Motoros élmények, érzések :)

A hétvégi program elvileg egy Balatonkerülő hétvége lett volna, kétnapos, hogy legyen időnk útközben mindenféle kilátót megnézni, várakat, meg mindenfélét. De aztán a hét elején jött az információ, hogy Győrben lesz egy vezetéstechnikai tréning, ahova beférnénk, így a szombati napunk úgy kezdődött, hogy reggel felmotoroztunk Győrbe, 9-12.30 közt volt a tréning, utána megebédeltünk, és irány a már lefoglalt szállás felé Vonyarcvashegyre. Mivel úgy is gyakorolnom kell, ezért lett a tervbe néhány terepes rész is téve, amiket nagyon élveztem

​

Megálltunk Pápán egy körforgalomnál, ahol egy MiG-21-es emlékhely található. Az 1971-es gyártású, elsőként Pápán szolgálatba állított és hat éven keresztül állomásozó vadászrepülőgép emlékhelyét tavaly építették. Ezután Celldömölkön egy Bencés apátság romjainál álltunk meg. Az épületet először 1252-ben említik, az épületből elég sok megmaradt, a felső részt lezárták oda sajnos nem lehet felmenni.

Innen Sümeg irányába haladtunk tovább, ahol megálltunk a várat meglestük lentről, de fel nem mentünk, hanem robogtunk tovább a földes útra, hogy barátkozzak az új motor-új gumi-új terepviszonyok kombóhoz Egész jól alakult, nagyon tetszik, de még barátkozás alatt van a dolog

​

Megérkeztünk, szállást foglaltunk, lesétáltunk a partra vacsorázni, ajánlom mindenkinek Vonyarcvashegyen a Terasz Éttermet, mi nagyon meg voltunk elégedve, jó a felhozatal, a kiszolgálás, nagyon kedvesek, és az ételallergiásoknak is mindent elkészítenek amit csak tudnak Vacsora után, visszaértünk a szállásra, és párom szinte rögtön el is aludt, én még próbálkoztam a gopro-t csatlakoztatni a telefonom, de nem jártam sikerrel és elaludtam én is.

Reggel szálláselhagyás, vásárlás az útra stb, 11-kor indultunk el az első helyre a listán, a Festetics Kilátóba, majdnem végig felmentünk a motorokkal, ahol már sok volt a turista, és nem megfelelő a terep egy magamfajta kezdőnek, ott leraktuk a motorokat és felsétáltunk, ez kb. 50-100méter volt. Nagyon szép a kilátás, igazán megéri megnézni, bár gondolom ez a Balaton vonalán lévő összes kilátóra igaz lehet

​

Miután lementünk a kilátóból, jött a Szigligeti vár, ahova már csak azért is érdemes volt elmennünk mert annyi idióta képet készítettünk, és annyit nevettünk, hogy simán megérte a 800Ft/fő belépő. Meg amúgy is, nagyon szép a vár állapota is, gyönyörű a kilátás is, és nagyon finom a fagyi

​

Innen továbbgurultunk a Kőtengerhez, ami igen érdekes. „A Pannon-tó egykori homokos és/vagy kavicsos üledékét később a benne szivárgó kovás oldatok helyenként cementálták. Hosszú idő alatt óriási kőlepények jöttek létre. A kvarcszemcsék és a „ragasztó” egyaránt szilíciumdioxidból áll, amely az acélnál is keményebb anyag, ezért a külső erők (víz, szél, fagy) alig tudják pusztítani. A kőtömböket körülvevő laza homokot viszont könnyedén elmossa az eső vagy elfújja a szél.” – áll az ottani táblán, és valóban a kövek igen érdekes formációkban vannak.

​

Maradván a természeti látványosságoknál a következő megállónk a Hegyestű volt, ahova nem sétáltunk fel, mert Attila volt már itt, és mondta hogy nem motoros ruhának való mászóka a dolog de lentről is nagyon szép látványt nyújtott, körbe sétáltuk a vulkán kráterét. Az egykori vulkán északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt kb 50 méter magas bányafal azonban megmutatja, hogyan is nézhetett ki a vulkán belseje. A megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A kráterben található egy a Dunántúl jellegzetes kőzeteiből összeállított szabadtéri kőpark is.

​

Ezután azért már kezdtünk megéhezni, de még evés előtt bementünk a Haditechnikai Parkba Zánkán. Nem sorolom fel miket lehet látni, 1000Ft/fő a jegy, akit érdekelnek a katonai helikopterek, tankok, miegymások, az menjen el, szerintem kellemes kis körsétát tud tenni itt az ember.

​

Ezután végre ebédeltünk egy cuki kis helyen „Szekér”, Balatonakalin, isteni finom Hamburgert ettünk mind a ketten. Ha erre járunk, biztos betérünk még.

​

Sajnos az idő az ellenségünk volt, ezért innen már csak két helyen álltunk meg, Balatonfüreden a Tesco-ban, bevásároltunk rágcsát és üdítőt hogy az esti Kanada-Finn hokimeccset megnézzük, és mielőtt hazaértünk egy aznapi utolsó naplementés kép miatt. Az utunkról készítettünk egy kis videó-összevágást is, ha valakit érdekel esetleg:

​

A hokimeccs nagyon izgalmas volt, a Finnek lettek a Világbajnokok

Huhh... nagyon rég írtam Tavaly hatalmas lendülettel kezdtem bele a motorozásba, egy drága kis Honda CBF 600 S társaságában, és szerettem volna mindent is dokumentálni. Végül ez blog formájában nem, de képekben azért megvalósult és rengeteg szép emlék is köt a Monsterhez. Tavaly rengeteg minden történt, új párkapcsolat, költözés, és az ezzel járó mizériák és örömök tengere, ezért a blogírás elmaradt... aztán egy idő után úgy írnék de olyan rég nem írtam, hogy nem tudtam hogy kezdjek neki. De aztán most itt vagyok, bepótolni nem fogom az elmúlt év eseményeit, csak egy kis frissítő infó.
Idén elköszöntem a Honda CBF 600-tól, párom nagyon szeret terepre járni és az ismerősök is, eddig utazgattam valaki mögött és őket fényképeztem, idén viszont lassan csatlakozni fogok



Új társam ehhez egy BMW F650 GS Twin, aki már terepgumikkal rendelkezik, és a hétvégén ki is próbáltuk terepen is (de ez majd egy másik blogbejegyzés lesz).

Nos nemrég történt egy olyan, hogy ültünk otthon párommal (pénteken, augusztus 31-én), ő dolgozott, én még betegszabadságon voltam, de épp mellette a gép előtt ültem én is. És azt kérdezte, mi lenne, ha elmennénk munka után motorozni egy kicsit. Nem sokat, max 200km-t. szem felcsillan, agy pörög, mondtam persze, menjünk, miért is ne. És egyből továbbgondoltam a dolgot… ha ő szeretne aznap 200km-t motorozni, akkor mi lenne, ha valahova mennénk, ott aludnánk, másnap felmérnénk az ottani részt és úgy jönnénk haza. Gyorsan ki is találtam, csináltam útitervet, kerestem szállást és elmondtam neki hogy én meg arra gondoltam, mi lenne ha elmotoroznánk Egerszalókra, ott aludnánk, aztán másnap a Bükkben motoroznánk és onnan jönnénk haza

Természetesen támogatta az ötletet, így elkezdtünk pakolni, remélve hogy beférünk az 1-1 hátsó dobozokba, de mivel szeretett volna laptopot is hozni hogy tudjunk filmezni, így az maradt hogy én feldobozoltam a motoromat hogy kényelmesen elférjünk.

A szállást telefonon lefoglaltuk, SZÉP kártyáról átutaltam az összeget és kész is voltunk, már a telefonban nagyon szimpatikusak és segítőkészek voltak, ajánlás a poszt végén, mert ennyire kedves embereket, és ilyen finom reggelit…. Egerszalókon csak náluk szabad megszállni

Szóval feldobozoltunk és indultunk. Természetesen az útvonalat autópálya nélkül állítottuk be, így kb. 3 órát motoroztunk. Mikor beértünk Egerszalókra, az első utunk viszont a Só-dombokhoz vezetett, még egyikünk se látta és szerettünk volna kicsit gyönyörködni a kivilágított Só-dombokban, de sajnos itt hatalmas csalódás fogadott minket. Szemből csak messziről látni, mert elfoglalja a helyet a Saliris hotel, párom megkerülte a hotelt, hogy megnézze, onnan milyen esély van rá, de onnan se sokat látni. Persze oldalt és hátul be lehet sétálni, de lévén, hogy este negyed 10 volt, fáradtak voltunk, tényleg csak megcsodálni akartuk, de nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük. Innen irány a szállás. Az én motoromat leraktuk a parkolóban, ami őrzött és kamerákkal felszerelt, zárt parkoló, a párom motorjával pedig bementünk Egerbe, remélve hogy tudunk egy jót vacsorázni, hát fél 10-kor már nem sok helyen fogadnak mert 10-kor a legtöbb hely bezár, ami nem ott 3500-4500 Ft egy főfogás egy főnek, így úgy döntöttünk, hogy marad a McDonald’s, ami valljuk be nem a legjobb de legalább olcsón bekajáltunk mind a ketten. Innen visszamotoroztunk a szállásra, néztünk egy sorozat-részt, közben kortyolgattuk az ajándékba kapott egerszalóki édes Rosé-t, ami nagyon nagyon finom volt, aztán szépen elaludtunk. A szállásadókkal megbeszéltük, hogy kérünk reggelit, kolozsvári szalonnás tojásrántottát, reggel fél 9 körül, és így is lett. 8-kor keltünk, gyors zuhany, öltözés, pakolás, jött a reggeli és a tea, elkészülődtünk és 10-kor elhagytuk a szállást. Szállásadóink annyira kedvesek voltak, nyitottak és tényleg szuper vendéglátók, hogy nincsenek rá szavak.


Szóval innen a kész útiterv szerint haladva Noszvaj fele vettük az irányt, hogy onnan Bükkzsérc fele átszeljük a Bükköt és elérjünk Diósgyőrbe, ahol a vár megtekintése volt a célpont. Nos a google maps elvitt minket egy olyan útra amiben nem voltunk biztosak hogy mehetünk, mert behajtani tilos tábla volt és egy nyitott sorompó, de majd ráfogjuk a GPS-re alapon bementünk, nem volt semmi gond, nem voltunk egyedül akik nem erdészek és használták az utat, ez kb egy 3km-es szakasz volt, utána ment minden tovább. Diósgyőri várhoz érkezve kaptuk az infót hogy a nagy parkolóba nem mehetünk le a lovacskák miatt… itt felcsillant a szemem, igazából valami középkori bemutatóra gondoltam először, de mikor lesétáltunk kiderült, hogy Ifi bajnokság van díjugratásban, így a várba ismét nem jutottam be, de cserébe megnéztünk pár lovast hogy viszik végig a pályát.



Innen Lillafüred volt a cél, párom még nem látta az ottani kis vízesést, így gondoltam jó lenne útba ejteni, Lillafüred amúgy is olyan kis kedves és szép hely. Innen Szilvásvárad fele vettük az irányt.





Itt jött egy újabb adag felháborodás a részünkről, mert az hogy szörnyű az út Lillafüredről ebbe az irányba az nem kifejezés, hatalmas kátyúk mindenhol, az aszfalt kicsit úgy nézett ki mintha az erdő be akarná kebelezni, egyik szélen se lehetett megállapítani honnan is kezdődik az út és honnan a föld, gödörbe nem belemenni pedig egyenesen képtelenség…. Pedig gyönyörű a táj, de élvezhetetlen a motorozás, bár ide én az autómat se hoznám be…

A lényeg hogy elértünk Szilvásváradra, ahol sétáltunk egy kicsit, majd ettünk 1-1 gyros tálat így kései ebédnek délután negyed 6-kor, mert a reggeli annyira eltelített minket hogy még ekkor se voltunk igazán éhesek

Itt jött egy újabb ötlet, hogy kihevervén ezt a szörnyű utat Lillafüred és Szilvásvárad között menjünk haza úgy hogy közben útba ejtjük a Mátrát is, ott tudjuk hogy jók a kanyarok, jó az útminőség is, miért is ne, utána meg majd felmegyünk az M3-ra majd az M0-ra és spuri haza.

És így is tettünk. Szuper volt ott végig motorozni, Gyöngyös és Hatvan között még kerültük az autópályát, Hatvannál rámentünk az M3-ra, és sajnos azt láttuk hogy szembe a horizonton hatalmas villámok csapdosnak mindenfele… sajnos ha jön a vihar akkor az jön, de mi igyekeztünk haza, így egészen az M31-ig szárazak maradtunk, ott elkezdett esni, megálltunk egy felüljáró alatt beöltözni, volt egy 15 km-es szakasz ahol nagyon esett, ott csak 60-80 között tudtunk menni, de utána mintha elvágták volna a vihart, és szépen haladtunk haza, közben még egyszer volt egy kis csepegés, de semmi több, így hála Istennek a nagy vihart sikerült elkerülnünk, viszont beérve Varsányba láttuk a pusztítást, hatalmas széllökések lehettek, fák voltak kicsavarva, a szomszédünk házáról a kertünkbe repültek a tetőcserepek. Így igazán szerencsésen megúsztuk a kirándulást. Imádom a spontán ötleteket, annak ellenére hogy imádok tervezni is, ez egy tökéletes hétvége volt így

Odaút:

Bükk-Mátra kör


Ajánlás:

Harmony apartman Egerszalók
https://www.facebook.com/egerszalokharmonyapartman/

Na hát ahogy megígértem 2018. 08. 11-én reggel 8 órától volt a gyülekező a Hősök terén. Jöttek is a motorosok szép számmal, olyan 180 körül lehettünk mire indulás volt, azaz 9 óra.
A Facebook eseményként meghirdetett V. Mentőmotoros Nap regisztrációhoz kötött volt, ezt még egyszer meg kellett ismételni érkezéskor, bemondtad a neved, kaptál ebédjegyet meg matricát, aztán mehettél tovább. Tartottak egy beszédet a szabályos közlekedésről, hogy a rendőrök és polgárőrök milyen módon fogják előttünk lezárni az utakat, hogy engedjük el őket, stb.stb.
9 órakkor elindultunk a Hősök Teréről és Péliföldszentkeresztig meg se álltunk az útvonal szuper volt, főleg Pilisszentkereszt környékén ahol úgy leült a köd, hogy 12-14 motorosig láttunk magunk elé, csodaszép volt. Az első megállónál egy kedves kis tó fogadott minket, és egy közelben lévő büfé. Itt a mentőautóból előkerültek a pólók, kitűzők, kulcstartók, nyakba akasztók és minden egyéb reklám-cikk amiket meg lehetett vásárolni. Kitűzőt motoronként mindenki kapott egyet
Itt egy órás pihenőnk volt, majd felpattantunk a motorokra és indultunk tovább Császárra, Henryx City Westernvárosba. Az eredeti útvonalat 133 km-ben határozták meg, de mi ebben egy icipicit elcsúsztunk és kb 180km lett belőle, miután a fiúk Bokod után nem Császár fele vettük az irányt, legalábbis nem rögtön, hanem először Pusztavám, majd Mór, Bakonysárkány és végül Vérteskethely felé vezető kerülő úton juttattak el minket a western világba. Ennek köszönhetően kicsit rohanni kellett a 14.00-kor kezdődő bemutatóra, de láttuk a Westernshow-t, a gyerekek és szüleik utána kipróbálhatták a vasutat is amit ki is raboltak a banditák. Volt tombolavásárlási lehetőség igen komoly nyereményekkel, és mentős bemutató is volt ahol azt láthattuk hogy mentenek a motoros mentősök/mentőmotorosok.
Majd jött a tombolahúzás, ahol mi sajnos nem nyertünk, de sokan nagyon boldogan távozhattak és értékes nyereményekre tettek szert, ezúton még egyszer gratulálok nekik!

18.00 környékén lassan mindenki elindult hazafele, mi is így tettünk és alig vártuk hogy hazaérjünk és pihenhessünk, mert hosszú és élményekben gazdag napunk volt, sok motorozással, ahogy azt kell

Csak 10 képet lehet/poszt feltenni ezért csináltam egy képekkel teli posztot mert legszívesebben 100 képet tennék fel

Drága kis Monsterral hódítjuk az utakat belföldön, külföldön, meghaladtuk az együtt megtett 13 000 km-t, ő pedig meghaladta a 41 000 km-t is
Nemrég jártunk Zakopane-ban, csütörtöktől-vasárnapig voltunk. Nagyon izgalmas volt, mert úgy indultunk neki hogy ronggyá fogunk ázni, hiszen az összes általunk megtekintett időjárás előrejelző honlap illetve applikáció 100%-os vihart és hatalmas esőzéseket jelzett. És hát a hírek is ezt mutatták, azon a héten hétfőn, kedden szakadt az eső, hatalmas viharok voltak, csavarták ki a fákat és rengeteg gyönyörű természeti látnivalót zártak le a turisták elől, mert ha az eső épp nem szakadt akkor is vagy megközelíthetetlen vagy életveszélyes lett. Ennek fényében pakoltunk rengeteg meleg holmit, esőkabát, esőnadrág, esőálló kesztyű és esőcsizma (utóbbi kettő egy nappal indulás előtt lett megvásárolva), én még egy új bukót is beszereztem mert az enyém sajnos annyira régi már hogy nagyon kilazult a fejemen és félő volt hogy mikor védenie kellene akkor a nyakam kitöri majd
Úgyhogy extra mód felkészülve neki is iramodtunk az útnak eldöntve, hogy ha rossz az idő akkor se fogunk unatkozni, tettünk be kártyát meg kockákat hogy tudjunk játszani, meg tudtuk hogy van biliárd asztal és fedett sütögető hely, így gondoltuk elleszünk akkor is ha szakad az eső, mivel minden fizetve van jól érezzük magunkat akárhogy is legyen
Isteni csoda folytán gyönyörű időnk volt mind a négy napon.
Szlovákián keresztül menve megálltunk egyszer pihenni és szendvicsezni, meg persze egyszer tankoltunk is a biztonság kedvéért, amin a többiek nagyot nevettek



Az első nagyobb és szép megállónk Starý Smokovec volt, ahol mindenki megtalálta hogy hol akar enni. De előbb a parkolásról.... Hát négy motorral voltunk hatan, a négy motornak kerestünk helyet, és az egyik épület mellett találtunk is szűken 4 motornyi helyet, de ügyesek a fiúk bepakolták a négy motort. Kormányzár, riasztó, cuccokat meg vittük. Mázlinkra mi máshol szerettünk volna enni mint a többiek, ezért ráláttunk a motorokra de különösebben azért nem kellett rájuk figyelni. Kikértük az ebédet, vártunk, beszélgettünk, többiek már rég ettek mert ők önkiszolgálós készételeket ettek, nekünk frissen sült a hambi-husi. Egyszer csak látjuk hogy rendőrautó áll a motorok mellett.... huh, körül se nézve rohantam át az úton gondolván hogy a három nyelvből amit beszélek az egyiken csak el fogunk tudni kommunikálni (tévedtem), de nyert a magyar szóval az egyik mocika már le volt bilincselve, mondtam hogy ne bilincselje le a többit, mondja mit lehet tenni. Hát mondta hogy sajnos ez motoronként 60euro.... látta rajtam a döbbenetet.... aranyos volt mert miután rákérdeztem hogy motoronként???? akkor gondolkodott és mondta hogy, rendben, 60euro a négy motor. Mondom huh, ok, várjanak szólok mindenkinek. Szóltam is, egyik kedves barát ott is maradt a rendőrökkel míg én pénzért rohangáltam, és sikerült összeszedni 32eurót, ennyink volt euróban, és nem tudom mi történt míg én rohangáltam de elfogadták és mondták hol lehet letenni a gépeket bünti nélkül szóval elég kalandos ebéd volt.... bár attól nem féltünk hogy kihűl a kész hambi mivel 30fok volt
Miután mindenki jól megebédelt, sétáltunk 10percet mire elértünk a kijelölt parkolóhoz, ami jól is esett. Innen gyakorlatilag meg se álltunk a szállásig, amit mindenkinek csak ajánlani tudok ha Zakopane-ban jár. De eme ajánló majd a blog végén lesz



Másnap, 27-én elindultunk hogy meglátogassuk a Bachledova Dolina fák feletti tanösvényét. Tudom, tudom, én most járok itt harmadjára, de higyjétek el, harmadjára is érdemes volt feljutni. Ha másért nem is, azért mert idáig minden alkalommal más útvonalon mentem fel, de eddig ez volt a legnehezebb.... A motorok dobozaiban túranacik, pulcsik, váltócipőkkel felszerelkezve érkeztünk, kedves volt a parkolóőr, a kocsijába berakhattuk a motoros csizmákat, bukósisakokat, kesztyűket és kabátokat, hogy ne kelljen azokat cipelnünk. Átöltöztünk és elindultunk. Az út harmadánál kezdett el esni, ami úgy 10perc hegymenet után kicsit kedvünket szegte, de ennek ellenére mentünk tovább, és mielőtt felértünk el is állt az eső, így megszáradtunk mire belépőt kellett fizetni.
A tanösvény még mindig megéri a látogatást, az újítások miatt amik a sífelvonókat és sípályákat érintik igazán, de a kilátóról most nem lehet külön úton lejönni hanem vissza kell menni végig a tanösvényen

Miután mindenki kifényképezte magát már éhesen indultunk el lefelé. Az egyik párosunk épp a 10. évfordulójukat ünnepelte, és 10 évvel ezelőtt Ždiar településen szálltak meg, így a nosztalgia kedvéért beültünk abba az étterembe ahol akkor ettek. Nem tudjuk hogy 10 éve a nagy szerelem miatt nem vették észre, vagy csak az igények lettek nagyobbak, vagy változott az étterem vezetése, de nem volt valami felkészült az étterem, minden borzalmatlan sótlan volt, semmilyen nyelven nem beszéltek, több kaját hoztak mint rendeltünk, víz nem volt az egész épületben szóval mókás volt, de nem panaszkodtunk, megebédeltünk, a társaság változatlanul nagyon jó volt
Mikor indultunk volna az eső megint eleredt, beöltöztünk, elindultunk és el is állt, de a levegő lehűlt és így nem zavart senkit az esőruha megléte. Innen visszaindultunk a szállásra, tartottunk egy pihenős-biliárdozós-iszogatós estét, és megterveztük a másnapot.
28-án motorokra pattantunk mert a google maps szerint 3,5 km-re volt tőlünk a parkoló hogy onnan felsétálhassunk a Kasprowy (Gáspár) - csúcsra. Konkrétan 800métert tudtunk menni mert le van zárva az út úgyhogy vicces volt letenni őket a parkolóban

Eredeti tervünk szerint felfelé a felvonóval, lefele sétálva jöttünk volna, de végül oda-vissza jegyünk lett. Nagyon gyönyörű volt az út felfelé, és ami fent fogadott... vannak képeim, de azt látni kell élőben, mindenkinek ajánlom. Nagyon nagy mázlink volt, mert elsétáltunk az egyik legkiállóbb csúcsára, minden oldalról tízszer végig fényképeztük a csodaszép tájat, és mikor visszasétáltunk jött egy olyan hatalmas felhő, hogy szó szerint csak a fehérséget láttuk utána.




Mikor leértünk, egy másik útvonalon sétáltunk vissza a parkolóhoz, így sikerült egy folyó/patak mellett sétálnunk ami nagyon üdítő volt. Visszamentünk a szállásra, és négyen úgy döntöttünk, hogy még felmegyünk a Gubalowka-ra is, mert nincs messze, de oda már inkább sétálunk tényleg, viszont ez valóban 3km-re volt a siklóvasút, de nem zavart minket.


Végig kellett sétálnunk Zakopane központjában, így ezzel a városnézést is sikerült letudnunk. Gubalowka nagyon szép, de számomra a Kasprowy-csúcs sokkal gyönyörűbb volt. Ennek az az egyszerű oka van hogy Gubalowka túlságosan be van építve, ennek ellenére tényleg csodaszép a látvány ami elénk tárul, és valóban a hegygerincen sétáltunk át a Butorowy Wierch libegőhöz, amit sokkal jobban élveztünk, mint a tömött felvonót. A libegő kétszemélyes volta, a csendessége és lassúsága az egészet olyan csodálatosan romantikussá, meghitté és nyugodtá tette, hogy egész nap ellibegőztem volna ezen a tájon...


A libegő nem Zakopane központjába vezet, így innen elsétáltunk egy buszmegállóba, ahol felszálltunk a helyi buszra és hát szégyeljük magunkat de potyáztunk két megállót
Innen egy általam ismert étterembe mentünk, ahol magyar menü is található, jó igazából google translate szintű, de legalább igyekeztek A felszolgáló lányzó annyira kedves volt, hogy jobban nem is remélhettünk volna, az ételek még mindig nagyon finomak voltak így elégedetten távoztunk. Visszamentünk a szállásra hogy megint biliárdozzunk egyet, iszogassunk, és aludjunk, mert fárasztó volt a nap, de mindenki jól érezte magát
Másnap sajnos indultunk haza, de valóban sikerült aktívan pihennünk, feltöltődnünk hegyi levegővel és vidáman neki indulni az útnak, ami egyébként nagyon nehéz út volt, mert iszonyat meleg volt és tűzött a nap, de mindenki hazaért épen és egészségesen, élményekben gazdagon.

AJÁNLÓ:

Zakopane, Willa Lesna - gyönyörű ház, nagyon szép szobák, mindent kielégítő konyha-étkező, sütögetéshez is van minden csak a húst kell venned. A tulajdonos hölgy a legkedvesebb vendéglátó a földön, beszél angolul, elérhető telefonon is ha nincs ott, és azonnal segít mindenben. Csak ajánlani tudom!!!!

Hát nem fogok most sokat írni, de bepótolom a Tátráról szóló bejegyzést, mert az a baj, hogy nagyon rendszerető vagyok... és egyszerűen nem esik jól másról bejegyzést írni addig, míg le nem írtam mi történt előtte Tudom hogy ez nagy hülyeség de sajnos ilyen vagyok
Szóval, az Adria-túráról akik olvastak kicsit bepillantottak abba a körbe akikkel a Tátrát is meghódítottuk.Az Adriai csapatból jött egy fiatal pár (FJR), egy idősebb pár (Adrián Goldwinggel voltak, most egy GS1200-vel), a szobatársam (Tracer), és én, plusz csatlakoztak hozzánk ketten, Ropi (Varadero), és Dávid (V-Strom). Hát ezekkel a szörnyekkel vágtunk neki az útnak. Nem teketóriáztunk sokat, az első megállónk egy gyönyörű kilátással fogadott minket, Dobsiná, csodaszép kilátás mellett láthattuk a szerpentinek egy részét ahol felküzdöttük magukat.





Engem mindig meglep hogy ilyen helyeken mennyire jó útminőséggel találkozik az ember, de tényleg. Miért nem lehet mindenhol ilyen szuper az út? Mert hát amikor a Mátrába megy fel az ember.... na majd arról is írok mert tegnap (szombaton) épp egy Mátratúrát csináltunk
Na de vissza a Tátrához, a kilátást körbefényképeztünk és mentünk tovább felfele kapaszkodva, majd lefele Poprad-on keresztül eljutottunk az egyik célállomáshoz, Bachledova dolina. Aki ismeri a síparadicsomáról, az tudja meg, hogy most épp nagy átépítés van, korszerűsítés, úgyhogy télen biztos érdemes lesz meglátogatni, de aztán tavaly épült itt egy tanösvény is a fák felett. Én ezt februárban meglátogattam már egyszer egy jó barátommal, de akkor még a síelés szezon is nagyban tartott, és egy nagyon kedves kis kijárt úton kellett felkacskaringózni. Hát azóta ugye a síszezon véget ért, elkezdőttek a munkálatok, ezért a felvonók nem járnak, motoros szerelésben, motoros csizmában egy újonnan kijelölt "úton" kellett felmászni, ami jó indulattal is legalább 20 fokos emelkedőkön vezetett fel, volt ahol több is, ki voltak építve kapaszkodók, és ezt 1,6 km-en keresztül... fél úton, mikor már azt hittük hogy kiköpjük a tüdőnket, mert ha fizikailag nem volt elég nagy challange, akkor az viszont mindenképpen, hogy 25 fok volt, napsütés, mi meg motoros ruhában nem kell mondanom, hogy a motoros csizma mennyire nem túrabakancs, és mennyire nem a hegymászásra lett kitalálva, de hát az a baj, hogy ha már félútig eljutottunk (ki volt táblázva mikor mennyi van még hátra), akkor az már hajt előre hogy még ugyanennyit simán. Nem hallgattunk a szembejövő magyarokra, akik bíztattak hogy "Most kezdődik a szívás", "Fordulj vissza míg lehet", "Ne izguljatok ennél már csak nehezebb rész lesz"...


Igazuk volt... Ági megpróbált vígasztalni, hogy de ne izguljunk, lefele könnyebb lesz... hát a nagy lósza*t. Nem volt könnyebb
De maradjunk annál hogy felértünk... beletelt 10 percbe, míg elmúlt a szauna érzés köszönhetően a hegy tetején lévő friss szellőnek és a Dávid által vásárolt fél literes víznek. A kis pihenő után mentünk befizetni a 9Eurós belépőt, és végigmentünk a tanösvényen. Nekem nagyon tetszett, ismét






Most nem vettem hűtőmágnest, hisz jártam már itt, beszereztem akkor
Aki végig feljött annak nagyon tetszett, gyönyörű a kilátás, szép fotókat lehet csinálni, meg sok olvasnivaló is van a tanösvényen. Hát elindultunk lefele.. persze könnyebb nem volt, de cserébe nehezebb igen a motoros csizma nem segített, ahogy csúszott előre a lábunk a csizmában úgy nyomta az ujjainkat hogy annál rosszabb csak az volt ahogy kapaszkodás közben csúsztunk lefele az ázott agyagos talajon és a combizmunkat görcsölésig feszítettük hogy igyekezzünk megtartani magunkat
De leértünk... el is foglaltunk pár nyugágyat, amit kijelenthetem megérdemeltünk
Egy kis pihi után indultunk tovább a szállásra Zakopane-ba. Jó időben délután 6-ra megérkeztünk, megbeszéltük hogy 1 óra múlvára mindenki bepakol, lezuhanyzik, elkészül és találkozunk hogy menjünk vacsorázni


A szállásunk szuper helyen a sétáló utcában volt Zakopane szívében, innen tényleg csak kisétáltunk és éttermek tömkelegével találtuk magunkat szemben. Azonban Ágiék egy már bevált éttermet kerestek, ami mellett elsőre jól el is sétáltunk, de aztán jött a jóbarát GoogleMaps, megmutatta hogy visszafele van, fordulás, indulás, megérkezés, leülés. Nagyon jó választék volt, mindennyelvű étlapok, volt magyar is, mindenki kiválasztotta amit inni aztán enni szeretne. Az étterem kiszolgálása nagyon lassú volt, de cserébe jó volt az ár, és kitűnő az étel, ezért megérte, hisz amúgy se szaladtunk sehova. Két asztalt foglaltunk el, én az idősebbekkel ültem, mi ott voltunk hajnali fél 1-ig beszélgettünk, a fiatalok leléptek 11-kor
Másnap kényelmesen felkeltünk 7-kor, lementünk reggelizni, elkészültünk és 8.30-kor elindultunk hazafele.



Az úton minden rendben volt, nekem nagyon tetszett az útvonal, jó tempót is jöttünk. A magyar határon megálltunk tankolni, ott mindenki mindenkitől elköszönt, én egy darabig még Ágiékkal és Ropival mentem Pest határáig, aztán motoros módra elköszöntünk menet közben, és hazajöttem. Újabb élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon.
Imádok túrázni...

Ui: sokat írtam...

Hát már jó régen nem írtam, pedig van egy csomó minden történés ide-oda rohangálás, és sok sok motorozás is, ezért nincs is időm írni
Na de a lényeg, hogy a cégemnél kitaláltam hogy létrehozok egy Motoros Club-ot vagy Közösséget, és tegnap volt róla értekezés a két szervezővel akik a céges eseményeket is szervezik. Nagyon kedvesek aranyosak voltak, és kiderült hogy az egyikük nagyon jó barátja Csapó Úrnak, aki úgy néz ki a céghez jön majd előadást tartani, aminek a keretein belül meg is tudna alakulni a BT Motorcycle Club Én nagyon szeretek amúgy is motorosokat megismerni, úgy gondoltam miért ne ismerhetném meg azt a pár embert az 1900-ból akikkel egy épületben dolgozom? És milyen jó lenne ha tudnánk közös gurulásokat szervezni, eseményeken megjelenni... Szerintem jó lesz, ha lesz rá igény, persze ha nem lesz akkor se vesztek a lelkesedésből és megyek bele a nagyvilágba ahogy eddig is
Azt vettem észre hogy motoros nőként mindig szívesen lát a többi motoros, úgyhogy soha semmilyen eseményen nem érzem magam egyedül, akkor se ha épp egyedül mentem oda

Jaaaajjj és voltam a Tátrában is motorozni és arról se írtam, de majd bepótolom.... és a Citadella találkozón is voltunk most szombaton, arról sok minden írni való nincs. Megúsztuk szárazon, de mikor elértünk Pátyra a cukrászdába, azért fagyizás közben a motorokat jól szétverte a jégeső mondhatni enyhe nyári zápor volt úgy 15 percig diónyi nagyságú jéggel
de maga a gurulás jó volt, kicsit lassú meg az egyenletes tempó is hiányzott, meg volt egy két életveszélyes figura... de ennyi motorosnál (igazából nem tudom mennyien voltunk de 100-nál többen az biztos), elkerülhetetlen hogy legyen egy-két őrült

A motorozás jó.... motorozzatok mielőtt leszakad az ég és egy hétig esik.

Cupp

Hát gondolom mindenki átérzi azt a részt, hogy anyuka félti a "pici" lányát a motorozástól. Mindegy hogy hány éves vagy, mióta motorozol, az anyáknak ez a dolguk, mindig mindentől féltenek. De anyukám azok közé tartozik, akik ezen felül büszkék is a lányukra. Hát ő tényleg nagyon büszke rám, nagyon félt is, de valahol örül hogy motorozok. És én szerettem volna megosztani vele az élményt, ezért megkérdeztem hogy Pünkösdkor nincs-e kedve feljönni velünk a Tátrába, mert pár motorossal csinálunk egy rövid két napos gurulást. Anyuka bele is egyezett, de mondta, hogy jó lenne ha előtte motoroznánk kicsit, mert ő még motoron soha nem ült, utasként se. Ezért megbeszéltük, hogy vasárnap (13-a) elmegyünk Dobogókőre, az messze sincs, de mindenféle úton fogunk menni, próbának tök jó lesz. Anyukának elmagyaráztam mindent, és elindultunk. Mi Cinkota magasságában lakunk, és azt kell hogy mondjam, az Örs vezér térig jutottunk mikor anyuka a piros lámpánál szólt, hogy neki nem jó hátul.
Jól van semmi baj, akkor jobb kanyar és másik úton vissza haza. Épségben hazaértünk, anyuka az utcán leszállt, én beálltam az udvarba. Miközben tettem-vettem megkérdeztem mi volt a baj. Hát neki nem jó hátul mert nem lát eleget előre, ő mindent látni akar, és nem tetszik neki hogy nem tudja mikor jön bukkanó vagy gödör vagy akármicsoda... Hát mondom jó, motor középsztenderre, anyukát meg felültettem előre. Először felültem én hogy lássa nem tud kárt tenni, nem tud vele felborulni, üljön csak fel nyugodtan. Mikor fent ült beindítottam neki a mocit csak hogy hallja a dorombolást Megmutattam neki mi micsoda, elmagyaráztam mikor mit hogy használunk. Ez már tetszett neki, annak ellenére hogy egy métert sem ment a motorral, ez a rész sokkal jobban tetszett neki mint utazni, úgyhogy Pünkösdkor eggyel kevesebb ember jön, van egy szabad helyünk ha valakit érdekel
De ennek ellenére azt mondta hogy szeretné ha még vinném hogy tudjon gyakorolni, mert lehet hogy megszereti, mert maga az utazás része tetszett neki, meg az hogy motoron ül, de hát ő minden nap vezet, több száz kilométereket, megszokta hogy lát előre, hogy ő irányít és dönt hogy mikor merre, és ez neki nagyon fura volt, meg hát nem is tetszik neki hogy nincs beleszólása

Mikor megkaptam a jogosítványt még 2012-ben, anyukám teljesen másképp állt a motorokhoz, mondjuk a mi viszonyunk is más volt, de annyira örülök hogy ilyen bátor lett hogy felmert ülni mögém...
Ja... és este megkérdeztem, hogy gondolkodna-e azon hogy megcsinálja a jogosítványt.... erre azt mondta már megnézte mennyibe kerül
Lehet bővülni fogunk +1 fővel, az anyukámmal

Ezt a hetemet megpróbálom belesűríteni egy posztba, már csak azért is mert ha ezt is napokra szedem akkor sose érem utol magam, másrészről mert ezek a napok nem voltak ennyire telezsúfolva, mivel napközben már dolgoznom kellett J

Szóval 5-én szombaton hazaértem délután, kipakoltam, kimostam a ruháimat, bepakoltam megint egy hétre új ruha adagot, előkészítettem a motort másnapra, majd lefeküdtem aludni. Másnap reggel 8-kor már indultam is München felé. Van egy nagyon jó barátom aki Münchentől nem messze lakik, Starnberg-ben, és beszéltünk már róla hogy meglátogatom, és úgy voltam vele, hogy ha most nem akkor soha, így reggel rápattantam a vasparipára és indultam is. Hát a kifelé vezető út több szempontból is maga volt a pokol, főleg mert hulla fáradt voltam, nagyon rosszul aludtam és 3 óra alvás nem elég egy ekkora út megtételéhez, a másik okom hogy igenis autópályán kellett volna menni. De mindkét leckéből tanulva hazafelé kipihentem és autópályán jöttem, sokkal gyorsabbra is sikerült az út.

Na a lényeg hogy megérkeztem hétfő hajnali kettőre Ezt hagyom kicsit ülepedni hogy kiszámoljátok hány órán keresztül jöttem… azt azért hozzá kell tenni, hogy tényleg hulla fáradt voltam, biztos hogy sűrűbben álltam meg mint normálisan tenném, és ha jól számoltam 3 nagy RedBull és 8 kicsi tartott életben, meg az akaraterőm hogy meg tudom csinálni. Az osztrák-német határon már tényleg félig halott voltam, de összeszedtem magam és sikerült megcsinálni, ez a lényeg. Másnap természetesen úgy álltam neki dolgozni, mintha nyúznának közben, de muszáj volt. Hétfőn nem volt életerőm bármit is csinálni azon kívül hogy vettünk egy kis rágcsát meg egy kis innivalót

Kedden elmentünk Münchenbe egy motoros boltba a Louis-ba, ahol persze csorgott a nyálam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb dolgokra… de az áruk elég jó visszafogó erő volt így venni semmit nem vettem és alig vártam hogy kijöhessek, mert venni úgyse veszek semmit. J

Szerdán végre jött egy kis motorozás, az ember azt hinné hogy a túra és az idáig kimotorozás után nincs kedvem motorozni, hát téved. Imádtam, még úgy is hogy most a saját motoromon utasként motoroztam J először csak a partig motoroztunk, megnéztük a Starnbergben lévő tavat (Starnberger See), szerettünk volna vacsorázni egyet de az éttermek zárva voltak a parton, úgyhogy úgy döntöttünk megyünk tovább, majd valahol eszünk.


Tovább mentünk Andechs-be, ahol meglestük a kolostort, ami gyönyörű szép volt! Sajnos itt sem sikerült enni, ezért gurultunk tovább. Végig gurultunk az Ammersee mellett és egészen az Olympiaturm-ig, ami egy 290 vagy 291 méter magas kilátó. Ennek az érdekessége hogy amikor hűtőmágneseket nézegettünk, akkor láttuk hogy van amelyiken 290 m a másikon 291 m van úgyhogy nem vagyunk benne biztosak melyik is igazán, de a lényeg hogy kemény 7€/fő áron felmentünk. Igazából már este 10 volt, tehát nem világosban értünk oda, de szerintem így talán még csodálatosabb látványban volt részünk. Azt is meg kell említenem hogy a lift amivel a vendégeket viszik fel 190 méter magasba ahol a kilátó is van 7m/s sebességgel halad felfelé, ami több mint egy átlag lift sebessége és elég fura érzés volt. Igazság szerint nagyon nem irigylem az Urat aki felkísért minket a lifttel… hányszor kell megtennie ezt nap mint nap… én nem bírnám. Na mindegy, szóval a kilátás páratlan, legközelebb remélem sikerül meglátogatnom a BMW múzeumot is amit most csak fentről láthattam a gyárral együtt, és hatalmas, gyönyörű fentről nézve



Miközben ide tartottunk elhaladtunk két indiai étterem mellett és a motoron megbeszéltük, hogy az egyikbe mindenképp bemegyünk a torony után mert kezdtünk éhen halni, és így is tettünk. Taj Mahal nevű étterembe tértünk be, és milyen jól tettük… Olyan kedves volt a kiszolgálás, tényleg páratlanul jó felszolgálás, kifogástalan ételek, gyönyörű étterem. Ide bármikor nagyon szívesen vissza fogok látogatni, és mindenki másnak is csak ajánlani tudom!!!

Csütörtökön napközben az ebédszünetemet arra használtam, hogy Münchenbe elmentem sétálni. Kinéztem magamnak egy parkot és odamentem. Nagy szerencsémre egy csodálatos parkot sikerült megtalálnom, szép tóval, kacsákkal és kiskacsákal, ahol a vadlibák ott legelnek a parton és fel se néznek, ahogy a futók elfutnak mellettük. Mesterségesen kis lépcsőket alakítottak ki hogy a tó mindig oxigénnel dús legyen, vagy csak mert jól néz ki ezt persze nem fogom megtudni, de csinos lett az biztos J volt ott egy padokkal és kapukkal ellátott rész, ahol a kapukat a futtatott növények alkották. Nagyon tetszett, a felét sétáltam körbe, mikor mennem kellett. Annyira feldobott ez a kis park hogy táncolhatnékom volt, annyira táncoltam volna folyamatosan de komolyan



Ezt tetézte, hogy a munka befejeztével elmentünk megnézni Münchenben a Marienplatz-ot, ahol a csodálatos Városházát is megtekinthettük, az újat 1867 és 1908 között építették. A városháza előtt áll egy Szűz Mária szobor amit 1638-ban emeltek.

Innen még tervben volt a Nymphenburg-palota ahova sikerült is elmotorozni. Ez München nyugati részén helyezkedik el, 1664-ben Ferdinánd bajor választófejedelem és az ő felesége rendelte el a palota megépítését a gyermekük születése alkalmából. Belülről nem tudom, hogy meg lehet-e tekinteni, mi a naplemente előtt sikerült, hogy sétáljunk egyet a parkban és megcsodálhassuk kívülről az egyik bejárati oldalát, ami a parkban lévő kedves kis tóra néz. Innen vettük az irányt hazafelé.



Imádom az ilyen napokat, motorozás és egy kis sightseeing, szuper jól éreztem magam. Pénteken elindultam haza, és tanulva az idefele jövetelből Bécs mellett foglaltam egy szállást hogy aludjak egyet, mert egyben rengeteg volt. Még kifele menet megjegyeztem egy várost ahol állt egy gyönyörű épület, ezt mindenképp meg kellett nézzem, ezért megálltam Melk-ben Ausztriában mielőtt elértem a szállásomat, ami innen már csak 90 km-re volt. Melk-ről kiderült, hogy az UNESCO világörökség része, és az épület ami nekem annyira megtetszett az a Melk stift, azaz a Melk bencés apátság, amely 1000 éve Alsó-Ausztria szellemi és kulturális központja. A kolostort 1089-ben II. Lipót őrgróf alapíttatta és a bencéseknek adományozta. Hatalmas története van a kolostornak, de ami fontos, hogy mai napig intellektuális központként működik, főleg a nagy tekintélyű patinás iskolája miatt. Napjainkban is megszakítás nélküli vallási életet élnek az itt szolgálatot tartó bencés szerzetesek. E gyönyörű épület megcsodálása közben fagyiztam és sétáltam egyet a Duna mellett, innen is lefényképezve ezt az építészeti különlegességet, majd tovább indultam a szállásomra. Másnap már kevesebb, mint 300 km megtétele volt hátra, végig autópályán, semmi különös, gond nélkül telt J

Végre hazaértem, bár igazán el se jöttem volna Münchenből, ha nem muszáj…

És elérkezett a reggel, amikor már úgy kell összepakolni, hogy sajnos hazafelé megyünk. Kipihentnek nem mondanám magunkat, a többség azzal volt elfoglalva este hogy hajszárítóval szárítja a cuccait. Én pl. a csizmám és kesztyűm, aztán reggel jutott eszembe hogy a bukóm is vizes az alján miután a szembejövő autóktól teljes testen kaptuk a vizet, így reggel még ezt is hajszárítóztuk. Lementünk reggelizni, újabb beszélgetés következett de csak 10 percre mert el kell indulni időben. Összepakoltunk és elkezdtünk lehurcolkodni. Kicsit szomorú volt a hangulat, de tényleg, nem csak azért mert az eső még mindig esett, bár ez se javított a helyzeten, inkább tényleg mindenki sajnálta hogy megyünk hazafelé. Ráadásul nem is együtt haladtunk, mert az eredeti tervben Sarajevóból Szegedre mentünk volna, ami jó azoknak akik arra felé laknak, de mi pestiek külön váltunk, hogy Mohácsnál lépjük át a határt. Szobatársam pedig egyedül vágott neki az útnak. Ennek az a sztorija, hogy a drágaság felszerelte a Yamaha Tracer-ét olyan sportkipufogó van, hogy ha kiveszi a DB killert, márpedig az utolsó napra kivette, akkor három utcával arrébb is tudják hogy ő jön és mivel egyszer már ment így túrán, a többiek mesélték hogy hátraküldték és mondták hogy maradjon le 500 méterre, így úgy döntött hogy kiveszi és hazamegy egyedül nyomta is neki rendesen, az 5 órás utat sikerült kevesebb mint 4 alatt teljesítenie
Mi szépen haladtunk, tempósabban mint a túra idején, de nem sietve, megálltunk amikor muszáj volt tankolni, de amúgy haladtunk haza. Sarajevót 20-30km-re elhagyva az eső is abbamaradt, bár eddigre oly mindegy volt, a csizmámban a Balaton volt, a kezemen a kesztyűből pedig már akkor csorgott a víz ha erősebben ráfogtam a markolatra, de hát ez van. Az egyik megállónál kicsit kifacsartam
Minden rendben ment, Mohácson én is leváltam a csapattól, mert itt találkoztam egy nagyon jó barátommal, akivel elmentünk ebédelni. Ezután a paripákra pattantunk és az autópályát elkerülve hazamentünk. Jól haladtunk, Magyarországon szép időnk volt, sütött a nap, és mire hazaértünk megszáradt a csizmám és kesztyűm is

Összességében egy csodálatos élmény volt. Egy összeszokott társaságba csöppentem, akik sokat túráztak már együtt, rengeteget meséltek, és teljesen befogadtak. Büszke voltam magamra, hogy bevállaltam, főleg hogy tényleg nem sok tapasztalatom van azért, és főleg hogy 4 év kihagyás után, 1 hónap motorozgatás után végigcsináltam. De kellett hozzá egy ilyen csapat, kellett hozzá hogy meg tudtam bízni az előttem és mögöttem haladóban, hogy segítettek és magyaráztak nekem mit hogy kell csinálni, és az is, hogy mindenki nagyon nagyon figyelt rám, mindenki engem féltett, hogy meg tudom-e oldani a szituációt. Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem ezeket az embereket, és azóta már két túrát is leszerveztünk, ahova hivatalos vagyok most már én is
Mindannyiuknak köszönöm ezúton is hogy részese lehettem ennek a nagy családnak!

Nektek pedig köszönöm, hogy elolvastátok az élményeimet!

ui: kihagytam egy sztorit, ez tegnap jutott eszembe ahogy TG mondta nevetve "Elvesztettem a szüzességem", hát betakaróztam a motorommal
Az úgy volt.... hogy a lényeg hogy félreálltam mert egy piros lámpás felújításnál megnéztem a telefonom mert éreztem hogy zizeg, de gyorsabban lett zöld mint általában, ezért nem volt időm elrakni mert rajtam volt az esőkabát aminek kiderült hogy ici-pici zsebe van, ezért mikor túlmentünk az útfelújításon én kiálltam a sorból hogy elrakjam a telefont rendesen és visszavegyem a kesztyűmet. Egy murvás kis parkoló volt és ügyesen figyeltem hogy a motor egyenes talajon álljon meg, de arra már nem figyeltem hogy a bal lábam alatt van egy gödör hát én ebbe belelépve sikeresen lekísértem a motorom a földig, nehogy túl nagyon koppanjon, mert hát mire észrevettem hogy gödörben vagyok és nem fog megtámaszkodni, addigra már csak annyit tudtam tenni, hogy tompítok az esésen azzal hogy kísérem és nem eldobom szegénykét Természetesen semmi baja nem lett, a motor karcolás nélkül megúszta, a túradobozon lett egy kis sérülés de hát az nem érdekes. Úgyhogy ez az ami kimaradt és érdemes megemlíteni, mert hát ebből is tanultam, többet nem vettem elő a telefonom a piros lámpánál, és nem is fogom, ha annyira kell, félre állok
A túrán 3 BMW, 3 Honda és 2 Yamaha volt a résztvevő, szerintem mindegyik motor jól teljesített, az egyik BMW is borult, de ők menet közben, nem is emlékszem, hogy ezt leírtam-e, majd utánaolvasok, ha nem akkor leírom, megér egy posztot
Mindenkinek szép napot! Sok napsütést, balesetmentes kilométereket és kellemes motorozást!

Elérkeztünk az utolsó túranaphoz, amikor még nem hazafele vesszük az irányt. Ez volt az egyik legnehezebb nap, de a legizgalmasabb is, igazából szerintem csak nekem, de majd ide is eljutunk

Volt egy olyan apró-cseprő problémánk, amit elfelejtettem megemlíteni, hogy egyik utastársunk (pontosabban utastársaink) motorjának a hátsó kereke sajnos már anyagig kopott, ez a motor ráadásul egy aprócska kis Honda Goldwing volt, aminek kerekét felfalta az itteni jó minőségű, érdes, tapadós út. Jött a dilemma még Trogírban hogy mi legyen, mert ilyen kerékkel nem nagyon lehet folytatni az utat, hazamenni is elég messze vannak, így a szobatársam, aki Szerbiában élő magyar és tökéletesen beszél szerbül intézkedni kezdett hogy legyen kerék. Lett is de a méret nem volt tökéletes ezért az a döntés született hogy ők Trogírból előbb indulnak és egyenesen a szállásra mennek, majd vagy összefutunk útközben vagy nem de ők lassan és óvatosan mennek. Igazság szerint én nagyon féltettem őket. És nagyon örültem mikor kiderült, hogy ők is a gumicsere mellett döntöttek, és végül csak 15 perccel utánunk érkeztek meg az Orebic-i szállásunkra. A képen már az új hátsó gumival (ezt a képet Zs.-nek köszönhetjük)



Az este egyébként volt egy vetítés is, az egyik motorosunk, aki német de tökéletesen beszéli a magyart, persze akcentussal de ezért csak még jobban megkedveli az ember, volt Dél-Amerikában motoros túrán, ha jól emlékszem 3 hétre ment és vitte a BMW GS motorját, amivel mindenféle terepes utakon végigmotorozott több, mint 10000km-t. Le a kalappal előtte, a képek csodásak voltak, és ahogy a sör fogyott, a hangulat is egyre jobb lett és kiderült hogy vacsora is van a szoba árban, ezért mindenki gyorsan áttelepedett az étterem részre és elfogyasztotta a vacsoráját.
Szóval a másnap reggeli indulás. A vihar lecsendesedett a hajnali órákra, a felhők eloszlottak, és mire a többség felkelt addigra napsütés várt minket. A reggeli 7 órától volt, svédasztalos, jó bő választékból mindenki megtalálta a neki való finomságot. Ezután pakolás, készülődés, indulás.
Utunkat a mostanra szinte megszokott 8-as úton folytattuk, és egy kellemes jobbra döntés után az irányt Dubrovnik felé vettük. Sajnos be nem mentünk, mert nagyon valószínűleg csak a dugóban kecmeregtünk volna parkoló helyet keresve, de továbbhaladva a hegyre felmenve megálltunk egy parkolóba, ahonnan csodás látvány volt a város. Itt mindenki készített pár darab fotót, és haladtunk is tovább a horvát-montenegrói határ felé.



A határ után megálltunk, tankoltunk, kávéztak a többiek, én személy szerint kaptam egy ígéretet még a túra elején. Ugye hát senkit nem ismertem, és ismeretlenül találkoztam mindenkivel Rédicsen (előtte pár emberrel Érden), és Rédicsen voltunk mikor begurult a Goldwing. Annyira gyönyörű motor hogy áradoztam magamban és teljesen odáig voltam. A tulajdonosok a világ legkedvesebb emberei, és a második napon mondták is hogy na majd a túra alatt elvisznek egy körre. És hát eljött az ideje, szólt a K. hogy pattanjak fel, mert ki tudja mikor lesz lehetőség (a határ miatt vártunk még pár motorosunkra). Nem kellett kétszer mondani, felpattantam mögé. Hát még csak álltunk de olyan volt mint ha egy tökéletesen a fenekemnek és hátamnak kitalált fotelban ülnék. Elindultunk és a benzinkútról kikanyarodva meg is húzta neki, és bár nem látszik rajta, szuperül tud menni, és a kanyarban is szépen dől ez az óriási túra-fotel. Hatalmas élmény volt akkor is ha csak 5km-t mentem vele, de ebben biztos kibír az ember több ezer kilométert popsi-fájás nélkül



A Kotori-öbölig haladtunk, igazából nem mentünk el odáig mint terveztük, de egy magaslati ránézést kaptunk a legbelső részértől, amit innen fentről simán tónak is gondolhatna az ember. Itt is megálltunk pár képet lőni, aztán haladtunk tovább a határátkelőhöz. Az út nagyon szuper volt, kellemesen kanyargós és jó minőségű, ez egyébként a túra nagy részére igaz volt!





A montenegrói határt átlépve kb 2 kilométeres szakasz a bosnyák határig, ahol szintén gyönyörű táj fogadott minket. A határ átjutás után az irány Trebinje majd Foca és Sarajevó volt. Az egész út igazi motoros út, kanyarog a gyönyörű tájakon jó utakon.


Tudtuk, hiszen láttuk az előrejelzést hogy hatalmas eső vár ránk Sarajevóban, és az egy hétig fog tartani.... nos az utunk közben amikor a Dínári-hegység lábánál kanyarogtunk megkezdte a csepergést, és láttuk ahogy egyre beljebb hatolunk a felhőkön. Szerencsére még ezelőtt megálltunk egyszer csak azért hogy mindenki felvegye az esőruhát. Jó ötlet volt, bár akkor még napsütésben tettük ezt meg láttuk merre tartunk... az igazság az hogy a csepergésből hamar dézsából öntés lett, szakadt az eső, de mi hősiesen folytattuk utunkat, és sikeresen eljutottunk Sarajevó-ig. Az ismerőseim között van egy mondás a London has fallen c. film nyomán, ezért ezt követve azt mondtam akkor magamban mikor már Sarajevóban motoroztunk, hogy Sarajevó elesett. A víz mindent uralni kezdett, az utakon 20-30 cm mélyen állt a víz, az autósok hiába jöttek szembe lassan, az egész testemre érkezett tőlük a csapás, a bukón alig láttunk kint mert a páratartalom hatalmas volt és közbe óriási cseppekben szakadt az eső, a motorjaink mindenen átgázolva bírták a kiképzést, és megérkeztünk a szállásra. Pontosabban arra a helyre amelyre a bekapcsolt 4 GPS vitt minket. Aztán kiderült hogy nem ott vagyunk. Ez szakadó esőben teljesen egyértelmű hogy eltévedünk minden nap meglett a szállás elsőre, de ha szakad az eső és mindenki ronggyá ázott (főleg az akinek nem volt vízálló csizmája és kesztyűje.... pl én.... de legalább nem voltam egyedül ). Aztán egy helybéli eligazított minket és egy utcával kellett csak arrébb menni, de hát ilyen esőben lemenni ott ahol feljöttünk... kb 20%-os lejtő volt minden túlzás nélkül, de hát ha arra kell menni akkor arra megyünk. Hála Istennek senki nem dőlt el vagy csúszott meg így mindenki megérkezett, leparkolt és mentünk be a szállásra.
Itt étterem rész nem nagyon volt, csak a reggelit szolgálják fel ezért rendeltünk Csevapot mindenkinek, és közösen megvacsoráztunk egy kiadós forró zuhany után.
Sokat beszélgettünk, hiszen ez volt az utolsó közös esténk...
Nagyon jó embereket ismertem meg, akikkel már tervezzük is a következő túráinkat
Sajnos az eső folytatta egész este, ennek ellenére az este nagy részében csizmát és kesztyűt szárítottam hogy hátha eláll majd (persze az előrejelzésben láttam hogy erre elég csekély esély van). Sikerült mindent megszárítani reggelre. De ez már egy másik blogbejegyzés része lesz

Trogírban nagyon szép szállásunk volt, nagyon jó és kiadós reggelivel, amiből nem győztünk eleget enni, kaptunk nagyon finom és erős kávét is mellé, meg facsart narancsból készült narancslevet is, tea volt bőven választható ízekben úgyhogy mindenkinek meg volt a finomság reggelre.

Utunkat folytattok a tengerpart mentén, amivel én személy szerint nem tudok betelni, csodálatos kilátás, friss sós levegő, gyönyörű kanyarok jó minőségű utak.... csak áradozni tudok. Felemelő érzés ilyen helyen motorozni az biztos. A tengerparti városkák is annyira mesebeliek, átmentünk Omis-on és Makarska-n is, majd Gradac után volt egy kitérőnk, ami tervben is volt, hogy meglátogatjuk a Bacinska Nemzeti Parkot. Itt ahogy mentünk felfele a szerpentinen, és egyszer csak félre álltunk egy erre kialakított helyen. Ahogy megálltam az előttem lévő mögött, és elnéztem jobbra... csodálatos tó látványa fogadott.


De nem csak egy tó volt ám a környéken a Bacina tavak gyönyörűek, és tervbe vettük hogy egyet-kettőt körbemotorozunk de sajnos ez a terv meghiúsult, mert nem mindenkinek volt terepre alkalmas motorja
Ezután a 8-as úton folytattuk utunkat mely a parttól sajnos eltávolodik egy elég hosszú szakaszon, viszont kereszteztük a meseszép Neretva-folyót. Itt is megálltunk fényképezni a Valley of Life nevű kilátó és turista útvonalnál. Leraktuk a motorokat és egy gyönyörű kilátás fogadott minket, amit ha őszinték vagyunk a fák kicsit eltakartak de így is nagyon szép volt a Neretva folyót látni. Itt be lehetett vásárolni sajtokból, fügéből, lekvárokból, az árusok aztán tényleg minden nyelven próbálták eladni a portékákat


A legjobban az ragadt meg bennem mikor a kedves Úr azt mondta nekünk magyarul: "Vigyen sajt, jó lenni, pont mint viagra, jó az úrnak, vigyen neki" Besírtam rajta.... sokkal többet nem is tudott magyarul, de a lényeg megvan
Na hát innen indultunk tovább. Az út Dubokánál tér vissza a tengerpartra, ahonnan nem messze volt a határ, pontosabban a tranzit határ, horvát-bosnyák.
Itt egyetlen várost kereszteztünk, Neumot, ami amúgy is az egyetlen város a tengerparti szakaszon, mert szegény Boszniának csak ennyi tengerpart jutott. Itt megálltunk és jól beebédeltünk Csevapból.


Mikor mindenki jól lakott, akkor pattantunk a paripákra és mentünk tovább, egészen a szállásunkig meg se álltunk.
Átkeltünk a következő határon és elgurultunk a Peljesac-félszigeten a régi időkben megépített "mini Kínai Nagy Fal" mellett, ami nagyon szép és látványos, itt is szívesen megálltam volna mint olyan sok helyen.
Ezen a félszigeten egy csodaszép szállásunk volt Orebic városában, tengerparti erkélyekkel. Igazság szerint ezen az estén kezdődött egy hatalmas vihar, egész este szakadt az eső, a tenger háborgott csodaszépen és fenségesen. Be lehetett volna csukni a teraszajtót hogy jobban aludjak, de mivel ezt a hangot az ember nem hallhatja bármikor, inkább hallgattam a tengert, sőt, hajnalban mikor nem tudtam aludni akkor kimentem sétálni a partra, hideg volt, de megérte, szeretem a tengert, az óceánt, a tavakat, folyókat... és viharos időben olyan csodálatos nézni, azt a rengeteg erőt.

Hát így telt el ez a nap

Hát kicsit késve, de itt a negyedik napunk

Baskában indulás előtt, ahogy mindig a túravezető elmondta mi lesz a napi program, de most lehetősége volt azoknak akik magasabb tempóra várnak, hogy előre menjenek. Hát én csatlakoztam a fiúkhoz, és 4 motor levált, elindultunk. Baska-Karlobag-Novigrad útvonalon mentünk előre, nagyon szuperül haladtunk, már mentek a szerpentinek is, főleg a gyönyörű napos partvonalon ahol minden annyira gyönyörű.... Sajnos elmentünk a kanyarban is ahol féknyomok mutatták hogy valószínűleg hol vesztette el az uralmat motorja felett az a magyar motoros aki kedden vesztette életét Horvátországban. Sajnos többet nem tudunk annál amit a neten találni, ami ugyanaz a cikk szóról-szóra mindenhol.
Ennek ellenére mi megpróbáltuk élvezni az egész utat, ami tényleg páratlanul szép, mindenkinek ajánlom, az út minősége tökéletes, a kanyarok szuperek, könnyen vehetőek, a motorok nagyon jól tudnak dőlni és tapadni, van lehetőség előzésre is, egyszóval motoros paradicsom.

Novigrad volt megbeszélve mint találkahely a többiekkel, de mivel mi megálltunk fényképezni is, ők meg is előztek már csak azért mert volt egy út amit félig lezártak, és a többiek megfordultak, mi kivártuk a sort és tényleg Novigrad városában találkztunk, míg ők a következő városba mentek

A lényeg hogy összetalálkoztunk és mentünk Obrovac felé, eltávolodva a tengerpartról, mely útvonalon a városokon át egy tengervíz által feltöltött, de édesvízi folyó folyik (Zrmanja).
A látvány fantasztikus! Szinte hihetetlen, hogy mindentől viszonylag távol, léteznek még ilyen paradicsomi helyek.
Obrovacot magunk mögött hagyva a hegyek között motoroztunk tovább. Eredetileg elmentünk volna Kninbe is, de sajnos egy eltévedésnek köszönhetően 2 órán keresztül mentünk teljesen más irányba szellemvárosokon és erdőségen földutakon keresztül
Na ez a rész annyira nem tetszett, de csak azért nem mert az útvonal nagyon unalmas volt, semmi látnivaló, a táj változatlan volt, és alig vártam hogy kijussonk onnan
Innen kikeveredve vettük az irányt a szállást adó városba, Trogírba.
Itt mindenki eldönthette hogy vacsorázik a szálláson, vagy bemegy megnézni az Óvárost. Mi a 4 motoros (5 ember) akik leváltunk az elején a csapattól mi bementünk az Óvárosba, ott vacsoráztunk, sétáltunk, fényképeztünk.


Majd elmotoroztunk a Kaufland-ba egy kis bevásárlásra, hogy aztán az erkélyen ülve a hotelban folytassuk a sztorizgatásokat

A túra 3.napjában a legjobb az volt, hogy a szerpentineken és hajtűkanyarokon szuperül teljesítettem
Ezen a napon megkerültük az Isztriai-félszigetet, követve a part dimbes-dombos kanyargós útjait. Végig a part mentén gurulva átmentünk Rijekán, Opatiján, le egészen Plominig, innen Labin következett, ahonnan már nem a part mellett haladtunk tovább egészen Pula-ig. Itt álltunk meg és 1 óra szabadidő úgy elrepült mintha nem is lett volna


Pula-ban megnéztük a Colosseumot, melyet a rómaiak építettek i.e.27-től i.sz. 68 kozött a Rómában lévő ikertestvérével. Ekkoriban 23 000 néző befogadasára volt képes.





Ezután indultunk tovább a nyugati oldalon. Egészen Motovun városáig, ahol a következő 45percet kaptuk a nézelődésre



Itt megnéztünk egy 13-14. Században epült várfallal körülvett templomot, egy kis teret és a táj látványát magunkba szívva indultunk tovább.
Európa legdélebbi fjordjának nevezett kanálisig haladtunj, amely Rovinj felett helyezkedik el. Itt nézelődtünk, fotóztunk, majd a paripákra pattanva indultunk hazafele. Az útvonalat úgy terveztük hogy áthaladjunk az Ucka Nemzeti Parkon, ami gyönyörű dombos zöldes tájat és szuper kanyarokat adott, melyeken kényemes dinamikus tempóban hazafele tartottunk.



Mielőtt hazaértünk volna, én és két társam leváltunk a társaságtól egy kis kalandtúrára
Elmentünk hidat és partot fényképezni


Meg hát kis hátsó utakon jöttünk haza mert az az igazi élvezet, hátha eltévedünk, de nem így történt (és nem csak azért nem mert volt nálunk GPS)
Hosszú nap volt, de gyönyörű, izgatottan várom a mai napot, amikor is haladunk le egészen Trogírig, ahol a szállasunk lesz