Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 53/2020

Az ünnepek csendesen teltek, szűk, családi körben. Többnyire csak négyen voltunk.

A képen a Duna túlsó partja, a Csepel sziget látható a petárdázás előtt.​

A szilveszter hasonlóképpen, de az már nem itthon, hanem a Ráckevei Duna partján (igen, az az, ahol az olajszennyezés történt, de hozzánk már nem úszott le szerencsére).

A szilveszter éjjel csendesnek mondjuk nem volt mondható, mert kb. délután 5-től éjjel 1-ig ment a petárdázás. A Facebookon már többen felvilágosítottak, hogy végül mégsem tiltották be a tűzijátékokat, csak árusítani nem lehetett őket, szóval fölöslegesen voltam meglepődve azon, hogy talán még a szokásosnál is nagyobb volt a ribillió.

Mivel előrelátó vagyok, a pezsgőt már délután kidurrantottuk. Mekkora pazarlás már, hogy éjfélkor kibontjuk, mindenki iszik egy pohárral aztán lefekszünk aludni. A pezsgő maradéka meg a következő héten valamikor megy a lefolyóba.

Ahogy sejtettem, a családból rajtam kívül senki nem bírta ki éjfélig. A férjem már 10 óra körül nyugovóra tért, a gyerekek pedig hősies kitartással 5 perccel éjfél előttig bírták. Őket még a petárdázás sem tudta felverni. Szóval még szerencse, hogy délután még tudtam valakivel koccintani.

***​

Ez az év idén 53 hetes lett. Vajon van itt még valaki, aki beszállna egy ilyen heti fotóblogba idén? Vagy már teljesen egyedül maradok ebben?

Az idei egy fura év volt, és ehhez fura karácsony is társul. Nálunk pl. már 23-án állt a karácsonyfa, mert a gyerekek unatkoztak és a faállítás is lefoglalta őket egy fél órára.

​

Mivel szenteste sem mentünk sehova, trükkös volt a Jézuska feladata. Szerencsére amíg mi sétáltunk a környéken, hogy megcsodáljuk a kivilágított házakat, valahogy mégis sikerült beosonnia és lerakni a karácsonyfa alá az ajándékokat.

Nálatok hogy telt a karácsony?

Mivel most egy kis időre lekapcsolódom a gépről (telefon persze lesz nálam, de a net nem biztos, hogy lesz), ezúton is Boldog Új Évet Kívánok nektek!

Ez nem a mi macskánk. A színe mondjuk hasonló, de ez kb. kétszer akkora. Először le sem esett, mert ugyanúgy ült a teraszajtónál és várta a kaját, mint Krómci, a mi cicánk. Aztán második pillantásra feltűnt, hogy ez másfélszer olyan magas. Meg széles. Meg szőrös is.

​

Mutatós példány, azt meg kell hagyni.

Pontosan fél évvel ezelőtt kezdtem el ezt a (nekem) új fogszabályzási módszert, amit úgy hívnak, hogy dentozófia. Ezen a szkennelésen már egészen egyenesnek látszanak a fogaim...

​

Csináltam róla videót is, ha valaki hozzám hasonlóan nem hallott volna még erről a módszerről. Lényegében egy gumi fogvédőt kell viselni éjszaka és az "lágy erőkkel" igazítja helyre a fogakat.

Egy csomó fura érzés és tapasztalat jött közben, és teljesen odáig vagyok, hogy fél év alatt ilyen látványos az eredmény. Azt mondják, 1-másfél év alatt rendbe teszi a fogakat, és szerintem nekem még egyszer félév elég is lesz, ahogy nézem.

A durva az, hogy gyerekkorom óta szenvedek attól, hogy össze vannak torlódva a fogaim, korábban már kétszer is belekezdtem a fogszabályozásba, egyszer még általános iskolában, aztán 18 éves korom körül már önszántamból, de egyszer sem volt valami fényes az eredmény.

Most látom az alagút végét... meg azt, hogy a gyerekeim valószínűleg megörökölték a kusza fogsoromat, szóval már gyűjtöm a pénzt az ő fogszabályzásukra.

Az utóbbi időben nagyon jó barátságba kerültem Fortunával. A héten több dolgot is nyertem, ami bevallom, nagyon jól esett.

​

Játszottam az Instagramon egy játékban, ahol minden nap lehetett nyerni kb. 2 héten keresztül 10 000 Ft értékben, és 6-szor nyertem. Persze nem pénzt, hanem kuponokat, de az is jól jön. Fogunk enni itthon elkészíthető kézműves hamburgert meg egy marketing tanácsadáson is részt vehetek.

Ez a magazin szintén nyeremény. A kerületünkben most jelent meg ez a lap, és ehhez csak annyit kellett tennem, hogy likeoltam a Facebook oldalukat, és az első 500-ból sorsoltak. Egyébként nagyon szép,igényes újság lett.

A férjem azt mondta, hogy lottózhatnék is... az mondjuk eddig fel sem merült.

Ja, és amúgy a Mikulás is megjött, de az meg én voltam, és nem volt egyszerű az sem, szóval simán megérdemeltem ezt a sok-sok ajándékot.

Meghívtak egy rádiós beszélgetésre a Sztráda Rádió Sztráda című műsorába.

​

Már jó rég nem voltam rádióműsorban, amikor mégis, akkor általában telefonon keresztül szoktam beszélgetni a riporterrel. Na most be kellett mennem a belvárosba, majd a kijárási korlátozás alatt este 8 után haza. Igazolást is kaptam.

Olyan vendégekkel beszélgettem a motorozásról a Csajok a motoron képciseletében, mint Kiss Norbert világ és többszörös Európa bajnok autóversenyző, Gerencsér Csaba jet ski világbajnok, a Can Am quadok, valamint a Spyder és Ryker trike-ok hazai importőre és Oroján Sándor politikussal, a Fidesz egri képviselőjével, aki maga is aktív motoros.

Szerintem jó kis beszélgetés volt 2 órában, de jobb, hogy nem hallottam. Nem szeretem magam visszahallgatni.

Már a tavaszi első hullámnál gondolkodtam rajta, hogy kellene egy Csajok a motoron logós maszk, ha már mindenki maszkot hord. Aztán elvetettem az ötletet, mert azt reméltem, hogy mindjárt vége az őrületnek.

​

Azért a CsamShop-ba szereztem maszkokat (hogy a googli megtalálja az oldalt, ha valaki maszkot keres), de nem fektettem bele ennél több időt, energiát és pénzt, hogy logóztassam is őket. Végülis épp elég meló volt a homeschooling két gyerekkel meg a többi, amit gondolom nem kell senkinek elmesélnem.

Aztán, amikor jött a második hullám szeptemberben, akkor (októberben) ráálltam a témára. Először a marketplészen keresgéltem jó árú és jól kinéző, hímezhető maszkot, de az ottani "kereskedők" egy levélváltás után el is tűntek, így nem köttet meg a nagy biznisz.

Végül a megoldást a hímzőm hozta, ahol év(tized)ek óta hímeztetem a csamos és előtte a wildos cuccokat.

Mivel ott régebben varroda is volt, az alkalmazottak meg a hímzés mellett továbbra is tudnak varrni, adta magát a lehetőség, hogy ő is elkezdett maszkokat gyártani. Aztán néhány vargaberű után egymásra találtunk ez ügyben is.

A végeredmény egy nagyon szép, jó minőségű, vászon maszk lett, amin nagyon jól mutat a csam logó hímezve. Az első adag kb. két nap alatt el is fogyott, és szerencsére sikerült rendelnem még egy kört a karácsonyi őrület előtt. (Mármint az őrület náluk van a műhelyben, ha egy nappal is később megyek, már csak jövőre tudta volna legyártani őket.)

Szóval a maszkok a 47. héten készültek el, és persze egyet ki is emeltem magamnak.

Annyira büszke vagyok a gyerekekre... amellett, hogy persze ők is játszanak a számítógépen, gyönyörűen beilleszkedtek a természetbe.

​

A fiam még csak nyolc éves (vagy már... attól függ, honnan nézzük és hogy mit akarok mondani). Egyedül hasogatja a fát, néha egész nap, megrakja a tüzet, és megsüti a tárcsán a húst. Ez megy már nyár óta. Iszonyú erős lett.

Ezen a héten azt találták ki a haverjával, hogy kőlevest főznek. Pont mint a népmesében.

​

Mi (felnőttek), azt hittük, hogy ez is csak játék. Kaptak bográcsot, és a férjem mondta, hogy hozzanak vizet a Dunából. Meggyújtották a tüzet és már főtt is a kő. Aztán jöttek, hogy kéne kolbász. Adtam. Aztán egy krumpli is. Zöldséget a haverja anyukájától kértek, a sóval-borssal meg kiszolgálták magukat.

Egyszercsak jöttek, hogy kéne tányér meg kanál, mert kész a leves.

Jóízűen belapátolták a saját főztjüket ebédre. Teljesen jó lett. Csak egy kicsit kóstoltam belőle, mert nem bírtam kiverni a fejemből, hogy a Duna vízéből van, meg nem szeretem a kolbászt sem. Azt mondták, kifőttek belőle a bacik, de azért annyira nem győztek meg.

Azért a lelkükre kötöttem, hogy ha legközelebb kőlevest főznek, lehetőleg tiszta vizet használjanak.

Ezen a hétvégén gyönyörű idő volt, így a gyerekekkel megnéztük (újra) a KOMO-SKY 51-es BÁZIS-t. Igazi COVID-19 program... rajtunk kívül két másik család volt, úgyhogy nem kellett túl közel menni egymáshoz.

​

A mindenféle harckocsik, teherautók, tűzoltók és más katonai felszerelések mellett repülők is vannak. Ő itt pl. Ancsa, az AN-2-es... Ez csak azért vicces, mert nekem is Ancsa a becenevem a családban.

Némely járműre fel is lehet mászni, ki lehet próbálni. Az Ancsát is lehet "vezetni". Csak azt nem tudom,hogy az normális-e, hogy amikor felmásztam, pont olyan hányingerem lett benne, mintha fel is szálltunk volna. És ezzel nem voltam egyedül, mert a fiam ugyanígy érzett.

Tudom, közhely, hogy nem emlékszem mikor történt ez... még csak most született. És tényleg ijesztő, hogy ilyen gyorsan megnőnek.

​

A torta sztorija az, hogy a szokásos banános piskótából sütöttem és levárt tettem a közepébe. Ezt szeretni szokta mindenki, finom, nem száraz...

Az egyik kissrác meg sem kóstolta. Kérdeztem, hogy miért nem, erre ő azt mondta, hogy nem szereti. De meg sem kóstoltad, honnan tudod, hogy nem szereted? - kérdeztem. Erre nagy duzzogva bevett a szájába egy kis darabot, és majdnem kihányta... Ilyet még nem láttam. Elég szigorú kritika volt ez a süteményemnek. Csak annyit tudtam mondani neki hirtelen,hogy ha lehet, ne az asztalra hányja vissza,hanem menjen el a WC-re.

Azért a többieknek ízlett. Mire volt időm fényképezni, már csak ennyi maradt belőle.

El sem akarom hinni, hogy az előző években ilyenkor október vége felé még motoroztam. Tavaly is. Most meg olyan hideg lett hirtelen, hogy már eszembe sem jut, hogy motorra üljek.

​

A hosszú hétvégét a nyaraló téliesítésével töltöttük, víztelenítettük a locsolórendszert és elraktuk a csónakokat. Két hete még mentünk vele egy kört, de valahogy most már nem vonz a víz.

Aztán a szombati kellemes 20 fok után vasárnapra özönvíz szerű eső jött, úgyhogy ez alátámasztotta a döntésünket. Befűtöttünk a kandallóba, és nem csináltunk semmit.

Te mit csináltál hétvégén?

Nálunk a motorozás női ágon öröklődik. De legalább ők motoroztak egy jót ebben a "csodás" őszi időjárásban.

​

Amíg a fiúk építkeztek meg a lövöldözős játékkal játszottak, a kiscsajok elmotorozták az összes aprómat. Még akkor sem lehetett őket lerobbantani róla, amikor már nem kaptak több zsetont.

(Na jó,ez nem teljesen igaz, mert a fiam is vitt egy kört a Harleyn, de annak monitora is volt. Az mégsem ugyanolyan.)

Sokáig gondolkodtam, mit is írhatnék erről a hétről (majdnem le is maradtam a heti blogról), mert alig készült fénykép. Ilyen mocsok időben legjobb lenne egész nap aludni a jó meleg kandalló mellett.

​

Itthon még nem gyújtottunk be a kandallóba, de a nyaralóban már kellett éjszakára a meleg, szóval leszállítottuk a fát, hogy ne fázzunk. Azt hiszem, ez a hét legjellemzőbb képe most. Semmi motorozás.

Ezt a képet sem én csináltam és nem is ezen a héten készült, de csak most kaptam meg.

​

Szeptember 19-én csak csajoknak rendeztek motoros napot az EuroRingen. Két hivatalos fotós is volt, úgyhogy egy csomó jó kép is készült a csajokról. Ha már így alakult, én is potyáztam egyet, és odaálltam Kátya mellé egy fotó erejéig. (Kátya az EuroRing igazgatója.) Ez sült ki belőle.

Szerdán már megkaptam a csajoktól, hogy engem sosem látnak motoron... hát szánom-bánom, de ezen a héten elhalasztottam egy motorozást a barátnőimmel és a csamos Jancsizásra is a Suzuki Swifttel mentem... remélem azért ez nem azt jelenti, hogy ennyi volt az idei szezon.

​

Mentségemre legyen mondva, hogy a homeoffice után egyszerűbb beleugrani a Suzukiba, mint előbányászni a garázsból a biciklik és egyéb ketyerék rabságából a Street Glide-ot. Az a 20 perces út az M0-áson annyira nem csábító. Bezzeg, ha lenne egy Rebelem, ugye.

A héten az egyik új projekt az volt, hogy a férjem vállalkozása számára készítettem Facebook oldalt. A borítókép az én ötletem volt. Elkészítése közben egy picikét féltem. Ezt a képet most nem én készítettem, hanem ő.