A haknizás még hagyján, de amikor elkezdik "élni a rockot", koncert/verseny után buli hajnalig, a stresszt meg "jobb" esetben alkohollal, rosszabban valami droggal vezetik le... vagy simán csak attól művészi, amit csinál, mert nyitottabb, érzékenyebb a világra, ezért tudja visszaadni azt és úgy, ahogy, ezzel együtt viszont az őt érő kritikákra se könnyed vállrándítással reagál, ezért nyúl tudatmódosítókhoz, vagy fordul depresszióba. Vagy azért, mert hirtelen lesz a senkiből valaki, vagy aztán a valakiből senki...
Sok esetben, egy adott személyiséggel, tényleg borítékolva van már a pálya elején, hogy hol fog végetérni, de nem lehet leszűkíteni, lehet az illető zenész, sportoló, író, költő, festő...