Hogy is kezdődött? Elkezdett írogatni a dumaládába egy bolondos srác, aztán jött az első találka a borozóban, majd a túrák, szülinapok, amiknek szervezésében mindig főszerepet játszott. Felfoghatatlan, hogy nem Vagy többé! Hallom a hangod, ahogy piszkáltál, hogy olyan vagyok, mint egy üregi nyúl, ha mosolygok. (De jó, hogy a nővéremtől hallottad egyszer a Duna parton és így megjegyezted...) Na meg a februári marlenkázás... Képes voltál Soroksárra kimenni, annyira kívántad a sütit, aztán a madaras Tescoban rávettél, hogy üljek fel a játék motorra. <O</OAz első voltál, aki meglátogatott az albérletben, még poharam sem volt, így hoztál magaddal egy kinyitható műanyagot, nálam felejtetted emléknek bi-bii! Na meg amikor kitaláltad, hogy összejövetel lesz nálad és az utolsó pillanatban jutott eszedbe, hogy nincs is szék, amire leüljünk, így elmaradt. Nagy gyerek voltál, mindenből viccet csináltál. Hát igen, nem kellett messzire menni a hülyeségért... Szerencsésnek tartom magam, mert megtiszteltél a bizalmaddal és láthattam az érzékeny oldalad is. Órákat beszélgettünk arról, hogy vajon mi miért történik úgy ahogy. Ha rossz kedvem volt nem hagytad, hogy otthon üljek a négy fal között, mindenáron találkozni akartál, még azt is elmondtad, hogy fehér mágiával hogyan tudom az angyalokat megkérni, hogy segítsenek. Sajnálom, hogy nem találtad meg a párod, könnyebbek lettek volna a napok, tudom. Remélem ahol most Vagy sok ingyen cola és pizza van, körülvesznek a fiatal csajok (max. 17 év) és nagyon sokat motorozol a napsütésben! A motoros paráink topicba írtad: Sajnos ez a nap is eljött és sokkal hamarabb, mint gondoltuk. Neked már nem fáj semmi, minden gond megszűnt, csak magunkat sajnáljuk, amikor a könnyeink hullanak, de nagyon bánom, hogy nem hallgattam a megérzésemre és mentem be Hozzád hétfőn, hogy elmondjam utoljára mennyire fontos vagy. Ég Veled! Még találkozunk!
Mikor tavaly regeltem ide, elkezdtem kikérni az emberkék véleményét arról, hogy milyen mocit vegyek. Tesó, te voltál az egyik, aki próbáltál segíteni, aztán úgy hogy nem ismertél felajánlottad, hogy Dóri1 szülinapja után nyugodtan aludjak nálad...sokat beszélgettünk... Én még akkor sosem ültem nagymotoron...felültem mögéd hátra, pedig féltem a sportmotoroktól, de te voltál eddig az egyetlen ember aki mögött elaludtam( a Meki felé) annyira biztonságban éreztem magam. Aztán mikor vittél a vasútra, úgy elkented a száját, hogy üvöltöttem a félelemtől hátul...leszálltunk a motorról, és azt mondtad: "Na így is lehet csinálni, most is szeretnél még motort?" Én erre csillogó szemmel, remegő lábakkal, falfehéren mosolyogva bólogattam....Köszi Tesó....
Nem ismerhettelek, csak a hozzá(be)szólásaidat olvashattam. Most már örökké motorozhatsz - a legszélesebb utakon! Élvezd! Nyugodj békében!
Ez döbbenet. Személyesen nem ismertem Twist, de végig pityeregtem, ahogy olvastam a hsz-eket. Mindenkinek részvétem, aki közelebbről is ismerte. Ég veled Twister!
Ez kemény... levelet kaptam tőle. Válaszul jött a hírlevélre: "Utolsó üzenet Hosszu és fájdalmas betegség után itthagytalak benneteket. Vigyázzatok magatokra és egymásra. Ne dolgozzatok sokat és élvezzétek ki az élet minden percét, mert a legfontosabb dolgokat nem pénzért adják. Családot,gyermeket szerettem volna,de majd máshol,máskor,igy rendelkezett a Sors. Bucsuzom Tőletek,és további jo Utat Nektek. Horváth Attila - Twister 1970.08.25. - 2010.07.06."
Egy barátja kért meg, hogy küldjem ezt el ide: Requiem egy lélekért. Valamikor egy iskolába jártunk,egy szakmát tanultunk. A Nagycirkuszban hozott minket össze ujra a sors.Dolgoztunk,éltünk,beszélgettünk néha veszekedtünk,de része lett mindennapi életünknek a hosszu évek alatt. Attila volt az aki nem nézve a korát távirányitós kisautóval játszott az éppen üres porond közepén,mondván bolhacirkusz Kristóf István a szeretett igazgatónk megszólalt : ide csak lököttek jönnek dolgozni,mire Twister válaszolt: Vakok között a félszemü a király.És mosolyogtunk,harag,sértődés nélkül,mert szerettük egymást. Fülig szerelmes lett a Kinai cirkusz tolmácsába Yinnen-be,és utána akart menni a messzi kinába. Nem adatott neki sok,de a motorját imádta,hisz a végtelen szabadságot adta neki. Csillogó szemekkel mesélte,merre járt a motoros ismerőseivel. Nagy unszolásomra vette meg élete első laptopját,hetekig tanitgattam mi mire való. Szinte az összes közösségi oldalon regisztrálta magát,és kereste a NAGY őT,akivel majd boldog lehet. Naponta mutatott lányoktól születési horoszkopokat,vajon mekkora eséllyel tudná meghóditania kiszemelt leányzót. Láttam a szemét és ismertem eléggé,hogy nem pusztán ismerettségre,hanem már családra vágyik.Miért is élünK ? Felépitsünk egy házat,elültessünk egy fát, megirjunk egy könyvet,és gyermeknek adjunk életet.Fontos,hogy gondolatainkat lelkünket valaki továbbvigye. Pár héttel ezelött már tudta,hogy nincs visszaut.Mindketten ott ültünk a számitógép mellett és láttuk,hogy online vagyunk,de nem tudtunk egymásnak mit mondani,inkább hallgattunk,és megelégedtünk a pici zöld ikonnal. És ez a hallgatás beszédesebb és fájdalmasabb volt bárminél. Nehéz elfogadni,hogy valaki elmegy,hiánya elszomoritó. Az a pici ikonod a neten mostantól örökké fehér marad Balla David Fővárosi Nagycirkusz
Twister testvérétől kaptam egy üzenetet Facebookon, lehet, hogy nem csak nekem küldte el, de felírom ide, mert azt hiszem, eléggé fontos. Az üzenet a következő: Szia Én a Twister testvére vagyok és segítségedet kérném. Mivel én itt nem vagyok regisztrálva nem tudok az üzenőfalra írni. A kérésem a köv. lenne: Keresem azt a személyt aki megmódosította az iwiwen és a facebookon az Attila adatlapját. Kérlek írd ki ha tudod, hogy keressen meg. Mert nem mi vagyis a család voltunk és nem tudjuk kinek van hozzáférése. Köszi Sebenné Horváth Marcsi
Különös az élet. Sajnálom, hogy nem ismerhettelek személyesen. Nagyon nagyra tartom, hogy képes voltál mosolyogni és örömet, boldogságot sugározni és adni. Hihetetlen erő kellet hozzá, kevesen képesek erre. Rázd fel az öreg ezres angyal-nyanyák életét, tanítsd meg őket motorozni, törd be és nyergeld fel a hullócsillagokat és tarts hidegen pár sört a számomra. Szia Twist...... Ez a dal jutott eszembe: Időnként azt kívánom, Bárcsak kisgyerek lennék – Úgy mint rég Bohókás kisgyerekekként Az élet oly szép - Igen A napok végtelenek voltak s boldogok voltunk Minden szép és jó volt, és csupa móka volt Nem is tudom, olyan ez, mintha tegnap lett volna Mind az, mi utána volt – csak látszat Boldog napjaink elmúltak Akkor minden szép és jó volt Sok minden megváltozott, de egy valami nem, Hogy téged még most is szeretlek Nem fordíthatod vissza sem az időt, sem az árt Oh milyen kár! Bárcsak életem újra olyan lenne mint a gyerekeké, Kiknek minden játék Ne gondolkozz azon, hogy gyermekként mit tettél, Mert gyermekeid által gyermekkorod is visszatér Nem is tudom, olyan ez, mintha tegnap lett volna, Bárcsak visszamehetnék a múltba! Boldog napjaink elmúltak, Elsodródtak az idő árjával Sok minden megváltozott, de egy valami nem, Hogy téged még most is szeretlek Boldog napjaink elmúltak Akkor minden szép és jó volt Sok minden megváltozott, de egy valami nem, Hogy téged még most is nagyon szeretlek Nagyon szeretlek [ame="http://www.youtube.com/watch?v=ymLiw8dnHO4&feature=related"]YouTube- Queen - These Are the Days Of Our Lives HD[/ame]
Jött egy javaslat, hogy Twister profiloldalát "tegyem rendbe", rakjak fel "normális" profilképet stb. Mit szóltok hozzá, illetve mit javasoltok. Esetleg a haladó fórumozó státuszát is át tudom írni valamire egyénileg...
Az ötlet nem rossz, de szerintem képeket úgy kéne, hogy hagyni amik vannak és max 1 külön mappába, vagy nem tom... No meg akkor valami frappánsat kéne a státuszra kitalálni...
Mondjuk ezt átlehetne írni szerintem <DT class=shade>" Bemutatkozás <DD>FELHASZNÁLÓ MEGSZÜNT!!!! " </DD>
Ezt szerintem még ő írta át így Amikor Dane beírta a hírt, akkor megnéztem Twister adatlapját, ez már kint volt, és az utolsó belépése június 2-án volt. Én ugyan nem ismertem, és nem is nagyon akarok beleszólni, de ha ő ezt írta, akkor maradjon is így.