A helyzet házügyben változatlan, de már bevettük a leszarom tablettát, majd ha fázik belemegy. Viszont ma voltunk a telken és elvittük magunkkal. Legfőképpen azért, hogy szokja az autózást (1-1 óra). Na hát mikor megálltunk 15 km után felvenni az utánfutót, volt egy kis rókamóka, de szerencsére még öklendezés közben kicsaptam az árokpartra szegényt (álltunk, nem menetközben! ). A hányás is leginkább azért volt, mert többet kapott reggel mint szokott a szárazból és nagyon bedagadhatott a gyomrába. Egyébként gyönyörűen lefeküdt a lábamnál és nyikkanás-ugrálás nélkül utazott végig, amiről álmodni sem mertem. A telken sem csatangolt el, ott volt mindig mellettünk, úgyhogy jó kis kutya PErsze a határokat feszegeti, kaptam múltnap 1-2 játéktól durvább harapást, de olyankor addig "nyúzom" amíg be nem húzza nekem a farkát. Egyébként csak lekapom a négy lábáról és ráfogok a torkára, semmi több. Szóval nem szadomazo van nálunk. És néhány kép:
Annyi volt a titok, hogy odatették a házát, ahol amúgy is alszik mióta itt van. És lám belement. Az a házikó már vagy 35 éve szolgálja hűségesen a kutyákat, csak a tetőt cseréltük le rajta Csak egyelőre minden rongyot amit beteszek muszáj kihurcolni és azzal játszani...
A rongyokat a mieink is mindig kihurcolják, rejtély, miért . Kint persze ráfekszenek. Aztán meguntuk, és teletömtük a házat szénával
Balra az örök felülmúlhatatlan Fülöpünk, hiányzik nagyon. Jobbra a nemrég befogadott Csipesz (bár a nevére nem hallgat, mert valószínűleg kicsit süket az elszenvedett verésektől). Nagyon különböznek, de szerettük és szeretjük őket (és Fülöp mindig az én szívem csücske marad)
Hát igen,szomorú, hogy ilyen hamar el kell engedni őket. Nekem Pollyka még mindig nagyon hiányzik, pedig maradt még kettő. Igaz,Botulek emberi korban már 103 éves, süket és vak is... ÉS pár hete a cicánk is elment leukózis miatt..
Macinak van játszótársa. Kaptunk két hétre buflák kutyát, Leilát. Most már annyira játszanak, hogy hol az egyik sánta, hol a másik...
Zebrapinttyel nincs tapasztalatom, papagáj volt, tök jó fej, szépen mondta, hogy Gyurrrrrrrrrrika, Gyurrrrrrrrrrrrika. Őt éjszakára le kellett takarni, hogy ne dumáljon. A kihullott tollakra viszont "igényt tartanék", mert gyűjtöm a madártollakat. Repülni akarok és ahhoz szárnyak kellenek... Egy fél galambot már össze tudnék rakni.
A zebrapintyek nagyon cukkerek, olyan hangjuk van, mint egy halk csipogós gyerekjátéknak. A tollakat majd összegyűjtöm neked Amint ismim megcsinálja a kalitkát nekik, máris levadászom a leendő "áldozatokat"
Picar, a mi Macink színre-formára dettó ugyanilyen. -Talán kicsit zsiványabb pofája van, majd feltöltöm
Macit hajnali négykor engedtem be az utcáról. A fene tudja mi történt, a fél szeme majdnem kiverve, csurom véres volt, a kapu meg kifelé meneti irányban kitörve... Azt a Maci biztos nem tudja megtenni. Hogy mi volt itt éjjel...?
Esélyes, hogy nem véletlen... Rokival jártunk már úgy nem egyszer, hogy direkt kiengedték kintről a kapun Nyéken, mert az ott ilyen üdülős rész és a klasszik kis alacsony kerítés van, még zár sincsen a kapukon csak retesz ált. És kinyitotta neki a rivális kutya gazdája, hogy menjen ki verekedni... Miss Mici viszont eléggé cudarul van kb. péntek óta. Köhécselt meg tüsszögött, de vasárnap délelőtt megkergette Mázli, és úgy jött be a macska, hogy elterült az ajtón belül és keserves sóhajok közt vette a levegőket. Este átjött a dokinéni (addigra már dorombolt is jókedvében), hát a cicó összebarátkozott tüdőgyula elvtárssal, úgyhogy most gyógyulás van, de elég hullámzó az állapota... Ma hagytam ott a patikában 2500-at köptetőre meg Béres cseppre neki, még holnap jön vissza az orvos újabb szurival, de nagyon nehezen áll helyre
Valaki egy kölcsönkutyát? Akkora mint egy póniló, este leül az ajtóba és vonyít vacsoráig, akkorákat szarik mint egy tehén, éjjel alszik és végtelenül ostoba meg gyáva, de nápolyi masztiff, szürke, és világít a sárga szeme a fejében, nagyon drámaian néz ki. Úgy került hozzánk, hogy jövő héten jövök vissza érte "pár napra itthagyhatom?" aztán a csaj kiment külföldre dolgozni, hogy majd küld kaját valakijével. A nyomorult kutya már régen éhen döglött volna ha azt eszi amit a gazdája küld... Főként azért nem csípem a kutyát, mert egyszer leültem simogatni őket az udvarra Macival, erre ez a póniló meg fogta és elzavarta Macit mellőlem, aki meg az én negyedakkora kutyám, etetésnél is szemmel kell tartani, hogy el ne lökdösse... Ehhez van esze, de éjjel amikor jövök haza, elő se bújik, Maci az aki elémszalad, és alkalomadtán lebontja a kerítést ha erőt kell demonstrálni...
