Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2017 - Page 3

A fenti kérdést a négyésfélésves kisfiam tette fel nekem. A válaszom határozott NEM volt. Valahogy eddig sosem keveredtem olyan közeli kontaktusba egyetlen pincebogárral sem, hogy ez kiderüljön.

​

Mondjuk nem átrtott volna már a Női Motoros Nap előtt elintézni az idei első motormosást... mentségemre legyen mondva, hogy a motor orral befele, letakarva áll a garázsban, és fel sem merült bennem, hogy ősszel koszosan raktam el. Pedig de. Mikor észrevettem a hatalmas dögöket a szélvédőn, már késő volt.

​

Szóval az Open Road Fest sajtótájékoztatója előtt felszereltem az új Road King ülésem, utána pedig hazafele meglátogattam a mosót is.

Úgy gondoltam, hogy a Harley-Davidson Bázison majd egy kevésbé feltűnő helyre parkolok, hogy ne kelljen a koszos motorom miatt szégyenketznem az újságírók előtt, erre beirányítottak közvetlenül a bejárat mellé. Aztán az egyik eladót hosszasan kellett győzködnöm, hogy az én motorom nem is mattfekete (sajnos), hanem metálszürke. Még egyszer ki kellett vinnem a motorhoz, hogy elhiggye.

Szóval ideje volt a nagymosásnak.

(És újra rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül raktam ezt a vékony ülést a motorra. Nekem egyszerűen ez a kényelmes. A hímzett ülés meg marad irodadísz a Csajokamotoron.hu szerkesztőségében. Nem sok esélyt látok ugyanis rá, hogy jön egy vevő, akinek egy csam-logós, rózsaszín kockás, egyedi touring ülésre van épp szüksége 2007 előtti Harley-Davidsonhoz. De ha tudsz ilyet, szólj!)

Ilyenkor tavasszal tényleg hihetetlen, hogy valami motoros cucc egy hét alatt elkészül. Nekem most szerencsém volt, ezek szerint, ugyanis ma már el is hozhattam az áthúzott ülésem. Szerintem szép lett. Jó lenne mihamarabb kipróbálni.

​

Köszi a szép és gyors munkát Dudás Zolinak Csömörön.

Ja, mert azt elfelejtettem megmutatni, hogy egyébként így nézett ki az ülés, amit az ebayn rendeltem nagyon olcsón:

​

Az ülés egyébként vadi újnak nézett ki, csak valami kedves ember összevagdosta. De úgy, hogy a bőr alatti fólia is sértetlen maradt.

Úgy gondoltam, a régi ülésem bőrével át lehet húzni, úgyhogy azt is elvittem Dudinak, de ő azt mondta, hogy az annyira régi, és ki is van száradva, hogy inkább új bőrre cserélte a középső összevagdalt részt. Végülis igaza volt. Mondjuk ő a szakember.

​

A héten megérkezett az ülésem a Street Glidehoz, amit 2 éve rendeltem az ebay-n. Mivel jóval drágább lett volna, ha egyenesen Magyarországra rendelem, egy kint dolgozó baráthoz kértem a szállítást, mondván, hogy ő úgyis jön-megy, majd valahogy hazahozza. És igazam is lett.

​

Végülis jobb későn, mint soha - tartja a mondás. Jó is kétévente egy kis izgalom, meg megint az újdonság varázsa, amikor majd áthúzva ismét egy vékonyabb gyeregben motorozhatok.

Már hetek óta tervezem, hogy előveszem végre a motort, de két gyerek mellett nem egyszerű olyan időpontot találni (mint régen), hogy csak úgy felülök, és megyek amerre az út visz. Ráadásul az időjárás sem volt túl kegyes mostanában, és az év első motorozását sem nem szélviharban, sem nem zivatarban képzeltem el.

​

De közben fogy az idő. Már kevesebb, mint egy hét van a 11. Nemzetközi Női Motoros Napig, és semmiképp sem szeretnék úgy odamenni a vezetéstechnikai tréningre, hogy csaknem fél év után először tolom elő a motort a garázsból.

Ez a mostani hosszú hétvége mindenképp esélyes volt egy motorozásra, de nem ígértek most sem motoros időt. Aztán ma reggel felkeltem, és megláttam, hogy süt a nap. A hőmérő is 10 fok fölötti hőmérsékletet mutatott már, úgyhogy elhatároztam, hogy most van itt az alkalom.

Az öteletemet sikerült átvinni a családon is, úgyhogy felöltöztem motorosba (ez is mindig izgalmas így szezon elején - ki tudja, minden rámjön-e), aztán gumit fújtam, és a motor fél év állás után is első gombnyomásra indult.

Annyira vagány voltam, hogy elmotoroztam az Aldiba vásárolni...

(...ami persze külön posztot megérne, hogy mennyire praktikus bevásárolni motorral.)

Nem kell hozzá más, csak néhány matrica. Végülis az én metálszürke motoromból is így lett csajbringa...

​

A történet egyébként az, hogy az uram pár hete átment kocsival a kert közepén hagyott futóbiciklin, ami ettől kettétört középen, úgyhogy ment is a szelektív kukába azonnal. Viszont a jányom, aki minden nap bringával jár bölcsibe (még hóban, fagyban, mínuszban is), így visszakényszerült a kis műanyag motorra, amivel az első nap ledarálta az új cipője orrát.

Persze aztán raktam rá cipővédőt, de nem akartam, hogy visszafejlődjön, a 12-es petálos még túl nagy neki, és hajtani is csak hátrafelé tudja, úgyhogy ma minden érvemet bevetettem, és elkommunizáltam egy 4,5 éves kisfiú futóbiciklijét. Cserébe kapott egy pár kitámasztó kereket a 16-os bringájára, hogy hamarabb megtanuljon rajta menni.

Szerintem mindenki jól járt.

Idén nem motorozással telik nálunk. Csak olyan szokásos tojásfestős, sonkafőzős...

​

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Most már hónapok teltek el azóta, hogy a ruhák után a könyvek selejtezése lebegett a fejem fölött. Évek óta tudom, hogy mekkora teher egy többgenerációs könyvtár, amelyeknek a nagy részéről biztosan tudom, hogy soha többé nem fogom elolvasni vagy újra olvasni. Akkor meg tényleg, minek porosodjanak a polcon? Azon a polcon, amit éppen azért csináltattam, hogy elférjen ez a rengeteg könyv...

​

Szóval először az összes könyvet egy helyre hordtam a lakásból, aztán kerülgettem őket két hétig, és próbáltam rábízni őket a sorsra: vártam, hátha a gyerekek leamortizálják őket annyira, hogy már ne nekem kelljen eldöntenem, hogy kellenek-e vagy sem.

Végül 7-8 doboznyi könyvről sikerült eldöntenem, hogy már nincs rájuk szükségem. Persze azt hiszem, a megmaradtak közül is tudnék még bőven válogatni, de azt majd egy következő fordulóban. Így is elég nagy stresz megválni apám kedvenc regényeitől.

Persze a selejtezés ezzel még nem ért véget, mert most jön az, hogy hova tegyem azokat a könyveket, amik nekem már nem kellenek, majd pedig az, hogy a megmaradtakat úgy helyezzem vissza a polcra, hogy átlátható legyen a rendszer, és ne legyen kupleráj hatása.

Szóval van még meló bőven, és alig látszik a hiány... durva.

Ez a hét elég húzós volt egyedül két gyerekkel, úgyhogy fényképek sem nagyon készültek, főleg nem motorosak. Persze a gyerekeket agyba-főbe fotóztam, ahogy szoktam, de ez most nem az a blog.

A mai napon azzal ünnepeltem az uram hazaérkezését, hogy elkészítettem egy másik rég tervezett finomságot.

​

A tápióka pudingról talán amerikai ifjúsági filmekben hallottam, és mindig nagyon kíváncsi voltam rá. Már néhány hete annak,hogy megvettem egy csomag tápióka gyöngyöt, hogy majd kipróbálom. Most jött el az ideje.

Azt kell hogy mondjam, hogy nagy sikere volt. Az összes azonnal elfogyott.

Egyébként tök egyszerű elkészíteni, ha valaki rászánná magát.

100 gramm tápiókla gyöngyöt beáztatunk 10 percre 3 dl vízbe, majd hozzáöntünk még 6 dl tejet, és feltesszük főni. Mehet bele fahéj, vanília és cukor is ízlés szerint. Én egy csipet sót is raktam.

Amikor a gyöngyök átlátszóak lesznek, és az egész cuccnak puding állaga van, kiraktam tálkékba áfonyával rétegezve, de bármilyen gyümölcs mehet bele.

Amúgy a legtöbbhelyen kókusztejjel írják, így gondolom kókusszal is finom lehet.

A héten az egyik legjobb dolog az volt, amikor a férjem elvitt egy randira egy 1964-es Ford Mustanggal.

​

A kocsi nem a miénk, egy kedves barát adta kölcsön, hogy kipróbáljuk.

A másik legjobb dolog az volt, mikor visszaültünk a saját Ford Mondeónkba. Azért rengeteget változott a technika az elmúlt 53 év alatt.

Amikor apai nagymamám váratlanul meghalt a '90-es évek közepén, nem voltam felkészülve arra, hogy később majd hiányozni fognak azok az ízek, amiket csak ő tudott elkészíteni. Csak mióta feleség, és főleg mióta anyuka lettem, kezdtem el vágyni arra, hogy én is olyan finomakat tudjak sütni, mint Teri Nagyi.

​

Annak idején megtanított tésztát gyúrni, mert a kedvencem a grízes tészta volt, de csakis saját, házi metélt tésztából, de azóta sem gyúrtam itthon tésztát. Ott voltam, amikor a tejfölös gombóc készült, de nekem mégsem sikerülnek olyan könyyűre és puhára a gombócok.

Nyilván ott voltam, amikor a legeslegfinomabb krumplis pogácsa tésztáját gyúrta, de felidézni sem tudom a hozzávalókat (kitalálni igen: krumpli, kiszt, tojás, zsír, élesztő - de az enyém mégsem lesz olyan).

Amiről eddig elképzelésem sem volt, hogy hogy készülhetett, az a kukorica prósza.

Az elmúlt években többször nekiveselkedtem, hogy megkeressem a receptjét, de még hasonlót sem találtam az interneten. Kaptam ötleteket zalai motoros csajoktól és erdélyi asszonyoktól, de az mind tök más volt. Most az anyósom (73 évesen) talált egy receptet a neten, ami már a fotó alapján is nagyon hasonlított a nagymamáméra, ezért azonnal ki is próbáltam.

Nem lett pont ugyanolyan, de eddig ez a recept a legtutibb az összes közül. Lehet, hogy kipróbálom kukorica darával is, hátha... mindenesetre szinte azonnal elfogyott, úgyhogy szerintem ismét nagy kedvenc lesz.

... ja nem, ez csak a hűlt helye.

​

A saját motorom még nincs üzembe helyezve (végülis csak az akksit kéne beletenni), de a haverok szerencsére már mocorognak. Birom, amikor az első útjuk hozzánk vezet... ilyen is volt a héten.

Aztán mi mentünk látogatóba, viszont "csak" biciklivel, de ott is sikerült ráülnöm gyorsan egy veterán motorra.

​

Jövő héten remélem már a sajátomat is megjárathatom!

Nem mintha amúgy unatkoztunk volna, de azért jó volt feldobni a standunk hangulatát azzal, hogy mindenkivel szelfiztünk a Budapest Motor Fesztiválon. Na jó, ez is túlzás, mert ha mind a párezer látogatónkkal szelfiztünk volna, még mindig ott lennénk.

​

Ez csak egy kis ízelítő a hétvégi termésből. Van köztük olyan, ami sírva röhögős volt, és bár nem időrenben vannak, és végülis nem is mindegyik szelfi, azt kell, hogy mondjam, három nap alatt semmit nem javult a szelfi készítő képességem. Például most látom, hogy egyik képen sem csücsörítek, és az is csak egy gyenge kifogás, hogy rosszak voltak a fényviszonyok a pavilonban.

A többi kiállításos képet EBBEN A GALÉRIÁBAN nézd meg, és ide töltsd fel a saját képeidet is.

Készülünk a tavaszra, úgyhogy karbantartjuk a járgányokat. Egyenlőre a bringákon a sor, a szerelésben az ifjúság is aktívan segédkezik.

​