2008. október 5. hajnali 5 óra... Ébreszt a telefon... Egy gyors reggeli után hasonlóan gyors beöltözés, majd indulás. Első állomás egy Shell kút, némi muníció okán, de kicsit döcögősen indul a nap, mert épp váltás van, így hát várni kell, de hogy addig se teljen haszontalanul az idő, légnyomás ellenőrzése a gumikban. Közben kiált a kasszás, hogy lehet tankolni. A szükséges procedúrák után irány észak, a nemrégiben átadott Megyeri-híd jó szolgálatot tesz, és utána az M0-ás szintén nem olyan régen átadott új szakasza. Forgalom szinte semmi, az eső néha-néha csepereg, de a vadonat új esőruha állja a vízcseppeket.
Magányos az út, az egyetlen esemény Szolnok után a tankolás, kivételesen ismét Shell kúton, egy automatás kávé, egy cigi, valamint a szertartásos láncfújás, mert ismét eltelt 500km. Tovább a 4-es főúton, majd rá a 34-esre, Kunhegyes irányába. Itt pörgött ki másodszor a hátsó kerék, pedig nem állt szándékomban semmi rosszaság, csak el akartam indulni... Gurul-gurul-gurul, félreáll, megnézi a kis guglimapsz-os útvonaltervet, mégis jó felé megy-e, megnyugszik. Kunhegyes, néhány kanyar, majd rövidesen Kunmadaras. A megfelelő helyen jobbos, majd a megfelelő hely után fék, visszafordulás, reptér megtalálva.
Az óra 8:30 környékén van, háromnegyed 9-re kértek bennünket, de rajtam kívül még nincs motoros. Ez persze nem sokáig marad így, elkezdődik a szállingózás – nem csak nekem kellett visszafordulni.
Aztán megjöttek a rendőr urak is, kisbuszokkal, motorokkal, ahogy szoktak. Nem sokat teketóriáztak, berongyoltak a reptérre, egy rendőr ott maradt velünk, kicsit beszélgettünk még, ki-ki elfogyasztotta a reggeliét. Majd hangzott a felhívás: „Akkor talán melegítsük be a motorokat és guruljunk befele, lehetőleg egy csapatban.” Itt megvolt a harmadik… Nedvesek ma reggel az utak...
Bedöcögtünk sáron, hepe-hupán keresztül, leparkoltunk szépen libasorba, majd meghallgattuk Tyb bevezetőjét. Kellő komolysággal, ugyanakkor jó hangulatban vezette elő a nap menetét, ezt követően első napirendi pontunk egy kis torna volt. Ízületek bemelegítve, 6-8 fős csoportok kialakítva, majd ki-ki a saját pályájára.
A következő feladatokkal találkoztunk: szűkülő szlalom, nyolcas, holland kapuk, lóhere, valamint egy sztenderd gyors szlalom, végén visszafordító, vissza is gyors szlalom, illetve egy árva kör, amit belülről kellett teljesíteni.
A motorkínálat is széles palettán mozgott. Volt robogó, sport, túra, chopper, 50cc-től 1200-ig. A legtöbben nagyon ügyesek voltak, látszott, hogy nem ma kezdték a szakmát, de ezek az egyensúlyozós, kis sebességgel végrehajtott manőverek meg-megtréfálták a népet. Köztük engem is, aki egy balosban rámentem egy bójára -> korcsolyapálya-effektus...
Aztán kb. 20 perc kényszerpihenő, mert Vackor megszívta magát és ilyenkor hagyni kell, hogy kipihenje a hirtelen izgalmakat.
Mindenki próbált minden feladatot, elég sokat gyakoroltunk, majd jött az ebéd. Jó kis lábszárpörkölt tarhonyával, amihez természetesen savanyúság és kenyér is dukált, valamint egy fél literes üdítő, tetszés szerint.
A nap második része előtt még egy kis meglepetéssel is kedveskedtek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendőrök, ugyanis egy közel félórás amatőr streetfighter show-nak lehettünk szem-, fül- és a vége felé orr-tanúi. Természetesen a rendőr urak felhívták figyelmünket, hogy amit most látunk, az az ellenpélda, hogy hogy ne motorozzunk a városban, illetve a közutakon. A show végén volt egy kis közönség-motoroztatás is. Kellemes látvány volt, mikor hárman ülnek a motoron, ami első keréken áll meg. Volt gumifüstöltetés is, bőséggel, és a végén az elmaradhatatlan durranás -> hátsó gumi lerendezve.
A show alatt a rendőrök kiraktak a napi részfeladatokból egy komplex pályát, amin egyesével mentek végig a vállalkozó kedvűek, időre. Jómagam ezt már nem vártam meg, inkább egy baráti gurulásba kezdtünk bae-val, a célállomás Berettyóújfalu volt. Neki másodszor, nekem első alkalommal sikerül meglepni Hermione-t. Talán nem tartottuk fel nagyon, ha mégis, akkor bocsika-bocsika!
Délután 5 óra körül indultunk el az ország legkellemesebb MOL kútjáról hazafelé. Kisújszálláson elbúcsúztunk egymástól bae-val, majd ismételten ráálltam a 4-es számú főútra. Visszafelé a szokásos Szolnok környéki Shell-es tankolás. Volt valami gubanc is a négyesen, mert a szembejövők, akarom mondani állók, mert hát álltak, esti programját kék-piros villogó fények borították fel. Hogy mi volt pontosan, nem tudni, de a forgalmat kicsit arrébb már tereltél.
A megfelelő körforgalomból 4-es elkerülő, onnan M0, este 8 körül már otthon is voltam.
Kellemes kis nap volt, el is fáradtam a végére, de gondolom, ezzel a többiek sem voltak másként.
Így zárszóként szeretném megköszönni – azt hiszem, nem csak a magam nevében – a Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendőröknek, hogy lehetőséget biztosítottak a gyakorlásokra, valamint jó tanácsokkal látták el a két keréken a közlekedés őserdejében boldogulni próbálókat!
szöveg: mgege
képek: bae és WolFy
Magányos az út, az egyetlen esemény Szolnok után a tankolás, kivételesen ismét Shell kúton, egy automatás kávé, egy cigi, valamint a szertartásos láncfújás, mert ismét eltelt 500km. Tovább a 4-es főúton, majd rá a 34-esre, Kunhegyes irányába. Itt pörgött ki másodszor a hátsó kerék, pedig nem állt szándékomban semmi rosszaság, csak el akartam indulni... Gurul-gurul-gurul, félreáll, megnézi a kis guglimapsz-os útvonaltervet, mégis jó felé megy-e, megnyugszik. Kunhegyes, néhány kanyar, majd rövidesen Kunmadaras. A megfelelő helyen jobbos, majd a megfelelő hely után fék, visszafordulás, reptér megtalálva.
Az óra 8:30 környékén van, háromnegyed 9-re kértek bennünket, de rajtam kívül még nincs motoros. Ez persze nem sokáig marad így, elkezdődik a szállingózás – nem csak nekem kellett visszafordulni.
Aztán megjöttek a rendőr urak is, kisbuszokkal, motorokkal, ahogy szoktak. Nem sokat teketóriáztak, berongyoltak a reptérre, egy rendőr ott maradt velünk, kicsit beszélgettünk még, ki-ki elfogyasztotta a reggeliét. Majd hangzott a felhívás: „Akkor talán melegítsük be a motorokat és guruljunk befele, lehetőleg egy csapatban.” Itt megvolt a harmadik… Nedvesek ma reggel az utak...
Bedöcögtünk sáron, hepe-hupán keresztül, leparkoltunk szépen libasorba, majd meghallgattuk Tyb bevezetőjét. Kellő komolysággal, ugyanakkor jó hangulatban vezette elő a nap menetét, ezt követően első napirendi pontunk egy kis torna volt. Ízületek bemelegítve, 6-8 fős csoportok kialakítva, majd ki-ki a saját pályájára.
A következő feladatokkal találkoztunk: szűkülő szlalom, nyolcas, holland kapuk, lóhere, valamint egy sztenderd gyors szlalom, végén visszafordító, vissza is gyors szlalom, illetve egy árva kör, amit belülről kellett teljesíteni.
A motorkínálat is széles palettán mozgott. Volt robogó, sport, túra, chopper, 50cc-től 1200-ig. A legtöbben nagyon ügyesek voltak, látszott, hogy nem ma kezdték a szakmát, de ezek az egyensúlyozós, kis sebességgel végrehajtott manőverek meg-megtréfálták a népet. Köztük engem is, aki egy balosban rámentem egy bójára -> korcsolyapálya-effektus...
Aztán kb. 20 perc kényszerpihenő, mert Vackor megszívta magát és ilyenkor hagyni kell, hogy kipihenje a hirtelen izgalmakat.Mindenki próbált minden feladatot, elég sokat gyakoroltunk, majd jött az ebéd. Jó kis lábszárpörkölt tarhonyával, amihez természetesen savanyúság és kenyér is dukált, valamint egy fél literes üdítő, tetszés szerint.
A nap második része előtt még egy kis meglepetéssel is kedveskedtek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendőrök, ugyanis egy közel félórás amatőr streetfighter show-nak lehettünk szem-, fül- és a vége felé orr-tanúi. Természetesen a rendőr urak felhívták figyelmünket, hogy amit most látunk, az az ellenpélda, hogy hogy ne motorozzunk a városban, illetve a közutakon. A show végén volt egy kis közönség-motoroztatás is. Kellemes látvány volt, mikor hárman ülnek a motoron, ami első keréken áll meg. Volt gumifüstöltetés is, bőséggel, és a végén az elmaradhatatlan durranás -> hátsó gumi lerendezve.
A show alatt a rendőrök kiraktak a napi részfeladatokból egy komplex pályát, amin egyesével mentek végig a vállalkozó kedvűek, időre. Jómagam ezt már nem vártam meg, inkább egy baráti gurulásba kezdtünk bae-val, a célállomás Berettyóújfalu volt. Neki másodszor, nekem első alkalommal sikerül meglepni Hermione-t. Talán nem tartottuk fel nagyon, ha mégis, akkor bocsika-bocsika!
Délután 5 óra körül indultunk el az ország legkellemesebb MOL kútjáról hazafelé. Kisújszálláson elbúcsúztunk egymástól bae-val, majd ismételten ráálltam a 4-es számú főútra. Visszafelé a szokásos Szolnok környéki Shell-es tankolás. Volt valami gubanc is a négyesen, mert a szembejövők, akarom mondani állók, mert hát álltak, esti programját kék-piros villogó fények borították fel. Hogy mi volt pontosan, nem tudni, de a forgalmat kicsit arrébb már tereltél.
A megfelelő körforgalomból 4-es elkerülő, onnan M0, este 8 körül már otthon is voltam.
Kellemes kis nap volt, el is fáradtam a végére, de gondolom, ezzel a többiek sem voltak másként.
Így zárszóként szeretném megköszönni – azt hiszem, nem csak a magam nevében – a Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendőröknek, hogy lehetőséget biztosítottak a gyakorlásokra, valamint jó tanácsokkal látták el a két keréken a közlekedés őserdejében boldogulni próbálókat!
szöveg: mgege
képek: bae és WolFy
