Változó korszakok

Remélem, nem haragszol meg rám, de ezt most nemtetszikelem...

Csak mert ismerős, és tudom, mi vár Rád.

Anno azért adtam el Életem Pici Párját, mert földühítettek. Apám egyre gyakrabban b.szogatott, hogy "egy családapa nem engedheti meg magának, hogy motorja legyen" (azt tudnám csak, mi a lószerszámmal járt be melózni térdig érő hóban is, mert derogált neki beülni a másik ember mellé a buszba), és a többit nem is sorolnám, válogatott sértegetések, olyan őrjöngések közepette, aminek a feléért is diliházba kellett volna zárni. De ez még semmi, ez csak a 10%. A 90 az volt, amikor már a harmadik helyről hallottam vissza a faluból (sváb falu, én tősgyökeres, az akkormégnejem szó szerint egy gyüttment), hogy "csak azért viszi a gyereket bölcsödébe, mert én NEM VAGYOK MEGBÍZHATÓ, mert nekem fontosabbak a motorok, mint a családom". Ha akkor érdemei szerint kirakom a szűrét, akkor őt igazolta volna a hazudozása. Persze nem vitte bölcsibe a gyereket, mondani se kell. Viszont néhány évre rá amúgyis lelépett, azóta a hátam mögött elég sok embert ellenem fordított, szembe meg adja a szépetjót, de mindegy. Annyira dühös lettem, hogy ezért adtam el. Meg azért, és itt jön, amit Te mondtál, hogy máshol talán jobb helyen lenne. (Tulajdonképpen bejött, de ez csak jó kapcsolatokon múlott, Ő most Brnóban él egy gyűjtőnél.)

És ha Neked nem sikerül így? Túlélnéd?

Rendben, az ember próbálja elővenni a logikát, csak az ember ember és nem vulkáni. Te se leszel fiatalabb, és Őmuraköziségének a seggét tologatni nem tartozik a legszebb leányálmok közé. És Ő sem lesz fiatalabb. Egyszercsak el fog hozzá fogyni az alkatrész. Ezért egyre inkább sajnálni fogod napi használatban tartani, mert egyre kevésbé fogsz benne bízni, nem Őmiatta, hanem az alkatrész-ellátás várható nehezedése miatt. És ha állni látod, és aközben tönkremenni az állástól, az se nem logikus, se nem jó érzés.

A korral a prioritások is változnak, kapuzárási pánik meg ilyenek, de nagyon tarts észben valamit: mindig legyen valami, amivel, AKIVEL fel tudsz töltődni. Neked nagyobb szükséged van rá, mint bárki másnak, mert Neked a helyzetedből adódóan erre kevés a lehetőséged. Úgyhogy tessék szépen megtartani legalább Darázs Balázst!

Egyébként hasonló cipőben járok én is most, csak autókkal. Amíg apám tudott vezetni, logikus volt a két autó, különösen, mióta ebben a suliban melózok, és tömegközlekedéssel járni finoman szólva is körülményes és drága lenne. Van egy 2005-ös Suzuki Alto és egy 1990-es Maruti a családban. Holnap műszakizik Maruti. A felkészítés során komolyan ki kellett kasznizni, a jobb oldali futómű-tartók elöl-hátul odavoltak. Meg még jó pár helyen. Csúfoljatok ki, hogy pasi létemre milyen szentimentális vagyok, de én így autót még nem szerettem. Viszont most, hogy fater fizikailag már nem képes vezetni, a logikus döntés az egy autó. És logikus, hogy a fiatalabb maradjon. Pedig a szívem, az erőteljesen a másik irányba húz... már most siratom... viszont kaptam egy ajánlatot egy karosszériás sráctól a szomszéd faluban, aki, amikor meglátta, úgy körberajongta, mintha én láttam volna meg egy 250-es Sport Czetkát. Jó helyen lesz. De megvárom vele, amíg elmegy a főnök.

Szóval nagyon gondold meg. Hogy maradjon-e, s ha nem, kihez menjen. Nagyon nem mindegy Neked. Kívánok Neked valakit, aki a szíved sebeit hatékonyan tudja foltozgatni. (Pl. Darázs Balázst...)

Hajrá Mina!
Tolom neked a szelet.
Megértelek, van az a pont, amikor nem kell több púp.
Azért gondolkodsz másik motorban, vagy a Lóval együtt a motorozást is befejezed?

Kell más, csak kevesebb szerelemmel. Megszerelemmel...

Örülök neki, hogy nem felejtetted el az éjjeli túrát. Ne felejtsd az egylábú lovat se...

Óbaz Vidék, ez most övön alul volt!

Csak jelzem, hogy jeleztekakarommondani, hogy nem felejtettem el az írásaid. Az éjjeli túra nagyon megérintett. És hát az motor nélkül ugye nem megy. Az egylábú lóról szóló írásod szerintem bárkinek a reményét visszaadhatja. Az szintén nagyon megragadt bennem. Sokszor mondják nekem is, hogy nem ártana megfogadni a saját tanácsaimat

Szóval mindezt csak azért írtam, mert valahogy szeretnék lelket önteni Beléd, ha már személyesen a távolság és a családi viszonyaim miatt nem megy. Ne adj fel mindent! Igen, néha ki kell gyomlálni a kertet, de azért a gazzal együtt ne tépjük már ki a virágokat is. Igen, kicsit nehezebb, tovább tart és oda kell figyelni, és nem árt, ha tudjuk, melyik a gaz, melyik a virág. De a végeredmény egy virágoskert, és nem gaztenger, és nem kopasz föld. Mert mire a kopasz földön virág nő...

Innen is kérem tisztelettel Mihály Arkangyal segítségét (Ő szokott a műszaki meg pénzügyi területeken segédkezni), hogy jó helyre kerüljön Lóóó (akit szeretettel üdvözlök és jobbulást kívánok Neki), ha esetleg tényleg úgy döntenél, hogy nem tartod meg.

"Gentlemen... the wind be on our back! Stations please!" (Star Trek: The Search for Spock)