bevelin

Ars Poetica:
Volt egyszer egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya mellett zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve, egyszer csak meglátott egy ronda, zöld békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:
"Ó, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék. Akkor összeházasodhatnánk és beköltözhetnék a kastélyodba - az anyámmal együtt. Aztán Te főzhetnél, moshatnál, takaríthatnál ránk, gyerekeket szülnél nekem, majd nevelhetnéd őket, mellettük munkát is vállalhatnál és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél!"
Aznap este, miközben a hercegnő (annak ellenére, hogy vegetáriánus volt,) könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva csendesen így szólt:
"Na, én ezt kurvára másképp gondolom.." ;-)