Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: DIY - Csináld magad! - Page 3

Azt hiszem kicsit túlvállaltam magam erre a karácsonyra... már csak egy hetem van, hogy beváltsam az ígéreteimet.

Az egész azzal kezdődött, hogy WLA kapott egy helyes, bojtos kötött sapkát tőlem még tavaly. Aztán az apjának is kellett csinálnom ugyanolyat, amit suzu egyik alkalommal, mikor itthon volt lenyúlt, úgyhogy készült még egy. Most már minden Wéber fiúnak van wébermützéje - ugyanis a sapka ezt a nevet kapta a keresztségben.

Persze a családban nagy sikere volt az egyensapkának (hogy jutok el innen még Hermionéhez?), úgyhogy tettem egy könnyelmű kijelentést, hogy akkor idén kötök mindenkinek sapkát. Most kilencnél tartok, és abban már nincsenek benne a wébermützék... de szerencsére éjszakánként még rengeteg szabadidőm van.

A következő családi sapkát az Olaszországban élő unokatesóm családjának készítettem. Öten vannak. Azért merem leírni, mert ők már megkapták, mikor november végén keresztanyámék meglátogatták őket. Persze egy ilyen projektet nem is lehet titokban tartani, hiszen azért legalább egy fejkörméretre szükség van, azt meg meg kell szerezni valahogy.

Ekkor kezdődtek a bonyodalmak: az unokatesóm közölte, hogy tök jó a családi sapka ötlet, de a 11 éves lánya olyat szeretne, amilyen Hermionénak van. És Hermionénak még sálja is van. Nekem meg csak az a bajom ezzel, hogy nem láttam a Harry Pottert... sebaj, kaptam hozzá illusztrációt, sőt egy youtubeos videót is.

​

Persze ehhez már másik fonalat kellett vennem, meg kötőtűt... a videóban vannak azok a "stichmarkerek" azt tisztára elirigyeltem, de elfelejtettem megkérdezni a boltban, hogy létezik-e ilyen Magyarországon is. Na mindegy, eddig is megvoltam nélkülük.

Amúgy szeretem a kihívásokat, és valljuk be, négy egyforma sapka után (ezekre már nem gyártottam bojtot, mert nem volt hozzá türelmem, de így is jópofa fazonjuk van szerintem) már felüdülés volt egy másmilyen.

​

A sapka mintája, ami a videóban van csak nagyjából volt használható, mert a fonal, amit kaptam, sokkal vékonyabb volt. A lényeg, hogy 10 sor passzé minta után (1 sima 1 fordított), minden harmadik szembe szaporítunk egyet, majd innen 15 cm magasságig 2 sima, 2 fordítottal folytatjuk eltolva. Talán rizskötésnek hívnák, ha egy sima és egy fordított lenne, de így, hogy két soronként toljuk el a mintát, nem tudom mi a neve.

Mikor elértük a 15 cm-t, jön a fogyasztás: el kell osztani a szemeket úgy, hogy hat szemet fogyasszunk egy-egy sorban egész addig, míg a végére 10 szem marad. Ekkor elvágjuk a fonalat, és ezen a maradék 10 szemen áthúzzuk a fonal végét, majd eldolgozzuk, ahogy szoktuk: csomóval, hurkokkal, természetesen a sapka belsején.

A sál nem volt nagy kaland: ezt két színből kellett készítenem, a bordó mellett sárga a másik, mert ez a színe Hermione sulijának, mint megtudtam, és így az egyenruhájuknak is. Hatvan szemmel kezdtem, és egy sima egy fordított mintával haladtam végig. Harminc soronként váltottam színt.

Nem mondom, mire elértem a kb. másfél méter hosszt, már konkrétan kötőgépnek éreztem magam. Azért még gyártottam rojtot is a végére, a rojt színében is a sárga meg a bordó váltakoznak.

Épp elkészültek a sapkák és a sál határidőre, úgyhogy nagy örömmel adtam át a keresztanyámnak, hogy szállítsa le őket Milánóba, és hiába szorított a határidő, a következő három napban nem bírtam a kötésre gondolni sem...

A helyzeten nem sokat javított az az email sem, amiben az unoka-unokahúgom büszkén feszít Hermione sapkájában és sáljában. Az üzenet mellé pedig a következő volt:

​

"Naggyon jó lett! Tuti ügyes vagy! Köszönjük... Van egy rossz hírem... A Glória is ilyet szeretne: világoskék/sotetetkek színekben világoskék sapival. Ha kivitelezhető...
A mieink is cukik, ma esett a hó ki is próbáltuk! Köszönet"

Mikor kb. két év HTC-zés után megvettem az új telefonom nemrég, alig mertem használni, amíg nem volt tokja. Az előző telefonnal is ugyanígy voltam, erről árulkodnak a korábbi képek.

Most annyi volt a különbség, hogy épp nagyon belejöttem ismét a kézimunkázásba, volt itthon szép színátmenetes bambuszfonal, és a Pinteresten megláttam egy jópofa, horgolt telefontokot. Mindez elég kihívásnak tűnt, hogy saját magam készítsem el az új telefonom tokját.

​

Elég rég horgoltam utoljára - hazudok, mert Lőrincnek kötöttem egy takarót, mielőtt megszületett tavaly, és azt körbehorgoltam, hogy ne nézzen ki olyan befejezetlennek. Bár azt is csak másodszori lebontás után sikerült lemásolnom a googliban talált mintáról, de azért azt reméltem, hogy egy telefontok meglesz egy este alatt.

Tévedtem. Kb. három nap volt, de megérte.

​

Odáig elég egyszerűen eljutottam, hogy meghorgoltam a négy kockát, amiből a tok készült. Ilyen mintákat egyébként milliószám találni a neten. Rá kellett jönnöm, hogy ez valami amerikai nemzeti hagyomány, hogy ilyen kb. 5x5 cm-es kockákból (crochet granny squares - nagyi horgolt kockái) horgolnak hatalmas takarókat, ágyterítőket, és a még elvetemültebbek táskát, pulóvert... nekem is volt valami ilyesmi horgolt pulcsim az USÁ-ból... hol lehet? Biztos elvateráztam.

A komoly kihívást az jelentette, hogy hogyan horgoljam össze a kockákat úgy, hogy ki is nézzen valahogy. Erre is több megoldást találtam a gugliban, és végül sikerült kiválasztanom azt, amelyik legkevésbé üt el a az eredeti mintától.

​

Ezután már csak a tok szárát kellett meghorgolni egy sor hosszú pálcából, a végén pedig horgoltam rá egy kis áthajtható lezárót gomblyukkal, és saját anyagából horgolt gombbal.

Egyenlőre tökéletesen üzemel, bár a leesés ellen csak akkor véd valamelyest, ha a telefon benne van a tokban...

Te szoktál kézimunkázni? Jöhetnek a pajzán megjegyzések is!

Az esti motoros bulik helyett most más elfoglaltságot kellett keresnem. Mondjuk a kisbaba mellet - úgy tűnik - ismét kreatív lesz az ember, akár gyerekkorában. A grapefruit sapka sikere után következett még egy bojtos sapi, amiből azon nyomban még két felnőtt méretet is kellett készítenem (suzu is kapott, szóval a család férfi tagjai egyforma sapiban járnak).

A sapik után nagyobb fába vágtam a fejszém, pontosabban egy babapokrócba szúrtam a kötőtűmet. A kezdeti "megközöm-lebontom-újrakötöm-lebontom-másik tűvel kötöm újra-lebontom-a mintát is megváltoztatom" után végül egy ilyen egyszerű mintát választottam (5 sima 5 fordított kockás).

​

A pokróc a héten elkészült, és Lőrinc boldogan húzgálja a fejére álmában. Persze a körbehorgolás előtt még újra meg kellett tanulnom horgolni, aztán kerestem a gugliban egy általam is könnyedén kivitelezhető szegély mintát. Aztán kiderült, hogy pont 4-es horgolótű kéne, ami persze nem volt itthon. Majd amikor szereztem 4-es tűt, és egyik este a Barátok Közt alatt körbehorgoltam a pokrócot, kiderült, hogy a fonal úgy fogyott el, hogy az utolsó 20 centi szegélyre nem maradt belőle...

Még aznap éjjel lebontottam és újrahorgoltam az egészet... mármint a szegélyt csak. A végén kb 8 cm maradt a fonalból, hogy valahogy eldolgozzam a végét. (Nem tudom, ki találta ki, hogy húsz deka fonal elég egy babapokrócra. Nekem pont 40 dkg kellett hozzá.)

Na, ilyenekkel töltöm az unalmas téli estéket mostanában. Persze közben nem feledkezem meg a CsaMról sem.