Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Emberek - Page 4

  • Yamina
    Olvastam egy tökjó kifejezést: liberálfasiszták. Annyira ambivalens a két szó együtt, de tökjól kifejezi az általam véleménynáciként megjelölt életformát, amelyik habzó pofával üvölti hogy diktatúra van és korlátozzák alkotmányos jogait (mint például a szólásszabadság ugye?), és mindenki hülye aki nem úgy csinálja az életét ahogy ő jónak találja. Mi lenne-ez ha nem a megtestesült demokrácia, hogy az ő akarata érvényesül? Nyilvánvaló, hogy csak egyféle igazság létezhet... ami kizárólag az övé. De hogy 40 éve egy fél rosszul megfogalmazott mondatáért hónapokig verték volna a sitten, és hogy a diktatúra ma nem egyenlő azzal, hogy el kell fogadni mások véleményét, az meg sem fordul a fejében.
    Nos. Még egy nap, és vége az össznépi intézményesített mocskolódási ámokfutásnak. Vagy nem, mert azoknak a véleménynáciknak akiknek nem sikerült, elmennek kukát borogatni mert felállnak a fotelforradalmár státuszból. Vagy ki tudja, lehet csak írnak egy újabb világfájdalmas posztot a terrorról, ami körbeveszi őket... ez lenne a jobbik eset.

    Mi a jó abban, ha minden négy évben újrakezdjük a nulláról?
    Miért kell mindig lemenni erre a szintre....?
    Új utcanevek, új intézmények, új törvények, új államforma...? Kinek van erre fedezete? Ja, hogy fizesse az állam. Az államot te fizeted, akkor ezekért újra megint zsebbe nyúlsz?

    Nemrég olvastam egy cikket egy matematikusról. Valószínűségszámításról írt, és az ő elmélete szerint mindenkinek három szavazatának kéne legyen: egy arra, akit nagyon szeretne, egy második alternatívaként és egy arra, akit meg nagyon nem szeretne. Véleménye szerint így sikerülne eltalálni egy olyan középutas döntést, ami a legtöbb embert boldoggá tenné. A nagyon szélsőséges indulatok kioltanák egymást, és mindenkinek lenne egy javaslata alternatívára. Tehát, magát a kompromisszumra való hajlamot törvényesítené.
    ...hol van ez még a tömegkultúrában...?
    Szegecs, storm, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Na szóval, besokalltam, vettem két repülőjegyet az első 10 fokkal melegebb országba, meg bookingoltam egy szállást és a helyi motorbérlős árakat átböngészve végül a szokásos variációnál maradtunk, béreltünk 125-ös robeszokat itt: https://www.rentriders.pt/
    A repjegy (wizzair) és a szállás (booking) még a neten foglalódott, és a google találatok között mind árban mind ajánlásban a helyszínen álmodtuk meg, honnan bérelünk végül robeszkákat. A számítás bevált, napközben 18-19 este 8-12 fokok voltak, olyan napos április hangulat volt, néha széllel, sok napsütéssel, egyszer szemerkélő esővel.

    A környéken elérhető gyalogjárásra kb 3 motorbérlő hely volt, az első helyen már nem volt kiadó motor csak autó, a második helyre az árak miatt nem mentünk oda, meg messze is volt gyalog, így elzarándokoltunk a szállástól 3-4 utcányira lévő picike boltba és az ajánlások alapján egy ultrajófej fickó fogadott minket, a Jose és mondta el a lehetőségeket. Az ő beceneve egyszerűen :D
    A fickó jópofa, nagyon kedves és segítőkész, a bérlési papirokat angol és portugál nyelven megkapod, a forgalmiban pedig egy üzemanyagkártyával amivel olcsósítva vásárolhatod a benyát az AB kútjainál. Mondjuk ez sokat nekem nem számított, mert amint megláttam, hogy itt vannak REPSOL kutak, nekem oda kellett menni tankolni :D
    [​IMG]

    (Az megvan, amikor tél közepén csak azért járatod meg a motort, hogy legalább a benzinszag legyen? - naa, itt legalább normális, benzin szaga van a benzinnek, és nincs etanolbűze mint otthon nálunk egyre több kúton... nem is beszélve az üzemanyag energiatartalmáról... A járgány bérlésénél biztosítéknak lefoglalnak a bankártyán 250 eurót/motor, ez ügyben érdemes felkészültnek lenni (pl erre én nem számítottam, még sehol se kértek ilyet tőlünk mediterrán országokban). Zé ellátott minket jótanácsokkal, hová érdemes elmenni motorral, adott egy térképet is amiről lementünk :D, mert az már nem volt rajta a térképen, de ráírta az irányt :D

    Térjünk is rá a városra, Lisszabonra. A város hegyes-völgyes-viaduktos (a metróknak is van), alagutas autópályákkal sűrűn szaggatott, többszintes, hatsávos körforgalmakkal, régi macskaköves és ultraszuper új betonos, ennek megfelelően a közlekedés tájékozódás szintjén brutál. Nem az van, hogy csak úgy átcsapatsz abba az irányba, és megnézed azt a szépen feszítő kastélyt ott a hegy tetején! A légvonalra 3 km-nyi távolságra lévő objektum és teközted van 3 viadukt, egy autópálya és a fennmaradó utcák másfél-két méter szélesek macskakővel és villamossínnel vannak kombinálva, úgy, hogy azt mi itthon zergebaszta ösvénynek hívjuk, mert ott ránézésre csak a zergék járnak. Na ott náluk simán élnek emberek, járnak autók, villamosok, tuktukok ezrei, stb., ahogy azt egy rendes mediterrán térségben szokták :D Tehát, első kanyarban ráfutottunk erre a dologra, hogy akkor menjünk oda, aztán amikor már másfél órája keringtünk a robeszokkal, akkor engedtünk a google maps csábításának, és rádugtam a fülest a telefonra, hogy mondja nekem a tutit. Nos, a 3 km-re lévő objektumra 17 perces menetidőt írt :D de persze mivel az itt "fordulj jobbra" rendszerint minimum két lehetőség volt (mert nem ritka hogy 3-4-5 utca találkozzék és nem körforgalomban, az egy idő után ösztönös választás alapján működött, mert ha mindig megállsz és előveszed a telefont megnézni, soha a büdös életbe nem érsz oda, vagy viszel egy telefontartót a motorra és rászereled. :D Ilyen a régi óvárosi rész. A modern városrész ultraszuper sima aszfalt, szervizutak mindenütt, mélygarázsok mindenütt, nem ritka a 4 sávos lámpás körforgalom és nincs benne óbégatás meg dudálás, szép tempósan halad mindenki. Baromi jó a város szervezettsége, gyakorlatilag alig láttunk dugót, azok legfőképp este 5 után képződtek. A téli Lisszabonnban az emberek legtöbben 16 óra után és 22 óra között vannak utcán. Nyáron gondolom ez jobban kitolódik amikor meleg van és ők se fagynak rá a 11 fokban a kinti kiülős helyekre.

    Amikor landoltunk alkonyatkor, a város dimenzióit és domborzatát elnézve azt gondoltuk, hogy itt aztán éjjel-nappal tuti hogy dugó van, és nem. Az autópályák a városban ingyenesek, a gps ha teheti azzal oldja meg az útvonalat és joggal. Ahol fizetni kell ott fizetőkapuval oldják meg (jellemzően a városon kívül is ritka, inkább hidakon van), nincs kamerás baszakodás, hogy belefussál a büntibe tuti. Térfigyelő kamerák vannak persze, érdemes azért a szabályokat betartani, de alapvetően nem szivatásra mennek. A közlekedésben részt vevők nagyon jóindulatúak, még a fővárosban is belefér az, hogy a zebránál szinte kivétel nélkül megálljanak az autók ha ácsorog ott valaki. Aki átcsapat a zebrán az vagy külföldi, vagy mentő, még a sziréna nélkül közlekedő rendőrnek is belefér, hogy átengedjen. A város nagyon tiszta, ez különösen tetszett. Olvastam útleírásokban, hogy sok a szemét, de hogy ez februárban nincs így, valószínűleg a túristáknak köszönhető leginkább.

    A portugálok mindenütt jó fejek, kedvesek, segítőkészek, sehol se rohannak. Azt mondják mindenütt beszélnek angolul, de ez inkább a túristákban gazdagon látogatott helyekre igaz, vagy ahol sok fiatal van. Az idősebbek és eldugottabb helyeken élők nem beszélnek annyira angolul, de ugyanolyan kedvesek és jóindulatúak mindenütt. Jellemzően ebben az esetben magyaráznak kézzel lábbal a saját nyelvükön, és előbb-utóbb megérted mit akarnak :D Nagyon sok negroid származású fekete nép van, de itt nem az utcán koldulnak és zaklatnak, hanem dolgozós fajta. Elég kevés seftelőt láttunk, leginkább csak a túristás helyeken volt "zaklatás", hogy vegyünk napszemüveget, szelfibotot vagy kasmírsálat, de elenyésző volt az efféle árusok száma is. A portugál életstílus hótnyugis, képeslapot feladni, úgy hogy előtted ketten állnak, az minimum 20 perc, mert mindenki vált még pár szót, és ugyanannyi idő feladni egy hűtőszekrény méretű dobozt mint egy képeslapot: 10-10 perc. Reggeli fél 9-től 11-ig (azt hittem éhen veszek addigra, a félhatos ébredéseimmel), a motor bérlés számláját 12:15-kor "jó reggelt" köszönéssel küldik :D Szóval nem idegbajosak, mindenre ráérnek, lazák, és ha 10 négyzetméteren 10-nél több portugál van, abból 2-3-4 fő hamarosan zenélni fog, a többi meg táncolni. :)
    A kaják jók, a külvárosi részen még olcsóbbak is, kevés kütyüárusuk van, nem kell árus sátrakon áttörjél egy nevezetesség megtekintéséhez. Ha ilyenkor megy az ember, télen, elviselhető a túristák száma is. Aki most megy, az nem a hőzöngő német sörturista, vagy probémás angol legénybúcsús csapat, hanem a jóval szerényebb, nyugis fajta.

    Amit érdemes megnézni Lisszabon környékén:
    Cascaisban jópofa kis kikötő van, felette tovább isteni jó békés homokos tengerpartok és sziklás vadregényes partok váltakoznak,
    Sintrában annyi szuper kis palota van, hogy ott két napot is eltöltöttünk, baromi jó falmászó sziklák is vannak, ott kajáldának kis eldugott helyet érdemes választani, olcsóbbak és finomabbak mint a szem előtt lévő túristacsalogatós kiülős helyek,
    Cabo de Roca a nyugati világvége (Európa legszéle), baromi szeles,

    Lisszabonban:
    Nagyon sok múzeum van, mindenki megtalálja az érdeklődési körének valót (hajózási, kocsi, hadi, stb)
    az Április 25-e híd előtt lehet Golden Gate-s fotót küldeni a földrajzból kevésbé jól felkészült haveroknak :D
    Oceonárium cápás szelfikhez,
    a kikötőkben régi fa fregattok, tengeralattjárók is találhatók teljes felszereléssel, berendezéssel korhűen (mi a Cacilhasban lévőket néztük meg, csak mi voltunk)
    A Christo Rei szobornál is baromira fúj a szél, az amelyikre rá kell támaszkodni, hogy tudjál előrébb lépni,
    Torre de Belém (Belém tornya) jópofa kis vár, és van a belémi süti is amit meg kell kóstolni
    a közelben van a Szent Jeromos kolostor
    Castelo de S Jorge vár kilátással a torkolatra és az egész városra körpanorámával.

    Portugália  125 ccm-vel
    by Yamina
    2018 Portugália, Lisszabonn
  • Yamina
    Bogarászok mindenféle utazós csoportban, és az egyikben épp a repülés előtti estén olvastam az légi útitársak elemzéséről, miszerint volt aki különösen durva helyzetbe került: az egyik oldalán zabáltak, a másikon meg épp hánytak, aztán volt kényszeres, pörköltös, rántotthúsosszendvicses, hisztis, neveletlengyerekes, neveletlenszülős és a ki tudja még milyen képességekkel megáldott humanoid életformák felemlegetése. Jót vigyorogtam egyik-másik sztorin, magamban meg rálegyintettem, mert valahogy nekem mindig full unalmas repülőútjaim vannak. A legdurvább még a múlt században volt, amikor is egy orosz vadászpilótát kaptunk a TU134es utasgépre pilótának (aeroflot mond valamit valakinek?), és ő kifejezetten függőlegesen szeretett fel és leszállni is, meg is tapsolta mindenki az indulást meg az érkezést is. Azóta a legdurvább az volt, amikor mellém ültettek egy 10 évest Belgiumban, hogy vigyáznék-e rá, és egész úton a belga csokoládékat végre becsületesen ki tudtam elemezni egy szakértővel, forgatta is a szemét a mellettünk ülő rendesen. :)

    Szóval tegnap éjjel erre Lisszabonból hazafelé említésre méltó utastársakat nyertem. A felszállás után közvetlen jobbra szendvicsezés indult, aztán a balunkon ülő zacskós gyorslevest kért a légilédiktől... hát a wizzair nem tudom mit árul a fedélzeten, de a három napja ázó kivert kutyának is jobb illata van. [​IMG]:D A hatévesforma előttünk ülő gyerek csak kétszer sírt fel üvöltve álmában, csórikámat felébresztették mindig, aztán visszaájult, vele volt a legkevesebb gáz. A mögöttünk ülő krónikusan beszélgetni akart, végül hálistennek talált beszélgetőtársat és kielemezhették közösen a portugáliai élményeiket. Aki kettővel előttünk ült, olyan piaszagú volt, hogy szerintem aki előtte ült, simán ingyen bekarmolt a leszállásig. De a legcsúcsabb begyomirtózott "kislány" volt, aki nagytotálban nyomta a mérgezett egeret... Szóval a tünetek: kényszeres állandó jövés-menés a gépen, gyöngyöző homlok, füldugóban csapatós zene, ásványvizes palack többszöri töltögetése a rötyiben, táncolás az ülések között, merev tekintet, a táncok időnként lopakodó zombijárással fűszerezve. Az egyik naívabb utas elment szólni a személyzetnek, hogy nagyon rosszul lehet a kislány, és nem érti miért az a protokoll, hogy amíg nem szól az utas, hogy rosszul van, addig nem tehetnek érte semmit.... Végül leszálltunk, rászóltak a mérgezett egérre, hogy menjen vissza az üléshez és vegye fel a cipőjét. Mondjuk még ennyire éjszaka se repültem, ez lehet az alkonyzóna a gépeken. [​IMG]
    Szegecs, Hajos, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Minden évben előkerül a naptár téma így most szerkesztettem egy letölthető verziót. Offkorsz SEO optimalizáltam, hogy az igen tisztelt google robot oda lökdösse a jónépeket hozzánk :D
    http://fenyszinhaz.hu/2018-letoltheto-nyomtathato-naptar/

    Tehát aki idén naptárat szeretne, az itt megtalálja, jól letöltheti és átszerkesztheti magának akár családi vagy motoros verzióba. Vagy csak úgy nyomhatja nekem is a reklámot :D
    Köszike :D
    Szegecs, tt100, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Ha az ember motoros, a google is tudja, a facebook pláne és hát az se kivédhető, hogy előbb-utóbb be ne rántsák az embert valami motoros online közösségbe. Van egy szociológiai megfigyelés, miszerint a tömeg értelmi színvonalát a legostobább jellemzi leginkább, és bizony a falkatörvény miatt általában a legostobább üvölt a leghangosabban, ezzel adva meg az alaphangot, és persze az alap hangulatot.

    Mondjuk ki, hogy a motorosok évről évre szaporodnak, és elérte a motoros társadalom azt a mennyiséget, ahol már bizony a nagy számok uralkodnak: megjelentek a végletek, a nagypofájú kezdő nagyonhülyék és a különösen bölcs túlélők, de ők rendszerint hallgatnak, békésen somolyogva valami motoron ezerkétszáz km-el arrébb, ügyet se vetve az online tér csudálatos vívmányaira és az ott folyó eszmecserékre/szakértésre.

    Történt a napokban, hogy felhördült az egyik haver az online térben, hogy miért törölték az ő katasztrófamotoros videóját, mert alatta ment a szakértés és a nagy testrész biztos figyel, és kinek az érdeke lehet, hogy a szakértést letiltsák és biztos a tömeggyilkos politikusok nem akarják hogy erről az eszmecsere történjen, és kinek érdeke hogy még több motoros haljon meg, stb stb... Na ekkor elszakadt a cérna nálam, és belevau, hogy már marhára elegem van, hogy az összes motoros csoportban csak a katasztrófa videók mennek "a hogyan lehet megdögleni 220-al az aszfalton" témakörben.

    Szerintem baromira felesleges ezen szakérteni, mert akit elkapott a gépszíj azt nem három facebook posztja fogja visszatartani attól, hogy megdögöljön. Pláne a kis gyakorlatlan gyíkoknak meg itt az jön le az eszmecseréből, hogy aki nem tud 180-al a körúton a nyugatinál lapra téve a vasat megfordulni egykeréken a felüljáró előtt fekete plexiben éjjel, az egy lúzer. Ki a franc kíváncsi a hullákra, ki az a beteg barom, amelyik ebben leli örömét, hogy azt nézegeti mások hogyan halnak meg? Ha annyira népet akar menteni, miért nem a motoros vezetéstechnikai tréningek videóját osztogatja meg? Vagy miért nem képes önállóan összelökni a videós mobilok korában egy Dodor féle népizgató videót ahol megmondja a frankót, hogy ha ezt vagy azt csinálod, jó eséllyel megdöglesz, így meg túlélheted?

    Aztán eltelt két nap, és ömlik a hülyeség a motoros hírportálokról is, most épp arról megy a tuti, hogy ha 120-al is megy valaki lakott területen, azért még nem kell őt elütni.... Backiiii, értem én hogy ha 120-al csapatsz és kikanyarodnak eléd, akkor meg fogsz dögleni a matek alapján, de azt is meg kéne érteni, hogy ha egy gyerek fog kirohanni eléd egy labdával, akkor bizony meg te leszel a gyilkos. Kezd ez a liberális safespace baromság ide is begyűrűzni: én vagyok a hülye, de azért te vigyázzál rám/legyél te a felelős ha barom vagyok...

    :karomkodik2:
  • Yamina
    Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
    Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
    Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.

    Rabindranath Tagore


    Ezt az idézet már elég régóta elkísér... Nyolcadikos ballagásra kapott mindenki az osztályból egy idézetet, az énektanárunktól. Megnéztük egymásét, ki mit kapott, és jókat vigyorogtunk egyik-másiknál, mert értettük ki miért kapta azt amit. Az enyémet és néhányakét nem értettük, így szépen elraktam a ballagós cuccok közé, amik már elvesztek egy költözésnél, de a memóriából nem tudott törlődni... Időnként felbukkant az életemben, és rácsodálkoztam egyes soraira, megérkezett az "AHA!" élmény

    Aztán most ülök egy klasszikus, fővárostól távolabbi, presszóként üzemelő szórakozóhelyen, és hallgatom az embert. Fáradt. Nagyon. Leginkább a lelke. Elengedett egy csomó mindent, hogy magának hagyjon időt, regenerálódni fájó veszteségből, tanulni elfogadni, letenni kardot, szépen lépni tovább... Beszél az új családjáról, egy kallódó gyerekről, akinek most jobb egy kicsit, hogy ő van. Neki pedig örömet ad, hogy szépen fejlődik a gyerek, a mindennapi kínlódások között... Egy gyerek óriási munka, kötelesség - és neki öröm.

    A kötelesség öröm.
    A kötelesség az élet.
    Az élet az öröm.

    Kati néni, értelek....:love:
  • Yamina
    Erősen feminista körítéssel körbement egy cikk a neten, aminek a egy-egy részét kiemelném:

    "Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.” - na ja, te is anyukára vágysz aki a buksidat símogatja, ha valamit normálisan csinálsz, mert még szükséged van nevelésre.... mire a válasz ez volt:

    "Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.
    Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.
    Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.
    Nem segítek a feleségemnek a gyerekek körüli teendőkben, mert ők az én gyerekeim is, és az a feladatom, hogy az apjuk legyek.
    Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én és az én gyerekeim ruhái is.

    " ....elmagyaráztam, hogy én nem „segítettem” a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem „segítség” az, hogy házimunkát is végzek. Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. "

    No de tekintsünk el a feminista vonaltól, meg attól is, hogy a nők nevelik ilyenné a pasikat - mert ki a bölcsőt ringatja, a világot igazgatja.

    Ami leginkább megragadta a gondolataimat, hogy milyen már az, hogy vendégnek lenni a saját életünkben. Nem csak férfi, nő is hajlamos az ilyesmire. Számtalan esetben látom, hogy vendégként funkcionálnak emberek a saját életükben, igazi, elbaszottan szar hotelvendégként: várják a tutit, a boldogságot, hogy ők magukat majd valaki vagy valami boldoggá teszi, és azt gondolják, van az a pénzmennyiség amivel megválthatják a kényelmüket, boldogságukat. Hogy ha kifizeti az új mosogatógépet/mosógépet, akkor majd az asszonynak mondjuk több ideje lesz, de a tányért még sose jutott eszébe beletenni abba a kibaszott mosogatógépbe, hanem otthagyja mocskosan az asztalon...
    40 évem alatt volt alkalmam megfigyelni a hozzám betérő vendégek szokásait, és hát igen, jelentős jellembéli különbségeket mutatnak azok, akik vendégként megkérdezik hol találom a poharat, kiszolgálják magukat, majd a mosogatóban elhelyezik, esetleg maguk után még el is mossák az eszcájgot, szemben azokkal, akik hely kínálása nélkül leülnek, majd közlik hogy ők szomjasak, kiszolgáltatják magukat, majd felállnak és távoznak otthagyva a poharat maguk után az asztalon... az amelyik a mosogatóig elviszi, felszólítás nélkül még a menthető kategória...

    Valahogy nekem az jött át, hogy az ilyen ember szinte szállóvendégként működik a saját életterében. Megjelenik, ott van, élvezi amit lehet, aztán lepattan, ha már valami nem olyan jóleső, mint ő elsőre gondolta, vagy nem az elvárásai szerint való. Ha már nem úgy működik a világ körülötte, ahogy ő elvárná, már ott sincs, jöhet a következő "szolgáltató hotel"... Eszébe nem jut, hogy a saját világának a jobbá tételéhez hozzá is lehet tenni valamit. Átvenni terheket, feladatokat a másiktól, hogy aztán közösen több lehessen az együtt töltött idő, szórakozás, bármi... De persze ő bármikor talál jó szórakozást miközben a másik gürcöl, a könnyebbik végét bármikor megfogja a dolgoknak. Megvan a nyavajgó feleség ugye, hogy "mindig odavagy dolgozni, velem sose törődsz", de ha apu nem teszi le a megfelelő mennyiségű pénzt a műkörmösére, akkor aztán jöhet a válóper... pedig ha ő is elmenne melózni, lehet apu se éjjel-nappal dolgozna és lenne együtt töltött közös idejük... Ülnek bent sokan a készben, a jóban, aztán amikor valami eltörik, felállnak és távoznak, de eszükbe nem jut megjavítani, hozzátenni bármit is a dolgokhoz, de vannak olyan kényelmesek is, hogy még azt is megvárják míg lapátra kerülnek.
    Az ilyen megérdemli hogy kirakatcsaládja legyen, és nem valódi otthona. Amiért ő is hozzátett, és ezért valóban a magáénak is érzi, úgy is bánik vele... Sőt, van aki azt gondolja, hogy egy házvezetőnői/szakemberi segítség tehermentesíti a másik felet, ami valóban működhet, de az apró odafigyeléseket, a gondos-kedves mindennapi gesztusokat nem lehet megfizetni, és azt kívülálló harmadik fél helyetted nem teheti oda...

    Vendégeink az Életben. Egy ideig jönnek-mennek, aztán már megjön hozzájuk a rutin, és már be se engeded őket... Mert a kellemetlen vendéget egy idő után már nem csak nem hívják, hanem be se engedik...

    Forrás:
    http://www.ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/nem-segitek-a-felesegemnek
    Te, Szegecs és NaNa kedveli ezt.
  • Yamina
    Köblös Csabi barátom bejegyzése a fércbukon:

    "A férfival úgy kell bánni,mint a kutyával! Idejében enni adni, éjszakára elengedni."

    A kijelentést vitára indítanám, esetleg az érintettek véleményét is kérdezem...
    :D :D :D :D
    Szegecs, ekime6 és Vidék kedveli ezt.
  • Yamina
    Szóval a Nagyimnak volt egy babonája, hogy ami ahogyan kezdődik, olyan lesz az utána. Az év első 3 napja, a kapcsolatok dinamikája, az első randi, az első nap a munkahelyen, a suliban, stb, stb. Az biztos, hogy az első pillanat mindenben determinál, de azért én hiszek benne, hogy vannak javítható dolgok, még akkor is ha elsőre nem pont tökéletes.

    Nem babona nálam, de azért odafigyelek, hogy ami fontos, az mindig jól kezdődjön. Igen, a motorozás is szezon elején. Ezért ha tehetem, az első utam az év elején mindig valami kellemes helyre vezet, még akkor is ha a napi rutin részbe fér csak bele. A 900-as horni már egy fél éve itt áll, a papírjait kellett honosítani, ezért szigorúan kerültem még a garázsban a rátekintést is, csak hogy szimplán ne fájdítsa a szívem. Merthogy a 900-as darázs az álmok netovábbja, és hát no, az hogy a garázsban kuksol egy fél évet, azért jelentős önuralomfejlesztő. Vagy legalábbis ha a két garázsból fél évig nem mész be az egyikbe, ahol álmaid gurigája figyel, az segít.

    Most már lassan egy hete rendben vannak a papírjai, a gazdája ment is vele szépen muzsikált állítólag és húdeistenkirály. Naja. Még jóhogy... Mitől is lenne már álmaim gurigája ha nem lenne istenkirály...

    Aztán tegnap annyira jó idő volt, hogy mostmáraztánelviszeménis! Az út nem volt hosszú, a könyvkötészetre mentem, egy kedves párnak a fotókönyvéért. Anno fotóztam az esküvőjüket is, egy nagyon békés, jólelkű fiú és egy szuperéletvidám csajszi, az asztalon táncoltak és a két család együtt marha jót bulizott. Aztán azóta évente járok hozzájuk családi fotózni és lefotóztam a kismamát, aztán a néhány napos újszülöttet, egyévesként, kétévesként, és az öcsit. Szépen Élnek együtt, és bár Anyun láttam a csecsemős anyák végkimerülésről szóló fáradtságát, de valahogy a folyamatos szeretet légköre állandóan körbelengte őket változatlanul. Az, ami az első esküvőfotózásos egyeztetésen is szinte tapintható volt körülöttük. Amikor egy egymást szerető pár közelében annyira Jó Lenni. Azt gondolom marha szerencsés vagyok, hogy ismerek ilyen párokat, nemcsak munkából, hanem barátok között is... Jó nézni ezeket a bájos párokat, ahogy fejlődnek, gyarapodnak, és ahogy évente rájuk tekinthet a nagyobbacska távolságból jól érzékelhetőek a folyamatok, mit miért hogyan csinálnak jól...
    Na szóval most azt találtam ki, hogy a kötészet után elviszem nekik a fotókönyveiket, jó nagy karika a városban ugyan, de mégis motorral gyorsabb meg élvezetesebb. Anyuval egyeztettem, hogy Apu lesz csak otthon a gyerekekkel, és a nagyobbik biztos örülni fog, hogy motorral megyek majd. Becsöppentem közéjük, és a két törpe azonnal elvarázsolt, a hároméves és az egyéves azonnal kenyérre kent és leragadtam, közben beszélgettünk mindenféléről. Odaadtam a bukósisakomat óvatosan játszani (vigyázz a plexire Máté, mert azon kell kifelé lessek), és ő a háromévesek teljes áhitatával tapogatta végig kívül-belül a bukósisakot szépen óvatosan. Benji az alapos megfigyelő pedig közben minden módszeresen szemmel tartott, ő a megfontoltabb. Szó szót követett, és nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, hogyan vészelték át a minden párt próbára tevő bébikorszakot, az éjszakázásokat...

    Náluk az volt a megegyezés, hogy a férfi MINDEN házimunkát átvett, hogy az asszony éjjel fel bírjon kelni és 24 órában a gyerekekkel tudjon törődni, így csak egy ember éjszakázzon. Nekik egyértelmű volt, hogy embert próbáló lesz ez az időszak, és egyvalakinek meg kell próbálnia tartani a lelket a másikban, és a legfáradtabb az lesz, aki 3-4 óránként szoptat, etet, pszihésen és fizikailag is rendelkezésre áll, állandóan pelenkáz és még zuhanyozni se tud egyet normálisan, nem hogy háztartást is vezessen. "Nem nagy ügy teregetni, és nekem sokkal fontosabb az, hogy lássam ők rendben vannak. A páromnak meg lassan most 4 év után most lesz némi szabadideje majd, ha a Benji is óvódába megy majd. Csodálom érte, amit meg tud tenni, mennyi türelme van, én már nagyon várom hogy mindkét gyerek beszéljen. Most igyekszem minél többet együtt lenni velük, így pár évig most nagy dolgokat nem is tervezek. Anno engem is inkább a Nagypapám nevelt és most már látom, hogy az első 7 évet a gyerekeimmel szeretném tölteni, hogy a kötődés kialakuljon velük, mert anyukám mindig dolgozott, és nem is lett olyan szoros a kapcsolatunk mint a Nagyapámmal. Ráér addig minden más, most ők a legfontosabbak, rám van szükségük, és még így se garancia hogy felnőttként majd jó kapcsolatom lesz velük." Szerinte ez így van rendjén, hogy valakinek tartania kell a frontot. Őszerinte azért mennek tönkre a párok, mert a közös éjszakázásban mindketten kimerülnek és úgy nehéz átvészelni ezt az időszakot, hogy fejben egyik sincs rendben, és nem tudja a másik kimerültségét kezelni, csillapítani. Igen, náluk is megvoltak a hullámvölgyek, de ő tudta jól, hogy ezek elmúlnak, kellő türelemmel és szeretettel kezelve.

    Aztán berobbant az ajtón Anyu, mint a szélvihar megölelt, az egyórányi kozmetikusnál való "lébecolás" vallomása szerint úgy feltöltötte mint egy duracellnyuszit, és valóban szinte sugárzott. :) Aztán elsorolta milyen képet majd hová szeretne a falon, kinyitotta az ajtót, hogy ne legyen melegem a motoros kabátban, mondtam csukjuk be mert megfáznak a törpék, igen, kaptam inni, enni nem kértem, köszönöm, nyugodj meg, minden okés :D Utána a nagyobbikat felöltöztetve kijöttek integetni a motorosnéninek. Máté meghúzogatta a gázt, aztán a motor mellett állva felemelte a kezét olyan igazi menő pacsira, én pedig letérdeltem hozzá, hogy a menő pacsi elég menőn legyen kivitelezve, aztán megöleltem őket és elindultam az alkonyatban.

    A kertváros földillata körbeölelt, és ahogy a rakparton gurultam hazafelé, azt gondoltam: az ÉLETnél nincs csodálatosabb.
    Szegecs, PapírCica, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Van a környezetemben két titán, ők az egó mintaképei. Az egyik egy fiatalabb, a másik egy középkorú.
    Szabadok, akkor motoroznak/mennek és oda ahová jól esik nekik, és fennen hangoztatják is önmaguk tökéletességét. Szerintem tök átlagosak, talán egy kicsit ügyesebbek pár dologban, de semmi Nobel-díj vagy más extra. Mondanom se kell, pasik (férfinak nem nevezném azért őket), valahogy a csajok még akkor is, ha egóval jól állnak, azért azt ennyire fennen nem hangoztatják önmaguk tökéletességét, mint ők. Amikor kimondja egy fickó társaságban, tökátlagos aputesttel, hogy az ő testék kényeztetni különleges jutalom a nőknek, mert belőle csak egy van, másokból meg sok, na akkor támad hangos felröhöghetnékem, meg beszólhatnékom, hogy hát igen, ezzel valóban én is így vagyok, a teféle aputestűből valóban sok van... erre meg jön a debunkóvagy, ami meg nem hat meg különösebben... megrántom a vállamat, és vigyorgok tovább, te kezdted cicabogár... Van az a pont, ahol az egófényezés tudománya megcsuklik... Esküszöm élvezem a szitut amikor csak szimplán tükröt tartva halálra sértődve többet nem szól hozzám az ilyen fajta gyökér.

    Kapcsolataik pár hónapokban merülnek ki, a lányok tömegei ájulnak eléjük látva a mérhetetlen (de hamis ) magabiztosságot, aztán pár hónap múlva futva menekülnek a választottjuk mindent elsöprő egója mellől. Rendszerint a sztori lényege annyi, hogy a csajra módjával jut figyelem, a pasi viszont úgy érzi, hogy az azonnali rendelkezésre állás neki jár. Egy ideig jár is, aztán felborul a mérleg és a felek fájó sebekkel távoznak egymás közeléből. Hol viharosabban, hol feltűnés nélkül, a hölgyek vérmérsékletének függvényében. De ők már beálltak egy rutinra, ha megy a nő, akkor megy, a nem, akkor meg marad... néha megszerelmesednek, de maguknak se merik bevallani, és mivel maguknak se vallják be, nem is mutatják ki, a másik fél pedig fájó szívvel távozik. Félnek kimutatni amit éreznek, és ezért nem is kapják meg azt, amire titkon úgy vágynak.

    Az egyik nyilvános posztban közölte, hogy most ő beteg, és aki úgy érzi, hogy nőnek lenni jó, akkor most nála gyakorolhatja ezt a dolgot, kaját, ápolgatást, kiszolgálást szívesen fogad. (béna sikoly a gondoskodás után)

    A másik zárt bandázós csoportban tette közzé, hogy mekkora kupi van nála, és lehet hozzá menni takarítani. (lusta geci)

    Az ő vállalt szabadságfokukba belefér az, hogy mit engednek meg maguknak a másikkal szemben. Hogy az érzelmes gondoskodást összetévesztik-e kiszolgálással. Hogy a kapcsolat melegét a hotelszolgáltatások szintjén élik-e meg életük átjáróházában. Ők nyilvánosan is képesek arra, hogy azokat az értékeket, amit inkább a nő tud belevinni a kapcsolatba azt lehúzzák a bejárónő szintjére.... és ki az aki csak bejárónőként szereti érezni magát egy kapcsolatban, és nem gondos megbecsült társnak... ? Igen, jár a gondoskodás egy kapcsolatban, mindkét félnek, de az nem természetes. Végképp nem magától értetődő, hanem kölcsönös, és állandó feladata mindenkinek, már ha hosszú távon terveznek...

    Megy a rádió a kocsiban, ahogy zötyögök be a dugóban a városba. A túlfejlett igazságérzékkel rendelkező ifjú hím műsorvezető épp attól van kiborulva, hogy a csaja csomagolt neki tízórait meg ebédet. Hogy ő most délben nem mehet ki szusizni, vagy enni egy hamburgert, választani amihez kedve van. Most majd meg KELL ennie azt, amit csomagoltak neki... Azt gondoltam magamban, hogy te szánalmas féreg, gondoskodik valaki rólad, hogy még a kajáldáig se kelljen elmenned, csak egy kanalat kelljen megemelj... majd ország-világ előtt megvallotta, hogy ő bizony rendszeresen kidobja amit csomagolnak neki, hogy ehessen mást... Még csak nem is az, hogy odaadja az aluljáróban egy koldusnak...

    Kész, összecsomagolt kaját kidobni....a fogyasztói társadalom győzelme.
    Kidobja szimbolikusan háromszorosan az energiát: azt amivel dolgoztak, hogy meglegyen a pénz a kajáért, amivel elmentek a kaját megvenni, és amivel megcsinálták és becsomagolták neki. Bónusz kidobja a gondoskodást, az érzést, amivel jólesően rá gondolva megcsinálta valaki az ételt.
    Miért nem mondja meg, hogy nem kérem, köszönöm, mást szeretnék majd venni, vagy szeretek a kollégákkal bandázva kaját szerezni? De nyilvánosan, egy egész ország előtt rádióműsorban savazni valakit a gondoskodásért...ezt az értéket tolni át tömegek agyán, és a másik felét a tömegnek szimbolikusan sárba tiporni? Hát, bízom benne, hogy azóta már magának veszi a kis fickó az ebédjét...és élete végéig ez így is lesz.

    Az alkalmazkodásnak számtalan módja van, és néha úgy tűnik mintha ezt lassan elfelejtenénk.... beszélgetni és kérni.
    Vidék, NaNa és Hajos kedveli ezt.
  • Yamina
    Bár ma egészen kellemes idő volt, de ez ne tévesszen meg senkit. Akinek volt egy szikra esze, az ma jégmentesített, akinek meg nincs, az jajveszékel tovább... Ezt most egy kicsit bővebben kifejteném...

    Rettenetesen meglepő, de tél van! Nemcsak naptár szerint, hanem valóban is. Így egész januárban meg februárban csúnya mínuszok, jég, hó, meg fagy és kombinációi vannak, lesznek. Igen, idén különösen cudar a sok ónos esővel is a helyzet. Évek, sőt lassan egy évtizede nem esett le rendesen a hó, idén meg volt pofája leesni és megmaradni, aztán bónusz megolvadva megfagyni. Szupercsúszósan.
    Azt már tudjuk, hogy a hóhelyzetre sose készül fel a közterületes, (mintha náluk nem lenne időjárás előrejelzés) és legalább 2-3 nap mire minden eltakarítódik. De ami idén lejött hisztéria az online felületeken, hát nálam ledobta az ékszíjat. Mint a fürdős krvák, de tényleg, a tömeges hisztéria és követelődzés, azonnalmonnnyonleapolgármestermerkéccentijégvanajárdán, az orbántól a putyinig mindenki felelőssége hogy az a víz rá mert fagyni arra a nyomorult járdára....

    Biztos én vagyok az ufó, de én szeretek a hóesés után 3 nappal és a jégen vezetni. A hóesés után azért jó 3 nappal, mert addigra a hülyék az árokban, a költséghatékonykodók meg már lecserélték a téli gumit is amivel addig próbálkoztak, a kezdők meg már rájöttek, hogy mégse akarnak az úton lenni. A jég meg hálistennek van annyira kegyetlen, hogy a gyengébb képességűeket el sem ereszti el az autójukig lábon...

    No akkor tisztázzunk pár dolgot.
    Tél van. Hideg, a víz megfagyhat és ha nulla fok alatt van a levegő hőmérséklete, akkor meg is teszi. Ha megfagy, csúszik. Ha csúszik választhatsz: nem indulsz el, hozzád mennek, segítséget kérsz és úgy indulsz el, vagy felkészülve elindulsz. A sietést felejtsd el, indulj el időben, de inkább jóval a megszokott előtt.

    A hókotrók, sózók először a főútvonalakat kotorják le. A zergebaszta ösvényeket hagyják legutoljára, sőt az is előfordul, hogy egyszerűen a mellékutakra nem marad se munkaerő, se elég só, se elég gép. Sőt, mivel először a főútvonalakat kell lepucolniuk, előfordulhat, hogy a lefagyott hegyoldali útra nem bírnak már ők se felmászni. Nem azért mert a putyin azt mondta, hanem mert egyszerűen a fizika genyó.

    Nos, nézzük akkor azokat a gyönyörűséges polgári jogokat meg a kötelességeket is. Ebbe az tartozik bele, hogy a járdát a házad előtt magadnak kell eltakarítani! Nem a polgármester veri fel a házad előtt a saját kezével a jeget, hanem te szépen magadnak. De le is szórhatod, annyi a lényeg, hogy ne csússzon. Ez régen is így volt, ma is így van. Ugyanúgy, ahogy a pollenek ellen a füvet is nyírnod kella más egészsége miatt, úgy a járdát is pucolnod kell a többi polgártársad egészségének megóvása miatt. (Esetleg ha a saját rokonod veri oda magát egy kéztörés erejéig, számolj el a lelkiismereteddel)

    A fővárostól távoli falvakban azért ez a tudás szerencsére még nem múlt el. Adventkor Monokon az utolsó két km-t a templomi lézershow-ig az mentette meg, hogy ne boruljunk bele a jeges domboldalon az árokba a teherautóval, hogy a járdákat a népek ott eltakarították. Hála nekik, és ezer köszönet így a messzeségből.

    Biatorbágyon a domboldalban mindenki felszórta maga előtt az utat nem csak a járdát. Nem sírnak, hanem megoldják a dolgot és tovább haladnak. Kicsit megy a morgolódás, hogy hát idén kemény a tél, de nincs hattyú halála. Mami felhúzta a zoknit a csizmára és rohan a busz után mint a nyúl.... Megoldotta, hogy ahol nincs felszórva ott is tudjon teperni nyélgázon....

    Tehát, ha a járdán valaki megperecel a házad előtt az utcán és kitöri a nyakát, akkor az nem a polgármestert, orbánviktort, putyinmedvét fogja elszámoltatni, hanem téged. Társasház esetén a lakóközösséget feji meg kártérítéssel. Nem, a közös felelősség azért nem jobb, mert többlakásos ház esetén ugyan osztódik az összeg, de nagyobbat is lehet szakítani.
    Nem, nem azt mondom, hogy az öregasszonyok menjenek jeget verni meg a papik. Nem, nem a kismamák, ők se. Nem a féllábú sánták, és egyéb hiányokkal élők.

    De amikor az ereje teljében levő hímnemű díszpéldány újságíró veretes két oldalban fogalmazza meg hogy kinek mit kéne tennie, mert ha kilép a házból, akkor csúszik az út, olyankor azért eszembe jut, hogy amíg ezt kiöklendezte magából, háromszor felszórhatta volna sóval, faforgáccsal, homokkal, karbittal a fél József körutat, a villamossínekkel együtt.... Liberalizmus, meg az út a pokolba hogy kinek mi jár....de legfőképp a pofájuk, az....
    Szegecs, NaNa és ekime6 kedveli ezt.
  • Yamina
    Valahogy mindig herótom van az olyasmitől, amikor valaki valami ELLEN kampányol, valahogy előbb-utóbb mindig kiderül, hogy VALAMIÉRT küzdeni értelmesebb....
    Igen, ismerem a túlsokasportpályaménemkórház igéket, de én valahogy abban nőttem fel, hogy az MHSZ-ben hülyére sportolhattam magam ingyen és a mai napig tartom, hogy amit ott tanultam a sportban kitartást és összpontosítást, a mai életem minden egyes percében benne van és kifizetődött busásan...

    http://valasz.hu/itthon/nolimpia-elindult-minden-idok-legfeleslegesebb-alairasgyujtese-122194

    "Van azonban egy másik körülmény, ami megkérdőjelezi a kezdeményezés értelmét. A kormány ugyanis decemberben eldöntötte, hogy a következő öt évben, vagyis 2022-ig a Kemény Ferenc Program keretében így is, úgy is megépíti azokat a sportlétesítményeket, amelyek még hiányoznának az olimpiarendezéshez.

    [​IMG]
    Ennek a nagy része amúgy is elkészül

    Fotó: Facebook/Budapest 2024

    Ezek a következők:

    • A Budapest Atlétikai Stadion a Kassay-hídnál. Ez egy tízezres szabadtéri atlétikai aréna lenne, amit egy egyetem használna, és az olimpia idejére 60 ezresre bővülne.
    • Egy atlétikai csarnok, az Új Budapesti Teniszközpont, valamint a Budapesti Xtrém Szabadidő Park (BMX, vadvízi kajak-kenu) Észak-Csepelen.
    • A Dunai Evezős Központ a Ráckevei Duna-ágnál.
    • Az Új Budapesti Velodrom a III. kerületben, a Gázgyár területén.
    • A Takács Károly Nemzeti Lövészeti Központ a nagytétényi lőteren. (véééégrevégreeee a sportlőterek is szem elé kerültek)
    • A Nemzeti Lovas Központ Üllőn.
    • Egy új, hatezres hokiaréna a Kisstadion helyén.
    • Egy új épületrész a Syma Csarnokban.
    Egyelőre az előkészítés zajlik, így nem tudni pontosan, mennyibe kerülnek majd ezek a fejlesztések, de két dolog biztos.

    1. Mindegyiknek több értelme van, mint a vidéki kisvárosokban sorra épülő modern futballstadionoknak, hiszen inkább legyen minden sportágnak egy korszerű központja, mind egy sportágnak minden faluban stadionja.
    2. Ha felépülnek, olimpiarendezés esetén tényleg nem kellene sportarénákra költeni. Csak a szervezésre, amit nagyrészt a NOB áll, infrastrukturális fejlesztésekre, például a csepeli HÉV vagy Ferihegy közlekedésének modernizálására, amikre előbb-utóbb mindenképp szükség lesz, valamint az olimpiai falvakra, amelyek utóhasznosítása az ötkarikás játékok után közalkalmazotti és nagycsaládos lakóparkként, kollégiumként biztosított.
    Hát ez ellen kampányol most a MoMo."
    Szegecs, NaNa és ekime6 kedveli ezt.
  • Yamina
    Anno 13-tól 18 éves koromig sportlövészkedtem, pisztolyos voltam. Nagyon szerettem, nyaralni se voltam hajlandó elmenni, hanem inkább edzőtáborba mentem. Imádtam a fegyvereket, hogy amikor a céltábla előttem van, nincs más, csak az összpontosítás, és elfelejthetek minden baromságot ami egyébként körülvesz. A hisztérikus, verekedős anyámat, a savanyúcukor mostohafateromat, de legfőképp a nagyképű diszkóköpcsésze osztálytársaimat és az életunt tanáraimat...
    Szóval hetente kétszer négy órában megszűnt a külvilág és végre csinálhattam olyat, amit szerettem. Az edzőm olyan volt, mint a nagypapám, a fegyvermester meg mint egy vagány nagybácsi. A többi sportlövész gyerek jó fej volt, a többiek edzője is barátságos volt, jó kis közösség volt, barátságos banda. Nagyobb torzsalkodás sose volt, a gyerekek közti versengés kimerült abban, hogy az eredmények alapján ki kapja meg a klub jobb fegyvereit, extra izgalom meg az volt, hogy kinek mikor fogják a markolatot a kezére önteni a legújabb jó fogású klassz műgyantával. Meg hogy hoznak új irányzékokat és azt mikor próbálhatjuk majd ki. Jah, és hogy a rendőrök milyen új fegyvereket hoznak próbálni és melyiktől lehet majd mit elkunyerálni kipróbálásra. Gondolhatod, hogy 15 évesen egy Duble Eagle-el lőni amiből 3 volt az országban, azért akkoriban elég nagy szám volt... Majdnem kiugrott a kezemből az első lövésnél a 45-ös pisztoly, de a második-harmadiknál már eltaláltam legalább a táblát :D
    Máig emlékszem az első jutalomfalatokra a tizesekért. :D Ercse Sanyi bácsi volt az edzőm, és szerzett Bécsből valami extra finom csokigolyókat. Aki lőtt egy tizest, kapott belőle egy golyót. Idővel aztán rendszeresen járt ki valami rokona és kartonszám hozta a csokibogyót, mert bizony az inspiráció működött... :D Szóval a leghúzósabb tinédzseréveket egy sportközösségben húztam ki, és a mai napig örömmel emlékszem vissza minden percre. A szomorúakra is, mert volt ott egy srác, aki nagyon tetszett, ő is pisztolyos volt. Mikor elkezdtünk barátkozni, pár hétre rá kiderült hogy rákos lett, és két hónap alatt elvitte a betegség... A decemberi prágai 3 napos edzőtáborra, ahol a prágai söröskorsóemelgetésen kívül más fegyvernemet nem is próbáltunk.... :D meg mindenki bevásárolt egy mogyórókrémnek tűnő klasszul kinéző üveges bigyót az egyik cseh élelmiszerboltban, aztán a szálláson derült ki, az egész banda számára, hogy az mustár.... :D :D :D
    Azt hiszem nagyon jó emberek voltak ott, és mondogatták a fölnőttek, hogy burokban élek, mekkora szerencséje van anyámnak, hogy nekem ez ilyen sokat jelent és nincs velem gond, nem kallódok. Imádtam a sportlövészetet, a bele tett sok örömteli energia pedig meghozta az eredményt: országos második, EB válogató, stb...

    Nézem a Hosszú Katinka pályafutását és elképedek néhány hozzáírt kommenten a francbukon. Néhányan sajnálják, hogy olyan lett szerintük mint egy gép, hogy szerintük túl van hajszolva és mennyire gusztustalan az, hogy üzletet csináltak az úszásból... Miközben egy csodálatosan szívből mosolygó fiatal, erőtől sugárzó nőről beszélnek. Sajnálják, mert nem jár bulizni, és mennyire egysíkú az élete a medencétől a medencéig, és hogy a férje kihajtja a belét.... Elképesztő dumák. Hogy mennyire gusztustalan az élsport és az őket körülvevő gazdasági környezet és a rendszer és stb, hogy a dopping, hogy a stadionok, és már kezdődött is az orbángyurcsányolás, amikor inkább leiratkoztam a poszthoz tartozó értesítésekről... Persze én lettem már megint a hülye, hogy nem értem miért a Katinkát kell szidni, ha nekik a rendszerrel van bajuk... Hogy gusztustalan az élsport, mert megélhetési dolog lett belőle. Egyszerűen nem értették meg, hogy nekem nincs azzal bajom, hogy ez a szép fiatal pár valamit örömből, szenvedélyből tesz és abból mer megélni, márkát építeni rá. Hol ezzel a baj? Mindenki örül: aki nézi és aki csinálja is. Miért, hol ezzel a gond? Hogy nem aljasul le minden hétvégén hasoncsúszva a kocsmakőre és neki nem ez az életcélja? Hol zavarjon ez engem? Miért kéne neki úgy élnie, ahogy én gondolom? Mi közöm van hozzá, hogy hogy éljen, hogy sportoljon bárki? Mert burokban él, és nem látja az Életet. Az ő élete ilyen, ezt választotta, most mi ezzel a gond...? Egyáltalán mi az Élet? A hétvégi rendszeres fekvehányós bulizás? A kirándulások a kutyával, vagy anyuci kívánságainak lesése? Honnan tudjuk, hogy Katinka mikor kirándul? (mondjuk körbeúszta már a világot, szerintem elég jó kirándulások azok) Honnan tudjuk, hogy nem bandázik-e az úszó barátaival? Azért mert nem posztolja úton-útfélen a magánéletét, csak az eredményeket? Van közünk a többihez? A vasfegyelem, amit ő a sportba beletesz és a szívből jövő mosoly miért ne járhatna kéz a kézben? Mi ebben a megfoghatatlan, hogy a kemény meló után az eredmény örömmel jár...? Mert burokban él.... Tudjátok mennyire fasza jó dolog burokban élni? Az összes fájdalmában vonyító elmebeteg hangjából semmi se ér el hozzád :D

    Burokban élni. Ma már értem mit jelent, akkoriban, amikor lövészetre jártam, üres volt ez a kifejezés. Benne éltem a burokban és nem volt más világ az én világomon kívül. Ma pedig tudatosan dolgozom azon, keményen, hogy az én burkom meglegyen. A fényhajlítóburok. :)
    Mert a burokban összpontosítasz. Arra, ami a te dolgod. A célodra, a terveidre, a vágyaidra. Koncentrálsz, és teszel érte, nap mint nap. Idővel pedig jönnek az eredmények. Amikor pedig jönnek az eredmények, megerősödsz. Tudod mi az amire szükséged van, tudod mi az, ami alá nem adod. Tudod, hogy mikor nevetséges és mikor korrekt az együttműködési ajánlat. Tudod, hogy melyik hangra érdemes figyelni, és mi az, ami csak saját tehetetlen életének kínját próbálja üvölteni rád. De a burok megvéd...

    A burokban az élettered teljes összkomfortja jelen van. Minden a rendelkezésedre áll, amire szükséged van, vagy előbb-utóbb megteremtődik benne. A burok a te világod. A külvilág zaja elcsöndesedik benne, a más dolga ott nincs jelen.

    A burok megvéd. Mert ahol a figyelmed, ott az energiád.
    Szegecs, BenkóÉva, Hajos és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Ahogy telnek-múlnak az évek, az ember néha elbizonytalanodik, hogy vajon jól ítéli-e meg a dolgokat. Pláne, amikor úgy tűnik erős az ellenszél és mintha csak egyedül mennél szembe az autópályán a sok őrült között...
    Katinka eddig úgy tűnt egyedül megy szembe az autópályán őrült módjára a sok normális között. Mondjuk az egy dolog, hogy szerintem tök egyértelmű volt, hogy egy pedofil erőszakoskodó majom (közbe már távozott ugye) és egy régi maffiafőnök vezetése alatt lévő sportszövetség háza táján még lesznek cirkuszok, és előbb-utóbb felrobban a szaros bili. A hatalom falán az első vészjósló repedések a pedofil menesztése volt. De mégis, amikor annyian szembe jönnek neked, olyankor azért az emberben az a marha nagy magabiztosság azért néha megrezeg...
    Aztán eltelik egy kis idő, és kiderül az autópályán már egy csomóan veled ugyanarra mennének...
    Aztán amikor sokkal, de sokkal később elmesélnek egy történetet, hogy mi módon és hogyan zsigerelték ki egymást a barátoknak is hitt emberek, akkor látod, hogy az autópályán jó te irányban voltál, és bizony az őrültek voltak többen....
    Kösz Toncsi!
    Szegecs, ekime6, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Szia Mama. Amikor elmentél azt gondoltam, hogy össze fog dőlni a világ. Aztán végül nem dőlt össze, csak baromira hiányoztál.
    Képzeld, tegnap voltam Szentendrén, ahová mindig elvittél és olyan jó volt, a duna-parti játszótéren, motorral. A játszóteret átrakták feljebb a töltés alá, az út mellé közvetlen, meg tele van tökjó új mászókákkal, és nem csak a hinta meg a homokozó és a libikóka van. Lett még 4-5 klassz új mászóka, esküszöm kedvem támad felmászni rá... A parton a szabadstrandot egy picit feljavították: lett két zuhanyzó, egy öltöző, egy tájékoztató tábla, meg kibójázták ameddig szabad úszni. A "mélyvíz" tábla ugyanaz, és ugyanott lóg ki a vízből mint harminc éve... A parton az iszapos részen a kicsik önfeledten fülig maszatosan saraznak (mint anno én), a homokpadon meg az ősök lebzselnek, kutyák szaladgálnak...
    A Duna vize még mindig hideg, de jóleső. A hangulat ugyanolyan, mint azokon a békés nyárvégi vasárnap délutánokon, amikor veled voltam itt. Néha elhúz egy motorcsónak, sokan eleveznek a part előtt, néhányan bográcsolnak a part feletti füves részen, és a nagy fák alatt biciklisek alszanak könyökölve órákig az ötperces megállójukon...
    Tudod hiányzol. Hogy nem tudlak megölelni, megsimogatni a ráncos kezed, a bütykeidet... De tudom hogy itt vagy velem. Minden, amit tanítottál nekem az Te vagy, az itt van a mai napig... Amíg kicsi voltam, te vigyáztál rám mindig, és most, hogy "nagy" vagyok, azt vigyáz rám, amiket tőled tanultam. Sosem tudok elég hálás lenni neked azért, hogy ilyen klassz nagymamám volt. Mama, remélem odaát jó dolgod van. Régen elmentél már, de mégis olyan, mintha tegnap még itt lettél volna...

    Köszönöm, hogy az én Nagymamám voltál.
    Te, Szegecs, Dedike és 5 másik ember kedveli ezt.