Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Emberek - Page 14

Nyüzsgés mindenütt. Mindenhol. Melóban, a haverok közt, a falkanyaraláson, a moziban. Most, mindent azonnal, gyorsan de tüstént, ne állj meg csináld, teljesíts! Sok-sok ember, mind egyedül, összezárva a robotban, hajtják a mókuskereket egyedül a nagy falkában. És amikor meg lehetne állni, megcsodálni a világot, akkor is csak egymást hajtják tovább, nincs megállás, nyomni kell a melót mert a vérünkbe került és törni kell előre minden áron...

Hordjuk az álarcot és közben kapkodunk egymás keze felé. Vagy eltaláljuk vagy nem. A legjobb, amikor nyúlnak a kezünk felé, és nem csak úgy véletlen eltalálnak...

Élni tudni kell. Mindig ezt mondom, és igyekszem jobbá tenni mások életét.
A magamét kéne már... magamnak.


Ma egyedül motoroztam végig a gáton. Jó volt, senki se mondta hogy gyorsabban vagy lassabban, erre vagy arra..

Van egy haverom. Állandóan nyavajog, soha, de soha semmi sem elég jó neki. Múltkor megszámoltam, aznap kb 5 olyan pozitív kimenetelű dolog történt vele, amitől velem hetekig lehett volna madarat fogatni. Valszeg még egy nálam normálisabb lelkivilágút is napokra feldobott volna az aznapi sikerélmény, de ő erre csak savanyúan konstatálta, hogy na végre néha működnek a dolgok.. Dráma és sötét felhő lengi körül, az emberek meg kerülik, mert mindenkinek elrontja a jókedvét. Állandóan mélabús, és az egész világ ellene van, soha nem úgy sikerülnek a dolgai ahogy szeretné.

Na és? Miért nem lehet kihozni a legjobbat az adott szituból? Pölö ha eltévedtem, talán nem nézhetem meg azt a szép kilátást ami ott adódott, inkább morogjak és ne csodáljam meg? Az útközben szembejövő fagyisnál ne vegyek egy kóstolót és ne konstatáljam örömmel, hogy de rég ettem ilyen jót? Na és ha eltévedtem, nem jó dolog röhögni rajta később másoknak, amikor elmesélem? Múltkor az egyik kollégámnak odaadtam egy esküvői munkát, ahol végül verekedés is volt - piásan kötekedett az egyik rokon. A kolléga tiszta drámaként adta elő, szerinte tönkrevágták az esküvőt, és hogy mekkora állatok vannak... Aztán beszéltem a menyasszonnyal is, ő poénként és buliként élte meg a dolgot. Számított rá, hogy a meghívottak között lesz balhé, de ő úgy élte meg, ez egy tizedrangú mellékzönge volt a vacsora mellett, és este 11-kor már az asztalon táncoltak, a balhés fickót meg hazaküldték aludni egy taxival, senkit nem zavart... lazán kezelte az egészet, még csak nem is haragudott az illetékesre, jót nevetett rajta.

Azt hiszem a nagy titokzatos boldogságkeresés odabentről működik, mindenki magának felelős ezért. Máson nem tudjuk ezt számonkérni. Megélhetjük a nehezebb szitukat megoldandó feladatként, vagy oltári nagy drámaként is, üvöltve a jajveszékeléstől. Vagy képesek vagyunk örömünket lelni apróbb dolgokban is, vagy lehozhatja nekünk bárki is a csillagokat, abban tuti lesz valami hiba. Csorba lesz a csillag sarka, nem épp a 15 ágút hozták le, nem az a színvilág ami igazán tetszene, stb. Hiába bármi csoda ami elénk kerül, ha nem érzünk örömet miatta. Ha nem vagyunk képesek lelkesedni csak úgy, apró dolgokért is, örömünket lelni egy röpke szép pillanatban akkor a boldogság baromi távolra kerül... és csak nézhetjük a hülye optimistát amelyik jókedvét leli egy bányatóban, sütteti a hasát a napon és jókat lubickol (ahelyett, hogy azon aggódna mikor fullad meg és hogy fog leégni a bőre).

Egyszer valaki azt mondta nekem: fordítsd a nap felé az arcod, és az árnyékok mögéd kerülnek...

A közhelyek márpedig működnek. Azért közhelyek.

A vállalkozó. Kinek mi jut eszébe: a média sikeresen belemosta az emberek fejébe, hogy az egy olyan lény aki az illegalitás és a legalitás határán él, mikor-milyen eszközökkel segítve önmagán az elérendő cél/nyereség érdekében. A Fenyő-féle gyilkosság és Aranykéz utcai robbantások után a vállalkozó kifejezés azonos szinonímájává vált a maffiózónak. No igen, van ez a fajta is, meg van a másik is, akiről annyi szó nem esik, mert csöndesen küszködik magában és a büdös életben nem kerül be a hírekbe, hiába van belőle sokkal több és hiába dolgozik becsülettel. Az őstermelő aki a tanyán küzd az elemekkel, az üveges, meg cipészbácsi a sarkon, a trafikosnéni, a kávézó meg a fagyizó tulajdonosa, a cukrász, a villanyszerelő, a fodrász és a kozmetikuslány, és egyéb más kisember aki kőkeményen gürizve teszi egymás mellé a fillérjeit, önállóan, egyedül, vagy egy-két segítő családtag, mikor hogyan sikerült alkalmazott segítségével.
Alkalmazott. Aki napi 8 órában próbálja teljesíteni az elvárásokat, mikor milyen lelkesedéssel. Ha nem fizeted meg az a baj, ha megfizeted, akor meg előb-utóbb elszemtelenedik, kevésben van meg az önmagával való helyes értékítélet. Amelyikben megvan, arra meg vigyázni kell rá mint a titkos kincsre.
Voltam már mindkét oldalon, az alkalmazott verzióban kb 10 évet, és 3 éve "vállalkozom".
Van néhány haverom (mert inkább már csak így nevezhetem őket), akikkel elég rendesen elmentünk egymás mellett mióta egyedül garázdálkodom a saját szakállamra. Mitha másik bolygón élnék, látom a szemükben az irigylés sárga szörnyeit amikor valami pozitív történik velem, és nem értem igazából mit gondolnak magukban és azt miért gondolják...
Ha veszek valami értékesebb gépet a melóhoz, rögtön megkapom, hogy de jó, te azt elszámolhatod, nem kerül semmibe. Mert nekem csak terem a pénz, nem kell érte dolgoznom. Itt nő a kertben egy fa, és csak leszakítom róla a pénzt amikor végre megérik rendesen. Nekem nem kell felhajtani a melót, nem kell megcsinálni, nem kell kifizetni a nyersanyagot és nem kell a kollégát sem, nem kell odafigyeljek és ellenőriznem az atyaúristent is, az adót se kell kiperkálni, meg a kisujjamat se kell megmozdítani. Nem kell duplán megfizetnem azért, ha az alkalmazottam elront valamit és az ügyfél foga fájni kezd. Terem a kertben a lóvé a fán, és ráadásul még el is számolhatom, hogy nekem milyen jó!
Ő pedig sír, hogy neki sokkal nehezebb, mert ő csak egy alkalmazott és alig keres valamit, pedig úgy kéne a lóvé. Aztán amikor felhívom, hogy hétvégén lenne plusz meló és érdekli-e, közli, hogy most nagyon fáradt, most nem megy. Lejárt a munkaidő, kaszát-kapát eldobunk, meg nem feszítjük magunkat még egy kicsit, hogy előrébb jussunk. Huszonhárom éves és fáradt a 8 órányi irodai meló után. Továbbtanulás? Ó, hát meló mellett az nehéz, hiába lakom anyuéknál akik egyébként mosnak-főznek rám... Sírásban viszont jó vagyok!
A munka eredménye az tetszik, de az oda vezető út már nem annyira.
Bélának van egy hajója, egész pofás kis motorcsónak. Amikor vezeti, láthatóan megfiatalodik 10 évet közben. Rohadt burzsuj, biztos tele van lével hogy ilyesmire futja neki.

Háttérinfók: vett egy öreg csónaktestet, aztán vett egy kiszuperált autómotort, néhány hajóalkatrészt és két éve faragja, szerelgeti egyfolytában, gyakorlatilag a szabadidejének a 80%-t a hajóba fekteti bele különböző szerelési munkák formájában. Most már úszik és siklik is a vízen a szerkezet, idén nyáron lefestette és már sebességmérő is van benne, akár vizisíelni is lehet vele. Gyakorlatilag megúszta 2-300 e Ft-ból és kétévi munkából a pofás motorcsónak kérdést, ami most már úgy néz ki mintha 2-3 milláért vette volna. Béla alkalmazott, kicsit magának való, de jó fej, 30 nm-es lakásban lakik, van egy 20 éves autója, és ez az egyetlen hobbija, a motorcsónakja. De van akinek ez státusszimbólum, és mivel neki olyan nincs, ezért amikor Bélát a vízen látja boldogan vigyorogni a szakadt pólójában, akkor egy pénzzel tömött köcsögöt lát aki biztos a Rózsa-dombon lakik és ha kiszáll a hajóból, egy zsírúj eselkába fog belehuppanni.

A két évi munka amibe ez került, meg se fordul a fejében...

Normális dolog az, ha megdolgozol valamiért és az eredményét élvezed?

Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.​

​

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.
A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.
(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismanó. Ez a manó szépen csöndben felcseperedett, ugyanúgy ahogy a többi manó, aztán a suli után nekiállt a manóbányában követ fejteni, ugyanúgy ahogy a sok-sok manó teszi ezt nap mint nap.

Manócska gürizett, kapott is némi pénz, ettől belelkesedett és 2-3 állást is vállalt. De a manók országában nem tejfel az élet, a fizetésének közel 40%-át leadózta, aztán a többi adót a megélhetés eszközeire fizette be minden vásárlása után. Ha minden nagyon jól ment, manócska kábé 5-8% tudta félretenni a rosszabb időkre a megkeresett pénzecskéjének, mert már nem a szülei tartották el. Manóországban akinek nem volt pénze, sok labdába nem tudott rugni, mert ez előrelépést és fejlődést államilag nehezítették meg.

Aztán manócska rájött, hogy az ő középfokú kőfejtői képesítése elég kevéske a boldoguláshoz manóországban, így gondolt egy merészet és főmanósuliba felvételizett! A családban nagy volt az öröm és boldogság, még senki nem végzett el egy ilyen iskolát közel és távol, a manófőpapír komoly lehetőségekkel kecsegtetett. Manócska megfeszítette magát, csinálta a két állását, és a főmanósulit egyszerre, kapkodott fűhöz-fához segítségért, de a manófősuliba járókon kívül mástól nem kapott segítséget. Pedig manócska otthon is igyekezett teljesíteni, de aztán kiderült túlvállalta magát, és a környezete sem díjazta az állandó leterheltségét, akármennyit is keresett, és akármennyit is tanult.

Manócska besokallt egy nap, és közös megegyezéssel távozott az első számú munkahelyéről. Aztán kicsit jobban lett, a tartalék meló még vitte egy ideig a prímet, és sikeresen lemanóvizsgázott. Aztán kiderült a manófőpapírt csak akkor kapja meg, ha különböző más manóállamok nyelvéből is vizsgát tesz, de mivel erre már nem maradt pénze, a manófőpapír azóta is várat magára. Manócska lenyomta a kőkemény négy évet és a sokmindennel kecsegtető manópapír azóta is csak kecsegteti magát.

Manócska megpróbált segítséget kérni otthonról a manócsaládból, de már ott se maradt pénz lassan a megélhetésre sem, mert manóországban egyre magasabbak lettek az adók.
Manócska elkeseredett. Nekiállt munkát keresni a félkész főmanópapírjával, de nem talált semmit. Végül letagadta a magasabbik bizonyítványát, úgy talált egy kis egyszerű állást amivel megint kihúzta egy darabig amellett a manó mellett akitől szobát bérelt.
Manócska gürcölt tovább, lefogyott 10 kilót, aztán isteni szikrája támadt: önálló vállalkozásba kezd! Nekilendült és a dolgok az első két évben nagyon jól haladtak, fizetgette a járulékokat, adókat, a bérelt szobát, a kaját, a rezsit és néha még tudott venni néhány új gépet is a vállakozásához. Állandóan rezgett a léc, de szép lassan elkezdett előre lépkedni.
Aztán becsapott a krach, manócskához betörtek, és elvitték a szép lassan összevásárolt munkaeszközeit. A rendmanók nem találtak semmit, két hónap után eredménytelenül lezárták a "nyomozást". Manócskát gyakorlatilag megint pofán verték, de nem hagyta magát és megint talpra állt. Kért kölcsön gépeket a munkájához, fizette tovább a bérkuckóját, a járulékait és minden egyebet, elkezdte előlről. Szilveszterkor nagyon sok manóbuli volt, kihasználta a munkalehetőséget és szétdolgozta az agyát. Következő év január elsején felborult az ionháztartása a folyadékvesztés és alultápláltság miatt, gyakorlatilag betegre dolgozta magát. Felépült néhány napon belül, a pihenés jót tettt. Aztán telt múlt az idő, manócskának a kocsiját törték fel, nem sok mindent vittek el, de akkor már kissé durcásnak érezte magát. Aztán egyik nap elkezdett mocskosul fájni a foga, és gondolta most jól el megy a manófogászatra és a rendszeresen kifizetett doktorjárulék most húdejólesz, hiszen ezért fizette. A fogdoktor legnagyobb meglepetésére pénzt kért. Aztán elment egy másik doktorhoz mert más gondjai is támadtak a sok munkától, ott közölték a legközelebbi fogadási időpont 3 hónap múlva lesz, végül magánorvosnál kötött ki aki egy-két héten belül helyrerakta, megint egy zsák pénzért.
Manócska ekkorra már nagyon durcás volt, hiszen egy csomó pénzt fizetett a manódoktorjárulékra és mégis az egészsége figyinget se ért azoknak akiknek az adóját befizette rendesen. Gyakorlatilag a semmiért fizetett. Amíg gyógyulgatott, ráadásul a manóadóellenőrök is még egy kicsit kotorásztak az életében, "segítve" ezzel is a gyógulás folyamatát. Manócska türelmesen szenvedte a folyamatokat, de magában egyre csöndesebben forrt a vére.
Közben manóországban változtak a dolgok, a többi manó is rájött, hogy a számlás munkák nagyon sokba kerülnek a vonatkozó adók miatt, ezért egyre több manó feketén dolgoztatott. A főmanók erre még magasabb adókat vetettek ki, mire mégtöbb manó kezdett el feketén dolgozni, mert a legális munka után olyan terheket vetettek a manók nyakába ami miatt már nem érte meg legálisan a fűszálat sem odébb tenni. Aztán jött a nagy manógazdasági válság, és a környező manóállamok, hogy mentsék ami menthető lejjebb engedték az adóterheket manópolgáraiknak, hogy ismét meg tudjanak erősödni. De manócska országában ez nem így történt, ott csak tovább emelték a költségeket.
Manócska csak melózott, melózott és egyszer csak megállt. A munkák amiket csinált, 90%-ban illegálissá váltak, mivel senki nem kért számlát az adóterhek miatt. Amikor elkezdte a vállalkozását, ez még csak olyan 30% körül volt néhány éve. Aztán manócska elkezdett számolni, hogy évente hányszázezer makkot ad az államnak azért hogy ő legálisan dolgozik és azért mit kap. A doktorjárulékokért nem kapott semmit, végül mindig magánorvosnál kötött ki mert a manóállami vagy hentes volt vagy nem volt időpont hozzá, az adójáért nem keresték meg a betörőket és rablókat, gyakorlatilag az állam se csinál mást csak elveszi amit tud, ugyanúgy mint az a köcsögmanó aki feltörte a kocsiját.

Manócskának betelt a pohár. Fogta a legális vállalkozását, felrántotta a szőnyeget és leszarta manóállam további adóit és fizetendő járulékait. Gyakorlatilag a manóállam törvényen kívülivé kényszerítette, hiszen hiába próbált mindig az egyről a kettőre jutni, legálisan nem lehetett. A cégét felszámolta, az eddig befizetett járulékok összegét pedig külföldi magánszámlájára fizette be, ahol a tőkéjét szépen lekötötték és befektették. A sokszázezer évi manómakk innentől kezdve neki dolgozott. Ettől kezdve manócskának ha baja volt, mindig volt egy kis tartalék tőkéje amihez nyúlni tudott, ki bírta fizetni az orvosát, meg bírta venni az eddig bérelt manókuckót, szórakozásból levizsgázott a különböző manónyelvekből hogy meglegyen a manófőpapírja, és boldogan élt míg meg nem halt, törvényen kívül.

No, valljuk meg, mindenki aki motorozik, hisz abban, hogy az útja végén boldogan tér haza. Hisz abban, hogy a motorozás jó, és mivel hisz benne, tényleg élvezi és örömmel csinálja. Valami belülről jön és azt mondja tekerj oda, mert attól jó lesz. És tényleg jó!
Mindenki a tuti motorozás hitével indul el útjára. Aztán jönnek a babonák - kinek milyen van - kabalaállat, puszi a tankra, stb. - a jó útért, meg az odafigyelés, az őrangyalok és hogy nem iszunk vezetés közben. A tudományos rész hogy nem iszunk (a piától egyensúlyvesztés, ítélőképesség romlása), meg van a nehezen megfogható hiedelem rész - a páromtól kapott csecsebecse megvéd az ökör autósoktól ha nálam van. Valahol félúton kapisgálunk, hogy mikor melyik működik, ebbe a kategóriába tartozik az esőriasztó esernyő amit inkább viszek magammal a szabadtéri bulira, hogy ne essen, meg a hasonlók.
Messze nem vagyunk még túl a hiedelmek és babonák korszakán, csak már kezdünk másként is gondolkozni. Így is, meg úgy is, kinek mikor melyik jön be.
Igen, a gondolkozásnak is van történelme, bár annyira erről nem szoktak a töriórán beszélni. Vagy észreveszi az ember, vagy nem.

Szentírásból többféle is létezik. Biblia, Korán, Arvisura, Bhagavad Gita, stb., mint ahogy többféle világvallás is van. A keresztény hívők ezeknek csak egy töredéke, de a lényeg mindegyiknél az emberszeretet. Persze mindenütt vannak elmebetegek: akik anno inkvizítorok voltak, azok most öngyilkos terroristák, mert nincs törvényben legalizálva más ok nélküli meggyilkolászása. Más korban élünk, másként csinálják a hülyeséget, és csak másként nevezzük őket. Valakik anno azt a sok betűt a sokféle írásban azért hordták össze, hogy az utánuk jövő nemzedék okuljon belőle, és már ne kövessék el ugyanazokat a hibákat. Jót akartak, és ez a fontos. A Biblia azt mondja más házát, stb.-jét ne kívánd. A közgazdászok meg azt mondják hogy a fenntartható fejlődés elve. Egyik a tudományos, másik meg a hit szerinti megközelítés. A lényeg ugyanaz, hogy a lehető legtöbb embernek jó legyen, normális keretek között. Dolgozz meg azért amit a magadénak akarsz, ne vedd el mástól.

A rosszabbik tipusú emberi tényező pedig ott van, ahol a jóhiszeműséget és jóindulatot rendszerbe szervezik, valamint költséghatékony megoldások és hatalmi tényezők eszközévé válik. Amikor anno megalakult az első motors lánytársaság, baromi nagy lelkesedéssel indult a dolog baráti falkának, aztán manapság már egy teljesen más dolog lett, gyakorlatilag kezd egy kicsit koloros szagú lenni a dolog. Teljesen más lett, mint aminek elindult. Minden alakul és fejlődik, hol jó, hol rossz irányba (ahonnan nézzük), mert ennek a benne résztvevő emberek a meghatározói. A Bibliát bizonyíthatóan átszerkesztették a Konstanti Zsinaton, és az előtte lévő néhány évszázad története alatt hol elvettek, hol hozzátettek, végül kialakult a most ismert verzió. A mai napig szerkesztgetik valljuk be, és biztos van a neten valahol egy képes Biblia, ami párszáz év múlva húdejaj lesz, pláne ha az akkori digitális történészek rábukkannak valami elásott vincseszterben egy ósdi szerverházban, és elkezdik elemezni meg fejtegetni azt a variációt amit a mai kor 5 éves gyermekének írtak. Vagy képesek vagyunk visszafejteni, azt a régi írást vagy nem, pláne nehéz minden korosztálynak írni egyszerre... Az Írás nagyon nehéz műfaj. Úgy leírni valamit, hogy mindenki egyféle módon értelmezze és ne tegye hozzá a saját kis szubjektív lelkivilágát... Azt mondom alma. Az én fejemben sárga, a tiédben pedig piros. És az Idő is nagy úr, változik a gondolkodás módja is, nem csak a megfogalmazásé.

Anno 16 éves koromban bementem egy templomba ami tőlünk 2 saroknyira volt, és megkérdeztem a papot egy engem piszkosul zavaró problémáról. Van az a ne faragj szobrot és azt ne imádd típusú tétel. Lelkes ifjú titán fejjel berongyoltam és megkérdeztem a papot, hogy ez most itt ki és mi kifeszítve és kifaragva az oltáron, és köréépítve egy bazi nagy díszes ház, ez most nem az? Elzavart, hogy valami retardált sátánista állat vagyok... A másik keresztyén egyházi élményem pedig az volt, amikor lelkileg piszkosul kikészülve 4-5 évvel ezelőtt hajnalban elindultam a melóhelyemre (jobb program nem lévén) és a közeli templomból kiszűrődő miseének hangja becsalt oda. Végighallgattam a ceremóniát, a megnyugvásról és az emberek közti megbékélésről és szeretetről beszélt a miseruhás. Piszkosul jólesett, már azt se tudom miféle templomba jártam, csak arra emlékszem, hogy elkezdtem bőgni, és a mise végén akik körülöttem álltak kezet fogtak velem. Piszkosul jólesett a kézfogásuk, és a pillantás amivel kísérték a körülöttem állók. Ők komolyan vették amiről szó volt, nem kérdeztek semmit, csak állhattam közöttük és nyugalom vett körül. Ma már tudom, hogy az ő hitüknek a biztonsága vett körül akkor, elfújta az én elkeseredésemet is, szép lassan megnyugtatott. Aztán az az őrült ötletem támadt, hogy beszélek a pappal, biztos van valami ötlete az én kis lelkivilágom feljavítására... Sorbaálltam a többiek után, aztán a miseruhás megkérdezte hogy gyónni akarok-e. Mondtam nem tudom mi az, nem vagyok megkeresztelve. A válasz: akkor nem tudok segíteni semmiben. Totálisan ledöbbenve álltam a 70-80 évesen jóindulatúnak kinéző férfi előtt aki díszes ruhában ácsorgott és az előbb a felebaráti szeretetről és emberségről beszélt. Egy pillanat alatt elmúlt az összes elkeseredésem, mintha kifújtak volna belőlem MINDENT. Kiábrándult pofával az arcába bámultam és közöltem: ennyit a felebaráti szeretetről, amiről az előbb papoltál... Akkor fogalmazódott bennem meg az a gondolat hogy a vallás nem más mint az első franchise.

Kifelé menet az egyik nénike megsimogatott amikor elmentem mellette. Megállított, megsimogatta a karom és csak annyit mondott: láttam hogy sírt kedveském, de ne aggódjon minden rendbe jön majd! Megint elöntött az a jó érzés, ami a mise alatt volt. A hitet nem a papok adják, az odabent van.

Mindegy miben hiszel. Legyen az a sport, tanulás, a családod, motorozás, akármi amiért úgy érzed jó küzdeni. Ha erőt ad amikor kell, mindegy minek hívod.

Nyah, fotóztam nemrégiben sáros menyasszonyt (trahs the dress fotózás), a Fókusz stábja ma este fogja leadni 8-kor. Az elkészült képek itt, a fotónaplómban.
Egyébként a képriport forgatása nagyon vicces volt, az operatőr az egyszem kamerájával egyszerre akart mindent felvenni, rángatta maga után a hangmérnökét a méternyi kábelein a nagy szőrös pamaccsal (kézzel tartós nagy állványos mikrofon). A szerkesztő is csemegézett a képi témákban, így volt egy csomó téma amit meg kellett ismételni, hogy ne maradjon le (pl patakban fél lábon egyensúlyoz Yama, Tündi mászik a sziklafalon, stb) . Ma délután megnéztük mit vágtak belőle mielőtt adásba megy. Áment mondtunk rá, de tuti lesznek majd akik kiakadnak. ))

Ki hogyan szocializálódik, úgy hívja póráznak, vagy elektronikus köldökzsinórnak. A féltékeny feleség ennél fogva tartja férje tökét állandó satuban (merre jársz drágám, mikor jösz haza, kinek a hangja az ott a háttérben, stb), a kölköt ezen csekkolják, hogy suli után merre kolbászol, a főnök ezen buzergálja az alkalmazottjait (hű de meglepő, ha az kikapcsolja hétvégére), a donhuán ezen esemesudvarol, stb...

De az halálbiztos, hogy van az a pillanat amikor az ember elgondolkozik, hogy most vagy belevágja a legközelebbi nagy folyadéktartalmú víztározóba (klotyó, pocsolya, mosogató, Duna, Balaton, stb., mi esik épp közel), vagy szép komótosan leteszi a földre és utána egy jót ugrál rajta, addig amíg apró picike kis molekulányi darabokra nem esik szimkártyástul, akkumulátorostul, mp3lejátszóstul, internetkapcsolatostul, memóriakártyástul, érintőbizbazos szuperkijelzőstül együtt. Aztán amikor nem működik amikor kéne, akkor aztán dupla bosszúság hiába építették bele a hifitornyot is a fényképezőgéppel együtt... Mert persze mindig olyankor merül le / romlik el amikor tényleg mocskosul kéne, hogy működjön 1, azaz egy darab funkció, amire az egészet kitalálták, a telefonálás...
Mostanság ezen keresztül zajlik a meló, a magánélet és egyéb szocializációs folyamatok nagy része, miközben tennéd a dolgod és csinálnád, de még hatvannyolcmillió kérdést közbe tudnak szúrni, csak azért hogy ne bírjál haladni, és tuti hogy úgy van-e és úgy kell-e, és most épp az történik-e és akkor úgy legyen hogy, és még variáljuk át, jademégisúgyjó, stb. Régebben működtek a dolgok e nélkül is. Képesek voltak még mai napig is látható marha nagy piramisokat is felhúzni nélküle! Lerajzolták a vezérhangyáknak: ezt csináld, és azok hatszázmillió kérdés nélkül meg bírták csinálni (vagy akkor kérdeztek, amikor annak megvolt az ideje), nem volt visszakérdezés, félreértés, majdmekkérdemmobilon, jademégazutolsópillanatbaneztislécciléccci. Vagy szóltál időben, vagy elfelejthetted, nem ráncigáljuk egymást mert van mivel. Pont.
Felnőttek a kölkök is, vonalas telefon se volt, és megszerveződtek komplett fesztiválok, gyárak működtek, a zsaruk pedig nyomkövetés nélkül is megtalálták a bűnözőket akikből még ráadásul kevesebb is volt...
Most meg ha ki van kapcsolva pár napra, kezdetét veszi az őrület...

Pedig ki fogom kapcsolni, lesz olyan 11 év után. Hangpostás bácsi pedig majd közli mikortól létezem újból az elektronikus vérkeringésben, addig pedig önállósulhat mindenki vagy kivárja a megfelelő pillanatot.

Most pedig kinevezem a mobil és internet kapcsolat nélküli napokat elektronikus szabadságnak.

Iidőnként megtalálnak afféle brókerjószágok, akiket hangulatomtól függően rövidebb-hosszabb időtartam alatt birok csak lerázni magamról. Hogy milyen adatbázisból kerültem én ezeknek a telefonlistájára, halvány lila gőzöm nincs, de kitartóan hivogatnak lassan már egy éve, havonta legalább egyszer... Az egyik egy csaj, a másik egy pasi és baromi lelkesek - a háttérben jól hallhatóan zajlik az adok-veszek a telefonban. Ezek a lelkes lények a legkülönfélébb helyeken bírnak napközben felhívni: a gép előtt, a kocsiban ülve, a fürdőkádban, a kasszánál fizetve, ügyféllel beszélgetés közben, válogatás nélküli időpontokban és kérdés nélkül, hogy most épp ráérek-e és egyáltalán erre a tőzsdézősdire (vagy akár bármi másra) van-e lóvém... Jönnek, hívnak és tolják a rizsát a bomba bizniszről.

Na ma nem ráztam le Sztojka uraságunkat, hagytam hogy végigmondja. Lássuk az eladási technikáját! Baromi lelkes volt, állandóan visszakérdezett, és a nevemnek azon a formátumán szólított amiért különösebben nem lelkesedem - kb. ennyi volt a meggyőzési technikája. Hagytam magam meggyőzni Elmesélte, hogy épp a New York-i tőzsdén holnap beveszik a mittoménmelyik amcsi céget a mittoménmibe és még van 6 csomag nála ami eladó, és 15%-ot fog felfelé emelkedni a cég holnapután,
- Ugye milyen jó üzlet ez Hermina? Plusz még osztalék kifizetés is van éppen, szóval állatijó és ugorjunk bele, ugye milyen jó üzlet ez Hermina?!
Mondtam neki:
- Húdejó, ez tényleg krvajó Péter!
- Csomagonként csak nyolcvanhatezer dollár és ha visszaszámoljuk 17 milliót lehetne rajta nyerni forintban és hújajdejóóó... itt a lehetőség az álmai megvalósítására!
- De télleg, nagyon jó ez Péter, nagyon jó üzleti meglátás!
- És még van hat csomag, és mennyi lenne az ideális az Ön számára?
- Hát az összes!
- Hú de jó, és mikor tudjuk nyélbe ütni az üzletet Hermina?
- Amint lesz hatszor nyolcvanhatezer dollárom, akkor azonnal.
- És ez mikor várható? - Már láttam lelki szemeim előtt ahogy végiggondolja ahogy küldöm neki az utalást és utána számolgatja a jutalékát...
- Még nem tudom, mert az első tisztán leadózott millióm összekapirgálásán dolgozom forintban iksz éve de nem bírom utolérni magam mert hol betörnek, hol leadózom, tudja hogy van ez...
Hallhatóan elkeseredett a hangja:
- Hát akkor most ezt a jó üzletet kihagyjuk.
- Hát ez van, sajnálom.
- De legközelebb ha lesz valami érdekes üzlet megint hívni fogom......


...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy motoros jány. Ez a jány gondolt egyet, és sok-sok netes és életbeli tapasztalata alapján fogta magát és farigcsált egy nőnemű motoros oldalt. De nem akármilyet ám, hanem olyat aminek fórumja is van, lehet bele irogatni mindenfélét, blogozni, videjózni, képet feltölteni, szocializálódni!
A dolog jól működött, a többi motoros és morozni vágyó lány elkezdett járogatni és irogatni az oldalra, szépen fejlődött a dolog, egyre többen és többen lettek. Természetesen némi nőneműes zsörtölődés időnként akadt, de azért az idő nagy része barátságosan telt, híre is ment a jó szokásoknak. Olyan volt ez az egész, mint egy jó kiskocsma ahová csak a haverok járnak és szép lassan híre megy és elkezdenek érkezni az "idegenek".
Ezért aztán megjelentek a hímek, először csak a szemfülesebb, csöndesebb, okosabb tagja a másik térfélnek - akiket gyakorlatilag maguk a nőneműek csaltak maguk közé, kedvtelésül - majd megérkeztek az új hímek, a hívatlan kocsmabetyárok is.

Hogy ezután hogy szólt a történet, magunk választhatjuk...

I. A kocsmabetyárok elriasztották a régi törzsvendégeket (csajokat, pasikat vegyesen). Végül mivel már nagyon kevesen voltak, és már nő se maradt, és kibe belekötni se lehetett, egyik este unalmukban szétverték a kocsmát, majd másnapos bódult állapotukban konstatálták, hogy valami fasz szétverte a kedvenc helyüket...

II. A kocsma tulaja megunta az állandó kakaskodást a hímek között és kidobta az összeset válogatás nélkül.

III. A kocsmáros megunta az állandó cirkuszt és eladta a helyet egy másik vállalkozónak aki kihajintotta a kisfelhasználókat és italdiszkontott csinált. Már csak kartonra lehet a sört vásárolni, meginni pedig otthon.

IV. A kocsmabetyárok felmérték a helyi erőviszonyokat, majd egy idő után rájöttek hogy ez itt nekik kispája és a felhasználható ócskább csajok üzemszerű lehasználása után más, frissen felfedezhető területekre gurultak át...

V. A kocsmabetyárok lenyugodtak, összebarátkoztak a helyi ősközösséggel és azóta is boldogan élnek míg meg nem haltak...


A változás nem feltétlenül rossz, lehet jó is. A változás mindig a fejlődés jele. A CSAM most eljutott életkorának abba a szakaszába, amikor már híre ment és vannak régi tagok, meg új tagok.

A második hullámban érkezett egy csapat nagyszájú hím akik úgy tűnik mintha territóriumért jöttek volna, de valójában csak a gyökereket keresik...
Jöttek a csajok után, a gének diktálnak.

De mint tudjuk, mindig a nő választ.

Az öreg Cherokee indián meséli az unokájának, hogy egy nagy harc dúl a lelkében. A harc két farkas között zajlik.
Az egyik gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsőbbrendűséggel. A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szerénységgel, jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel.

Az unoka kis gondolkodás után megkérdezi: "és melyik farkas fog győzni"?

Az öreg azt válaszolta: "amelyiket etetem."

Hát a napokban érdekes dolog történt velem.
Iskolapéldáját láttam a magasan pozicionálásnak, ami ha jól csinálják és profin, még működik is. (Anno nem véletlen csináltuk meg Lacival a fotoexkluzívot, hiszen a világ sokféle és sokféle igény van, aminek érdemes utána menni...)

Videóst keresek megsokasodott egyszerűbb igényű esküvői videjó témáimhoz, Érczi Laci ajánlott is egyet akivel nemrégiben találkozott és szimpinek talált.
Hát mit ne mondjak, felhívtam megbeszéltem az időpontot még múlt héten és gondoltam, húdejó, megy minden mint a karikacsapás. No, ennek örömére azzal kezdődött a hétfő, hogy a jól megírt kis szülinapi lézersó vezérlése fogta magát és úgy elszállt a büdös p*csába, hogy aznap ámokfutássá fajult a dolog, mivelhogy a kedves ügyfél kívánságát teljesíteni kell. No de a feladatot megoldottuk, műsor rendben lement, az ünnepelt örült, mi meg éjjel egykor hullafáradtan de mi is elégedetten kerültünk ágyba. Másnap reggel gondoltam megnézem azt a rohadék vezérlést, mivel szopatott meg. Neki is ültem a vezérlő pc-nek hogy kiguberáljam a lelkivilágát, majd jól belemerültem a hibaforrás kiiktatásába és a srác a megbeszélt találkozási időben telefonált is, mivel nem talált ott. Úgy belemerültem a rohadékba hogy a "ránézek, van még egy órám" kb három órája tartott már... Térdig a pc-ben az atomjaira robbantott rackház mellett, és néztem bután a telefonra, aztán nyélgáz, kb fél óra késéssel meg is jelentem a megbeszélt helyszínen. Minusz nekem egy jópont a találkozóhoz felírva, mennyire jó benyomást fogok kelteni.. szóval baromira utálok elkésni, főként ha saját hülyeségem miatt van.

A srác baromi jóindulatú volt, megvárt. Mutatott néhány szuper és tényleg igényesen megvágott esküvői videót és klipet, beszélt egy kicsit a vágástechnikáiról, a felvételi módjairól (nem használ állványt - mégis jó!) meg hogy miféle melókat csinál, hogy mi mennyiért. Nagyon szép anyagai vannak, és úgy érzem azon az áron rendben is van a dolog. Gyakorlatilag a srác igényes esküvői filmet vág a felvett 3-4 órás egész esküvő anyagából, ami egy nagyon szép és új dolog, de kevesebben engedik meg maguknak, mint a hagyományos esküvői menüs dvd-t.
No, ekkor már gyanús volt a dolog, hogy két külön kategóriában mozgunk...
Elmondtam nálam mi a pálya, mik az igények és lehetőségek. No a lényeg az, hogy amire én keresek videóst az egy nagyságrenddel olcsóbb téma (nekem pl nem kell 5 perces zenés klippet vágni, és 20 perces effektezett filmet, csak egy egyszerű menüs dvd kell). Mondtam még idénre van még jó néhány meló ebből a kisebb kategóriából, ha érdekli - és azon morfondíroztam magamban, vajon mennyire kellhet neki a meló - a külseje és kisugárzása alapján nem tűnt olyannak aki ráugrik majd a témára.

És a srác nem kurvult el! Komolyan mondom, tetszett hogy nem hasalt le a több munka előtt. Azt mondta, hát ő inkább ez nem szeretné, maradna az egyedi saját stílusú témájánál Dolgozott már olcsóbban néhányszor, természetesen kevesebb szolgáltatással, de nem akar a standard dolgok világába lemerülni. Inkább csinálja az általa megálmodott stílust és kategóriát, az általa vállalt feladatot. Amivel ugyan több a meló, de több örömet is ad a párnak. Szóval egyébként szívesen dolgozik bármikor együtt amikor úgy látjuk hogy van ilyesmire igény, de az átlagost nem szeretné bevállalni, nem akar fát vágni, és belefásulni a feladatba, mindig ugyanazt. Úgyhogy a fotoexkluzívos témához őt fogjuk ajánlani. Aztán most keresek még egy videóst....

Egyébként a legutóbbi menyasszonytánc után motorral lopták el a menyasszonyt, ha megengedik, majd kirakom ahogy a srác az étterem közepére behajtott anyáért ...

Nos, leszögezendő, hogy amiért pasitípusok voltak és nem férfitípusok, ugyanazért nem lesznek itt nőtípusok!

Plázacicmic: az agykapacitás kimerül a műkörmös, szolárium, aerobikóra és kozmetikus időpontok szervezésében, no és persze a környezetében működő domináns hím felkutatásában. Kizárólag dekorációs eszköz, még prezentációs célra is kevés (főként ha kinyitja a száját).

Szupcsika: általában 12-től 18 éves korig előforduló hosszabb-rövidebb szociális fertőzéses megbetegedésben szenvedő ifjú nőstény. Az összes általa használt szóvégződés valamilyen kicsinyitő képzővel ellátott. Idővel kinőheti, ha elérte a 18-at és még tart a megbetegedés, vagy agyonvered vagy lapátra teszed.

Hátébé: kizárólag a háztartásnak él és max. a gyereknevelésnek. Tud főzni-mosogatni-takarítani, ismeri az összes tv sorozatot, tud fodrászhoz és kozmetikushoz járni, jobb pillanataiban szülői értekezlet is belefér. Ha az említett témakörökön kívül másról próbálsz beszélni, úgy néz rád, mintha épp hazudnál. Nagyon tud bután nézni.

Pletykagyár: élvezettel cserél információt hasonszőrű társaival, mérhetetlen mennyiségű dezinformációval továbbköltve a tényállást. Zugivó, minden napra jut egy kis kontyalávaló.

Anyatigris: a gyerekei világának megváltása életének célja (mivel a sajátját nem sikerült). A kölkök tanárai rettegnek tőle. A gyerekei ennek ellenére nem olyan világot szeretnének maguknak mint amit ő elképzelt, ezért tinikor magasságában ordenáré családi balhékban teljesedik ki a buli. Vagy megszöksz, vagy anya elmar mindenkit mellőled.

Lopakodó Múmia: az öregasszony, aki mindent lát, mindent tud a függöny mögül és állandóan kavarja a szart a többi figyelő banyával. Ennek ellenére a betörő érkezésekor elfelejti kihívni a zsarukat.

Falusi szingli: akin a a helyi vagány csávók végig mentek, de szerinte nem létezik tökéletes férfi aki hozzá valóban passzolna.
Bejön neki a zöldségescsávó akinek két gyereke és egy felesége van.

Városi szingli: néhány főnök/haver már végigment rajta, és szerinte se létezik a tökéletes hím. Az lényegtelen a szinglik szerint, hogy ők sem azok... Maximalista, szex helyett melóban is képes kiéli magát.

Technikai agykatasztrófa: műszaki analfabétizmusa olyan szinteket verdes, hogyha ránéz a videó távvezérlőjére, még a telefonja is meg a TV is átprogramozódik. Felporszívózza a kiömlött vizet, csodálkozik ha a kádban fürdőzve hajszárítás közben halálközeli élménye van.

Zsenike: mindenben nagyon jó, nagyon okos, de mocskosul idegesítő, hogy állandóan kiegészít. Vastagkeretes szemüveg és kardigán, esetleg kockás szoknya a ruhatára, vasalja a zokniját.

Alternatív: lompos színes vagy színtelen ruházat, kedvelt témák: művészettörténet, szociológia, bölcsészet. Tökéletes elméleti szakember, gyakorlatban semmi se úgy működik ahogy az irodalomban olvasta. Közeli rokona a technikai agykatasztrófának.

Hippi: ifjukorában jól áll neki a flowerpower ruházat, szabadszerelem, könnyűdrogok, abortuszok. 40 éves korára magányos, tehénméretűre hízik vagy rozzant alkoholistává válik. Ha szerencsés és 50 éves kora után túléli a kemény teleket, a rendőrlámpáknál kéreget.

Botos mutter: fut a busz után a hóna alá kapva a mankót, aztán előadja a hattyú halálát felszállás után. Addig ütlegel a mankójával amíg fel nem állsz, az se érdekli ha kilenc és fél hónapos terhest kell odéb rúgnia az ülőhelyért. Egy megállóra is képes felállítani, közben átverekszi magát a tömött csuklósbuszon inkább kétszer. Arcredőiben vastagon ül a narancssárga púder, hozzá karmazsinvörös rúzst használ.

Hisztike: neki mindenből a legjobb jár/kell, szórakoztatni kell, norbiápdétet eszik, utál olvasni és bármiféle hasznos tevékenységet művelni. Főzni és szexelni sem tud, de vastagon kisminkeli magát és 2 órán keresztül készülődik, ha lemegy a közértbe.

Entelektüel: van 3 diplomája, 6 nyelvvizsgája és a szülei tartják el miközben még felnőtt fejjel is magol. Mániákusan tanul, de retteg a valódi élettől. Még szűz 26 évesen, valszeg az is marad. Szülei mindenféle idegen fickókkal zaklatják, hogy végre már lepasszolják magukról.

Aggszűz: válogatottan nyomorult szokásai vannak, randán, antinőként öltözik, a bajszát és bibircsókjait nem gyomlálja ki, ha véletlen valaki belé kötne, látványos hisztik közepette őrzi erényét, melytől még a 10 km-es körzetben tartozkodó egyéb hímek is futva menekülnek.

Mami: ő a társaság anyukája, mindenki hozzá fordul ügyes-bajos dolgaival. Rendszerint tudja is a megoldást, a férje erre egy kicsit féltékeny is. Túlterhelik a megoldandó feladatokkal, úgy érzi neki kell megmentenie a mások világát.

Bratyócsaj: fiús kinézet, fiús hobbik, és veszélyesen fejlődőképes. Van egy zsák fogadott hímnemű testvére akiket azért fogadott tesóvá, nehogy a pasijaivá váljjanak. A normálisabb fickók bele is mennek a játékba. Később szupernő válik belőle.

Szupernő: nőiesen öltözködik, kihasználja adottságait, a pasikat úgy tekergeti az ujjai között ahogy csak akarja. Van amelyik jószándékú, van amelyik csak szórakoztatja magát. A pasik sosem tudják mikor-mit gondol, de maximálisan igyekeznek a kedvében járni.

Antinő: a megtestesült tanácstalanság és döntésképtelenség, állandó nyafogás és nyirvákolás, mindent helyette kell megoldani, vagy ledugni a torkán a kaját, mert elfelejti lenyelni. Lassan tanul, de gyorsan felejt, ha megmondod neki mit csináljon, a képességeihez mérten reménytelenül igyekszik.

No máról ennyi
Pusszancs nektek, nehogy bárki bármit is magára vegyen!

Bétahím: zöld motorja van, megy mint az állat mert mindent zöldnek lát, és hosszasan, de kitartóan építkezik miközben hajtja az álomcsajt. ;-)

Piperkőc: minden tükörben elakad, több dezodorja és pancsfrancja van mint a csajának, a ruháit gondosan válogatja, órákig beszélgethetsz vele a legújabb hajzseléről. Másról nem nagyon.

Pedáns: frissen vasalt ing, élére állított cuccok a lakásban, porszem sehol. Vagy anya, vagy a bejárónő tartja karban a cuccait. Rendszerető és mániákus rendrakó, agyilag összeomlik ha ledobod az egyik zoknidat a fürdőszobánál, és az ágy végében és a másikat.

Tisztaságmániás: mindene űbercsilivili, közel áll a pedánshoz, csak még ez a tisztaságmánia is van. Napjában 73-szor mos kezet, ha nincs felpolírozva a villa nem eszik vele, inkább éhendöglik, a szex szóba se jöhet a különböző testnedvek miatt, vagy mire elég alaposan megtisztálkodtatok, már elment a kedved az egésztől...

Anyukedvence: a mamád odavan érte és vőlegénynek akarja, meg az unokái apjának, neked égnek áll a hajad tőle. Attól ahogy kinéz, ahogy beszél, ahogy létezik. És különben se kerüljön még egyszer 20 m-nél közelebb mert ideges leszel, elveszted a női mivoltod és agyonvered.

Alkoholista: mindenben a piát látja, a nőket különböző sörökhöz hasonlítja. Bárhol és bármikor bármennyi alkoholtartalmú folyadékot magába bír szívni, a NASA másolja a géntérképét, hogy a szivacsot kivonják belőle.

Hobbista: kedves aranyos ha a saját világában botlasz bele, de maximálisan a mániájának él. Bármikor és bármit kérdezhetsz/kérhetsz a hobbijával kapcsolatos témákban, tudja a választ/megoldást. Ezerszázalékig a hobbijának/ból él, azon kívül nem létezik semmi, holdpor és űr a további témákban.

Pókhas vagy kockafej: állandóan gép előtt ül, csipszen, sültkrumplin, hamburgeren és magas koffeintartalmú gyorsitó italokon él, szociális kapcsolatait távol a valóságtól és a jóízű pofonoktól, internetes fórumokban éli ki.

Menőcsávók: falkában járnak, igyekeznek minél több nőt magukévá tenni (akik később lenézik őket ezért), és állandóan valamivel prezentálják a menőségüket. Öregkorukban magányos vén ripacsként nevezik őket a hátuk mögött.

Hisztispasi: állandóan nyirvákol, próbálkozik az érzelmi zsarolással, lelkileg kb 8 éves szinten van. Ha nem kap meg valamit hisztizik mint egy gyerek = elég sokat hisztizik mert a világ nem körülötte forog. Az egészséges nőneműek menekülnek, az anyatipus imádja.


Normális: mindenkinek más, írjatok ide magatoknak egy tökéletest!
A pasik már csak ilyenek, meg kell nekik mondani a frankót, a körübeszélés nem műxik!

Alfahím: a társaságban ő a hangadó, neki mindig igaza van (ha mégsem, akkoris!), mindenhonnan kilóg, a szabályok rá nem vonatkoznak, mindenből a legtöbb és a legjobb az övé (nő, gépjármű, izmok, státusszimbólumok, stb.) Fiatalkorában vagy anyagi hányosságok esetén potenciáját hangerejével és (néha burkolt) erőszakosságával hangsúlyozza. A potenciál erősítése végett bármikor bármin átgázol.

Nyuszi: csöndes, elvan a sarokban, nehezen barátkozik, különösebben sok vizet nem zavar egy társaságban, csatlakozik az áramlathoz és irányzatokhoz. De az alamuszi nyuszi nagyot ugrik, időnként meglepi környezetét, néha kifejezetten ő a csendes őrült akivel jobb nem ujjat húzni.

A csöndes: keveset szól, de akkor az üt, vagy fetrengve visít mindenki a röhögéstől. Ritka kivételes jószág, mindenben igaza van (de tényleg). Rendszerint csöndben elmolyol a háttérben, mindenről megvan a szilárd elképzelése és véleménye, ha indokoltnak érzi simán pofán ver úgy hogy ott maradsz, de ok nélkül sosem agresszív. A kisebb hülyeségeket elnézi mindenkinek.

Mókamester: mindenből viccet csinál, ő a társaság középpontja. Időnként ezért kap is mert néha elveti a súlykot, gyakorlatilag nem szabad komolyan venni, csak nagyon ritkán. Az igazán humoros baromi okos is, nehéz átverni, ha mégis megtennéd, nagyon megszopat egy nyilvános vicces poénnal.

A nagyszájú: állandóan mindenkinél sokkal okosabb, ügyesebb, és mi az hogy most épp nem vele foglalkozol? Valamit állandóan kompenzál, ez lehet valamilyen téves kissebbrendűségi érzés. Néha téves világnézeteket vall, azt próbálja a környezetére ráhúzni, bár az sokszor nem működik. Sokszor pofára esik, instabil és vonzódik a nála erősebb ellenkező neműekhez, akik rendszerint kirúgják. Amint rájön, hogy a másik erősebb valamiben, megcsalással kompenzál. Extrazűrös.

Bonviván: minden nő célpont, luk-luk csak a keret más. Néha darázsfészekbe is bedugja, olyankor vagy férj válik belőle, vagy baromi nagy áldozat akivel nagyon kiszúrtak és most nem bírja levakarni magáról ezt a perszónát mert olyan életszituációban van, támogatnia kell mert egyébként jó barátok, jön a gyerek, stb. Különböző sztorik vannak különböző aktuális háttérpartnerekhez. Alapgondolata: útközben a legyet is (a 65 éves takarítónéni és a 16 éves tinilány ugyanúgy szórásban van).

Uncsi pasi: a tinilányok által került férfitipus, kialakult stabil értékrenddel, nyugis életfelfogással. Hibája pont annyi van ami kényelmesen elviselhető, de semmi retardált kívülállóság vagy feltűnési viszketegség. Nem feltűnően helyes, nincs feltűnő autója, vagy borzalmasan drága státusszimbólumai (pl agyonplasztikázott plázacica), normális életet él, rendszerint van valami hobbija.

Lovag: ő az aki mindenkit megment, élete és vére feláldozásával is. Mindenét odaadja a bajban lévő barátoknak, emiatt a családja időként neheztel is rá. Jóindulatú a végtelenségig, ezt szeretik a piócák kihasználni. A korral együtt tapasztal és egyre nehezebb a vérét szívni, vagy már ő választja meg ki az aki szívhatja.

:csa Mindenkit nem tudtam felsorolni, majd folyt köv...