Én tudom, hogy szemét mészáros vagyok, de nekem nem karácsony a karácsony az igazi fenyőfa nélkül. Kell a látvány, kell az illat... Ha lenne kertem és kibírná, tartanék dézsás fenyőt, de nincs Minden évben elhatározom, hogy jövőre visszaválthatósat veszek, aztán valahogy sosem úgy jön ki.
Valami kreatívkodási ötlet kéne... Van egy bukóm, ami már nem jó rám, kitágult. Kidobni nem akarom, eladni meg nem tudom, mert "öreg" és egyszer már koppant. (Na, meg kölcsönadva is volt, nem tudom, akkor koppant-e, de szerintem igen...) Mit tudnék én abból csinálni? Érzelmi értéke van, ez volt az első... ezért ragaszkodnék...
Ma jó bizonyíték volt arra, amit mindig mondok: több a bolond kint, mint bent. Ültünk az iroddában, egyszer csak iszonyat ordítozás és dörömbölés hallatszódott. Megszokott dolog ez nálunk, de azért csak kinéztünk a folyosóra, nehogy lemaradjunk valamiről. Hozzátartozók jöttek, kiszabadítani a zárt osztályról egy beteget! A főnövérhelyettest úgy megrángatták, hogy át kellett mennie a traumára, nekimentek az egyik főorvosnak, betörték a zárt ajtaján az üveget, ami fóliázott, dupla üveg, nem egyszerrű kézzel betörni. Közben a kiszabadítandó beteg, kihasználva, hogy az összes nővér a családjával van elfoglalva, megpattant az ablakon át. (Mert ellenkezik az emberi jogokkal, hogy rácsot szereljünk a zárt osztály ablakaira! És bár elméletileg nem nyithatók az ablakok, csak kulccsal, ha bukóra van nyitva akár én is ki tudom rántani.) Közben persze hívtuk - volna - a biztonságiakat. Harmadik próbálkozásra vették fel, addigra a balhé lezajlott. Mondtuk nekik, hogy a hátsó parkon keresztül jöjjenek, mert ott futnak már. Nem ott jöttek, láttuk. Hívtuk a rendőrséget is, ők pár óra múlva, az otthonukban elkapták a családot, a beteget visszahozták, a többit magukhoz, a fogdába. (Remélem nem arra megyek be reggel, hogy mind nálunk van! Sajnos egyre több a "kitanult" ember, aki tudja, hogy elég elrebegnie, hogy öngyilkos lesz és máris napokra, hetekre meg van oldva a szállás, kaja, teljes ellátás, ingyen, börtönnél jóval kellemesebb környezetben.)
Mára már azt találták ki, hogy ezentúl csak olyan nővért vesznek fel, aki tanult önvédelmet... Ami már csak azért is hülyeség, mert egy fél évet én is nindzsucuztam, mégis, amikor egy halluciáló beteg elkapta a karomat, nem mertem semmit tenni, mert féltem, ha ellököm és a falnak esik, én megyek bíróságra... Meg akkor sem ér semmit az önvédelem, amikor a RENDŐR!!! úgy hozza be a beteget az irodába, hogy nem kutatta át és a beteg, okmányok helyett a nagykést adja át. A jóslatom majdnem bejött, a beteg lánya behozatta magát, de nem vettük fel, nem jött össze a családegyesítő akció.
Szerintem egy pszichopatában olyan erő van, hogy 100 évig is nindzsucuzhattál volna, Te jársz rosszul... Drogos, alkesz, pszichobigyós... tök kiszámíthatatlanok.
Az ápolók biztos hasznát vennék pár fogásnak... Amúgy tényleg hihetetlenül erős tud lenni aki bekattan. Egyik kolléganőm mesélte, hogy egyszer, éjszakás volt, behoztak egy mamit, aki 90 év fölötti, vaságyastól kb. 20 kilós volt. Hatan kellettek hozzá, hogy lefogják, ebből volt 3 férfi.
Szerintetek melyik motort tartsam meg? Van egy 2010-es Cbf 125-ösünk. Könnyű, kezes, keveset eszik, egyszerű (mondhatni primitív) jószág, nem kell vele semmit foglalkozni, jó könnyű a járdákra feltolni, kiváló a városban araszolgatni vagy a tizesen autókat kerülgetni, de ahol 90-nél több erő és nyomaték kellene ( előzéshez, dombok - hegyről ne is beszéljünk! - leküzdéséhez stb.) ott bizony... hmmm. És az a virsli gumi! Ahányszor ránézek, mindig aggódással töltenek el! És megvan ugye a 2007-es gs 500-as. Szintén kezes, nem egy versenyló, de azért húz, ha kell, jobban érzem magam rajta a bakhátas pesti utakon is, de hát ugye többet fogyaszt és amikor fel kell toligálni valahová....! Mindkettőt szeretem, de két motort tartani az én motorozási szokásaim és gyakoriságom mellett luxus. Mindkettő kiváló állapotban van, kevés km-t futottak. Ti melyiktől búcsúznátok, és miért?
Én a picit adnám el... Miért? Mert pici. Oké, hogy kevesebbet fogyaszt és könnyebb toligászni, de szerintem veszélyes, és nem is jó érzés, ha nem lehet felvenni a forgalom ritmusát és nagy rákészülődés kell az előzéshez. Legalábbis nekem biztonságérzetet ad a tudat, hogy ha kell, tudok még hova "nyúlni" Meg, gondolom a naggyal kényelmesebb túrázni is...
Egyértelműen a GS500-at tartanám meg! Univerzális, ,,igénytelen" motor, kivisz a világból. És azért az sem fogyaszt sokat szerintem. A feltoligálást pedig bízd a pasikra.
Szerintem a fő kérdés, hogy mire használod. Ha én most állnék szemben ugyanezzel a kérdéssel, nagy valószínűséggel a GS500 maradna. Hogy miért? Főként a málhás és a hosszú kétemberes utak miatt. Tudom, hogy utassal a 250-es gyorsulását is agyon lehet vágni, mit tehet két ember egy szegény 125-össel? Ezért is főleg Teresa nálunk a kétemberes málhásmotor, a 650-es blokknak nem olyan vészes a plusz teher. (Meg azért is, mert ő az enyém, vele összeszoktam. Ciliegiával sokkal bizonytalanabb vagyok.) Ez alól egy kivétel lehet, praktikus okokból: mennyi a kis CBF szervizciklusa? Elég sokat járok motorral, és a GS500 6000km-ével úgy érezném, hogy mást se csinálok, csak olajat cserélek meg szervizbe rohangászok... pedig az az évi 16-22 ezer azért nem is annyira sok. Mi lenne, ha rám szakadna a nagy gazdagság, és tényleg elkezdenék komolyan túrázni? Tehát ha a kisebbet véletlenül ritkábban kell piszkálni (amit mondjuk nem hiszek), az egy jó pont neki. Viszont a hegyen előzést valószínűleg el kéne vele felejteni. Most felrémlik előttem a faszállító (rossz az, aki rosszra gondol ) teherautó a Tátrában. Azt még én is megelőztem, pedig igazán ráérős vagyok. Tehát mik a szempontjaid? (Meg egyébként mennyit esznek ezek alattad?)
