Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 53/2020 - Page 4

A héten nem készült kép, mert ahelyett, hogy gyógyulnánk most épp az egész család egyszerre nyomja az ágyat.



Ezt a fotót a Markeplacere csináltam, de oda nem lehet felrakni gifet. Mindegy,így is elvitték két nap alatt.

Jöhetne a tavasz és vége lehetne az influenza szezonnak!

Mielőtt lemaradok...

Hétvégén farsangolni voltunk. Mivel a héten még mindig betegek voltunk - hol a gyerekek, hol én, aztán anyósomat, aki a gyerekekre vigyázott volna hétvégén elfújta a szél és eltörte a vállát - már nem igazán készültem a farsangi buliba.

Utolsó pillanatban kölcsönkértem tőle (az Anyósomtól) egy otthonkát és kitaláltam, hogy jobb híján takarítónőnek öltözök. A buli tematikája "politikusok és munkások" volt. Aztán @Bömci bevállalta a gyerekeket és hozott egy rendőrnő jelmezt. Mondjuk fehér blúzom sincs, úgyhogy a szomszéd sráctól kértem kölcsön egy fehér inget.

​

Nem volt nagy ereszdelahajamat, mert kocsival voltunk és megnyertem a vezető szerepet (és még a kislányom óvónénije is ott volt a buliban, szóval viselkedni kellett ), azért jó sokat röhögtem a többieken. Jópofák voltak a jelmezek, főleg a politikusok. A munkások legtöbbje csak egy munkás overállt vett fel, abban meg a negyedik után már nem volt semmi vicces.

Szerintem nincs mit hozzáfűzni a képhez. A tavasz már a kanyarban van.

​

Nálunk egyébként a héten még mindig folytatódik a dögrovás. Valamit nagyon rosszul csinálok, mert ahogy meggyógyultam, már másnap éreztem is, hogy megint fáj a torkom és azóta újra náthás vagyok, bár az is lehet, hogy ez már arcüreg gyulladás.

Szerencsére hétvégén sütött a nap, úgyhogy kiültem egy kicsit beszívni a jótékony energiáit. Remélem segít minden téren!

A héten két korit is örököltünk úgyhogy mind a két gyereknek lett saját. Az pedig nem lehet, hogy idén már ki sem próbáljuk. Hét közben elfutottam megéleztetni őket és a fejembe vettem, hogy hétvégén korizni fogunk. Mondjuk arra nem számítottam, hogy 15 fok lesz február 1-én.

​

Mindegy, ha valamit kitalálok, annak úgy is kell lennie... és persze a gyerekeket is beizzítottam a héten, úgyhogy nem volt apelláta.

Sajnos a Szent László téren pont január 31-ig volt nyitva az ingyenes koripálya (mennyi eszük van,hogy hétvégére zártak be?), de a Bosnyák téren még vasárnapig tartották a frontot. Mondjuk vasárnap nem néztük meg, hogy a jég is így gondolta-e.

Az a jó abban, ha 15 fokban mész korizni, hogy szinte a tied az egész pálya. Szerencsére a csúszkáló közönséget elriasztotta a jégen álló 3 cm víz. Először a gyerekeim is megijedtek, de végülis jobban akartak korizni, mint amennyire a víztől félnek.

Szerencsére ezúttal megúsztam a seggreesést. Akkor azonnal futhattunk volna haza, mert farmerben voltam. A gyerekeknek meg nem árt egy kis jeges vízben fetrengés (majd kérdezzetek meg erről jövő héten is, hogy megúszták-e a megfázást). Másfél órát lenyomtunk a gyönyörű napsütésben.

Jó volt. Lehet, hogy idén már utoljára.

Ez a hét még mindig nem az igazi... kissé már unom, hogy nem süt a nap és még hó sincs.

Azért legalább már találkoztam emberekkel.

Már második hete "járok" úszni hétfőnként. Nem is tudtam, hogy ilyen jól úszom... szerintem 30 éve nem úsztam ilyen mennyiséget egyfolytában. Mondjuk ennek örömére csütörtökre egy "felszálló hugyúti fertőzéssel" lettem gazdagabb, úgyhogy egyelőre annyi az úszkálásnak - még soha semmi ilyesmit nem kaptam el, pedig imádom a természetes vizekben lubickolást, szóval erről ennyit, hogy mi az egészségtelenebb.) Az infraszauna hiányozni fog.

Ennek örömére meglátogathattam a körzeti orvost. Először urológiára gondoltam, de oda február 24-re adtak volna időpontot.

​

Lőrinc szerda óra betegen itthon van, ami külön kihívás. Bevallom, egy idő után megdőlt az elméletem, hogy érezze csak rosszul magát, unatkozzon, nem nézhet tévét meg nem telefonozhat, hogy ne akarjon legközelebb is beteg lenni. Van az a pont, amikor már minden elvemet feladom, aztán szégyellem magam.

Viszont csütörtökön kicsit kiszabadultam a szoba rabságából és (a hugyúti fertőzésemmel együtt) elmentünk a Marketing Fesztiválra, ahol egy csomó érdekes előadást hallgattam meg és életemben először kipróbáltam a Networkinget. Először izgultam, másodszorra tök jól sikerült szerintem, még ha UFÓ-nak is éreztem magam a sok öltönyös üzletember között.

Aztán networkingeltem a közönséggel is. A Facebook is a barátom, így egy pár ismeretlen cyber-ismerőssel is összefutottam. Még @Yamina is ott volt.

Pénteken beszereztem a gyógyszereket, amiket a dokinéni felírt, aztán és estére már a torkom is megfájdult, úgyhogy a hétvégét ismét kissé passzívan, a forró tea és a zsebkendők rabságában töltöm. De legalább Lőrinc jobban van. Remélem holnap már megy iskolába!

Pánikszerűen kezdtem el keresgélni a múlt heti képeimet, mikor eszembe jutott, hogy már megint lemaradok a heti fotóblogról. Aztán azt vettem észre, hogy egész héten nem is fotóztam. Végül találtam egy pár zúzmarás képet a telefonomon...

​

Ez legalább jól mutatja a hét aktivitását. Ebben a béna, felhős, ködös, szmogos időben az utcára sincs kedve kimenni az embernek. Az egyetlen szépség ez volt az egész héten. Legalább a hó esne, de most meg már felmelegedést mondanak... aminek meg örülni kellene, mert hogy akkor jön a tavasz, de közben még tél van, és 3-5 fok. Motorozni nem alkalmas, de szánkózni sem. Marad a négy fal meg a filmek a kandalló mellett.

Múlt héten elmentem egy nyílt napra a MAMI motorkerékpár szerelő szakközépiskolába. Nagyon megörültek nekem, azt hitték, én szeretnék járni, de nem. Nektek érdeklődtem.

​

Hamarosan részletesen is leírom, hogy miket hallottam. Amint lesz egy órám arra, hogy összeszedjem a gondolataimat.

Így jár az, aki kiadja a kezéből a fényképezőgépet. Pedig csak akartam egy bizonyítékot, hogy én is ott voltam szilveszterkor, ahol a családom. Ez pedig a képen éppenséggel bárki lehet.

​

Na jó, azért végül sikerült lőni olyat is, amin a fejem is látszik, de valamiért mindig lemarad a fejem a képekről. Már kezdek rosszra gondolni. Ezt a fiam követte el. Tiszta apja ez a gyerek.


Ja és úgy tűnik, folytatom a heti fotóblogot. Már úgy hozzám nőtt az elmúlt évek alatt. Ahogy a fejem is.

Ki csatlakozik?