santakutya

Lássuk mi rejtőzik a mélyben; semmim takarja a mindent – azt remélem”

Ha valaki azt reméli tőlem, hogy számba veszem, hogy mikor és milyen géppel kezdtem motoros pályafutásomat az jobban teszi ha most rögtön abbahagyja az olvasást! E helyett próbáltam inkább - önző módon - az embert láttatni, merthogy botor magam is mindenkiben azt keresi.
Minden teketóriámat össze kell szednem ahhoz, hogy egy nyeszlett "önéletrajzot,"ráadásul, nem szakmait összekalapáljak! Nem rajongok az efféle irományokért!
Hogy miért? Mert "megcsinált", és bár nem feltétlenül manipulatív célzattal, de félre viheti az olvasóját! Nem spontán,
nincs meg a lehetősége, a reagálásnak, nincsenek gesztusai, és hiányzik belőle a legfontosabb,a szemkontaktus!!
Egy biztos! Olyan lesz, mint én! Nem strukturált, nehezen analizálható, fárasztóan áttekinthetetlen, kesze - kusza! Viszont néha gyáva, gyakran bátor - olyankor mindig nagyon fél . Befelé forduló , öntörvényű, önmagának Ö maga a mércéje. Intellektuális, az ostobasággal szemben cinikus és pikírt! Maximalista, szenvedélyes és sztoikus egyszerre. Mérhetetlenül racionális, de élesített feminim bomba ketyeg benne, ettől aztán végtelenül ösztönös! A ráció nagy rajongója, a művészetek ámulatba ejtik, feltétel nélkül "leborul" Galilei, és da Vinci nagysága előtt! Huszon éve foglalkozik (autodidakta módon) fizikával. Tizen éve merít a keleti filozófiából és mosolyogva konstatálja, hogy a természettudományok szép lassan kezdik alátámasztani Buddha tanításait...
48 éve él "egyedül" többnyire meg nem értettségben.
Szeret mindent ami humán, morális és lélekemelő. Folyton úton van és keres. Nem a válaszokban hisz, hanem a kérdésekben. Ezért most meg is kérdezi az olvasóját - neki mi a fontosabb, hogy szeressen, vagy hogy szeressék?? Persze választ is vár!
Gyereke nincs - soha nem is vágyta.
Kora gyerekkora óta esküdt ellensége a házasságnak, és túl van egy érdekházasságon.
A kedves olvasó most azt gondolhatja – joggal -, hogy micsoda paradoxon. Az de az egész életünk ellent mondások sorozata! A látszat és a valóság mezsgyéjén botorkálva hol ez, hol az "jön velünk szembe"
Mielőtt e bemutatkozó a teljes unalomba és érdektelenségbe fulladna, s a nép, az Istenadta dübörögve követelné, hogy e sorok íróját azonmód "vessék" a mókusok elé, nos nem várván meg a vérontást, befejezem e remeket - egy Buddha paradoxonnal:
"Az élet olyan, mint a nagy tűz: egyik oldaláról sem megközelíthető;
Az élet olyan, mint a tiszta, hűvös tó: minden oldaláról megközelíthető”...
akárcsak e sorok írója
Hááát, egyelőre ennyi
Nyah, aki végigolvasta, annak jövök egy sörrel...
Sántakutya

Írás - zenélés