… találkoztak, a lány azt érezte, hogy igen, ez a fiú lesz az, aki hosszú idő után újra szerelmet visz a szívébe… szerelem első látásra, bár ezt nem ismerte be azonnal.
Telt-múlt az idő, észrevétlen kerültek egymáshoz közelebb… egy Sport szelettel kezdődött, a lány ajándékba adott egyet a fiúnak… majd leültek egymással szemben, és beszélgettek… kiderült, mindenről tudnak kommunikálni, közös hullámhossz megvan. Jókat nevettek együtt, mindkettejük szívből nevetett, a szemük is mosolygott, élvezték egymás társaságát.
Pajkos évődések, gyerekes téblábolások, és megannyi megmosolyogtató, és szívet melengető „ szerencsétlenkedés”, amely elárulja a kívülállók számára, hogy az a két ember kicsit többet érez. Ezt Ők nem látták, vagy nem akarták látni.
Az együtt töltött percek, majd később órák alatt folyvást éreztették a másikkal, hogy jó vele… a körülöttük lévő emberek szinte kivétel nélkül feleslegesnek érezték magukat akkor, amikor Ők ketten belefeledkeztek a szócsatákba, vagy jókedvűen incselkedtek a másikkal.
A közös helyen töltött idő egyre inkább arra korlátozódott, hogy együtt legyenek, zavaró volt az 1 emeletnyi különbség is kettejük között, ezért a fiú gyakorta tartózkodott a lány szobájában, vagy annak közvetlen közelében. Többeknek feltűnt a fiú kissé ügyetlen, ám – kívülállók szerint – érzelmekkel teli próbálkozásai, melyek arra utaltak, hogy szeretne minél többet a lány közelében lenni, és fordítva is ez történt.
Alibiként kitalált tennivalók, felesleges kérdések, és egyéb hasonló indokokat találtak ki, hogy odamehessenek a másikhoz, ám a végén már nem volt ezekre a taktikákra szükség.
Az első érintés sem úgy történt, ahogy a romantikus filmekben megírják… a lány egy cérnaszálat szedett le a fiú ingének válláról, de mégis olyan volt, mint egy áramütés.
A fiú hajnalonta, vagy az ajtóban várta a lányt, miután mintegy „véletlenül” épp akkor, és épp ott tartózkodott, vagy a lány irodájában pakolta le holmijait, hogy legyen indoka újból, és újból megjelenni ott. A lány az asztalánál ülve várta, hogy mikor látja meg a fiút… minden egyes pillanatban, amikor összekapcsolódott a tekintetük, újra, és újra megdobbant a szíve.
Teltek, múltak a napok, a lány virágzott, a fiú is jókedvű volt, barna szeme is mosolygott, amikor csak a lányra nézett, és hosszú, mély pillantással teljesen levette a lábáról.
A többség nem győzött csodálkozni, hogy mi történt a fiúval, a lány érkezése előtt nem ilyen volt… mogorvább volt, nehezebb volt vele kijönni… de a lány érkezése megváltoztatta, és ezt nem lehetett nem észrevenni azoknak, akik régebbről ismerték a fiút. Kenyérre lehetett kenni, jókedvű nevetésétől visszhangzott az épület. Élt, és kinyílt a lány mellett.
Bár a lány tudta, hogy a fiúnak élettársa, és nagy gyerekei vannak, az érzelmeit nem tudta befolyásolni… órákat töltött el azzal, hogy a fiúról álmodozott, és bár úgy gondolta, hogy jó pár komoly ellenérv miatt kettejükből sose lesz egy pár, mégis valóságként élte meg álmait.
Úgy gondolta, hogy így nagyon jól érzi magát, boldog valaki mellett, aki előhozta azt belőle, hogy újra tud szeretni… boldog valaki mellet, aki előhozta belőle a nőt… csinos, nőies ruhákban kezdett járni a lány, diszkréten sminkelte magát… pont Ő, aki ezelőtt „női” dolgokkal egyáltalán nem foglalkozott.
A fiú mindent megtett, hogy a lánnyal beszélhessen, még amikor másokkal diskurált is úgy érezte, hogy a lányra kell néznie, vagy bele kell vonni a társalgásba.
Nagyon szerették egymást ugratni, úgymond egymás vérét szívni.
Ám ennek is vége szakadt egyszer… egy szürke reggelen a lány megérkezett az irodájába, a fiú belépett utána, beszédbe elegyedtek a szokásos, közvetlen stílusban… a fiú kérdezte a lányt az előző esti buliról, az autójáról, majd kávéra invitálta... kettesben maradtak, majd a fiú a lány számra teljesen érhetetlen módon kijelentette, hogy amennyiben az első randija sikeres, úgy akár a lánya is lehetne… a lány ezt nem értette, rávilágított a férfi korára, majd a sajátjára.
És igen, valóban volt elég nagy korkülönbség, ám a lány nem értette, hogy hogy jött ez ide?
Főleg ily hirtelen, minden előzmény nélkül?
A fiú erre hátat fordított a lánynak, kiment a helyiségből… a lány döbbenten állt.
Majd utánament, és rákérdezett, hogy valami baj van-e, hiszen jól érzékelte a fiú megváltozott viselkedését… nem lehetett nem érzékelni. A fiú tagadta, hogy bármi baja is lenne, többedszeri kérdése is nemleges választ adott, Tőle addig meglehetősen szokatlan, rideg stílusban, így a lány végül feladta a kérdezősködést.
Az reggeli boldogságot kétségbeesés, és tanácstalanság váltotta fel, és ilyenkor a lány hajlamos belekapaszkodni a dolgokba… minden lehetőséget megragadott, hogy a fiú irodájába mehessen, de lepattant az elutasítás kőkemény faláról.
Értetlenül állt a történések előtt, saját magában keresve a hibát… telt a nap, a helyzet egyre rosszabbodott, a lány egyre inkább kétségbe esett, sírt az elutasítás, és a megalázottság érzésétől. Ám a fiú nem változtatott a hozzáállásán, a lányt továbbra is levegőnek nézte, ellenben a lány kolléganőjének kertelés, és kérdezés nélkül elmondta, hogy aranyosnak tartja a lányt, nagyon szereti, szeret vele lenni, imádja, ha csevegnek, de nagyon sok a munkája, így nem jut idő arra, hogy foglalkozzon a lánnyal.
A lány ezt visszahallván teljesen kiakadt, hogy a fiú ezeket a gondolatokat miért egy olyan emberrel ossza meg, akinek igazából nincs köze hozzájuk, miért nem a lányt tiszteli meg azzal, hogy ilyen gondolatokat neki árul el?
A lány csak sírt, teljesen kiborult attól, hogy tehetetlen a történésekkel szemben, és ráadásul nem is érti azok miértjét.
Közben egy másik kolléga is beszélgetett a fiúval, amikor az idő nagy részében együtt voltak, és a lány kérdésére, mely szerint mi a baj a fiúnak vele, azt felelte, hogy semmi… de tényleg, a világon semmi, csak hogy túl sokat voltak együtt, és ezt onnan tudja, hogy beszélgetett sokat a fiúval a lányról, de többet nem árult el.
A lány továbbra sem értette, hogy miről szól az egész, csak azt érezte hogy fáj… nagyon fáj… és továbbra sem érti, hogy:
Miért nem neki mondta el a fiú, hogy mi a baja?
Miért változtatott ilyen hirtelen a viselkedésén?
Miért lett a viselkedése a lánnyal szemben látszólag közönyös?
Mi indította el a változást?
Egyáltalán: mi történt????
Telt-múlt az idő, észrevétlen kerültek egymáshoz közelebb… egy Sport szelettel kezdődött, a lány ajándékba adott egyet a fiúnak… majd leültek egymással szemben, és beszélgettek… kiderült, mindenről tudnak kommunikálni, közös hullámhossz megvan. Jókat nevettek együtt, mindkettejük szívből nevetett, a szemük is mosolygott, élvezték egymás társaságát.
Pajkos évődések, gyerekes téblábolások, és megannyi megmosolyogtató, és szívet melengető „ szerencsétlenkedés”, amely elárulja a kívülállók számára, hogy az a két ember kicsit többet érez. Ezt Ők nem látták, vagy nem akarták látni.
Az együtt töltött percek, majd később órák alatt folyvást éreztették a másikkal, hogy jó vele… a körülöttük lévő emberek szinte kivétel nélkül feleslegesnek érezték magukat akkor, amikor Ők ketten belefeledkeztek a szócsatákba, vagy jókedvűen incselkedtek a másikkal.
A közös helyen töltött idő egyre inkább arra korlátozódott, hogy együtt legyenek, zavaró volt az 1 emeletnyi különbség is kettejük között, ezért a fiú gyakorta tartózkodott a lány szobájában, vagy annak közvetlen közelében. Többeknek feltűnt a fiú kissé ügyetlen, ám – kívülállók szerint – érzelmekkel teli próbálkozásai, melyek arra utaltak, hogy szeretne minél többet a lány közelében lenni, és fordítva is ez történt.
Alibiként kitalált tennivalók, felesleges kérdések, és egyéb hasonló indokokat találtak ki, hogy odamehessenek a másikhoz, ám a végén már nem volt ezekre a taktikákra szükség.
Az első érintés sem úgy történt, ahogy a romantikus filmekben megírják… a lány egy cérnaszálat szedett le a fiú ingének válláról, de mégis olyan volt, mint egy áramütés.
A fiú hajnalonta, vagy az ajtóban várta a lányt, miután mintegy „véletlenül” épp akkor, és épp ott tartózkodott, vagy a lány irodájában pakolta le holmijait, hogy legyen indoka újból, és újból megjelenni ott. A lány az asztalánál ülve várta, hogy mikor látja meg a fiút… minden egyes pillanatban, amikor összekapcsolódott a tekintetük, újra, és újra megdobbant a szíve.
Teltek, múltak a napok, a lány virágzott, a fiú is jókedvű volt, barna szeme is mosolygott, amikor csak a lányra nézett, és hosszú, mély pillantással teljesen levette a lábáról.
A többség nem győzött csodálkozni, hogy mi történt a fiúval, a lány érkezése előtt nem ilyen volt… mogorvább volt, nehezebb volt vele kijönni… de a lány érkezése megváltoztatta, és ezt nem lehetett nem észrevenni azoknak, akik régebbről ismerték a fiút. Kenyérre lehetett kenni, jókedvű nevetésétől visszhangzott az épület. Élt, és kinyílt a lány mellett.
Bár a lány tudta, hogy a fiúnak élettársa, és nagy gyerekei vannak, az érzelmeit nem tudta befolyásolni… órákat töltött el azzal, hogy a fiúról álmodozott, és bár úgy gondolta, hogy jó pár komoly ellenérv miatt kettejükből sose lesz egy pár, mégis valóságként élte meg álmait.
Úgy gondolta, hogy így nagyon jól érzi magát, boldog valaki mellett, aki előhozta azt belőle, hogy újra tud szeretni… boldog valaki mellet, aki előhozta belőle a nőt… csinos, nőies ruhákban kezdett járni a lány, diszkréten sminkelte magát… pont Ő, aki ezelőtt „női” dolgokkal egyáltalán nem foglalkozott.
A fiú mindent megtett, hogy a lánnyal beszélhessen, még amikor másokkal diskurált is úgy érezte, hogy a lányra kell néznie, vagy bele kell vonni a társalgásba.
Nagyon szerették egymást ugratni, úgymond egymás vérét szívni.
Ám ennek is vége szakadt egyszer… egy szürke reggelen a lány megérkezett az irodájába, a fiú belépett utána, beszédbe elegyedtek a szokásos, közvetlen stílusban… a fiú kérdezte a lányt az előző esti buliról, az autójáról, majd kávéra invitálta... kettesben maradtak, majd a fiú a lány számra teljesen érhetetlen módon kijelentette, hogy amennyiben az első randija sikeres, úgy akár a lánya is lehetne… a lány ezt nem értette, rávilágított a férfi korára, majd a sajátjára.
És igen, valóban volt elég nagy korkülönbség, ám a lány nem értette, hogy hogy jött ez ide?
Főleg ily hirtelen, minden előzmény nélkül?
A fiú erre hátat fordított a lánynak, kiment a helyiségből… a lány döbbenten állt.
Majd utánament, és rákérdezett, hogy valami baj van-e, hiszen jól érzékelte a fiú megváltozott viselkedését… nem lehetett nem érzékelni. A fiú tagadta, hogy bármi baja is lenne, többedszeri kérdése is nemleges választ adott, Tőle addig meglehetősen szokatlan, rideg stílusban, így a lány végül feladta a kérdezősködést.
Az reggeli boldogságot kétségbeesés, és tanácstalanság váltotta fel, és ilyenkor a lány hajlamos belekapaszkodni a dolgokba… minden lehetőséget megragadott, hogy a fiú irodájába mehessen, de lepattant az elutasítás kőkemény faláról.
Értetlenül állt a történések előtt, saját magában keresve a hibát… telt a nap, a helyzet egyre rosszabbodott, a lány egyre inkább kétségbe esett, sírt az elutasítás, és a megalázottság érzésétől. Ám a fiú nem változtatott a hozzáállásán, a lányt továbbra is levegőnek nézte, ellenben a lány kolléganőjének kertelés, és kérdezés nélkül elmondta, hogy aranyosnak tartja a lányt, nagyon szereti, szeret vele lenni, imádja, ha csevegnek, de nagyon sok a munkája, így nem jut idő arra, hogy foglalkozzon a lánnyal.
A lány ezt visszahallván teljesen kiakadt, hogy a fiú ezeket a gondolatokat miért egy olyan emberrel ossza meg, akinek igazából nincs köze hozzájuk, miért nem a lányt tiszteli meg azzal, hogy ilyen gondolatokat neki árul el?
A lány csak sírt, teljesen kiborult attól, hogy tehetetlen a történésekkel szemben, és ráadásul nem is érti azok miértjét.
Közben egy másik kolléga is beszélgetett a fiúval, amikor az idő nagy részében együtt voltak, és a lány kérdésére, mely szerint mi a baj a fiúnak vele, azt felelte, hogy semmi… de tényleg, a világon semmi, csak hogy túl sokat voltak együtt, és ezt onnan tudja, hogy beszélgetett sokat a fiúval a lányról, de többet nem árult el.
A lány továbbra sem értette, hogy miről szól az egész, csak azt érezte hogy fáj… nagyon fáj… és továbbra sem érti, hogy:
Miért nem neki mondta el a fiú, hogy mi a baja?
Miért változtatott ilyen hirtelen a viselkedésén?
Miért lett a viselkedése a lánnyal szemben látszólag közönyös?
Mi indította el a változást?
Egyáltalán: mi történt????
