Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2017 - Page 2

Annak ellenére, hogy a hétvégén remek motoros idő volt, ismét nem motoroztunk. Helyette megnéztük a Korismereti találkozót, a középkori harcosokat és a lovakat az Emese Parkban. A többi képet ebben a galériában tudod megnézni.

​

Hosszas épülés-szépülés után így szezon végére elkészült a Táltos is, és a héten végre hazaérkezett a Radical Garage motorépítő műhelyéből.

​

​

Rájöttem, én vagyok az, akit @xta mindig fikáz, hogy valahányszor motorra ülök, rögtön írok is róla. De most mit csináljak, ha mostanában olyan ritkán sikerül motorra ülni, hogy rögtön történik valami említésre méltó?

​

Most például csak annyi történt, hogy meguntam, hogy állandóan a család szolgálatába állítom magam, és azért járok mindenhova kocsival, mert folyton vásárolok, hurcolom a cuccokat egyik helyről a másikra, és ezek persze akkorák, hogy nem férnek be a motorba. Vagy gyerekek, akiket még nem lehet motoron vinni. Meg amúgy is kettő van. Tényleg, kellene egy oldalkocsi.

Szóval elhatároztam, hogy ezúttal csak elugrom áruért Óbudára, és utána, ha még marad egy kis időm, elgurulok mondjuk Szentendre fele vagy Dobogókőre... olyat például már évtizedek óta nem csináltam.

A hatalmas terv már ott megbukott, hogy nem tudtam kitolni a motort a garázsból, mert teljesen lapos volt az első kereke. Gyorsan felfújtam, és felkerekedtem arra a hatalmas túrára, ami egészen a Schirger Gumiszervizbe vezetett, ami maximum másfél kilométerre van tőlünk, vagy még annyira sem.

Amúgy ide járunk a motorokkal, és anno rendszeresen jártam pl. a Sakállal, mert ahogy telt-múlt az idő, elkezdett hámlani a króm a felniről, és folyton kiszúrta a belsőmet...

​

Na most meg az történt, hogy a Siklónak eloxidálódott a felnije, és ahol tartania kellene a levegőt, ott szépen kiszivárgott a gumi pereménél. Két hete nem ültem rajta, akkor viszont felfújtam... és lehet, hogy pont ez volt a baj Schirger Peti szerint, mert akkor megmozgattam a gumit a felnin, és így tudott később az állás alatt kiszökni a levegő.

​

De most ezt a hibát szerencsére elhárította, a felnit lecsiszolta és lefújta. Amikor a hátsó kerék állapotáról érdeklődtem, csak annyit mondott, hogy ő azt most biztos nem szedi szét csak azért, hogy megnézze, viszont még ki fogja bírni a következő gumicseréig - ezzel arra utalt, hogy a gumim már 6 éves, és megérett a cserére, még ha a minta szinte újnak is látszik rajta.

​

Szóval így jártam. A szerviz után gyorsan elszáguldottam Óbudára, és még vissza is értem a kislányomért a bölcsibe, a nagyobbat meg hazavitte a csoporttársa apukája.

Ennyit a hatalmas túraterveimről egyenlőre.

Mindig kíváncsi voltam, hogy milyen, de a mi kölykeinknek nem kellett, hiába dugdostam a szájukba, a cickón kívül semmit nem kaptak be.

​

Azon kívül, hogy fölösleges hülyeségnek, és amúgy csak az anya kényelmét szolgáló hangtompítónak tartom, volt rá példa, hogy hálás lettem volna, ha a gyerekeim inkább cumiznak. Persze mindkettő egyméteres röppályára állította a szájába helyezett gumicuclilt.

Pedig mennyire vagány lett volna pl. egy ilyen rossis cumi, vagy akármilyen más dögös darab, amivel lehet villogni a többi anyuka előtt. (Mi ehelyett azzal villogtunk, hogy nem kellett hónapokig szenvedni, hogy leszoktassam őket róla.)

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem nagyon bírom a kánikulát. Persze, ha már 38-40 fok van itthon is, nincs más választásom, valahogy el kell viselni. És még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem a belvárosban lakom a sok aszfalt meg beton között, mert ott végképp végem lenne.

​

Sosem akartam medencét a kertbe, mert az az elméletem, hogy ha itthon túl jól érezzük magunkat, nem lesz kedvünk elmenni sehova. Persze azért néhányszor már próbálkoztunk, de az a sok macera, amivel egy rendes medence jár, nem nekünk való. És többek kötött a sok jövés-menés miatt sem.

Aztán a héten egy haver beállított egy leselejtezett medencével. Akitől hozta, azoknak már nem kell. Lehet, hogy építettek egy rendeset, vagy csak kinőtték a gyerekek. Elfogadtuk, de nem igazán gondoltuk, hogy használni is fogjuk, de akkor kitört a globális felmelegedés.

Szóval a napjaimat úgy tudtam elviselni itthon ezen a héten (míg a gyerekek a bölcsiben meg az oviban izzadtak), hogy időnként belemerültem a medencébe, majd vizes fürdőruhában ültem vissza a gép elé. Így már a házimunka sem tűnt olyan elviselhetetlenek. Teregetés közben barnultam is, aztán belecsobbantam a diófa alá a medencébe.

Hazaértünk a családi nyaralásról a Balatonról. A következő hónapban ne engedjetek kaja közelébe! Egy hét alatt 3 kiló plusz az azért kicsit erős.

​

Nem tudom amúgy, hogy ki találta ki a félpanziót... Hogy az este 6-8-ig tartó svédasztalos vacsora után reggel 8-10-ig máris reggelizni kell... Persze ha a szobákban lenne mérleg, akkor senki nem merne vacsorázni, akármilyen aranygaluskát vagy császármorzsát is szolgálnak is fel.

A héten megérkeztek a rokonok az USA-ból. Először Anyu és az unokaöcsém (a kisebbik húgom nagy fia), aztán a nagyobbik húgom és az unokahúgom. Azóta a fő problémát a mindenféle eszközök töltése okozza.

Nem elég, hogy nincs elég átalakító, és ami van, az sem földelt, de a telefontöltő és az autós töltő sem elég, és folyton összekeverednek az iPhone és a Samsung töltők is.

​

Van még egy pár hetünk, hogy kigabalyodjunk ebből a kütyükavalkádból. Remélem a végén mindenkihez visszakerülnek a saját vezetékei!

Beletelt vagy két hétbe, mire sikerült kikeverednem a 22-es csapdájából. Végre a héten elintéztem a Sikló papírjait, és ismét van műszakim, és kötelező biztosításom is (bár az még nincs befizetve, csak megrendelve). A dolog szépséghibája, hogy a férjem lett az üzembentartó.

​

Az új forgalmit az aszódi okmányirodában intézem (minden ilyesmit ott szoktunk, mert ott mindig kevesen vannak), így még @ekime6 -tal is sikerült összefutni.

A múlt héten a patikában tornyosult fölém ez a bácsi. Pedig én sem vagyok alacsony...

​

(Kicsit most lemaradtam a heti bloggal, dementségemre legyen mondva, hogy csak tegnap jöttünk haza Agárdról.)

Azt bírom a motoros nőkben, hogy valami kis aprósággal mindig egyedivé tudják tenni a motorjukat. Így aztán, ha épp nincs is ott amotor gazdája, egyértelmű, hogy csajbringáról van szó.

​

Ezt a helyes kis csajos motort atz eheti nyaralásunk (mert remélem azért lesz még) utolsó napján fényképeztem. Pont elkerültük egymást, úgyhogy fogalmam sincs, kié lehet.

Te tudod?

Ezért is vagyok elcsúszva a heti fotóbloggal is. Nincs net, csak a mobilomon, nagy ritkán kapok kölcsön az egyik szomszédtól. Most pl.

​

Amúgy tévé sincs. Ezt nézzük minden este különféle megvilágításban. És hallgatjuk a békák kuruttyolását.

Amikor először megláttam ezt a táblát, az első gondolatom az volt, hogy a pasi szájbahugyoz egy halat. Szerencsére a gyerekeknek nem ennyire piszkos a fantáziája, így Lőrinc szerint a bácsi halat pisil.

​

Az biztos, hogy a tábla figyelemfelkeltő, mert még meg is örökítettem, bár azt csak most olvastam el, hogy mi van ráírva. Menet közben nem tudom, mennyire megy át az üzenete, hányan vannak, akik nyomnak egy satuféket, és elkanyarodnak miatta.

A hosszas dilemmázás eredménye az lett, hogy végül ezen a héten meglett az új markolatom. Hogy milyen, arról majd egy kicsit később részletesen is írok.

​

...még a motoron is.

​