A keresés eredményei

persze, az eszemmel tudom én ezt, de mindenkinek van valami ösztönös undorgása, ami ellen nagyjából tehetetlen... :boa: Nekem nincs bajom az egérrel, hernyóval, kígyóval, békával - de a pókoktól és más 4-nél több lábbal rendelkező lényektől a világból ki tudnék szaladni... :boa:

az exem viszont autószerelőként telephelyparancsnok volt, de azért persze őt is beosztották konyhaügyeletesnek - ráadásul pont Karácsonykor... akkor még a zsíros kenyér elkészítése is komoly kihívás volt számára, ezért nem tűnt fel neki, amikor a raktárból kivételezte a megadott anyaghányadok...

óóóó, én ilyen félmegoldásokkal nem érem be, akkor visszajöhet!?!?!? Aminek 4-nél több lába van, attól hidegrázást kapok, és annak vesznie kell!!! (és igen, például a fél lábú, ilyenformán pont 4 lábbal rendelkező pókoknak is, mert az eredeti, természet adta lábmennyiség számít :D )

basszus, nálam egyszer egy óriási sáska járt... csodás szitu volt, Álompasival épp a dolgok lényegénél tartottunk, amikor az ágy melletti szekrényen megláttam azt a gigantikus rémet (de komolyan, volt vagy 10 centi), és azonnal diszkréten felsikoltottam, hogy úristen, azt ott öld meeeeeg...

dobizás=dobbantás, szökés, lelépés, később visszamenés kimenőről (ne adj' Isten könyvhamisítással) ha jól tudom ;) :)

szegény Conchitán milyen jól elpoénkodik az egész ország... még szerencse, hogy nekünk, magyaroknak megvan a férfias bye-unk... a kis Alexka... a naggyon férfias... :boa:

Az utolsó sorkatona 2004. november 3-án szerelt le. 2004-ben szüntették meg a sorkatonaságot, nem 2008-ban. (egyébként 136 évig volt Magyarországon kötelező sorkatonai szolgálat) Az én Édes Apukám a 60-as évek elején még 26 hónapot volt katona - és imádtam a katonasztorikat már gyerekkoromban...

ééééén???? Megbántódni???? Drága életem, ahhoz baltát fogj, hogy engem megbánts! ;) :D Egyébként meg ha már megtévesztés... szerintem nem az számít, tudsz-e hülyének nézni másokat, százakat, ezreket... MAGADAT ne akard megtéveszteni, az a lényeg! ;) :) Magadhoz légy hű és őszinte... a többi nem...

ja, a poén meg arra vonatkozott, hogy segítséget kértél... erre én automatában válaszolom, hogy nincs pénzem :D

mindenki a saját szintjén nyomorog - mindenki pont annyi pénzből jön ki nehezen, amennyi van neki... vagyis a pénz mindig kevés :) Mert ha kicsit nő a bevételünk, akkor nőnek az igényeink is, tehát a pénz megint csak kevés lesz... valami ilyesmi :)

Zéé Szívem, nincs pénzem :D :D :D Tudod: mindenki a saját szintjén nyomorog... :)

no... értékelem és nagyra tartom a világmegváltási törekvéseidet, Vidék, de én személy szerint azt gondolom, hogy mindenkinek elsősorban a saját világát kell megváltania, a saját életét rendbe raknia, a saját boldogságáról gondoskodnia. És ha én jóban vagyok magammal, boldog és elégedett vagyok...

ja, meg egyébként azért ez a téma ma egész délelőttre adott ám nekem gondolkodni valót... és az is eszembe jutott, hogy van az a helyzet is, amikor nem a szög nem szúr eléggé a változtatáshoz, hanem a veszteség lenne túl nagy, az áldozat, amit a változásért meg kell hozni. Van, amikor ez tényleg...

igen, tök könnyen beszélek, mert vannak hangszálaim, szám, nyelvem, fogaim, így egészen könnyedén képes vagyok hangokat képezni... :D Egyébként én attól félek, hogy van, amikor túl késő már... :( Ha 30-40 évig éltél a fejedet meghajtva, mindig mindent másokért feladva, akkor már nem nagyon...

attól függ, kinek... nekem van olyan haverom, aki betegesen retteg a macskáktól :D :D :D

pedig ez az igazság... :( A saját boldogságunkért csakis mi magunk vagyunk felelősek - ha valami rossz nekünk és nem változtatunk rajta, akkor nem szúr az a szög annyira, akkor végső soron elvagyunk... de amikor ilyeneket mondok, akkor engem is utálni szoktak :D

Ilyenkor ám nekem mindig megszakad a szívem egy kicsit... annyira rossz látni, amikor egy ember valaki más életét éli, valaki más elvárásai, normái által elnyomva önmagát... mert ez nem jó, nem öröm, nem boldogság. És az így elpazarolt éveket-évtizedeket soha, SOHA vissza nem kapjuk, és utólag...

huhhh... a Zanyukám is igen súlyosan szív- és cukorbeteg, ráadásul rajta kívül senkim sincs ezen a kicseszett világon... de a saját életemet, boldogságomat akkor sem áldozom fel érte, legalábbis nem ilyen szinten... sőt! Sokan kiakadnak rajta, pláne, mióta újra együtt lakom vele, hogy a Zanyukám...

de én sem :D Még a sarki kisboltig se vagyok hajlandó elgyalogolni, nem, hogy 200 km-t :D :D :D

hát azért szerintem egy fekete bőr oldaltáskában, amit órákon át tűz a nap, azért tud olyan hőmérséklet keletkezni, amit a latex nem bír :D