Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Kétkeréken - Page 2

Szlovákia 4 réteg ruhában...


​

... de még '14-ben fogadtam meg, hogy minden páros év februárjában motorral ellátogatunk a Turul madárhoz. Kb ide hozott el először anno Szőrmók, mikor még saját gépem nem volt. Rá két évre tök véletlenül megint februárban gurultunk el ide. Na akkor fogadtam meg, hogy akkor ebből hagyományt fogunk csinálni
Ma volt az utolsó lehetőségünk eljutni, hogy a hagyomány nehogy megszakadjon. Úgy voltam vele, ha hó esik, akkor is elmegyünk. Hó nem volt, de nem melegünk sem

Most én növök (nem csak széltében), vagy Szőrmók öregszik és már összemegy

Jövőhéten Kőszegen töltjük a hétvégét a barátainkkal. Viki meg is vette nekünk is a programfüzetet, mivel úgy gondoltuk, hogy idén elkezdjük a Kéktúrát


És ma, idén először, végre motorra pattantunk egy laza 70 km-es minitúrára

Emlékezetes hétvége volt, ugyanis a Honda Safetynél okíttattuk magunkat Majd ha lesz időm és kedvem, írok róla részletesebben, de most csak egyszerű képpel szolgálhatok

​

VÉGRE MOTOROZTAM!

​

Az évet megkezdtem egy Velencei tóhoz való gurulással, ami egyelőre csak 70 km volt, de ez majd szép lassan majd növekszik csak

Na akkor kezdjük ott, hogy 13. hét. Nem, nem terhes vagyok, csak pótolok, mert nem úgy volt időm, ahogy szerettem volna
Azon a héten sokat kellett Nővéremnél segédkezni, mert az egész kiccalád beteg vót. Egyik délután kinn játszottam Tamikával a kertben. Homokoztunk, csúszdáztunk és egyszer csak odafutott a kerítéshez és bambult, mutogatott, ööö-zött a szomszéd fele. A pipik nézegetése, kővel etetése nagyon fontos a kis Picurka számára

​

No meg ha már anno Sógorom készített egy kutyaólat, mert úgy volt, hogy lesz is kutyájuk (ami egyelőre még nem valósult meg), gondolta Tamika, hogy majd Ő belakja... Végül is Nővérem felajánlotta neki, hogy hoz egy plédet, ha kinn szeretne aludni, de egy "Nyem!" volt a válasz. Kiszedni viszont alig bírtuk

​

14. hét
A hétvégén nagy családi banzáj volt, mert az egyik unokaöcsém 4 éves lett. Ez az Angry Bird-ös torta azért odab*sz!

​

Itt volt mindenki és tényleg mindenki. Anyum szülei még soha nem aludtak nálunk, mert kb. eljönni se tudtak onnan a világvégéről (Tompa) az állatok miatt, no meg pénzhiány miatt. De most Keresztapám őket is felhozta és mivel most már teljes értékű nyugdíjasok, állatok sincsenek már és végre itt tudtak velünk lenni

15. hét
No itt van az, hogy néhány órája értem haza Kakucsról, a ToMMot-os vezetéstechnikai tréningről. Mi már péntek este lementünk az ismerkedés miatt, no meg a táv miatt is, hogy szombaton ne reggel 7-kor keljen indulni, hogy odaérjünk.
Nagyszerű társaságot fogtunk ki, mindenki kedves és közlékeny volt, bár elszomorított mikor Ákostól (egyik oktató) megtudtam: én leszek az egyedüli női nem képviselője. F*sza. Őszintén szólva hoztam is formámat. Sajnos azt a kicsi (nekem kicsi) 8-ast egyszer se sikerült megcsinálnom. Főképp a nagy kör ment, a kicsi is csak egyszer-egyszer sikerült...
A nagy körnél még nagyobba vettem a köröket és Ákos végül felültetett maga mögé, hogy majd megmutatja, hogy miként kéne csinálnom. Félelmetes volt az a döntési szög... Végül mikor felültem a kis GS-emre, 1-2 perc körözés után egyszer csak SSSS és fel is kaptam a motort egyenesbe. Megijedtem, mert leért a cipőm koptatója. Sose éreztem még ilyet, viszont iszonyat boldog lettem tőle
Majd jött a kis kör, amit az istenért se bírtam megcsinálni. Ákos újra maga mögé ültetett, hátha segít a tapasztalat szerzés, mint előtte. "Oda nézzé'! ... Nézd már azt a bóját! ... Ne tekintgess, a bóját nézd! ... Mondom hogy nézd má'! ... No jó, talán meglesz." Mert ahhoz, hogy Te megcsinálhasd a kört, mindig a középen lévő bóját kell nézned, mert elvileg odamész, ahova tekintesz. Nem volt sok sikerélményem itt sajnos A 8-asnál meg semennyi... Túlságosan féltettem a motort is, meg nem tudom, bestresszeltem. No mindegy, a pályázás ellazított legalább.
Péntek este is felengedtek minket pályára. Akkor kb. 10 kört se mentem és lejöttem, mert ott is idegesített, hogy mindenki engem előz köreimként kétszer, kivéve egyetlen srácot, akit én előztem. Szóval szombat este a kis gyakorlás után, felmehettünk újra pályára. Gumimelegítésképpen jártunk egykezes köröket, álló köröket, stb. Végül mindenki a saját tempójában. Szőrmók mögöttem volt és vártam, hogy nem előz meg? Hát nem. Mivel most mondjuk a kanyarok felénél koptatóig döntöttem és este rám is csodálkozott, hogy: "B*zdmeg, nem értelek utol!". Egómnak se kellett több, azóta azt hiszem, hogy király vagyok a pályán Csak Gekkó, Ákos, Melinda no meg "tanulós" GSX-F 750 előzött meg, mindenki mást én előztem
Ma reggel is felengedtek minket, mielőtt kezdődik a "tuning show" (mindenféle autó volt kinn ma és koptatták a gumijukat a pályán). Újra belemelegítő körök és mehettünk is isten hírével. Ma úgy éreztem, hogy a kanyarok 80%-ánál aszfaltot karcoltam, amitől fülig ért a szám Szóval úgy ennyi...

​

Még tegnap gondolkodtam, hogy hozzam-e a cuccomat Szőrmókhoz, mert eléggé esett Aszódon az eső... meg úgy az egész országban. Mondom ez fel nem szárad egy könnyen, de végül összeszedtem a cókmókomat. Szerencsére

Dél fele elindulunk, hogy akkor idén elmegyünk végre sütizni a kedvenc párkányi cukrászdánkba. Szerencsére egy kis eurót találtam a motoros zsebemben, így akadálya se volt Oda egyszer mindenkinek el kell menni!!! Isteni finomak a sütik! ♥
Majd először Szőrmók felvetette, hogy elmehetnénk Komárom fele, onnan Balcsi és úgy haza. Be kellett volna vállalnom. Csak féltem, hogy nagyon lehűl az idő, és nagyon könnyen felfázok... szóval végül Visegrád fele mentünk a Duna mentén. Elnéztünk a Shox fele is, de 2-ig volt csak nyitva. Pedig kéne a bukómba egy új szélterelő(?).
Pesten keresztül mentünk haza, mert benéztünk még egy helyre a Westend környékén, de az is 2-kor zárt Így Hungária fele vettük az irányt. Meglepődtem mikor egyszer Szőrmók előre ment a sorban a pirosnál, mert a GTS-sel nehézkesen fér el, és mivel még nem annyira ismeri, eddig nem előzött így be. Meg is említettem neki, hogy na mivan?
- Volt hely
- Mehetünk így folyamatosan is!
- Nem tudom nézni az autókat is, meg Téged is!
- Innen már én is visszatalálok!
- De én tudok is haladni! Te nem biztos!
Na mondom jóóóóvan. Következő zöldnél lehagytam, na igenis, tudok én is haladni, ha akarok Azért végül utolért és haladtunk még is inkább együtt, mert nem tetszett neki, ahogy haladok a kocsik között. Én könnyebben elfértem a Diversionnel, na
Szóval jó volt a mai nap. Le is mostuk a vasakat és újrafényképeztük a Diversiont, mert elszeretné adni Mit fogok ezentúl benyúlni, ha enyém nincs kéznél??? Gondolkodtam, hogy megveszem tőle, de nem engedi, mert hogy úgy is ott a Honda meg a GS. Pedig olyan jó kis gép a Yamaha... Megszerettem...

Az esetek 90%-nál azt látom, hogy a legtöbb motorosnál nem oktatták anno az emelkedőn való elindulást.
Sokszor megemlítettem már, hogy engem nem hagytak ki ez alól és ráadásul nem egy pici huppanón tanultam az egészet, hanem Aszód egyik legmeredekebb lejtőjén.

Talán a kép nem adja úgy vissza a valóságot, ahogy reméltem, de a lényeg, hogy nem egy 2%-os emelkedő...
Anno mikor Apum megvette a kis Viragot, elkezdte az alapoktatással, hogy indulás, 2-esbe váltás, megállás, üres. És ezt így kb. 20x végig kellett vinnem. Majd jött az emelkedő. Mai napig nem tudom, hogy sikerült végül elindulnom, mert csak annyit csinált, hogy ezen a dombon mentünk fel (nem nagyon van szerencsére forgalom, és akkor még nem volt jogsim) és egyszer csak megállt előttem, én meg mögötte. Majd hogy induljak el. Ő két pillanat alatt már pár méterrel előttem volt, nekem meg az istenért se ment előre a gép, csak folyton hátra akart gurulni. Szidtam én mindent, legfőképpen magamat, hogy ennyire béna vagyok, de apám nem segített volna, csak várta, hogy beérjem Próbáltam a kuplunggal és a gázzal játszani, mintha autóban ülnék, de hát alapjáraton olyan kis gyengécske volt szegény, ráadásul még rájött az én 70 kg-m is, hogy felcipelje. Végül valahogy elindult és megfogadtam, hogy soha többet emelkedős elindulás.
Na egy évvel később elkezdtem az 'A'-t. Talán a 2. forgalmi órámnál mondja az oktató, hogy erre meg arra. Nem tudtam, hogy ide akarnak vinni, azt hittem csak úgy céltalanul megyünk, de hát ezt a környéket ismerem, itt nőttem fel, ebből az utcából nyílik a mi utcánk Itt taknyoltam folyamatosan kis robogóval Szóval egyszer csak, hogy menjek fel az emelkedőn és a közepénél szóltak, hogy állj. Oh, mondom most megszívtam. Kiszállt az egyik srác és elkezdte magyarázni, hogy akkor most tegyem egyesbe, le a bal láb, jobb láb a hátsófékre, bal kézzel engedjem a kuplungot addig, amíg megtalálom a fogáspontot, majd a lábféket elengedve, enyhe gáz segítségével engedjem a kuplungot oszt indulás! De 1 méter múlva álljak meg, mert ezt jónéhányszor megpróbáljuk Az első alkalom picit döcögős volt, de ráéreztem, szóval azóta elmondhatom, hogy nem fosok az ilyen helyzetektől.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK NEKTEK, CSALÁDJAITOKNAK, BARÁTAITOKNAK ÉS ÚGY MINDENKINEK!

Ezennel szeretném megkezdeni az idei első blogirományt és létrehozni az idei első fotóblogot, de tavalyi képpel:



A 3. évünket kezdjük el együtt, és remélem csak egyre jobb lesz! Idén meg lesz a 8 hónapig tartó Pozsony-Aszód távolság, de átvészeljük valahogy. A lényeg, hogy a tavalyi évet méltóképpen lezártuk egy Velencei tóhoz való kigurulással, és a GTS is fel lett avatva utas szempontjából, aki most én voltam. Mióta megvettük nem volt alkalmam vitetni magamat, de így a 4-5 fokban valahogy csak összejött. Még jó, hogy két motoros ruhája van Szőrmóknak
Kettesben, csendben telt el a Szilveszter, ami nem is volt rossz

A józanság előnye, hogy nem leszel másnapos!

BÚÉK!

5. nap: Boden See körbemotorozása.

Ez volt a pihizős napunk konkrétan Mint ha csak a Balaton körül tekertünk volna egyet. Olyan érzés is volt néha a német oldalon Ja és lehet, hogy fenn leszünk 1-2 év múlva olyan Rorschach körül talán, a svájci Google Street View-n, mert épp mellettünk ment el egy kamarás autójuk
Mikor visszatértünk az osztrákokhoz, a határon nagy tumultus volt, nem is értettük miért, de valószínűleg nagyon ráijesztettem egy magyar párra, mikor mellettük elzúgva besziáztam egyet az autójukba. No, fellelkesültem, hogy Leventéén kívül, végre magyar rendszámot látok ilyen messze.
Amúgy hozzáteszem, hogy Bizauban egy étteremben, ahol sikerül megvacsiznunk, éppen egy magyar pincérlány volt, aki amúgy épp a konyhán dolgozott és a főnöke szólt neki, hogy magyarok vannak az étteremben. Utána a csajszi körbeugrált minket nem kicsit, szerintem örült, hogy végre magyar szavakat hall ilyen messze a hazájától

6. nap:
Itt már szinte hazafele tartottunk, ahol annyi izgalom és szerpentin se várt ránk. Rengeteg turistát kellett kerülgetnünk: német, holland, olasz, stb. Konkrétan osztrák rendszámot nem is láttam egészen Innsbruckig. Viszont később, letérve a főútról és Zell am See felé véve az irányt, egy egész jó motoros útra tévedtünk, meg is sokszorozódott a kétkerekűek száma. Én még ennyi BMW-t, Triumph-ot és KTM-et nem láttam... Mellesleg kinn vagy új (1-3 éves) motorok voltak, vagy már veteránok, de olyan mint pl. Leventéé ('92-es 600 ccm-s Diversion) konkrétan egy se volt. Bár tegyük hozzá, hogy nem sok 1000 ccm alatti motort se láttunk. Meg is lepődtem, hogy megnézik a motorom. Hiszen itthon tucatszámra rohangálnak ezek. Aztán rájöttem, hogy miért is gúvad ki a szemük: mert CSAK 500-AS! De ez a "kis szar" felment mindenhova, néha döcögősen, de felment ahova a nagyok! Háh!

Zell am See
​

7. nap:

Ez is ilyen pihenős napnak indult. Végre tudtunk egy rakás képet csinálni, mert volt egy kis kirándulgatós rész is. Elmentünk Lichtensteinklammba kicsit körülnézni, és egy helyről lőttem vagy 100 képet. Egész túra alatt nem készült ennyi.

​

Aztán ismét útra keltünk a Großglockner felé. Mikor megtudtuk, hogy mennyi az útdíj (€24/motor), azt hittük lehidalunk, de egyszer vagyunk itt, egye-fene. Minden pénzt megért!!! Gyönyörű volt, tele motorosokkal és végre találkoztunk magyarokkal is

​

8-9. nap már nem volt olyan jó. Kiértünk a hegyekből, el is voltunk fáradva, őszintén szólva azért vágytunk haza, hogy végre kipihenhessük magunkat. Balatonon megpihentünk, 2 nap alatt nem sikerült magamat kialudni. Ez a túra inkább 2-3 hét kellett volna, hogy legyen, hogy tényleg mindent lássunk. Jövőre már máshogyan tervezem, az is biztos

Aszódtól - Aszódig pontosan 3157 km-t tettem meg. Nővérem mikor megtudta, hogy itthon vagyok, felhívott és annyit kérdezett:
- Mikorra jelentselek be a pedikűröshöz?
- Minek is?!
- Hát hogy leszedje a kérget a seggedről!!!

Testvéri szeretet ♥

4. nap: végre elérkezett az, amire legalább 10 éve vágytam. Láthatom Svájcot ! Sajnos végül nem teljesen úgy alakult, ahogy eredetileg terveztem. Lerövidítettük a kanyart, mert Leventének előző este jutott eszébe, hogy Stelvio nincs is messze tőlünk és oda feltétlenül menjünk el. Még jó, hogy nem mentünk beljebb Svájcba, mert ismét sokat vezettünk így is, és teljesen leamortizálódtunk estére. Viszont még is bánom, mert így meg kb. semmit nem láttam belőle

​

Stelvio viszont elég durva volt, legalább is számomra! Azok tényleg hajtűkanyarok voltak! Egy motorost se láttam, aki 10-nél többel vette volna be őket.

FELÉRTÜNK!
​

Az egyik kanyarban lekapott minket a FotoStelvio.com. Még este mobilról fel is néztem a honlapra, meg is találtam magunkat, de mire hazaértünk, hogy letöltsük, melyik napot törölték csak?! Na melyiket!? Épp 13.-át!!! Ilyen balszerencsénk is csak nekünk lehet Pedig nagyon jó képek voltak De a lényeg, hogy épségben le is értünk

​

Indultunk tovább Svájcba, ahol nagyon meglepődtem, hogy elég nyomvályús volt az út :/ Sokkal jobbra számítottam, bár az itthonihoz képest még mindig tükörsimának tűnt. Néhány szépet láttam, de sajnos nem sokat, mert főleg főútvonalakon mentünk...

​

Még Liechtensteinen is átmentünk, ahol tényleg nem tudjuk mai napig, hogy mikor léptünk át. Semmi nem jelezte. Még egy zászló sem, hogy hoppá, határt léptünk. Olyan volt kb. az ország, mint egy Budapesten áthajtanék. Semmi extra. Össz-vissz egy képet lőttünk, mert még pózolni se lehetett sehol a házak között

​

Viszont az osztrákoknál már megint csak csoda várt minket. Előző este kerestem egy jó kis eldugott szálláshelyet, ami viszonylag olcsó volt és két éjszakát töltöttünk is ott egyből, mert hirtelen kitaláltuk, hogy körbemotorozhatnánk a Boden See-t is Legalább hosszabban eljutunk Németországba, mert előtte csak egy kis csücsköt terveztünk be Salzburgnál, mert még egyikünk se volt a németeknél Szóval a szálláshelyre tartva egy a domb szélén húzódó egy sávos kis útra bukkantunk, mintha Silent Hill-be mennék. Néhol ködös és nagyon keskeny, egy-két részen kiszélesítve az út, ha két autó elakarna egymás mellett jutni. Még láttunk egy erdős részen az út szélén egy kiégett autót is rendesen félelmetes volt

​

Gyönyörű helyen szálltunk meg. Ez a kép a szálláshely utcájában készült

​

Folyt. köv.

Kedves Társaim!

Augusztusban lehetőségem nyílt egy nagyobb motoros túrára. Lassan egy hónap eltelt, de minden másodpercre emlékszem és úgy gondoltam, megosztom Veletek
Márciusban lett meg nekem a kis Törperősöm, onnantól kezdve be voltam zsongva, hogy hova menjek, mikor, stb. Már akkor elkezdtem tervezni, hogy nyáron irány külföld, mire édesanyám annyit felelt, hogy felejtsem el, majd talán jövőre. Szörnyen félt, mint minden Anya a Gyermekét, no meg hát egy szavam nem lehet, mert nem igazán önerőből lett jogosítványom és motorom. Pofámbefogom. Szóval addig-addig győzködtem, hogy naaa, míg belement, hogy elmenjek egy nagyobb utazásra, persze azzal a mondattal váltunk el. hogy kitekeri a nyakam, ha bajom esik
Az elején még "csak" az osztrákokhoz terveztem, mire Párom már jött azzal, hogy ha már olyan közel az olasz határ, menjünk át az olaszokhoz. Ha már olyan közel a svájci határ, menjünk át oda is. Először ilyen 1800 km volt a terv, amiből végül 3000 lett, de még túra közben is változtattunk, így majdnem 3150 km lett a vége. Na de vissza az elejére. Imádok elkalandozni, rossz szokásom
Kezdtük ruhavásárlással, mert Leventének is volt egy legoccóbb verziós textilruhája, én meg csak valami vízállót kerestem a bőrruhám felé. Végül új ruha lett mindkettőnknek. Konkrétan ugyanazok, csak az enyém kisebb méret,van benne rózsaszín és 30.000 Ft-tal olcsóbb, mint Leventéé Bőrruha több szempontból se volt a legjobb választásom anno, de én buta voltam és azt hittem, hogy az lesz a f*sza. Igen, biztos jobban véd, de csak fázni vagy izzadni tudok benne. Köztes állapot nincs. Ja és persze, épp a lábam között van a textil rész, hogy valahol szellőzzön, ami esőzéskor nem túl előnyös... Ruhákon kívül még beszereztem egy elbírhatatlan-átharaphatatlan-rohadtvastag láncot is, csak hogy tutira biztonságban legyen a motor, ha majd kinn kéne parkolni éjszaka.

1. nap: Graz lett az úticél, mert gondoltam milyen szép lesz. Csalódtam. Vagy nem láttam eleget, vagy csak szimplán nem tetszett? Viszont már első nap leteszteltük az új ruháink vízállóságát, mert Balatontól Körmendig zuhogott. A bukósisakokról rég rászáradt bogarak viszont 70%-ban lekoptak. Valamire jó volt az esőzés is. Meg legalább már első nap féltem az eleséstől.

2. nap: itt kezdődött igazán minden. Én kis naív módon lazán beterveztem 350-400 km-t a napokra, hogy mit nekünk az, itthon is lazán elmegyünk annyit. Ahha, csak nem számoltam a szerpentinekkel és a rutintalanságommal.

​

Ugyebár alapjáraton próbáltam úgy elkészíteni a terveket, hogy ne unatkozzunk, ne nyílegyenesen menjünk több száz kilométeren keresztül. Ez a 2. napra tökéletesen össze is jött. Az első száz kilométer inkább a kis falukról szólt Ausztriában. Aztán elérkezett egy kis érdekes rész, amikor elkezdtünk felfele hajtani egy hegyen, jó kis hosszú kanyarokkal. Beértünk egy motoros bandát, de Levente pár perc után megunta a 40-nel való tötymörgést, így már tette is ki balra az indexet, mire az előtte lévő vad chopperes is előzésbe kezdett. Húzta ám a tag neki rendesen és szegény choppernek olyanokat döntött a kanyarokban, hogy nem sok hiányzott, hogy aszfaltot érjen Viszont nagyon élveztem, hogy látszólag rutinos motorossal tudom tartani az iramot, főleg hogy mögöttem néhány speedmotoros is megjelent, akik félrehúzódásom láttán se előztek meg, hanem "nyugodtan" jöttek utánam. Az adrenalin szintem már egy másik csillagig húzódott, mire Levente egy gátnál félreállt, hogy kicsit megpihenjünk. Így még nem dobogott soha a szívem! Kellett egy tíz perc mire kissé megnyugodtam, meg persze végre lőttünk néhány képet...
Később már nem volt annyira élvezetes nekem, illetve tök hülyének éreztem magam a hegyről lefele menet, mikor szűkösebb lettek a kanyarok és már szinte hajtűvé zsugorodtak. Sajnos nem tudtam úgy menni, mint mások, de legalább mindig félrehúzódtam, hogy aki tud, hagy menjen. Ott elbizonytalanodtam, de remélem, hogy már legközelebb nekem is jobban fog menni. Minden gyakorlás kérdése
Végül elértük a szlovén határt, mely konkrétan egy alagút volt csak. Észre se vettem, hogy már egy másik országban vagyok. Viszont itt is remek utak voltak, kellő mennyiségű szerpentinnel Elmentünk a bled-i tóhoz (így kell írni?) majd továbbhaladtunk Bovec fele.

Fogalmam sincs ez milyen patak volt, csak azt láttam, hogy rengetegen napoznak mellette. Mikor félreálltunk, lemásztunk és megmostam benne a kezem, rájöttem, hogy miért nem fürdenek benne. Sejtésem szerint a hegyekből leolvadt hóból keletkezett kis patak volt, magyarul b*szott hideg De meleg pofimnak nagyon jól esett, egyből lefagyott az agyam tőle
Itt mellesleg már eléggé fájt az alsó felünk, de meg se mertem kérdezni, hogy a GPS még hány km-t mutat. Összesen 11 órát vezettünk aznap Graztól Gemona Del Fruili-ig. Nem kellett esti mese az alváshoz, viszont csak reggeliztünk, egész nap nem ettünk semmit. Éhes pocakkal nem ment az alvás. DE! Az olaszok hétvégén nem dolgoznak. A szálláson is mikor kérdeztünk, hogy van e esetleg most étterem, rögtön kiröhögött minket a pasi, hogy mi mit képzelünk? Hétvégén??? Talán valami még is nyitva van néhány utcával odébb. Éhesen, fáradtan baktattunk mire szerencsére néhány 100 m-re találtunk egy pizzériát, ahol 1 órát vártunk 2 egészséges méretű olaszra. Voltak bajsejtelmeim, mert anno 10-12 éve voltam a szüleimmel Velencénél, és valami iszonyatosan rossz pizzát ettünk, de amit itt kaptunk: FENSÉGES VOLT. Megérte egész nap éhezni.

3. nap: a Dolomitokon át irány Passo del Tonale. Igazából a napi célokat a szállások alapján foglaltam. Megszerettem volna szállni Svájcban is, ha nem 15.000 Ft/fő/éj-től kezdődnek az árak... De még a határnál az olaszoknál is €100 volt egy szoba 2 fő/éjszakára. Azthiszeménis.


Őszintén szóval Cortina d'Ampezzo-t csak úgy belehúztam, illetve teljesen random módon terveztem. Azt figyeltem, hogy hol a legkanyargósabb az út A poén, hogy Levente utána se nézett, hogy én mit találtam ki, csak jött velem. Aztán még Ő is meglepődött, hogy mennyire megtaláltam a legszebb, legjobb helyeket, ami persze tele volt motorosokkal a körülmények miatt

​

Valahol útközben dugóztunk még motorral is egy csomót. Levente még a túra elején úgy vallotta, hogy az osztrákoknál, olaszoknál és Svájcban is MINDENT TELJESEN BETARTUNK. A dugózásnál fogyott el a türelmünk. 10 perce állunk a sorban, és csak odaszóltam Páromnak, hogy szerintem induljunk el. Már nem érdekel mi lesz, de azért időre mentünk mindenhova, nem értünk rá annyira. Kivágtunk balra és akkor láttuk, hogy vagy 20 km-es dugó alakult ki. Még jó hogy nem vártuk meg a végét Bár majdnem elütött egy köcsög BMW-s (természetesen nem minden BMW-sre igaz ez a jelző), akinek nem tetszett, hogy a motorosok haladnak, ő meg a sorban szenved, gondolta kihúz balra, hogy el ne férjek már. Akkor kőkeményen szidtam mindenét, hogy mekkora egy *****-****-**** és stb. Végül ismét 10 óra vezetés után megérkeztünk Tonale-be. Ilyen magasan se aludtunk még, mint ott. A szálláson paplan, és két pokróc is volt az ágyon

​

Na folytatom egy másik blogban, mert nem enged több képet már ide