ÚÚh, most olvastam végig, örülök, nagyon örülök, hogy megúsztad. Repülő kutya, hát nem semmi! Milyen jó, hogy tettél csípőprotektort a ruhába. Igen-igen, inkább az izzadtságot törölgessük mint a vért.
hmmm... azannya... só-liszt gyurmából nem lehet megcsinálni? vagy papírmaséból... ha van elég művészi hajlamod meg tehetséged...
A só-liszt gyurma elég nehéz lenne, de a papírmasés ötlet szerintem kivitelezhető. Megcsináljuk Yamáéknál pénteken?
A műanyag idomokat szokták heggeszteni, ha nem apró pici darabokban van, hanem csak repedés, néhány ezer forintból összevarrják.
Ez még annyira nem is drága. Egy FZ6-Fazerhez a repedt kerül 70-be egy egészséges inkább 150 felé kacsingat. Amúgy van annyi SV, hogy ha gyári a szín tuti találsz feketét. Még mindig a legkelendőbb motorszín. De ha nem vészes szerintem hagyd. Vagy nyugodtan vidd el műanyagodhoz hegesztetni, tényleg párezer ha nem pázlézni kell. Bár ha megvannak a darabok azt is megoldják, mint Évci műszerfalidomjánál.
hát nem darabosra tört csak repedt. de hiába hegesztik, szerintem akkor is látszani fog, hogy javítva volt... igazából nem az a lényeg, hogy most milyen, mert használható, hanem, hogy az eladáskor nagyon levon az értékéből... szóval azért vmi B tervet szeretnék, de ezt a töröttet levenni nem fogom, ha kicserélem tuti történik megint vmi
na most már elég! már annyit mondjátok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy kezdek beparázni, hogy tényleg... eddig vhogy sikerült a vagány vállrándítással elintézni. ti.: hogy motorral voltam és most már én is azon motorosok táborába vagyok, akik estek (és akik azért valószínű fognak még) vhol persze érzem, hogy nagy mázlim volt. és lelkiismeret furdalásom is van, hogy megint motorra ülök a család határozott kérése ellenére is... de ezzel, hogy még ti is nyomjátok, hogy mekkora mázli volt, úgy érzem, nekik adtok igazat, akik azt mondják, hogy felejtsem el az egész kétkerekű közlekedést...
Viki ha repedt csak gyönyörüen meg lehet csinalni.Ugy hogy szinte eszre se vehetö.Ha meg esetleg kesöbb majd el akarod adni vagy cserelni addig van idö nezegetni hatha talalsz egy olcsot.Tudod nyugi lenyeg hogy neked nincs bajod minden mas nem erdekes.
Nem nekik adunk igazat, hisz mi is olyanok vagyunk, hogy amíg nm esünk akkorát, hogy vissza ne üljünk, addig vissza fogunk Max a magabiztosságon, meg itt-ott esik egy kis csorba, ami persze további óvatosságra sarkall. Bár senki ne essen akkorát, hogy ne tudjon visszaülni motorra.
Ha legközelebb leesik egy cserep es csak a valadat töri el es nem a fejedet töri be.Akkor lelkiismeretfurdalasog elsz miert köttel ki a hazbol?Utana bent maradst de elcsuszol a fördöszobaban,Mit bem flgsz csinalni ?Fürödni?Tudom ezek akar rossz peldak mert nem mindennapos dolgok.Na de a repülö kutya se az föleg az autopalyan nem.Tehet egy különleges helyzetben szerencsed volt ennyi.Söt szerencsed se volt ha az lett volna akkor elmesz mellette es nem esel el.Jo igy.
Szia Vikey! Hát ez nem lehetett kellemes élmény, és szerintem ügyes vagy, hogy megúsztad ennyivel. Nem kis rutin és előrelátás kell egy ilyen helyzet megoldásához. A "Te milyen mázlista vagy" megjegyzésekre meg ne hallgass, az beszéljen, aki volt már ilyen helyzetben... Mindig az az okos, aki az udvaron felborítva töri le az indexet... Nagyobb bajotok meg sose legyen, az esztétikum a legkevesebb, aztán ráérsz pepecselni, hogy szép legyen a motor, ha egyszer majd el akarod adni. A képeket mindenesetre tedd el, hogy később a vevőnek esetleg meg tudd mutatni, hogy nem kamion lapította ki a járgányt. Az autópályakezelőből meg kell próbálni pénzt kinyerni, mert egy kutya nem mászkálhat csak úgy az autópályán. Ha nem volt előre kitáblázva a kutyaveszély, akkor esélyes, hogy fizetni fognak. Érdemes egy jogásztól megkérdezni! Ha fizetnek, akkor fel kell számolni az utolsó kis karistot is, ha a bugyid szakadt el, azt is!!! (a ruhával-sisakkal együtt egy ilyen esés utáni kárnak milliós "eszmei" értéke van.) Eb csont beforr!
igen, valahol igazatok van és én is így gondolom, nem véletlen, hogy már aznap délután tök boldogan ültem vissza. de otthon ezt nem lehet így elmondani... anyáméknak sajnos már csak én vagyok az egyetlen élő gyereke... rossz érzés és lelkiismeret furdalásom van, amikor a képembe mondják, hogy nekik nem kell még egy urna a húgomé mellé... és ebben igazuk van, ez ellen nem tudok mit tenni... mert ez az ország ilyen amilyen és kórházakban megölnek 18 éves embereket... arról nem is beszélve, hogy azok után amit a húgommal végigcsináltunk nem biztos, hogy velem is bírnák azt, hogy pl. nyomorék legyek... mondjuk azt én sem szeretném... inkább patkoljak el... ennyi tragédia egy családnak tényleg sok egy életre... szóval őket is meg lehet érteni és az összes elvárásuk, hogy a "potenciális veszélyforrást" ami jelen esetben a motor kerüljem el... egyébként biztos most jön ki rajtam is az egész, mert ma reggel a sorok között a tükrömmel neki mentem egy autótükörnek és ilyet eddig még nem csináltam... nem lett baj, csak koccant, de akkor is... Csutka köszi, hogy feltételezed a rutint, de sztem ebben semmi nem volt amit én csináltam én csak mentem egy autó mögött, fékeztem egyet, repült a kutya, azt bambultam, aztán tudtam, hogy itt taknyolni fogok... és úgy is lett.... abszolút nem rajtam múlott... legalábbis én nem úgy érzem...
Viki, szerintem a mamádékat meggyőzni nem lehet arról, hogy gyalogosan is esélyes vagy arra, hogy elüssön egy autó... De ez nemcsak a hugod miatt van - az anyák már csak ilyenek... Én tudom, hogy mit hallgattam anyutól, meg anyósomtól is, amikor a Dáci crossozni kezdett... Hiába mondtam, hogy a barátnőm kislánya fitness-ezik, amit a talajon csinálnak és nem kell hozzá közlekedési eszköz, mégis már négyszer volt bokaszalag szakadása..., vagy hogy ésszel csinálja, mert letette a jogsit (akkor még csak segédmotorost tehetett) és az miért lenne jobb, ha nem engedem és akkor titokban csinálja??? Persze, én is féltettem és féltem most is, de látom hogy nem ész nélkül csinálja... Valahogy ezt kellene megmondani anyukádéknak is, hogy te nagyon is ésszel motorozol, hiszen kisebb motorral kezdted, igenis van már rutinod és rendesen fel is vagy öltözve, nem is száguldozol eszetlenül. Viszont: ez az, amit szeretsz csinálni... Csak tudom, ezt tőled nem nagyon fogják elfogadni, valaki másnak, kívülállónak talán jobban hinnének...
Tudhatnád, hogy nem adunk nekik igazat. Bár a helyzet nem ugyanaz, de együttérzek veled; nekem a nagyim apukája halt meg motorbalesetben, ráadásul a nagyim vette ajándékba a motort. Szerinted nekem mennyire örülnek? A lényeg az, hogy nem tudunk mindig mindenkinek megfelelni, és mivel mindenki a saját életét éli, ezért néha önzőnek kell lenni, és a saját vágyaink után menni, nem a családé után. Bármennyire is kegyetlenül hangzik ez; ha mindig mások óhajait tartjuk szem előtt, akkor nem is élünk. Márpedig én nem akarok nyolcvan évesen azon rágódni, mennyi mindent hagytam ki, amire akkor már nem lesz lehetőség!
