. Olasz. Úgy néz ki egy ideig nem hoznak...
A túlvásárolt kémény elemeket vissza lehetett vinni, visszavették némi veszteséggel.
Egyenlőre a hegyen csavargunk Macival, néha találkozunk a szomszédokkal akik kutyás sétáltatnak, hogy legyen illúzióm a szabadságra. Andi barátném negyvenedik szülinapján már kijárási korlátozás volt. Belógtam érte a városba, mert hetek óta ő is az önként vállalt karanténba nyomta, és hogy még ezt április 11-ig meghúzzák, kissé kezdett befordulni.
Lemondták az áprilisi melókat.
Aztán a májusiakat is.
Katás vagyok, júniusig nem kell járulékot fizetni. Hát na ja.

Március 24.
Lejárt az önként vállalt karantén, de április 11-ig toljuk tovább a szopórollert kollektíven. Lemondták az egyik június eleji melót is. Mondom a kőművesnek, szopás van, keress fizetőképesebb ügyfelet, ne haragudj, zéró a bevételem.
Esetleg ha tudsz melót, szólj. Ok, holnap gyere lambériát festeni. Zsír, akkor ki lesz fizetve a telefonszámla.
Átnyálaztam a bankszámlát meg a malacpersejt, hátbazmeg, mire mindent kifizetek van egyhavi tartalék. Ha jól beosztom kettő. Hát akkor hívjuk fel a haverokat, kinél milyen meló akadhat...
Ja, hogy mindenki rendezvényes és melót keres, de jó...
Gyere kéményt rakni. Ok, úgyis ipari alpinoztam 2008-ban...

Március 30.
3 napja fáj a fogam. Már nem tudom hol fáj, de a fülem is sajog bele. Szentkirályiba bemegyek a kéményezés után, kitöltöm a közös tollal a koronavírusos kockázatelemző papírt, mire a triázson átmegyek, csak egy röntgenre futja, mert zárják a kócerájt. A doki 2 fogat lát belobbanva, szerinte húzzuk ki az egyiket. Felőlem mindkettőt kihúzhatja, mondja most inkább csak egyet kéne bolygatni, de azt is csak holnap reggel. A másikat csak akkor húzzuk ki, ha mégse múlik a fájdalom. Felír egy narancs ízű granulátumos fájdalomcsillapítót, miután beveszem erőteljes kedélyállapotot váltok, miért is nem megyünk valahová el bulizni? Francba, semmi sincs nyitva....

Március 31.
Reggel ittam még egy fájdalomcsillapítós löttyöt, mert arra ébredtem, hogy izzó parázs van az arcom jobb oldalának a helyén. Kihúzta, amelyiket akarta, 5 adag ultracainnal, később kiderült jól eltalálta, nem kell ismét találkozzunk.. Átaludtam a napot. Végre béke, a fülem se fáj és a kutyám is szeret, ma is zsibbadtra aludta a lábam, mert azt használja kispárnának.

Április 1.
A népek két részre oszthatók: a rettegők és a nemrettegők. Avagy a bolondok és kevésbé bolondok.
A maszkviselési szokásaikról figyelheted meg őket: amelyik szorosan rákötötte a fejére és riadtan pislog a maszk mögül, vagy ha a véletlen megközelíted ugrik két métert, az jól láthatóan retteg. De tényleg, van amelyik még remeg is. Ő tuti előbb-utóbb beteg lesz, és frankóra bele is for murdálni.
Amelyiknek a fülén lóg félig a szájára lógva, vagy maszk nélkül lazán flangál, az nemretteg.
A piacon az árusok dühösen lihegnek a maszk alatt ahogy pakolják a mázsányi zöldséget kifele, légszomjuk van. A Pennyben az egyik eladó ugyanebből az okból a szemem láttra tépi le magáról a papírmaszkot, odabassza a főnöke elé egy harcias kiáltással: "pakolj ebben majd te, ha kirúgtál!". Kedélyesen rámosolygok, főnökre is, az csak forgatja a szemét és sarkon fordul. Valamit morog az előírásokról, közben utánam szól a biztonsági őr, hogy mindjárt 9 óra és akár húzzak már el a retekbe, mert 12-ig úgyse jön be a szokásos három mamin kívül senki. Váltok pár szót a kasszással, mondja nagy a feszkó bent, mondom látom, együttérzek.

Kiszúrom magam a helyi fb oldal csoportjának képén piacolás közben, miszerint az egyik állatpolgár reklamálja, hogy miért van egyáltalán nyitva a termelői piac?! Mi lesz így a koronájával?! Rohaggyámeg, biztos ez vásárolta fel a két raklap lisztet a pennyben.... rágjad azt baromarc, semmi mást se mellé, de jövőre se, mert nem lesz aki megtermelje neked...

Április 4.
Olvasom az orvosi leírást, miszerint az asztmásoknak a telipállott maszk csak árthat, és a friss levegőnél nincs jobb. A D vitamin (napozás) segíti az immunrendszert. Maradjotthonmaradjotthon. Aha.
2000 nm telken rámolom a sittet össze, végre valahogy kinéz a kert. Glettelek. Mocskosul unom. Kéne majd festeni is, de nem visz rá a lélek a csiszolásra.
Megmetszettem a szőlőt, Pistabá segített. Két napig röhögtünk egymás hülyeségein. Átcsalom a fák miatt is majd. Gyuri bácsi is átjött, mert ő utálja Pistabácsit, és tudnia kellett mit beszélgettünk. Mondtam neki, megtanított szőlőt metszeni. De azt ő is megtanította volna, és nézzem meg hogy milyen durván vissza lett most metszve.... Kérdem, miért nem jöttél te előbb segíteni, erre elsunnyog a farvizen... ( Tény, hogy én sose metszettem meg ennyire, de múlt évben annyi szőlőm volt, permetezés nélkül, hogy a fél hegyet áthívtam szőlőt szedni, meg az összes pesti havert és még így is maradt... tehát ha idén kevesebb lesz, nem lesz akkora tragédia.)

Átjött a szomszéd grillezni. A másik is. A harmadikkal epret palántáztunk. A negyedikkel kutyát sétáltatunk.
Az emberek itt a hegyen csak legyintenek. Eddig se másztak egymás arcába, és most is békésen segítenek egymásnak, mint eddig bármikor.

Közben a faluból megindul az egészségügyi séta itt a túristaútra, az egész falu erre jár, mert itt Natura2000 is van meg piros meg sárga túristautak. Olyanok is erre sétálnak kutyával, akiket sose láttam. Régebben csak hétvégén volt néhány túrista, elvétve egy-két nyugdíjas csoport. De most elképesztő a forgalom... Ma láttam egy kutyát háromszor pórázon, három különböző emberrel. Reggel még hót boldogan jött a kutya, délután már látszott, hogy kezdi unni a km-t. Bodri elkeseredetten ténfergett, miközben az ügyeletes gazdi szinte húzta maga után a pórázon.
Hétközben a túristaút olyan mint egy gimis tornaterem, hétvégén meg a körút is ide költözik. A kis patak hídnál, ahol még aszfalt is van, ott rakják le a kocsikat. Tegnap mentőhelikopter vitte el az egyiket a Nyakas-kőről. Ma tepsibe vittek el valakit a másik szikla aljáról. A hülyék maguktól is elhullanak, nem kell azoknak korona... De legalább most azok is kint csavarognak az erdőben a 20-25 m magas sziklafal tetején, akinek eddig eszébe nem jutott. Hiába no, az evolúció tényleg mindig győz.

Április 7.
Átjött a Józsi. Adtunk neki is a grillkajából, majd átnéztünk a szomszédhoz, mert az épp a 900-as Hondáját kezdte el összerakni. Aztán a Józsi kipucolta a Lóó karburátorát. A Lóóó beindult. Józsi nyakába ugrottam, majd körbeugráltam a koronatánccal. Neki annyi.

Egyik motoros barátom osztotta meg ma reggel. Őt a zöld lámpánál elindulva a taxis a neki még csak kicsit piroson csapta el...

Mennek a hírek, jönnek a felsorolások, motoros-teherautó, motoros-személyautó karambol, szörnyet halt az úton, a kórházban... Idén a baleseti statisztikák szerint augusztus közepére motorral sikerült meghalnia annyi embernek, mint múlt év egészében. Sokan vétlenül, szar szituban:a teherautó sávot váltott a lámpánál... meggondolta magát, egy motoros utas életébe került.

Aztán végre egy vidám hír, kőpapírollóznak a motoros rendőrök. Vidámak, emberiek, így rádióznak, mindenhová párosan, egymás mellett mennek, mert így tudnak jól kommunikálni, de most felelősségre vonják őket. Ezért, mert egymás mellett mennek, nem a kőpapírollóért. RAJTUK statuálnak példát, azokon, akiket még a jónép is szinte kivétel nélkül kedvel, mert tudja, hogy ok nélkül a motoros rendőr sose köt bele. Mintha a tűzoltót megbüntetnéd mert létrára mászott. Mondjuk felelősségre vonnám azt is, aki vezetés közben felvette őket, meg a HVG bajkeverő újságíróját is, de az a fene nagy igazságszolgáltatás, az ki tudja meddig ér... Az biztos, hogy az újságírói állatfaj megint süllyedt egy szintet, és lefele, mert a pöcegödör ki tudja milyen mély, a kattintásszámot meg generálni kell az uborka szezonban...

Néhány hete volt egy szarabb szériám, a zebránál várva a gyalogot úgy telibeverték alattam az autót, hogy három autót tolt egymásba a mögöttem érkező, ropira zúzva azt is, amiben ültem. Vétlenül kiszálltam egy roncsból, hálát adtam az égnek a kétheti hátfájásért, nyakhúzódásért.
Aztán azon a héten, háromra nőtt a környezetemben lezúzódó járgányok száma, köztük egy teherautó, mert a nép nem tiszteli a méretet se már, mind hasonló szituban. Mindig valaki vagy telefont nyomkodott, vagy beszélgetett, de a lényeg az, hogy mocskosul nem figyelt oda arra amit csinált épp, a vezetésre. Végül félve ültem az utolsó épkézláb járgányra: a motorra. Azon a héten már úgy közlekedtem mint az űzött vad: minden mozgó jármű potenciális ellenség, mert ki tudja milyen zombi ül a kormánynál...

Tudtam, hogy vissza kell üljek a motorra. Ha nem teszem, oda a magabiztosságom egy életre, minden járműre, nem csak a motorra. Eszembe jutott az öreg motorosok mondása:
"Úgy motorozz, mintha láthatatlan lennél, és próbáld kitalálni mire készülnek!"
Hogy mire készülnek.... hát a franc tudja mire készülnek... de az biztos, hogy van pár hely, az úton, ahol ha nem látszol, nem is számítanak rád, és jó eséllyel hajtanak keresztül rajtad. Hát jó, nézzük is a potenciális zombikat első körben autóval, a teljesség igénye nélkül:

- A sávban libegős: szinte napról-napra több az autós, aki menet közben is nyomkodja a telefonját. Az autó meg billeg alatta jobbra-balra, csak azt látod, hogy nem figyel, a feje lefele van a tükörben, nem is előre néz. Kiszámíthatatlan a mozgása, elfelejt indexelni, mert még elküld egy emojit, aztán rájön, hogy eltextelte az időt, és elmarad az index, a tükörbe vetett olcsó pillantás is, csak elkanyarodik rögtön azután, hogy felkapta a fejét. Ha ott a buszsáv, kihajt a busz elé jobb esetben, ha rosszabb, akkor eléd. Ezt a legnehezebb kiszámítani, hogy mire készül.

- Nyomakvós: húzza a kormányt az egyik sáv felé, de még nem indexel. Ha látod a szemét a tükörben, akkor keresi a lehetőséget a sávváltásra, de annyi esze nincs, hogy előbb kirakja az indexet, hogy a többi is keresse neki a lehetőséget és beengedjék. Ezt még könnyű kalkulálni, mert tolakvással jelzi szándékát, aztán egyszer csak eszébe jut indexelni. Mondjuk az én oktatóm rászoktatott arra, hogy előbb indexeljek és aztán fékezzek, húzzam a kormányt meg egyebek, de ezeknek csak eldőlt a féldisznó az ólban vizsgára menet...

- Fehérfurgon: siet, törtet, még oda befér, eszébe jut, hogy még ennél a boltnál hirtelen meg kéne állni és felvenni 3 köbméternyi göngyöleget... de ez még mindig jobb, mert legalább használja az indexet és határozottan halad a járgánnyal, nem szitál.

- Kisretek: (pirosszuzuki, puncimorris, nagyitatterszuzuki): a sofőr vagy nettó értelmi hiányosságokkal, vagy öregség miatt már nem funkcionáló reflexekkel és minimális agyi adatfeldolgozási képességekkel ül a volánnál. Egy kétsávos körforgalom totális memóriatulcsordulást és szellemi blokkot okoz, ami természetesen funkcionális lassulást jelent, mira a környezete "miazanyádatbaszakszolazútközepén" felkiáltásokkal, esetleg hangos dudaszóval jutalmaz. De ez csak további zavart okoz a jelfeldolgozó rendszerben, még tovább lassítva a feladatmegoldás sebességét, és tágítva környezete tűrőképességének határait... Motorral nagy ívben kerülendő, mert ha bekapcsol az agyában a kapkodós vészprogram, kő kövön nem marad közvetlen mellette. Csak tekeri a kormányt és nyomja a gázt, de se index, se tükör, csak menekül ész nélkül a szituációból.

- Kamion: kedvenc hobbijuk az előzés, 0,5 esetleg 1 km/h sebességkülönbséggel. Ez különösen kellemes, amikor fél km-es szerelvényekben utaznak, és tükör-index nélkül kezdik meg az előzést előtted valamelyik aztán rögtön mögötted is egy másik, és te közéjük szorulsz a kétsávos pályán, úgy, hogy három oldalról körbevesznek. Nos, ilyenkor átgondolja az ember az életét rásimulva a szalagkorlátra kilencvennel, bőszen integetve a mellette haladó kamionosnak a fülke magasságából, hogy ugye legalább te látod azért hogy itt vagyok...

- Nagyautós: (bömbi, merga, ódi, amik még a szociban menőnek számítottak) Rendszerint ő figyel a legjobban útközben, mert félti a szarját, mint az egója kiterjesztését, viszont bárhol kiesik alóla az autó. Villamossínen, buszmegállóban, záróvonal mellett, akárhol, ahol épp dolga akad, úgy hagyja el az autóját, mint eb a szaharát.. Menet közben jól kalkulálható a mozgása, mert figyeli, hogy figyelik-e a járgányában, elég menő-e...

- Zaklatottanyu: Ha sikerült menőbb fickót apává tennie, akkor kapott egy tanknyi terepjárót és hátul abban üvöltenek a porontyok, elvonva anyu figyelmét a vezetésről. Ha nem, akkor középkategóriás autóban küzd az elemekkel és a gyerekeivel. Az autó járása alapvetően egész kiszámítható, indexet is igyekszik használni, de amikor beszitál a járgány, akkor nyílik bent a pofonláda...

-Helyikismacsó: valami sportosabb, agyonmatricázott, funkció nélküli idomokal teliaggatott kis kiherélt kipuffogójú görccsel próbálja előadni Alain Delon és Alonso keverékét. A miniszoknyás potens nőstényeket észreveszi az úton, de a szemből érkező kamiont csak a dudaszónál, annyira fókuszál a testhajlatokra...
Ha nem seggre símuló bőrruhában nyelezed a vasat, csak akkor vesz észre, ha lámpánál mellé állsz. Versenyeznie kell, de majd mondod neki a következő lámpánál amikor gratulál, hogy jah, nem is vettem észre, hogy versenyeztünk...


Akkor lássuk is a motoros kollégákat. Ugye nem illik donorozni motorosoknak egymás között se, de én mégis előre venném a donor típust. Nem szép beszélni róla, tudom, de akkor is létezik a fajtája:

-Donorjelölt: lemegyek már tejért a busával a balcsira papucspólóban, közben nézünk egy végsebesség tesztet, jah és fél éves a jogsim, tehát mindent tudok az úton - vagy mégse. Buzimindenkiakikijönelé és nincs olyan aki nem jönne ki elé, mert senki se számít 250-el belvárosban száguldó rizsrakétára... valójában a motorosok is utálják, mert őket is veszélyezteti. Kiszámíthatatlan a reakciója, mert valójában ő se tudja hogy fogja megoldani az adott szituációt, abban bízik, hogy majd valahogy megoldja a lendület...

- Páva, vagy káférészer: rendszerint csak brünnyögteti valahol a forgalmasabb helyeken a vasat, esetleg kiül rá beszélgetni a hasonszőrű haverjaival, hogy jól lássák őket, de ha 20 km-nél többet kell mennie a motorjával, meghal a fáradtságtól. Egyszer egy ilyen figurával elmentem motorozni, mert azt mondta kéne csavarogni egy kicsit. 15 km után megkérdezte egy kereszteződésben, hogy odaértünk-e már egy kávézóhoz, mert ő most megállna pihenni... Nagyon ostobán néztem rá, és mondtam neki, hogy még nem melegedett meg a gumi se, mit akar kipihenni... Jól kalkulálható a mozgása a motoron, ő is figyeli, hogy figyelik-e.

- Túramotoros: felmálházva, feldobozolva, szigorúan szabálykövet az úton. Nem néz se jobbra, se balra, a lámpánál nem barátkozik, de biccent vagy int a szembe jövő motorosnak, és kb 300-500 km-ként megáll pisilni (ha tehetné megkatéterezné magát és úgy motorozna hajnaltól éjszakáig egy huzamban, de a kaksi miatt akkor is le kell szállni, úgy meg már mindegy is...). Jól navigál, jól kalkulálható szabálykövető mozgása van az úton, megy mint a gép.

- Nyikhaj: apuanyutól ajándékba kapott fullos szalonverdán vereti magát, jó esetben némi jóérzés szorul belé és kibírja a jogosítványa első illetve második évéig, hogy ne zúzza le magát világmegváltó magabiztosságában. Ezzel hozza is a statisztikát. Igyekszik szabálykövetni, de amikor már túlságosan magabiztos, akkor kenődik fel az aszfaltra, majd elkezdi tisztelni a lóerőket. Jobb esetben lehet még belőle öreg motoros.

- Sarazós: a körforgalmon át egyenesen érkezik a kútra, a közben lévő csipkebokor csak annyira zavarja, hogy tankolás közben kihúzza a maradék gallyakat a lánckerék és a lánc közül... Mindig egyenesen közlekedik, mindenen át. Csak akkor ütik el, amikor kivételesen a zöldön megy át.

- Robis: a donor után következő második leginkább ön- és közveszélyes típus, a jobbról előzés bajnoka, akit vagy elcsapnak, vagy aki miatt csapnak el valakit... Futárként nagyobb túlélési esélyei vannak, de hasonlóan lelkesen füzi át magát minden dugón.

- Kaszáskapás: a babettától az ETZ-ig bármi, a kis járgányra felpókozva a kapa, vagy a horgász szerkó, világát nem tudja, mert vagy a szőlőből (a múlt évi bor jelentős megcsapolása után) jön-megy, vagy a sörivó halak mellől szabadult épp... A legcsinosabb, amikor a kaszát viszi élével befelé az útra... De láttam már láncfűrészest is.

- Coloros: A motorja szent állat, a ruhája egyenruha. Bár a szabadság bajnokaként lobogtatja hosszú haját a szélben menet közben, a motoros klubokban hierarchiájában szigorúbb rend van, mint a rendvédelmi szerveknél, közösen szeretnek és közösen utálnak is bárkit vagy bármit. Valójában roppant szabálykövető az úton ennek megfelelően, bár amikor leszáll a motorról, ő a megtestesült macsó lázadás külsősége: borosta, tetoválások, hörgős, csattogós, krómos motor.

Jó ez a fércbuk, millió sztorit generál. Anno a motorok szépen fokozatosan nőttek a gazdáikkal még a csúnya cocializmusban. A Komar-JAWA-ETZ-SUZUKI generáció szépen fokozatosan felnőtt a motorok teljesítményével együtt, ahogy öregedtek és tapasztaltak az utakon, úgy nőtt velük együtt az elérhető köbcentik száma, és az elérhető protektorok, protekroros ruhák variációi. Ma már minden boldog-boldogtalan, amint elérte a megfelelő naptári napot a születésétől számítva, felülhet egy ezres akármire, ha megcsinálta a hivatalos (de egyébként szar alaptudást adó) A-s jogsi képzést, és máris tekeredhet fel a villanyoszlopra a zebrán át a babakocsit toló nagyin keresztül.

Akkora nyomor és szegénység van, hogy ha van egy bejelentett állásod és némi készpénzed, olyan vasat vehetsz magadnak amit csak nem szégyellsz, mert utánad vágják a high-end (bár hiteles) vasakat is, csak vigyed már el a szalonból. Jogsit ott nem kérnek, csak vigyed, mert a jogsi a rendőrnek kell.

Tehát Mancika/Pistike zéró tudással és tapasztalattal, párhónapos képzés után mehet és felülhet álmai táltos paripájára, majd miután zéró tapasztalattal kimenősködte magát gyökkettővel a faluban a cuki előtt és leégett a keze a kesztyű nélkül, mehet is a leégett fotó a fércbukra a kezéről. Ez kb 20 perc alatt ez már összejön 12 és 14 óra között egy nyári napon, tehát még motorozni se kell neki sokat, tényleg szinte zéró a kockázat.
Aztán ha véletlen megszólják, hogy "húzzál kesztyűt, ha nem akarsz hülye lenni" még neki áll feljebb. Pláne, ha már egy napja bizonygatják neki, hogy de tényleg szar lesz, ha le kell támasztanod a mancsod a motor mellé a murvásba... Fotóval, képpel, mindennel illusztrálják neki a különböző végeredményeket, de a látható eredmény csak az, hogy felzrikálták az egóját, mert nem mondta senki, hogy hűdefacavaaaaagy, és igen, ez a motoros életérzés, a horsepower filling és a nagybetűs élet, meg ki tudja mit kéne még hallania...

De hát ez csak egy kesztyű, ő ettől nem fog meghalni! Meg egyébként is, ő fullbőrben motorozik, csak a kesztyű nincs rajta. Édesbogár, mindenki motorozik kesztyű nélkül pár napot, sőt, rövidgatyában, pólóban is motoroznak, meg papucsban is emberek, és tényleg túlélik. Igen, élvezzük a menetszelet, ahogy símogatja a levegő a bőrünket, és ki az aki nem motorozott fagyival a kezében, bukósisak nélkül, amikor nyaralt? Mindenki megcsinálja, ez ilyen, aztán megtanuljuk a leckét...

Mert jön egy darázs és belecsíp az ujjaid közé, vagy berepül a pólód alá és végigszurkál, mert megrémült, aztán te is megrémülsz és elég szarul festesz menet közben ahogy rángatózol a szurkálások közben a vason. Vagy nem ugrálsz, csak nettó jegeled utána két napig mert marha szar. Jobb esetben nem esel be semmi alá motorostul.

Bukósisak nélkül is jó motorozni, amíg bele nem gangolsz egy muslicafelhőbe. Vagy le nem fejelsz egy vétlen méhecskét.

Jó a motoros ruha nélkül, vagy protektorok nélkül is, amíg le nem horzsolod a murván elcsúszva a bőröd, el nem töröd a könyököd, vagy ki nem ütik alólad figyelmetlenül a vasat. Jó ez a menetszél nyáron, tényleg kellemes, de este amikorra kihűlt az ízület és fáj, mert sikerült megfázítani a nyári hőség ellenére, akkor átgondolja az ember.

Kesztyű nélkül is jó, meg vagány, de télleg, nagyon menő a gázt húzni vele, mert jobban érzed, finomabb. Pláne akkor is, amikor elkap a nyári eső és ráfagy a vizes kezed a gázra, és alig tudod meghúzni a féket az esőben, miközben valaki eléd fordul...mert már annyira elgémberedett a kezed.
Aztán amikor az ízületeid tönkre mentek, 3-4 év múlva akkor már érezni fogod, 20 év múlva meg már nehéz megfogni a tollat, meg a kanalat, szerszámot, ott majd nem lesz visszaút. De majd cseng a kassza a dokinál, a gyógyszerésznél, és a családot is hallgathatod....

Lehet csinálni mindent eszetlenül. Lehet nyaralni, lehet lazulni és lehet vagányul a motoron. Kicsiket, néha. De inkább soha. Sokszor megússzuk, mert az emberek nagy része figyel egymásra, és a baj csak akkor van, amikor két hülye találkozik. Ha szólnak, hogy épp hibázol, nem azért szólnak, mert a rosszindulat hajtja őket. Azért szólnak, mert már megcsinálták, és lehet a végeredmény nekik nem esett jól. Próbálnak megóvni, egy normális ember ilyen. Szól a másiknak, ha épp hülyeséget csinál. Az emberek feltételezik, hogy te vagy annyira értelmes, hogy ha szólnak, ne ugorj a kútba, akkor büszkeségből csak nem ugrassz majd be. Lehet, hogy nem szépen mondják, neked nem eléggé finoman, és cizelláltan, vagy nem símogatják közben meg a buksidat, és nem hordanak eléd rózsát, csokit, nincs szerenád, de ki tudja, még lehet attól igazuk... De ugye a király is a rossz hír hozójának a fejét vágta le először. Mert attól a rossz majd elmúlik. Jah, nem.

Vagy ki tudja, lehet tényleg mind genyó!?

A dolog úgy esett, hogy a kígyó is elesett .
Szóval kitaláltam a Ritának, hogy látogassuk meg a Cseman Katát, mert motorozni akar, de nem tudja hova. Aztán vasárnap úgy alakult, hogy nem bírtuk elérni egymást a Katával (hol ő volt úton, hol én), de mivel az égiek is akarták a randit, végül Szécsényben csak összefutottunk. Útközben megelőztünk egy lassan poroszkáló csoppert, mint kiderült a Kata haverja volt. Szóval cihelődünk lefelé a motorokról az etetőhely előtt, látom ám, ismerős figura integet. A poroszkálós motoros másodmagával, a mögötte motorozó csajszi teli szájjal vigyorog ki a bukóján. Nézem-nézem, de ismerős a csaj arca, kézzel lábbal kalimpál, aztán ahogy kiabál át az út másik feliről, akkor ismerem meg, hogy ez biza a Kata!
Lerongyoltam utánuk a domboldalon, (kicsit odébb álltak meg úgy fél km-el) mondja a Sanyi haverja, hagyjuk azt a kajáldát, mert a lenti jobb. Fel a dobra, banda felnyalábol, motorok áttelepít, ülünk be a Lepénylelőbe hatodmagunk.
Hát hiába a kedves köszönés, meg az önálló helyfoglalás (4-es asztalok voltak, de két szék elegáns rablásával megoldottuk, hogy ne legyen meló) az egyébként hóttüres helyen, a kislánynak aki kiszolgálni hivatott, elég szar napja lehetett, mert kedves, az ugyan nem volt. De legalább pokróc, és tonicból is csak kettő akadt, fél literes korsójuk se volt, így önállóan oldottam meg az almafröccsöt a háromdecis pohárban bubisvíz és capy alma mixelésével, a többiek meg felöntöttek a garatra ásványvízből...

Aztán bátran nekiálltunk kérdezősködni az étlapon található ételekről, de az ott felsorolt ételekből semmi se volt, se harcsapaprikás, se pörkölt, se úgy semmi, és a lepényesben még lepény se nagyon. A kislány olyan vehemenciával mondta hogy az elfogyott, ez nincs, az nem is volt, hogy végül feladtuk. Mondtuk, itt akkor nem eszünk, visszamegyünk a másik kajáldához. Kata Sanyi barátja szegény úgy szégyellte magát, hogy állta a cehhet, mondtuk jövünk máskor is, leisszuk magunkat nála! El is kereszteltem Lepénylesőnek őkelmét, így az örökös emlékezetbe belevésve megismerkedésünk kalandját.
Felcihelődtünk, az éppen érkező motoros párosnak mondtuk, hogy itt csak innivaló van, enni nem merjenek kérni mert balhé lesz (a pincérlány füle hallatára).
Szóval Szécsényben a Lepénytanyán vasárnap délben nincs ennivaló, oda ne menjetek. Viszont a Gesztenyéskertben egy atomlaza jó fej cigánysrác szolgált ki minket, és miután elmeséltük neki a Lepénytanyás kalandot, még ajándék kávét is kaptunk. Annyira hulla voltam a hétvégi dupla meló után, hogy diszkréten lehanyatlottam a kajakómában a padra egy kicsit beájulni, és senkinek se fájt. Jót kajáltunk, finom is volt, aztán tekeregtünk még Szlovákiában egyet. Úgy néztem az időképen, hogy ha arra kerülünk, úgy az esőt megússzuk, de a széle csak elkapott. Ritáék megálltak esőruhát húzni, én meg elnyeleztem a következő faluig mert az aktuálisban nem volt fedett buszmegálló paddal. Mire utolértek minket, a napocska már kandikált elő a felhők közül, Tibi meg káromkodott, hogy mennyire melege van a gumibugyiban. Szóval dobtak egy vetkőzést, aztán szépen mentünk tovább.
Hazafele még toltunk egy csokit a kúton, és az utolsó 5 km-en megint elkapott a szemerkélés, de csak annyira, amit épp megszárít a menetszél útközben és kellemesen hűt. Kata aztán mesélte, hogy ők másfele tekeregtek, de a lassú menettől majd felgyulladt a bőrben, így esőt kívánt, amit meg is kapott.
Jó buli volt, izzítom a bográcsot!

Vannak jófej polgármesterek, akiknek bármikor jó a helyszínbejárás, és ha rákérdezek, akkor nem zavarja őket, ha motorral megyek. Van amikor nem kell reprezentálni a képviselő testületnek, hogy miért lesz jó nekik a lézershow: hogy a lézer show legalább olyan látványos, mint a tűzijáték, és hogy nem lesznek elmenekült kutyák, síró csecsemők és az álmatlanság miatt rosszmájú pletykákat terjesztő öregasszonyok, környezetszennyezés, de cserébe lesz hangjátékos multmimédiás forgatókönyv írás a település történetéről, meg hasonlók. Itt most a polgi nagyon cuki volt, megcsodálta a vasat borzongva, hogy ő sose ülne ilyenre, aztán megoldottuk a feladatot és indulhattam is tovább.

Szóval megnéztem a helyet, és mivel közelben voltak a hegyek (kb 30 km), gondoltam visszafelé már tekeregve megyek, ráérősen. A közeli kúton kiderült: odafele a tankolásnál bezártam a hátizsákomat a dobozba, és úgy, hogy onnan ki nem veszek semmit: a hátizsák fülét sikeresen bezártam a klamnis zárszerkezetbe, hogy azt csak szerszámmal bírom majd kifeszegetni... Ami ugye a dobozban csücsül, a pénztárcával együtt, egy ideig próbáltam bejutni a dobozba, majd feladtam. Mérges lettem, hogy miért nem figyeltem erre oda...

Az egyetlen mák az volt, hogy a kártyák a kabátzsebben maradtak mert amikor indultam, a kúton kártyával fizettem és zsebre vágtam. Tankoltam, elnyaltam egy fagyit a padkaszélen, közben beszélgettem egy frissjogsis helyi kisvagánnyal aki a 600-as Hondát majd két hónapja vette és láthatóan büszke volt rá. Jó volt látni a csillogó szemét ahogy mesélt a vasról, hogyan vette. Az ifjú titán láthatóan boldog volt, Tokaj felé indult épp tekeregni.

Aztán tovagurultam, és Lillafüred magasságában bejelzett a vacsoraszenzor: gondoltam itt egy csomó büfé, majd jól behekkezek. Beálltam a parkolóba, egy idősebb meg fiatalabb fószer épp szállt ki a kocsiból, megnézték a vasat majd továbbhaladtunk egymás mellett. Kicsit bámultam a cserfes patakot, majd nekiindultam felfedezni a büfésort, reménykedve, hogy van kártyás hely. Hát nem volt. De az egyik büfénél, mikor már feladtam a vacsoratervet, a parkolóban látott két férfi észlelte a dilemmát, és az idősebb kapcsolt, és leszólított kedvesen: Meghívhatunk valamire? Átvillant bennem lélekben vigyorogva, hogy most letérdelsz ha egy teljes vacsorát kérek, de mivel szimpatikusak is voltak, és ekkora geci nekifutásból nem lehetek, hálásan beértem egy natúr ásványvízzel turbózott szomjoltással.

Leültem melléjük, hogy megengedik-e, igen, persze, és kiderült a fiatalabbik motorozik. Rögtön belemélyedtünk a témába, meg is mutatta a vasat, egy csodaszép JAWA-t újított fel, nagyon frankón megcsiholva a haverokkal. Aztán szóba került ki mivel foglalkozik, mezőőrök voltak mindketten. A fiatalabbik erdész suliba jár, és úgy keveredtek oda, hogy le kell adni egy növénygyűjteményt, és épp kint voltak növényeket gyűjteni, az idősebb segített neki. Aztán nekiálltunk kibeszélni a világ dolgait, merrefele megy a világ az emberekkel, a természet pedig hogyan vesz majd ezért revanst... Sajnos az idősebb mezőőr Béla szerint is változik az időjárás. Amit a Balatonon az öreg kapitány mondott, hogy 10 éve olyan viharok vannak ami azelőtt sose a tavon, itt a hegyekben, jó párszáz km-el arrébb, egy mezőőr által ugyanúgy észlelhető. Változik a természet és nagyon gyorsan, mostanában egyre többet hallom ezt olyan emberektől, akik természetközeli munkahelyeken vannak. Jó volt velük beszélgetni, az élet nagy dolgairól: a természetről, az emberekről, a lélekről, a örömről, a boldogságról... Ritka kedves fél óra volt, a vadidegenek tét nélküli beszélgetése bármiről. Az idősebb lelkében már benne volt a korral szerzett derű, a fiatal pedig még az élet iskolája elején, ahogy néztem neki se volt könnyű a kezdet. De ha ügyel, hogy elégedett legyen azzal ami VAN, jó élete lesz. Adott egy kedves ajándékot: a topjos kupak felirata belül: Szerezz örömet a mosolyoddal! Aztán átgurultam a hegyeken, béke volt a lombok között, néha hozzám ért egy belógó ág, figyelmeztetve jön egy húzósabb kanyar... Egerben elmajszoltam egy kártyával vett szendvicset és azon gondolkoztam, milyen nap lehet ennél tökéletesebb...

Erről szól a világ: egy mosolyra úgy szomjazunk, mint egy pohár vízre...

Köszönöm az értékes délutánt Béla és Iván!

Így hívom azokat a napokat, ahol vagy front, vagy kollektív agyhalál van az utakon, röviden és tömören mindenki hülye.
Tegnap a tesztmotorral kifogtam vagy 6 barmot az úton zsinórban egymás után. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha már indulás után közvetlen látom, hogy megy az autósok között az agyhalál, olyankor már rutinból átkapcsolok fokozott figyelmi módba, mert egyik-másik zombikat megszégyenítő módon hülye és közveszélyes....

Azzal kezdődött a nap, hogy a közeli Y alakú útkereszteződésben, a háromszöget benézte a macisajt mögül kivágtató állat. Ez a kereszteződés kb 80 m-re van tőlünk, és szinte már statisztikát vezetek arról, hogy haladok át rajta, és következtetéseket tudok levonni az aznapi forgalomban részt vevők lelki és szellemi állapotáról... Tehát, ha itt reggel valami grimbusz van, tuti, hogy lesz még hülyéből aznap dögivel. Amikor üres a kereszteződés, vagy béke és nyugalom van áthaladás közben -a jól felismerhető, macisajttal, kamerával bevédett főútvonalon a haladás zavartalan- akkor aznap nem lesz rákendroll, csak örömteli gurulás, de télleg... Letudtam a kezdeti izgalmat egy hogyrohaggyámekköcsögel, rögtön korán reggel....

Szóval ha reggel nyugi van az y-ban akkor aznap nyugi van az úton, de tegnap az első gyilkossági szándékot sikeresen megúsztam. A második a kikanyarodós vénember volt, itt a szolgáltatósor mellett indexelt egyet jobbra (érted, oda van miért bekanyarodni), majd miközben elkezdtem őt kikerülni balra, elém kanyarodott szép lendületesen balra, az útszéli kapuba.... A Z900 egyébként vadulós állat, frankón lehet kiugrani vele előzésnél, de a fater annyira szitálva ment egyenesben is, hogy az mentette meg a vasat, hogy nem izomból előztem ki a baromarcút és a másik sáv szélén vele kanyarodva satufékkel sikerült egy kiadós "bazmeg te kibaszott gyilkos barom, most letépem a fejedet ha kiszállsz!" felkiáltással letudni. Bácsika letudta egy udvarias bocsi intéssel, de ha a teherautóval lettem volna, én meszelek neki a Ticoban... Komolyan kéne egy PÁV II vizsga minden 60 felettinek két évente, mint anno nekem a fiatalkorúságom miatt... Ezeket csak az tartja életben, hogy a többi figyel.

Aztán jött a nemzetiségi zsiguli. Ritkán látni ma már ilyet, de tegnap az is megvolt. Ácsorgok a sor elején a lámpánál, becsurog mögém a szocializmus büszkesége. Szakadtkipufogó, repedfazékhang, gyanúsan nyikhajok, cigányreppet dübörgő szokol, gondolom a kötelezőt meg a MABISZ állja baj esetén. Csurog egyre közelebb, bőgeti a motort. Ácsorgok. Bőget. Jön. Nézem a tükörben keresem a szemét, vigyorog. Jön. Kéne már váltson az a lámpa, mert nincs kedvem verekedni taknyokkal, meg utálatos a bőrkesztyűről a vért is pucolni... Bőget. Végre vált a lámpa, felüvölt mögöttem a Zsiguli, csikorognak a gumik, kényelmesen váltom a kettest, távolodik. Biztos zavarta a szőke copf ami kilógott a bukó alól... De ma megint kisebb lett a pöcsöd két centivel a haverod előtt, hogy még egy motoros csajt se tudsz megelőzni. Hiába no, csak figyelni kellett volna fizika órán és nem zsebhokizni a tanítónénire...

Gondolom magamban, ma még lesz előttem 300 km legalább, meg egy utas (kétgyerekes anyuka, bandázós örömmotorozunk majd), fasza nap lesz ez így... valamit odafent intézhetnétek, hogy letakarodjanak a majmok az útról, hogy a két gyereknek maradjon anyukája. Az égiek meg figyeltek, amíg Moncsi mögöttem ült, béke volt.
Aztán már hazafelé csak két meg nem kapott jobbkéz volt, meg egy figyelmetlen sávváltó... Tehát találkoztam egy rohaggyámeganyádnakamentőbenmévoltelsőbbségemikorszülnivitték... aztán meg kellettvónacápaamagzatvizedbével meg egy lájtos faszcibálóriherongybuzival.

Káromkodni jó. Levezeti a feszkót.
De az tuti, ha még egy hetedik megtalál hazafele az Y-ban, akkor megállok neki és nettó jóindulatból, nevelő szándékkal megverem a kamera alatt...

Csudálatos ez a facebook, legfőképp a kapcsolati hálók dinamikája miatt. Szóval van egy (szerintem nem enyhén deffektes) srác Kecskeméten, a fétise a motoros nő. Már tudjuk hogy hol él, és hogy biciklivel jár munkába, volt valami ütős simója, és ha meglát motoron két nőt, ijedtében majdnem beesik az árokba a bringával... Kevés olyan magyar nevű, motoros képpel megáldott nő van a facebookon, akinek még nem írt ismerkedős messenger üzeneteket, amiben kifejti, hogy milyen jó lenne őt elvinni motorozni... Mármint, hogy őt vigye el a nő motorozni.
Értem én, hogy változik a világ, na de mégis... hát de ennyire?! Eredendően a csajokat viszik a pasik vagy mi...

Időnként fel-felbukkan motoros nős körökben, és szegénykét kinevetik, mert hát szimultán 5-6 csajnak is ír, de hát senki se veszi komolyan, mert lejön mindenkinek pár sor után, hogy a toronyban nála másként működnek a kerekek. Rendszerint vagy nem válaszolnak neki, vagy udvariasan elhajtják. De van, akivel úgy is elbeszélget, hogy az egy sor választ nem ír neki...

Aztán meg a nők olyanok, hogy a kapcsolati hálót elég rendesen használják, amint felbukkan valahol egy fura figura, ugye elkezdik kérdezgetni egymást, hogy ez a madár vajon ki fia borja, ismered-e? ...és akkor kiderül, MINDENKI, de szinte MINDENKI ismeri.

- mert mindenkinek írt már,
- van akinek többször is,
- nem fogja fel a NEM-et, csak tiltással van béke,
- és akit még nem szólított le messengeren, az nem is rendes motoros nő...


Így alábbi nevelési célzatú ötletek merültek fel vele kapcsolatban:
- le köll tiltani oszt jóvan - ez addig működik míg a kis jószág nem csinál magának kétévente új profilt, és feledékeny, többször körbekattintja az atyaúristent is...
- vigyük el motorozni és hagyjuk ott a tajgában a farkasoknak, (ez volt az én ötletem)
- hozzuk össze a pinkpóniversenycicával! (ez másé, én nem vagyok ennyire genyó )

Vannak olyan jóga gyakorlatok, amik pont motorosoknak is jók.
Ádám összerakta ezt a gyakorlatsort és azt mondom baromi frankó!
Elsőre könnyűnek tűnik, de ha megcsinálod őket 2-3x, másnap majd hasonkúszol az izomláztól, hosszas gyakorlással pedig megerősödnek azok az izmok, amiket motorozás során használunk a legtöbbet: törzs izmai, koncentrációs készségek.

https://csamclub.hu/galeria/albumok/motors-jóga-gyakorlatok-lővey-Ádámtól.2441/

A facebookon van millió motoros csoport és egyre többet látom, hogy kezdők alapvető tartáshibákról kérdezősködnek:

- miért fáj a csuklóm,
- miért fáj a nyakam,
- miért fáj a vállam,
- miért fájdul meg itt-ott motorozás közben, után, izomgörcsök, stb.

Alapvetően a motorozás utáni/közbeni fájások arról árulkodnak, hogy valahol görcsölsz a motoron, nem jó a tartásod. Sőt, akár mondok rosszabbat, még az is lehet, görcsösen kapaszkodsz a kormányba! Nem tudatosan, csak úgy önkéntelenül. Ez azért rossz, mert egy hirtelen jött szituációban a görcsben álló izmokból reagálni sokkal nehezebb és alapvetően további rossz reflex felé indul el az ember. Már csak az ujjai lazák mondjuk, és belekap az első fékbe, meg a hasonlók...
A másik lehetőség az alacsony plexi és állandó görcsös ellentartás a menetszélnek. Ez pénztárcafüggő megoldás, kinek mekkora táblaműanyag kell az arca elé, de ez a probléma inkább a túrákon fordul elő, nem a mindennapi városi szaladgálás közben. Ott tuti, hogy a rossz tartás a bibi.

A nyugodt, kapaszkodás nélküli ülés alapfeltételei, hogy a törzs izmait használjuk arra, hogy tartsuk magunkat a motoron. Besegíthet még a combizom, amikor a tankba azzal kapaszkodsz.
Miként lazíthatod le a vállad, karod?
Első körben odafigyelsz rá, hogy ne kapaszkodj a kormányba. A menet közbeni könyöklebegtetés kilazítja a görcsös kapaszkodást, a vállkörzés is feloldja a kapaszkodógörcsöket. A nagy, sóhajtós levegővétellel is az ember a görcsösen tartott vállát is elengedi, lelazítja. Mindaddig, amíg a könyöködet egy apró mozdulattal más odébb tudja mozdítani addig az laza. Ezt gyakorolhatod álló motoron is, megkérve valakit, hogy miközben letalpaltál a motorral és megfogtad a vezetés közbeni kormánytartással a kormányt, ütögesse meg a könyöködet. Ha lazán kibillenti a könyöködet, akkor jól csinálod, ha te is billensz motorral együtt, akkor bizony görcsösen tartod, lazítsd nyugodtan a fogást.
A görcsösen kapaszkodó kormánytartás balesetveszélyes. Minél keményebben fogod a motort, annál nehezebben reagálsz egy kínos pillanatban, annál merevebb, és hosszabb lesz a raagálásod. Tartsd a törzsizmokkal és a combizmokkal magad, hogy felül a válladdal és a karoddal lazán tudj reagálni.
A combbal fogott motornak van még egy jó tulajdonsága: amíg a motorral összeérsz, a súlypontját sokkal jobban érzékeled, és a csípőddel is tudsz koordinálni, nem erőből kell navigálnod.
A helyes testtartás minden motoron és minden testalkattal egy kicsit más. Az, hogy alapvetően hol tartod a súlypontodat gyalog, lábon járva, az már ad egy bizonyos testtudatot, egyensúlyérzetet. Amikor a motorra ráülsz, minél jobban összesimulsz vele, annál jobban érzed a motor súlypontját is, annál jobban egybe tudtok folyni, annál jobban érzed a motor súlypontját is.
Nehéz írásban megmondani a tutit, mert bizony az is előfordul hogy valakinek a testalkatához képest kicsi vagy nagy a motor és alapvetően nem ergonomikusak egymáshoz. Sőt, valójában nem is az a fajta motorozás lenne a kedvence, mert a speedes haver rádumálta valami seggrakétára, miközben ő szíve szerint inkább valahol dagasztaná a sarat... (De most még egyenlőre csak ott tart, hogy húdejó, már motorozok!) A kényelmes motor minden mentalitásnak és testalkatnak más, ezért nem szeretem megmondani a tutit, hogy melyik a legjobb motor és azon hogyan kell ülni... Kinek, a 150 centis 40 kilós törpének, vagy a 120 kilós langalétának?
A tutit leginkább egy vezetéstechnikai tréningen tudják neked elmagyarázni. Sokszor hallom azt is, hogy jajj, de hát én még csak párszáz km-t mentem, majd ha már lesz rutinom... Mire lesz neked rutinod?
Nembazmeg, most menj el, mielőbb!
Amíg úgy érzed összeszeded magad a tutit párezer km-el, addigra rögzülnek a szar rutinok, szar megoldások, és utána kurva nehéz lesz tőle szabadulni! Friss jogsival rögtön, azonnal a jó vezetési módszer fog rögzülni, és sokkal hamarabb fogod magabiztosnak érezni magad a vason. Ne mondja meg nekem senki, hogy a pártízezer forint nem éri meg amibe egy vezetéstecnikai tréning kerül, ha kiszámoljuk mibe kerül a fájdalom, a kórházi napi ellátás, a javítási költségek, a munkából való kiesés, és nem utolsó sorban a család sírásának hallgatása egy esetlegesen egyébként elkerülhető baleset után... Ráadásul vannak igyenes tréningek is, az országos és megyei balesetvédelmi bizottságok oldalán, motoros csoportokban millió helyen tolják a párórás fejtágítást.
Szokták mondani, de hát a saját tapasztalat sokkal hasznosabb. Értem én, de minek kínlódni a kitapasztalással, ha sokkal hamarabb is, kevesebb szenvedés (esetleges balesetek) árán is eljuthatsz egy biztonságos tudáshoz?
Itt a szezon eleje, megkopott a tudása mindenkinek télen (kivéve a futárokat akik fagyban is nyomják), ideje gatyába rázni a szezon elején a vezetési módszereket, és lehetőleg a helyes megoldásokkal, a jól megtanult reflexekkel. Ha van a fejedben egy jó minta, vész esetén az agy szívesen nyúl a már megtanult megoldáshoz, nem pedig ahogy sikerül alapon "elfektettem a motort, mert az tűnt a legjobb megoldásnak" című dumát kell majd előadni a haveroknak és a következő szezonig várni, hogy a javítás meglegyen....
Tanulni jó, motorral meg pláne jó buli!
Irány a motoros vezetéstechnikai tréning!

Nekem nagyon jót tett ez az országjárás. Gyakorlatilag elmondhatom, hogy kicsit megszöktem a saját életemből, és baromi jót tett kiszakadni a mindennapi mókuskerekemből. Jó dolog rálátni a mások életére, a világ más csücskeire rácsodálkozni, meríteni, tanulni belőle. Nem hiába mondják a vallások, hogy a életben kell egy-egy nagyobb zarándoklat, és a legkisebb fiú is azután találta meg a mesében otthon a szerencséjét, miután körbement a nagy világban...

Az ember azt gondolja, hogy hú de egzakt dolgok kellhetnek egy akár több hétig is tartó túrához. De valójában, ami 2-3 napra elég egy motoron, az pont ugyanúgy elég két hétre is, kiegészítve azzal, hogy mosógélt kis flakonban érdemes elrakni. Azt is csak azért kell elrakni, mert nagy kiszerelésben árulják, és felesleges literekkel szaladgálni. Azt gondolom, amíg az ember Európában tartózkodik, nincs különösebben nagy extrákra szükség, mert a civilizáció nagyon közel van, és bármikor lehet segítséget kérni, ezerféleképpen. Amíg a saját jól ismert kultúrkörünkben tartózkodunk, nagy baj csak nagy hibázással érhető el.

Ami alapvetően eszközként kell:
-protektoros motoros ruha, két kesztyű (egy vízálló meg egy vékonyabb/száraz váltó, ha meleg van)
- váltóruhák (alsóruházat, póló, pulcsi)
- tisztálkodószerek (tusfürdő, fogkrém, törülköző - a hajcsavaró és hajvasaló meg társai otthon maradhatnak, buksiba, csomagtartóba úgyse fér be, meg idő se lesz használni)
- a feszesebbik motoros láthatósági mellény praktikus, pláne éjjel fényvisszaverősen,
- üzemanyagpénz, némi kajapénz, túlélési tartalék kártyán, gáz esetére,
- megfelelően felkészített motor (műszaki állapot, gumik),
- telefon+ töltő mobil nettel, ha gáz van tudj információt keresni, gps-t használva tájékozódni,
- esőruha. Ez mindenképp, mert szörnyű szarrá ázva lenni, úgy menni fagyoskodva,
- tangapapucs (én azt tudom a leglaposabbra elcsomagolni, és a nyilvános fürdőben igen praktikus), egy pár kisebb dimenziójú, könnyen elcsomagolható rendes cipő.
- egy váltás normál felsőruházat, hogy protektor nélkül is tudj csavarogni, akár gyalog (kabátnak pont jó a motoros kabát),
- hálózsák bármilyen körülmények közt alváshoz. Párnát majd gyúrsz a levetett cuccaidból (amik épp nem száradnak )
- fürdőruha, ha fürdőket is célba veszel,
- mosógél, a tiszta ruha végett.

Ami praktikus:
- a motoros aláöltöző, ami sielősre vagy bármiféle sportboltól származó aláöltözővel megváltható, az pont jó. a pamut macskanaci is jó alsó aláöltözőnek, de lényeges a réteges öltözködés: trikó, póló, vékonypulcsi/aláöltöző, pulcsi, téli bélés/protektoros kabát.
- a protektoros ruha téli bélését nem árt ha elviszi az ember magával, főleg tavasszal meg ősszel,
- egy mellény, amit vagy felveszel, vagy szélzáróként előre behajtogatsz a kabátodba,
- valami napelemes töltő, ha vadkempingezés is lesz,
- ha olyan munkád van, egy kicsi klaviatúrás tablet ami könnyen elcsomagolható, kevés helyet foglal - de alapvetően inkább arra kondicionáld a népeket, hogy nem leszel elérhető, és nélküled kell megoldják az életüket,
- a kormányfűtés, ülésfűtés hidegebb napokon végtelenül kitolja a komfort zónát, akkor is ha lepapírkutyáznak érte. Egy meleg, könnyen mozgó kéz ráadásul még életet is menthet egy olyan helyzetben, szétfagyott, gémberedett ujjakkal baromi hosszúvá válik a reakcióidő. Szard le nyugodtan a hülyéket, legyen nekik ízületes a kezük öreg korukra. - ha nincs, baromi jó kesztyűd legyen, mert szinte azt éri a fejed után a legjobban a szél!
- a nagy plexi, markolatvédő műanyag lapát a motoron ugyanilyen okok miatt, hogy ne fújjon át a szél,
- zippzáras zacsiban a papirok, a száraz ruha - a vízhatlanság fontos: a száraz ruhánál semmi sem tud jobban esni egy hideg esős nap után,
- egy poncsó: bármikor letakarsz, betakarsz, szárazon tartasz vele valamit, ráfekszel, stb. Ezt én simán elfelejtettem most, pedig kirándulásnál sokszor használtam, de motoron is praktikus.
- Valami kis praktikus, kedves ajándék. Nekem nagyon bevált a motoros jógi "Motorozz ésszel!" c. írása: mivel alapvetően motorosokhoz mentem, mindenki örült a biztonságos vezetéstechnikával kapcsolatos kiadványnak. A tinik azonnal lecsaptak rá és elcsenték, mint menő motoros cuccot, a fölnőttek pedig örömmel lapozgatták a benne lévő hasznos információkért. Egy kedves gesztus nem kerül semmibe. Ádámnak van még pár db, szívesen ad belőle akárkinek, aki terjeszti a benne lévő hasznos, életmentő tanácsokat. 20-db-ot vittem magammal az útra és mind elfogyott. Köszi Ádám!
- a motoros legnagyobb ellensége a szél és az eső: a szél folyamatosan kihűti a testet, az eső pedig tovább rontja a közérzetet. Mobil megoldások, ha sikerült otthon hagyni dolgokat:
- Suzutól tanultam, hogy az újságpapírnál jobban semmi sem szigetel: ha egy pulcsi minusz van, a protektoros ruhába behajtogatott ingyenes benzinkutas újságok kiválóan melegítenek - a csövik is ezért fekszenek papírokon,
- a kukászsák is lehet esőruha alternatíva, de az erősebbik 120 lityis, és csak átmeneti megoldás. Jobb egy praktikus fényvisszaverős esőruha, ami nem szakad tovább.
- praktikus, ha nem veszed vérkomolyan a dolgokat, nem kell ragaszkodni az előre megírt útvonalakhoz és elképzelésekhez, mert úgyis másként alakul majd. Hagyd magad kicsit sodortatni az eseményekkel, ússz az árral és élvezd. Az élet gyönyörű, és a feladatok azért vannak, hogy megoldjuk őket.

Az egészség megőrzéséhez fontos a higiénia, a táplálék és a pihenés. Hallottunk útközben sztorikat mosásmentesítésről a kifordított alsógatyák világából (végül is 3-al elmész 6 napig ezzel a matekkal), de át az ember nem azért igényes mert a többiek látják-e vagy sem, hanem a saját közérzete miatt. Útközben a kajálás nagyon fontos, mert a figyelmet jelentősen befolyásolja az egészség állapota. Meglepő lehet, de a folyadékbevitel is jelentősen befolyásolja a figyelmünk állapotát. A napi két liter legyen meg. Legyünk tisztában a korlátainkkal, és napi km mennyiséget úgy vállaljunk, amivel biztos hogy otthon örömmel várnak majd haza és nem egy tepsiben.

Ha belefér az összes cuccod egy nagyobb sporttáskába vagy két normál hátizsákban, akkor bőven jó vagy. Nekem egy doboz, egy tanktáska és egy felgumipókozott hálózsák volt az összes csomagom.
Ennyi bőven boldoggá fog tenni.

Nem a cucc a lényeg, amit magaddal viszem hanem az út, maga a kaland.

Reggel ráérősen indultunk el Katától, megölelgettük és a lelkére kötöttük, hogy ha bármi van, Sárváron és Biatorbágyon is lesz szállása, ezt vésse jól a kis buksijába.
Kiderült Tagama még nem kompozott motorral, így Vác felé vettük az irányt és ott átcsobogtunk a Dunán. Útközben már érződött a város közelsége, a komp félig volt tele, de a rendezkedő biciklisek Tagamát ráállították volna kb egy kocsi oldalára a kompon, mert ők hát jobban tudják, hogyan kell egy motorral parkolni... Nem jöttünk rá, hogy mi volt a bajuk, mert a helyet ők foglalták előtte az őrült fontos szelfizéssel....
Viszont a kompon volt normális bringás is, rácsorgatta a nyálát és kocsányokon lógatta a szemeit Kisdarázsra. Kibeszéltük felette állva milyen klassz a guriga, meg ő is most egy Hornetet akar venni, és pont ilyen 600-ast. Jó döntés lesz, remélem sok szép km-t gyűjt majd vele... Szép meleg tekintete volt az embernek, jó volt beszélgetni vele, és izzott belőle a vágy a motor után.

A Szentendrei-sziget csúcsára igyekeztünk. Ahol a folyó békésen körbeöleli a szigetet, hatalmas kavicsos homokpaddal, szép, ligetes ártéri erdővel. Jó volt végiggurulni az egyenes úton, szép legelők és szántóföldek vannak Kisorosziig, ligetes friss levegő...

A fél gyerekkorom ezen a szigeten telt: Mamával még diót szedni jártunk errefelé, meg nyáron strandolni a szigetcsúcshoz, tiniként meg Surányban voltunk sokat, mert a mostohafateromnak ott volt telke. Arrafelé képződött a második motoros emlékem, amikor a Babettával lefordultam a gátoldalban és jól összeégette a kipufogó a vádlimat, ahogy rám esett a motorka.
Most ültem a vason és gurultunk a langymeleg napfényben a sziget csúcsa felé. Szeretek ott lenni, valahogy mély béke és nyugalom van ott. Jó bámulni a vizet, és hagyni, hogy tisztára mossa a lelket... Lefeküdni a fűbe, bámulni a felhőket, a közelben himbálózó fűzfa harmatjában....

Leraktuk a vasakat és elindultunk a szigetcsúcsra. Leültünk a parton a fűbe és arról beszélgettünk mi vár minket otthon... Tagama egyszer csak elindult a partra, hagytam, had legyen együtt a folyóval. A Duna jó fej, türelmes, nagy öreg folyó, tudja hol kell a lelket simogatni...
Azon gondolkoztam, mennyi mindent kaptam ettől az úttól:
ezernyi választ megfogalmazott és megfogalmazni sem mert kérdésekre. Példákat, hogy a szeretet mennyire erős: hogy Sopronból Debrecenbe is lehet udvarolni, hogy a társ bandáját, társaságát milyen szinten lehet tolerálni, hogy mennyire lehet szeretni egy gyereket, aki azt a hobbit űzi amitől legjobban félted, mennyiképpen szerethető a társ, milyen egy jól működő kapcsolat, és hogy mindenütt vannak megoldandó feladatok, problémák. Hogy a társadalmi elvárásoknak sok súlya nincs, és élhető nélkülük is az élet boldogan, ha nekünk épp úgy működik valami jól.
Semmi de semmi se tökéletes, és valószínűleg nem is lesz az soha, de a lényeg az, hogy törekednünk kel a jóra. Aki igazán fontos, arról tudjuk, hogy akárhogyan is, de az nagyon és bármikor bárhogyan szerethető. Hogy az időnk véges, és nem mindegy hogyan töltjük el. Van időnk, csak nem mindegy hogyan töltjük el...Hogy meddig szabad közel engedned magadhoz a másikat, és meddig mehetsz bele a másikba, úgy hogy neki se fájjon. Minden ember élete tényleg annyira, de annyira egyedi és mégis a problémánk ugyanaz ha valami fáj: a jó, és bölcs szeretet hiánya. A türelmes szeretet, ami teret ad, és nem falja fel az egó.
Szeretni jó, mert ez tartja fent a mi kis világunkat. Ez teszi széppé, meleggé, kedvessé a legridegebb tundrai vacokot is, ez viszi előre a világot: az egymás iránti jóság. A szeretet, a szer, ami etet, éltet...

Nem tudok elég hálás lenni azoknak, akik útitársaim voltatok ezen az úton. Nagyon köszönöm a tanításaitokat, az egy estényi türelmeteket, a befogadó meleg szeretetet ahol mindenütt tanulhattam tőletek.
Remélem viszonozni tudom majd nektek, bármerre jártok is az életben, nálam mindig lesz helyetek.
Ölellek benneteket, és végtelenül köszönöm.

https://csamclub.hu/galeria/photos/img_20190419_150614.90546/

Előző nap kiderült, hogy a Debreceni szállásadóm közben elutazott, így Tagama intézte a szállást, Balkányban egy offroados srácnál. Fontos Peti lett a célpont, útközben meg kitaláltuk, hogy beugrunk Mamócához megebédeltetni, mert tartoztam neki a TEDx-es előadásom outfitjének megtervezéséért.
Minden tökszépen-tökjól haladt, semmi szopás a GPS-el (mert a táblákat figyeltük), Debrecenben egyszer csak elkezdett a horni valami borzalmasan csörögni. Mondom Tagamának álljunk már ki az első kútnál, megnézném mi ez a zaj, erre csak elhajt mellette. Aztán meg a Debrecen áthúzva tábla mellett....
Hát a fene akarja tologatni a kukoricás mellett a vasat, kilómétereken át, mondtam forduljunk vissza, ezt rendbe köll rakni.
Megálltam, mondtam Tagamának, hogy lehet ő megy tovább csak, mire cukin mondta, hogy nem hagy ott. Hazatelefonáltam, mondták nézessem meg helyi szervízben, hát ja, kb a hangjától nekem is ez jutott eszembe, de ennél valami egzaktabbra gondoltam... Nem távkézrátételre számítottam, csak ilyen praktikus dologra, hogy mihez kéne hozzányúljak, megpiszkáljam. Aztán a helyi motoros baráttól, Bq-tól telefonos segítséget kértünk, mondta hogy a Máthé-ékhoz menjek, vagy majd szóljak vissza mert van még egy haverja. Meglettek a Mátéék, elcsörögtem odáig, kiderült ez egy egészen nagy motoros kereskedés, mindenféle motorokkal, kiegészítőkkel és szervízzel. Nagyon barátságosak voltak, mondták ide toljuk be a vasakat, mert ebédelni van a szervízvezető, a jó kajálda meg arra, itt meg a szaletli a kertben a várakozáshoz.
Szóval az első ijedtség után már kezdtem érezni, hogy nem lesz baj: ahol megmutatják hol lehet enni, és motorok is vannak, ott csak rendes emberek lehetnek. Leraktuk a vasakat, kivetkőztünk és elmentünk kajáért. Ahogy ott eszegetünk a szaletlinél, kiderült a boltvezető is kőműves volt régebben, és ő húzta fel magát az épületet... Csak diszkréten kérdeztem rá, hogy vajon vállal-e még kisebb feladatokat, mondta a közelben igen...
Végül megjött a mester: Szabó József, és megtekintette a beteget: gyors diagnózis után közölte, hogy marha nagy mákom van, hogy a csörögve megtett kb 10 km alatt a vezérlés nem ugrott át, ugyanis a vezérmű láncfeszítővel van a baj. (Mondom én, hogy szar a szántóföld mellett toligálni a vasat, pláne összekuszált vezérléssel!)
Nagyon rendes volt, rögtön megkérdezte merre megyünk - mondtam országjárnék épp, hol tartunk - erre előre vett minket és neki is állt szétszedni a vasat. Mondta lehet van alkatrésze is elfekvőben valahol, nem győztem ámulni hogy ennyire segítőkész. Szóval szétszedtük, ő is telefonos segítséget kért egy kollégától, aki pár perc múlva be is rontott, mert épp arra járt, így ketten álltak a beteg sebe felett. Józsi mondta, hogy meg van nyúlva a vezérműláncom, emberke meg mondta, hogy 100-120 ezret illik ezeknek a láncoknak elmenni (a motor 62 ezret mutatott épp, tehát akkor valószínűleg már körbefordult egyszer az óra, mert az előző tulaj Németországba ingázott vele anno, és tuti hogy úgy belepörög annyi km). Aztán a Józsi benyúlt a harmadik polc negyedik dobozáért, és kihalászott belőle 3 vezérműláncfeszítőt kompletten, de egyik se passzolt. Ezen én csak csodálkozni tudok, hogy a szakik a 3-4 éve kivett alkatrészekre emlékeznek, hogy hová rakják, melyik ficak melyik csücskébe... na ez nekem sose ment az otthoni kacatok közt. Viszont emlékszem arra, hogy 2003 november 3-n milyen effekt ábrakészlet volt beimportálva az akutális műsorhoz, lehet ez egy ilyen összefüggés.
Szóval egyik se volt jó, így támadt az az ötletem, hogy szedjük szét ezt a láncfeszítőt és nézzük meg mi van elromolva benne: ahogy Józsi mondta, a rugó volt a hunyó, szépen ki is pottyant 2 db-ban. Hát akkor csak egy rugót kell kicserélni, örültem meg, mire Józsi megint belekotort egy másik dobozba, előhúzott 3 db rugót, és az egyik pont jó volt. Mondta a másik szaki, hogy de 5 tized különbség lehet rugó és rugó között mert az valami másik típushoz van gyártva. Beleraktuk, a lógó vezérműláncon az 5 tized anyagvastagsága a rugónak nem oszt, nem szoroz. Mondta Józsi, hogy szezon végén vezérműlánc csere, megelőzendő a nagyobb bajt. Úgy lesz az, ezer köszönet neki! Egyébként amikor elindultam, ezek szerint mégis csak jól hallottam, hogy valami lánc mintha zörögne. Azt hittem a keréken lévő lánc kezd lógósodni és az csattan néha. Otthon lehurrogtak, hogy nincs itt semmilyen zaj, de hát valljuk meg, aki napi szinten jár egy vassal csak jobban hallja, hogyha annak valami nyűgje van és másként zörög mint szokott. Szóval megvan a téli buli: vezérműlánc csere Kisdarázson.
Józsi még mondta, hogy ki kéne pucolni az alapjárati fúvókát, de nem nagy a baj, Spurival szerinte megoldható így útközben. Löttyintsek a tankba, és szebben fog járni, jobb lesz az alapjárat. Felmentem a szalonba, mondtam, hogy a lánckenő mellé még kéne spuri, mondták nincs, de szereztek mégis mire elindultunk. Józsi ugyanis nem fogadott el semmit a gyorsszervízért, így kifaggattam mi a kedvenc itókája. Mielőtt elindultunk, körbejártuk Tagamával a környéket, hogy szerezzünk neki valami jóságot cserébe, így mire elindultunk, lett Spuri is. A piakeresés közben volt egy kandallós is, cirka 100 e-el adták olcsóbban a kandallóbélést mint Bp-n, szóval ez is megoldódott... és pont olyan kéménycsonkkal, ami nekem kelleni fog. Szóval Debrecen nagyon frankó hely, főként ott a Máthé Motornál!

Mamócát szegényt közben lefújtuk, de aztán az elmaradt randit bepótoltuk húsvéti bográcsolással. Végül befutott elénk a Fontos Peti is, így már teljes biztonságban roboghattunk tovább Balkány felé.
Ott leraktuk a cuccokat és Peti elvitt minket gurulni: először leadtuk a vacsirendelést, aztán megnéztük a Harangodi tó helyét, Tagama tériszonyos létére felmászott a billegős fa kilátóba, én meg csináltam róla kapaszkodós képet
Aztán eltekeregtünk fagyit nyalni, meg megnéztük a megvasalt mamutfenyőt. A fába belecsapott a villám, kettévált, megvasalták és most úgy nő tovább. Jó volt látni az óriási fát, ahogy egy villámcsapás után is ilyen gyönyörű. Mire landoltunk, épp addigra hozták meg a kaját is, valami eszméletlen jó fokhagymás-tejfölös egybesütött cucc volt.
Az este megint beszélgetésbe fajult. Az égiek úgy hozták, hogy Tagama és Peti sorsa volt most porondon, érdekes volt figyelni őket, ahogy megbeszélték az életükben húzódó párhuzamot.
Azt hisszük van időnk. Van-e vajon tényleg időnk a büszkeségre, a dilemmázásra, próbálkozgatni, várni, hogy a másik meggondolja magát... Van-e időnk arra, hogy tépkedjük egymást, hol a határ, hogy meddig várunk és mikor mondod azt, hogy elég...
Azt hisszük, hogy van időnk. Van valamennyi, de nem mindegy hogy mire....