Parrag Kriszta

Viszonylag "vén" fejjel, 38 évesen - két gyermekes anyukaként - érett meg bennem a gondolat, hogy elég volt a benzintyúkoskodásból, itt az idő, hogy "sofőr" legyek és saját motorom legyen. Férjemtől biztatásképp kaptam egy Ducati Monster 696-ot, persze csak modellben. Végül - még nem volt meg a jogsim, amikor kinéztünk és - megvettünk egy 1999-es Honda CB500-ast. Az előző tulaj telerakta Pilsner Urquell sörös matricákkal, a javítások és elemcserék helyett karbonmatricát használt, de így is a szívemnek kedves lett ez a moci. Férjem - egy Ducati Monster Dark 750-es büszke "rájdere" - mindig azt kérdezi, hogy mikor ülök át az Ő motorjára, mert már igencsak venne magának egy S4(rs)-est?!!!
Hátam mögött lassan a 2. szezon is, amit motorozással töltöttem. Ebből az első igazából csak egy fél szezon volt, mert június közepére lett meg a jogsim (2*21 napot vártam rá az Okmányiroda jóvoltából, de ez egy külön sztori).
Az első szezonban nagyon bátortalan voltam. Féltem a motortól, mint géptől, mint lóerőtől, mint megfékezhetetlen fenevadtól (pedig csak 500 cm3-ről beszélek!). Aztán idén (2016.) januárban elmentem a Safety Hungary Dirty Track elnevezésű 1 napos tréningjére 4 másik sráccal. Gondoltam, 1) kezdő motoros vagyok 2) nő vagyok 3) tutira béna leszek, de mit veszíthetek? A tréning jól sikerült. A fiúk legalább annyira kidőltek nap végére, mint én és állításuk szerint "nagyon jól nyomtam"! Május 28-án, a szülinapomon, férjem egy Kawasaki Vezetéstechnikai Tréninggel lepett meg. És aznap megtörtént az áttörés!!! Korábbi félelmeim mind odalettek! Azóta is élvezem a motorozást! Már nem úgy ülök fel a motorra, hogy azt gondolom: Úristen! Mi lesz most? Hogy is kell motorozni? Nem "feladatként" élem meg, hanem színtiszta élvezetként! Persze, mivel csak a lábujjhegyem ér le, már pár helyben motor eldöntésen túl vagyok, és volt néhány komolyabb incidensem is az autósokkal, de semmi nem szegte kedvem!
Júniusban a Hungaroringen voltam a CSAM-os csajokkal. Újabb terepmotorozás és vezetéstechnikai alapok elsajátítása után csak annyit mondhatok, hogy még mindig nem vagyok elég képzett, de már nem vagyok az a "frissjogsisbeszari". Férjem kiváló motoros (annak ellenére, hogy kb. kétévente felváltva törte össze mindkét lábát). Megbeszéltük, hogy minden szezont vezetéstechnikával fogunk indítani. Amit csak ajánlani tudok még azoknak is, akik nagymenőnek tartják magukat!
Széles utat, gumifákat, élménydús motorozást kívánok Mindenkinek!

UI: Érik az a 696-os!

UI2: Beteljesült az álmom! Ugyan nem 696-os, hanem egy 620ie lett, de SÁRGA és az álmaim motorja címmel kitüntettem!