Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2021 - Page 4

Ugye nem kell magyaráznom?

Remélem motoroztatok is!

Idén is ugyanezt a receptet vettem elő, mert nagy igény mutatkozott. Már 3 adagot sütöttem. Azt hiszem, holnap van az utolsó lehetőség, mert szerdán már vége a farsangnak. Nem tudom lesz-e még kedvem...

​

Buli az nem volt, úgyhogy fánkba fojtottuk a bánatunkat. Most meg jöhet a böjt.

Szoktatok böjtölni?

Pénteken nem volt suli, így kivettük a kisebbet is az oviból és már csütörtök este leléptünk a városból. Mivel így sok idő után lett egy szabad hétköznapunk, sikerült elintézni egy pár olyan dolgot, amit máskor nem lehet.

​

Na nem kell nagy dolgokra gondolni. Délelőtt elmentünk meglátogatni a Mamát és a Papát. És ha már ott voltunk, leettük a decemberi hamburger-nyereményt, amit Kispesten lehet épp beváltani. Máskor nem járunk arra, és plázába sem mennék, ha nem ingyen hamburgerekről lenne szó.

Szóval 20 000 Ft értékben kellett hamburgereket vásárolnom a Zing burgernél. Mondhatom, eléggé jóllaktunk, és még vacsorára meg a másnapi ebédre is maradt belőle.

​

Aztán meglátogattuk Görbe Sanyit a Radical Garage-ban. Itt megcsodáltuk a sok szép épülő-szépülő motort és Görbe Soma versenymotorját is. Soma nem volt ott, neki suliban a helye pénteken.

Csak véletlenül vettem észre a műhely ablakán a Csajok a motoron matricát. Sanyi szerint legalább 10 éve ott van. Kicsit már megviselte, hogy folyton süti a nap, így a lakk kicsit meg van repedezve. Hogy a következő 10 év is rendezve legyen, raktam alá egy frisset. (A matricákat te is megveheted a CsamShop-ban.)

Egyik nap -5, másik nap 15. Pénteken megint szakadt az eső, és hétvégére is ilyet mondtak, de szerencsére szombaton sütött a nap. Vasárnap meg esett a hó... Ki érti ezt?

​

Szóval itthon maradtunk. Így legalább volt alkalom elvinni a gyerekeket a Sarkad Udvarba. Imádják. És ha elég sok gyereket összeszedek a környékről, akkor kedvezményt is kapunk. (Persze nem ezért, de jobban elvannak párban, mint a mellékelt fotó is mutatja.)

Szeptember óta minden hétvégét a nyaralóban töltöttünk (meg előtte nyáron is szinte mindegyiket). Kiderült, hogy télen is ugyanolyan jó hely, csak tűzifa legyen elegendő.

Na az elmúlt hétvége megtörte ezt a rendszert, ugyanis itthon maradtunk.

​

Valamilyen okból megnéztem az időjárás előrejelzést (pedig nem szokásom, max, ha motorozunk), és az egész hétvégére esőt mutatott, ráadásul nem is keveset. Így nem volt annyira vonzó a kiruccanás. Amit persze nem is értek, mert eddig nem volt akadály sem eső, sem -10 fok... Mégis elgondolkodtunk, hogy egyáltalán lemenjünk-e.

Végül a dolog magától megoldódott, mert péntek délután hazaküldték a fiamat a suliból hőemelkedéssel. Lázasan pedig csak nem viszem le a gyereket, hogy a nulla fokos Dunában ugráljon egész hétvégén az esőben.

Szóval itthon maradtunk.

Viszont ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, másnapra kutya baja nem volt, és ahogy a meteorológusoktól is megszoktuk, egy csepp eső sem esett egész hétvégén. Az unalmas kertes házban pedig mi más program adódik egy mai gyereknek, mint felváltva TV/telefon/tablet/laptop és a szünetekben vita a tesóval, hogy kinél melyik lesz a következő.

Hogy ennek véget vessünk, elmentünk "kirándulni" egyet a környékünkön. Ragyogó napsütés volt és vagy 20 fok... legalábbis, ahol sütött a nap.

A környék minden látványosságát megnéztük, a Caprera pataktól az alumínium M0-ás hídig, majd végül Csömörön kötöttünk ki Dudinál, a kárpitosnál egy jó kakaóra (a gyerekek) és kávéra (a felnőttek).

Út közben botlottunk ebbe a két kétes egzisztenciába. Egyiküknek már szemmel láthatóan derékbe tört a karrierje. Jól néztek ki, na. Szóval ezért kellett ez a hosszú bevezető.

Hiába volt éjszaka -10 (na jó, inkább csak -3) fok, arra még nem elég, hogy korizni lehessen rajta. Arra viszont igen, hogy egész napra munkát adjon a srácoknak.

​

Reggeltől-estig törték a jeget különféle szerszámokkal. Csak annyi időre tartottak szünetet, amíg megszáradt a cipőjük meg a gatyájuk a kandallón, miután beleestek a vízbe.

Szívesen mennék már valahova máshova, de a gyerekek szuperül elvannak a nyaralóban is.

​

Minden évszakban más arcát mutatja a Duna és a környék, és a gyerekek mindenben meglátják a játékot. Imádom nézni őket. Mint régen a kutyákat... Nem zavarja őket sem a hideg, sem a sötét...

Ha nem lenne a koronavírus, lehet, hogy sosem mentünk volna le a nyaralóba télen. Legalábbis erre következtetek abból, hogy az elmúlt négy évben soha nem jött össze. Már csak a hó hiányzik, meg az, hogy befagyjon a víz és lehessen korizni... talán a következő hétvégén van esély erre is.