Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Vénusz és Mars gyermekei a Földön

Yama blogjáról eszembe jutott egy gondolat. Aztán még egy és még egy… és jöttek a szavak…<O:p</O:p
Bq hozzászólása volt az első, ami megfogott: „Mikor kint voltunk Erdélyben, 3 napig egy egyházi iskolában volt a szállásunk. Ott mondott valami olyasmit a vendéglátó lelkész, hogy "Nézzétek meg, a motorotoknak is lett annyi benzin, hogy eljutottatok idáig. Akkor gondoljátok, hogy a gyerekneveléshez Isten nem ad oda elég "üzemanyagot"?”<O:p</O:p
Bq, amit a lelkész mondott, az nagyon igaz. De. Sajnos a mai világban van jónéhány „de”, amit a felelősséggel gondolkozó embernek figyelembe kell vennie. És a születendő gyerek érdekeit kell nézni, és nem a gyerek utáni saját vágyat…<O:p</O:p
Én több mint 10 éve tudom, hogy gyereke(ke)t szeretnék - szívem szerint legalább 3-4-et. Vagy egy egész focicsapatot. J Mindenki születik valamire. Én azt érzem, hogy erre születtem, csak valahol nagy kerülőúton fogok eljutni odáig. Ehhez azonban nem elég a szívem meg a lelkem, sajnos valamennyire kell hozzá a föníciaiak találmánya is. Az a fránya pénz.<O:p</O:p
Persze, nem minden a pénz, de nézzétek meg a szerencsétlenebb sorsú embereket, akiknél potyognak a gyerekek- jó esetben még szeretik is őket, és megpróbálnak megadni nekik, amit csak lehet. Elég csupán a szeretet? Nem elég. Nagyon sok, és a legfontosabb a tényezők közül, de nem elég. Milyen felnőtt lesz abból a gyerekből, aki úgy nő fel, hogy pl. nem mehet a társaival osztálykirándulásra, mert nincs rá pénz, vagy kirekesztik, mert a nagytestvére ruháit hordja, és lehetne még sorolni azokat az okokat, amik anyagi eredetűek, de tönkretehetik egy kis emberke jövendő életét... Sajnos ma ilyen a világ, ez van. Hiába gondolkodunk mi úgy, ahogy, ha a többiek másképp. Közöttük kell élni és boldogulni. És én nem szeretném soha azt mondani a gyerekemnek, hogy nem kap egy vacak túrórudit, mert nincs rá pénz. Ezért sincs még mindig gyerekem. Mert nem akarok olyan lenni, aki a világba pottyantja, aztán majd úgyis múlnak az évek, valahogy majd felnő. Nekem nagyon szép gyerekkorom volt és a gyerekemnek is ugyanezt szeretném. És minden gyereknek, ha megtehetném. Csak ehhez kicsi vagyok… J<O:p</O:p
Sok nő azt hiszi, hogy mártíromságot vállal, ha a gyerek miatt lemond dolgokról: munka, karrier, és amitől frászt kapok: „szabadság”. Tényleg, aki lemondásnak érzi, annak nem való a gyerek, inkább ne vállaljon, minthogy úgy nőjön fel egy gyerek, hogy magát érzi minden rossz forrásának. (mert hiába nem mondják a szemébe, a gyerek érzi, megérzi.)<O:p</O:p
Nem hiszem, hogy a gyerekvállalás nyűg lenne. Az örömteli lemondás és a „nyűg” nagyon különbözik egymástól. Pl. imádok motorozni, de ha jönne egy pici, minden további nélkül lemondanék róla. És nem érezném áldozati báránynak magam.<O:p</O:p
Kell, hogy meglegyen a nőnek is a saját élete, azokkal a dolgokkal, amik neki örömet okoznak, és nem kell alárendelnie magát a családnak. Sajnos sok nő nem érzi, hogy nem alárendeltség, ha szimbiózisban él a családdal, élteti, meleget, otthont és biztonságot ad neki. Sőt, ettől nemhogy alsóbbrendűvé válna, inkább felsőbbrendű lesz, mert éltet. <O:p</O:p
<O:p</O:p
Nem véletlenül teremtette Isten nőnek a nőt és férfinak a férfit. Így van egyensúlyban a világ. Én például sosem vágytam a „sikeres menedzserasszony” szerepre, fényes és tökéletes karrierre… mellette természetesen a tökéletes élet egyéb kötelező elemeire: tökéletes férj (vagy pasi, mert mostmár a férj nem divat), tökéletes otthon, tökéletes család tökéletes időközönként megszült 1-2 tökéletes gyerekkel – vagy amennyit éppen az adott korszak tökéletesnek tart. <O:p</O:p
„Minden sikeres férfi mögött egy nő áll.” Nagy-nagy igazság. Az ilyen férfi sikere legalább annyira nő sikere is. <O:p</O:p
Szeretnék én is ilyen lenni. Remélem, a Jóisten egyszer megengedi, és eljön az az idő is…<O:p</O:p

Hozzászólások

Elfogadom, hogy így gondolod. Lenne azonban pár kérdésem:
Ismersz olyan közösségeket, ahol összefognak pld. a szülők, és szociális alapon osztják szét a költségeket, hogy mindenki kirándulhasson? Én igen.
Nehéz sorsa volt az én gyermekeimnek, mert bár tehetősek vagyunk, bizony jártak sőt járnak egymás kinőtt ám még jó ruháiban, és soha-soha nem vettem meg nekik egy ruhát csak azért, mert trendi jel van rajta, ez a divat, vagy mindenki ilyet visel! Beszélgess el egyszer a lányommal, és ítéld meg,milyen felnőtt lett, jót tett-e a jellemének az, hogy nem gondolkodtam úgy, mint a "többiek".
"Köztük kell élni és boldogulni." Szerintem nagy baj, ha a mások megítélésétől függ a boldogságod és egyensúlyod. Persze, hogy rosszul érint engem is az, hogy más vagyok, ezért kikezdenek, kidumálnak, hülyének néznek. Csak elértem, hogy nem érdekel, mert hosszú távon az Élet törvénye engem igazol. Nézd csak meg a mai világot, amelynek normáit ránk akarják erőltetni! Szerinted ennek megfelelően kéne nevelni a gyerekeket? Lehet, hogy áldozatot fog követelni az a Túró Rudi. Nem lesz tengeri nyaralás, új kocsi, hanem spórolás, beosztás. De megsúgom, az energetika nem így működik. Ha Te örömmel megélt hivatás teljesítésnek éled meg az anyaságot, bizony minden meglesz hozzá!
 
Brigó, te magad vagy a teremtő erő. A hited. Mindenkinek kéne legalább feleannyi mint neked jutott. :)
 
Brigó, igazad van sok mindenben. Engem sem kergettek az asztal körül, ha nem vadiúj cipő volt rajtam havonta, sőt a szüleim néha szó szerint a szájuktól vonták meg a falatot, hogy nekünk jó legyen. Nem arra értettem,amikor a túrórudiért a nyaralásról, kocsiról, vagy épp a havi egyszer megivott kávéházi kávéról kell lemondani. Nem is ezekről beszéltem, hanem azokról, akiknek azt kell eldönteniük, hogy a villanyaszámlát fizetik-e be, vagy a gyerek menzáját... szerencsére én nem vagyok ilyen helyzetben, és remélem, nem is kerülök.
Köztük kell élni és boldogulni, ez nálam nem azt jelenti, hogy mások megítélésétől függ a boldogságom. Az adott környezetben, kultúrában fel kell venni az érvényes normákat (akkor is, ha nem tetszi), és meg lehet próbálni alakítani őket. Lassan, fokozatosan. durva példa, de próbálj meg pl. az arab világban miniszoknyában (vagy egyáltalán csak fedetlen fejjel) kimenni az utcára, mert "ne mások megítélése alakítsa az életem". Az ottani normák szerint azonnal lecsuknak. Jobb esetben. Rosszabb esetben halálra köveznek. Ugyanez vonatkozik a "túlcivilizált" világra. Ha életben akarsz maradni ,alkalmazkodnod kell. Mint az állatvilágban. Csak ez egy más szintű állatvilág.
A szociális alapon való szétosztás másik téma, az elgondolás és az eszme jó, a megvalósítás már kevésbé. Zárt, vallási vagy bármilyen egyéb alapon szerveződött kisközösségekben működhet, és valószínűleg működik is, de makroszinten nézve azért lenne egy-két javítani foltoznivaló. de ebbe inkább nem megyek bele, mert lassan betöltjük a csam összes tárhelyét :D
Azért egyszer jó lenne egy kerekasztal beszélgetést összehozni ilyen témákról. Kíváncsi lennék...
 
Yama750;bt14178 írta:
Brigó, te magad vagy a teremtő erő. A hited. Mindenkinek kéne legalább feleannyi mint neked jutott. :)

Hidd el, nem kis meló van benne! Mondhatjuk megküzdöttem érte. Szerencsére jó segítőkhöz vezetett a gondviselés.;)
 
Sok mindenben igazad van Kisvirág, mégis vallom, hogy amit élettérül kapunk, a kiindulási alap kell, hogy legyen. SOHA nem fog megváltozni, ha nem kezdjük el a gondolati teremtést a jobbításért. Tudod mit, én szeretem a csadort, ápol és eltakar:D. De viccet félretéve, volt szerepe, sőt szükségszerűsége, de tényleg célszerűbb lenne személyesen.:)
 
Brigó;bt14177 írta:
Elfogadom, hogy így gondolod. Lenne azonban pár kérdésem:
Ismersz olyan közösségeket, ahol összefognak pld. a szülők, és szociális alapon osztják szét a költségeket, hogy mindenki kirándulhasson? Én igen.
Nehéz sorsa volt az én gyermekeimnek, mert bár tehetősek vagyunk, bizony jártak sőt járnak egymás kinőtt ám még jó ruháiban, és soha-soha nem vettem meg nekik egy ruhát csak azért, mert trendi jel van rajta, ez a divat, vagy mindenki ilyet visel! Beszélgess el egyszer a lányommal, és ítéld meg,milyen felnőtt lett, jót tett-e a jellemének az, hogy nem gondolkodtam úgy, mint a "többiek".
"Köztük kell élni és boldogulni." Szerintem nagy baj, ha a mások megítélésétől függ a boldogságod és egyensúlyod. Persze, hogy rosszul érint engem is az, hogy más vagyok, ezért kikezdenek, kidumálnak, hülyének néznek. Csak elértem, hogy nem érdekel, mert hosszú távon az Élet törvénye engem igazol. Nézd csak meg a mai világot, amelynek normáit ránk akarják erőltetni! Szerinted ennek megfelelően kéne nevelni a gyerekeket? Lehet, hogy áldozatot fog követelni az a Túró Rudi. Nem lesz tengeri nyaralás, új kocsi, hanem spórolás, beosztás. De megsúgom, az energetika nem így működik. Ha Te örömmel megélt hivatás teljesítésnek éled meg az anyaságot, bizony minden meglesz hozzá!
Kedves Brigó, asszem kicsit félreértetted Kisvirágot, nem teszi ő mástól függővé a saját boldogságát, csak szerintem azt akarta leírni, hogy nem lehet függetleníteni magunkat a környezettől. Nem fekete-fehér, szép színes a mi világunk, hála Istennek...

Hát sajnos Kisvirág felvetésében nagyon igaz: kell egy kis logika, belátás, hogy az a gyerek úgy nőjön föl, ahogy kell, nem szabad kizárólagossá tenni a gyerek utáni vágyat. Sajnos azt hiszem, én így jártam az élettársammal: nem törődött semmi mással, csak hogy legyen gyerek. Egy év múlva lefutott volna a legnehezebb egyetemi évem, addigra kiszórtam volna adósságaim nagy részét stb. Csak sajnos van egy problémám: gumiban nem marad üzemképes a cerkám. És megbíztam benne, hogy nézi a naptárat... nézte is, csak más céllal, mint szerettem volna... én barom meg megbíztam benne! És most sok tekintetben elmodhatom: nem ezt akartam, nem ezt vártam. Nemcsak tőle, egyáltalán egy párkapcsolattól. Úgyhogy jól elb@sztuk az életünket, szó szerint.:(
 
Kisvirag;bt14179 írta:
Brigó, igazad van sok mindenben. Engem sem kergettek az asztal körül, ha nem vadiúj cipő volt rajtam havonta, sőt a szüleim néha szó szerint a szájuktól vonták meg a falatot, hogy nekünk jó legyen. Nem arra értettem,amikor a túrórudiért a nyaralásról, kocsiról, vagy épp a havi egyszer megivott kávéházi kávéról kell lemondani. Nem is ezekről beszéltem, hanem azokról, akiknek azt kell eldönteniük, hogy a villanyaszámlát fizetik-e be, vagy a gyerek menzáját... szerencsére én nem vagyok ilyen helyzetben, és remélem, nem is kerülök.
Köztük kell élni és boldogulni, ez nálam nem azt jelenti, hogy mások megítélésétől függ a boldogságom. Az adott környezetben, kultúrában fel kell venni az érvényes normákat (akkor is, ha nem tetszi), és meg lehet próbálni alakítani őket. Lassan, fokozatosan. durva példa, de próbálj meg pl. az arab világban miniszoknyában (vagy egyáltalán csak fedetlen fejjel) kimenni az utcára, mert "ne mások megítélése alakítsa az életem". Az ottani normák szerint azonnal lecsuknak. Jobb esetben. Rosszabb esetben halálra köveznek. Ugyanez vonatkozik a "túlcivilizált" világra. Ha életben akarsz maradni ,alkalmazkodnod kell. Mint az állatvilágban. Csak ez egy más szintű állatvilág.
A szociális alapon való szétosztás másik téma, az elgondolás és az eszme jó, a megvalósítás már kevésbé. Zárt, vallási vagy bármilyen egyéb alapon szerveződött kisközösségekben működhet, és valószínűleg működik is, de makroszinten nézve azért lenne egy-két javítani foltoznivaló. de ebbe inkább nem megyek bele, mert lassan betöltjük a csam összes tárhelyét :D
Azért egyszer jó lenne egy kerekasztal beszélgetést összehozni ilyen témákról. Kíváncsi lennék...
Benne lennék, csak ne laknátok ilyen messze!
Meg ne lenne a párom ilyen betegesen féltékeny!
 
Hozd el őt is :D
Az enyém is féltékeny kicsit, de csak egészséges mértékben.(vagy csak félt?)
Vidék;bt14194 írta:
Benne lennék, csak ne laknátok ilyen messze!
Meg ne lenne a párom ilyen betegesen féltékeny!
 
Ha a párod, tényleg érdemes együtt résztvenni az ilyesfajta eszmecserékben (figyelitek a mágikus magyar nyelvet: eszme csere). A végére kiderül, hogy a párod-e?!:)
 
V
Na, ezért nem írtam oda a másik bloghoz semmi egyebet, csak ezt a kis idézetfélét... odakint is ez lett a vége, mi voltunk a "de", a vendéglátónk meg Brigó:D
Na jó, ezt nagyon lesarkítottam. De azt érdekes volt átélni, hogy mennyire másképp látja a dolgokat egy hívő ember, mint egy rakás "világi"...
 
Szerintem sem lehet csak úgy belevágni egy gyerekvállalásba. Egy "tank" elég az induláshoz (sőt még annyi sem kell, csak kényelmes nyereg:D), de azért a későbbiekben elég komolyan gondoskodni kell a tank utántöltéséről. Most konkrétan a saját példámból indulok ki: hiába van saját házunk, ha fel is zabálja az összes pénzünket, mivel a hitelt törleszteni kell. Még a kezdeti törlesztővel és az akkori szar fizetésemmel mondjuk egy gyerekkel elég nehezen, de elindulhattunk volna, de aztán jött az álság-válság. Szóval amikor az ember még a minimumokat sem tudná biztosítani a gyerekének, akkor inkább pedálozzon még...viszont aki max az éves négyhetes 1 millás afrikai nyaralásáról mond le a párjával és nyafog, hogy nem mer gyereket vállalni, mert nincs pénz, hááát...talán csak kifogás, mert még "élni" akar, de én inkább rohangálnék fiatalabban a gyerekeim után, mint idősebben, fáradtabban, nyűgösebben-na ekkor már inkább csak a nyaralások megszervezésével foglalkoznék. Arról nem beszélve, hogy vannak veszélyei is a későn szülésnek. De azért van, akit meg is értek, hiszen teszem azt imádja a foglalkozását és még mielőtt szülne, el akarja érni a kitűzött célokat. Igazából gyerekvállalás előtt az első és legfontosabb dolog az, hogy szívből kell akarni. De nem félrészegen a még zsenge új kapcsolatban, hanem átgondolva és már- már édesen sóvárogva, már minden idegen hülyegyereket szépnek és aranyosnak látva satöbbisatöbbi
 
Kisvirag;bt14195 írta:
Hozd el őt is :D
Az enyém is féltékeny kicsit, de csak egészséges mértékben.(vagy csak félt?)
Szívesen tenném, de exem megjelenésére, aki pedig csak azokat a kazettákat houzta vissza, amiket 5 éve nála hagytam és dumáltunk egy jót, tehát semmi extra, olyan hisztit levágott, hogy komolyan szégyelltem magam! Rátok meg őrülten féltékeny, hiába mutattam meg ezt az oldalt, meg hogy mikről és miket dumálgatunk. Hú, nehéz eset! Nem tudom, hogy reagálna. merjem? Ne merjem?
 
Brigó;bt14196 írta:
Ha a párod, tényleg érdemes együtt résztvenni az ilyesfajta eszmecserékben (figyelitek a mágikus magyar nyelvet: eszme csere). A végére kiderül, hogy a párod-e?!:)
Igazad lehet!:csam:
 
Kedves Ancsipancsi! Más höjegyerekét szépnek és okosnak látni, legalábbis ezt mutatni = középiskolai tanárnak lenni :D:D
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Kisvirag
Olvasás
684
Hozzászólások
34
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Kisvirag további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére