„Mindent lehet, csak akarni kell.” – tartja a mondás.
Szerintem a csamnak együttvéve sincs annyi ujja, hogy megszámoljuk rajta, hányszor hallottuk már ezt különböző életkorokban és élethelyzetekben. És sokszor csak legyintettünk rá, hogy pedig ez lehetetlen, sosem jön össze, nem rajtam múlik, stb.
Azonban mióta NaNa megszerezte a Harleyt, sokat gondolkodtam ezen a vonzásos dolgon, és rájöttem, hogy visszanézve már nekem is sikerült, igaz, nem ennyire tudatosan.
Mikor motorozni kezdtem ’69 azaz 2007 nyarán, párszor ellátogattunk itt Miskolcon az RMC-be, ezt azt venni, és mindig megakadt a szemem a polcon sorakozó Shark buksikon, kiváltképp az Aztech mintás S500-on. Akkoriban ráadásul akciósak voltak, de mivel még friss volt a kapcsolat, és pénzem sem nagyon volt rá, nem vettem meg, azonban mindig azt mondogattam Ádámnak, hogy nekem egyszer lesz egy ilyenem.
Teltek múltak a hetek, hónapok majd végül két évvel később az erdélyi túra előtt megszületetett mindkettőnkben az elhatározás, lecseréljük a sisakokat. Nekem nem volt konkrét elképzelésem, leginkább egy LS2-őt szerettem volna, mert nem volt sok pénzem sisire, csak 35 ezer forintom. Beültünk a kocsiba, irány Pest: Euromotor, Csiki-Bege, Shox, Motoroázis, LS2 márkabolt, Fokt motor, Biker-World, majd végül az aszódi RMC. Ádám rögtön megtalálta a nagy szerelmet, a Nolan N103 személyében, én viszont végigkínlódtam a sisakpróbák hosszú sorát, és már a utolsó pesti bolt után a sírás határán álltam, hogy nekem nem találtunk egyszerűen semmit. Vagy a méret, vagy az ár, vagy a minőség volt kifogásolható.
Hazafelé azért lekanyarodtunk a pályáról, és bementünk az aszódi RMCbe, ahol végül félretetettem egy Airohot, hogy ha tényleg semmi, akkor másnap Ádám tesójáék jönnek haza, lehozzák nekem.
Már bele is nyugodtam, hogy lesz sisakom, igaz, hogy kicsit gagyi, nem is tetszik, de ár/értékben még mindig messze ez a legjobb.
Aztán amikor hazaértünk, Ádám azt mondta, menjünk még ki azért az RMC-be még egyszer, hátha van valamilyük. Én persze húztam a szám, ideges voltam, hihetetlenül csalódott, és fáradt, de végül beadtam a derekam.
Amikor beléptünk a boltba, és elmondtuk mit szeretnénk, az eladósrác lekapott egy XS-es Sharkot, hogy nézzem meg. Persze, megnézem, de erre úgysem futja, pedig szupi és minden. Erre pedig olyan választ kaptam, hogy köpni-nyelni nem tudtam. 35 ezer a sisak, mert kis méret, nem tudjuk itt eladni, meg amúgy is kifutó széria a festése.
Hát ha láttatok még meglepődött és boldog embert….
Szerintem a csamnak együttvéve sincs annyi ujja, hogy megszámoljuk rajta, hányszor hallottuk már ezt különböző életkorokban és élethelyzetekben. És sokszor csak legyintettünk rá, hogy pedig ez lehetetlen, sosem jön össze, nem rajtam múlik, stb.
Azonban mióta NaNa megszerezte a Harleyt, sokat gondolkodtam ezen a vonzásos dolgon, és rájöttem, hogy visszanézve már nekem is sikerült, igaz, nem ennyire tudatosan.
Mikor motorozni kezdtem ’69 azaz 2007 nyarán, párszor ellátogattunk itt Miskolcon az RMC-be, ezt azt venni, és mindig megakadt a szemem a polcon sorakozó Shark buksikon, kiváltképp az Aztech mintás S500-on. Akkoriban ráadásul akciósak voltak, de mivel még friss volt a kapcsolat, és pénzem sem nagyon volt rá, nem vettem meg, azonban mindig azt mondogattam Ádámnak, hogy nekem egyszer lesz egy ilyenem.
Teltek múltak a hetek, hónapok majd végül két évvel később az erdélyi túra előtt megszületetett mindkettőnkben az elhatározás, lecseréljük a sisakokat. Nekem nem volt konkrét elképzelésem, leginkább egy LS2-őt szerettem volna, mert nem volt sok pénzem sisire, csak 35 ezer forintom. Beültünk a kocsiba, irány Pest: Euromotor, Csiki-Bege, Shox, Motoroázis, LS2 márkabolt, Fokt motor, Biker-World, majd végül az aszódi RMC. Ádám rögtön megtalálta a nagy szerelmet, a Nolan N103 személyében, én viszont végigkínlódtam a sisakpróbák hosszú sorát, és már a utolsó pesti bolt után a sírás határán álltam, hogy nekem nem találtunk egyszerűen semmit. Vagy a méret, vagy az ár, vagy a minőség volt kifogásolható.
Hazafelé azért lekanyarodtunk a pályáról, és bementünk az aszódi RMCbe, ahol végül félretetettem egy Airohot, hogy ha tényleg semmi, akkor másnap Ádám tesójáék jönnek haza, lehozzák nekem.
Már bele is nyugodtam, hogy lesz sisakom, igaz, hogy kicsit gagyi, nem is tetszik, de ár/értékben még mindig messze ez a legjobb.
Aztán amikor hazaértünk, Ádám azt mondta, menjünk még ki azért az RMC-be még egyszer, hátha van valamilyük. Én persze húztam a szám, ideges voltam, hihetetlenül csalódott, és fáradt, de végül beadtam a derekam.
Amikor beléptünk a boltba, és elmondtuk mit szeretnénk, az eladósrác lekapott egy XS-es Sharkot, hogy nézzem meg. Persze, megnézem, de erre úgysem futja, pedig szupi és minden. Erre pedig olyan választ kaptam, hogy köpni-nyelni nem tudtam. 35 ezer a sisak, mert kis méret, nem tudjuk itt eladni, meg amúgy is kifutó széria a festése.
Hát ha láttatok még meglepődött és boldog embert….
A hab a tortán, hogy a sisakom a mai napig kapható a Foktnál, 58900 Ft-ért.
Egy szó mint száz, soha nem szabad feladni, mert amíg csak vágy szinten is ott motoszkál az agyatokban valami, előbb-utóbb úgyis teljesül.
