Nálunk úgy van az, hogy a vasak nem csak úgy vannak, hanem szociális lények. Nem javítani visszük őket, szervízbe, meg szerelőhöz, hanem kórházba, meg dokihoz. Azt hittem, hogy csak a Lóóó lesz ilyen, de nem. Az Ubi is. Előélete hasonló a Lóóóéhoz, szerelem első látásra: bánatosan ácsorgott egy garázsban, csak a feje (fényszórója) kandikált ki csálén egy szakadt napernyő és egy nyúzott babakocsi alól, és láthatóan könyörgően pislogott, hogy mentsük meg. Kb. másfél órán keresztül pakoltak ki a garázsból, mire végül ki lehetett tolni, és akkor lelkesen vigyorgott.
Azt mondták nem tudják mi a baja, de állandóan melegszik. Sosem használták többet napi 6 km-nél, ugyanis melegedett. A napi 6 km úgy jött össze, hogy 3 a melóhelyig oda és 3 vissza. Két gazdája volt, az első megunta fél év után, mert alig járt vele és melegedett, aztán a második meg így bejárni használta, kétszer megpróbált elmenni vele túrázni, aztán mivel melegedett, nem ment vele tovább, elvitte egy szerelőhöz, akinek a haja is kihullott tőle, de nem jött rá mi az oka a melegedésnek. Mondták 100 e és vigyem, legyek vele boldog, és a vas lelkesen vigyorgott, meg én is. Akkor már tudtam hogy Ubi lesz a neve, mert UBR a rendszáma.
Aztán itt a digitális keresztségben BQ elnevezte Uborkahuszárnak, mert hogy ő egy VTZ (vitéz) Honda, 250 brutális köbcentivel.
És akkor a szokásos sztori elkezdődött, borítsuk szét. Kétszer, ropira a blokkot. De meglett, öntvényhibás volt a drága, az egyes blokkban egyszerűen nem keringett a víz, és ezért melegedett. Söndör és Misi haja kihullott, de összelegózták harmadszorra is a blokkot, végül idént télen elfüstölt a lelkesedés mert más feladatok is kerekedtek. Áttoltam barterba Dunaújvárosba a dokibához, aki végül a Lóóót is meggyógyította, és az utolsó simításokat ő rakta rajta rendben. Még a hűtő körül volt valami grimbusz, a benzincsappal, meg be kellett állítani a szelepeket, karburátorokat és már vígan kocoghattam is vele haza.
Hazafelé nem is volt gond, boldog 90-es átlagtempóval, időnként 120-al is, melegedés nélküli örömbódottá.
Odatámasztottam a Lóóó mellé, méneske együtt van, barátkozzanak. Eddig külön voltak, alig látták egymást, és a rafinált 35 éves muraközi csak beidomította a kis taknyos éppen nagykorú Ubit a hülyeségre... Ez is tud maga alá hugyozni. A Lóóó ugyebár az úszóházzal teszi ezt, ha nem szimpatikus (elég jó minőségű) a benzin, akkor maga alá ereszti azt, mivel hűtővize nincs, de az Ubival kifejlesztették a tutit, mert annak zárt a rendszere, de a hűtővíz túlfolyóján megvan a tuti lehetőség....
Nekiállt ez is hepciáskodni. Gurulok erre-arra, semmi lelki bánata, majd Párkányban Ekimééknél kezdett először lázadni, végül elkezdtem végre használni a városban is, amiért anno megvettem: kis fogyasztás, lassú menet fürgeséggel, happening. Na egyet nem szeret a kicsi: a lassúságot. Múltkor cammogok az akkora dugóban amiben a kicsivel is csak óvatosban lehetett nyomulni, látom ám, elkezd kúszni felfelé a mutató és érzem is a cirkuszt.... Majd mielőtt elérte a 80%-ot, gondoltam kiteszem már a zebra mellé a szentem had higgadjon, megállunk, majd maga alá folyat egy fél decit a túlfolyón keresztül, majd vigyorog tovább, és lelkes hűlésbe kezd. Első kanyarban átestem egy lájtos szívrohamon, hogy úristen ha az olaj meg a víz összekeveredett, aztán láttam, hogy a túlfolyón át nyomja az igét, olaj sehol... Vettem neki vízecskét a közeli bótban, utánatöltöttem, nehogy megszomjazzék....
Nagyszerű, hívom a szerelőt, mondja a túlnyomás, a hűtő dugója biztos nem tartja meg a nyomást, nézzek egy másikat. Néztem, vettem rá másik kupakot, és a helyzet változatlan. Ez beugat, odahugyozik, neki mennie kell....
Ez csak 60 felett szeret közlekedni, ott visszahűl egyharmadára a műszeren, de ha elkezdünk 50-el cammogni, belázad, és odaokádik az aszfaltra egy kis vizet. Értem én hogy lánglelkű ifjú 18 éves, de városban nem döngethetek állandóan neki kellemetes 70-90-el... Vagy a vén muraközi próbálkozik megint, hogy csak őt használjam, aztán addig bandáztak, hogy megint dokihoz küldené szabadságra a boldog lógóst...Ubi jó haverja lett a Lóóónak most is épp egymás mellett vigyorognak, és ahogy ferdén ácsorognak, tuti hogy megint törik valamiben a fejüket...
Ezek ülnek ott a garázsban és szerintem éjszakánként kockáznak, és azzal döntik el ki mikor van szolgálatban....
Azt mondták nem tudják mi a baja, de állandóan melegszik. Sosem használták többet napi 6 km-nél, ugyanis melegedett. A napi 6 km úgy jött össze, hogy 3 a melóhelyig oda és 3 vissza. Két gazdája volt, az első megunta fél év után, mert alig járt vele és melegedett, aztán a második meg így bejárni használta, kétszer megpróbált elmenni vele túrázni, aztán mivel melegedett, nem ment vele tovább, elvitte egy szerelőhöz, akinek a haja is kihullott tőle, de nem jött rá mi az oka a melegedésnek. Mondták 100 e és vigyem, legyek vele boldog, és a vas lelkesen vigyorgott, meg én is. Akkor már tudtam hogy Ubi lesz a neve, mert UBR a rendszáma.
Aztán itt a digitális keresztségben BQ elnevezte Uborkahuszárnak, mert hogy ő egy VTZ (vitéz) Honda, 250 brutális köbcentivel.
És akkor a szokásos sztori elkezdődött, borítsuk szét. Kétszer, ropira a blokkot. De meglett, öntvényhibás volt a drága, az egyes blokkban egyszerűen nem keringett a víz, és ezért melegedett. Söndör és Misi haja kihullott, de összelegózták harmadszorra is a blokkot, végül idént télen elfüstölt a lelkesedés mert más feladatok is kerekedtek. Áttoltam barterba Dunaújvárosba a dokibához, aki végül a Lóóót is meggyógyította, és az utolsó simításokat ő rakta rajta rendben. Még a hűtő körül volt valami grimbusz, a benzincsappal, meg be kellett állítani a szelepeket, karburátorokat és már vígan kocoghattam is vele haza.
Hazafelé nem is volt gond, boldog 90-es átlagtempóval, időnként 120-al is, melegedés nélküli örömbódottá.
Odatámasztottam a Lóóó mellé, méneske együtt van, barátkozzanak. Eddig külön voltak, alig látták egymást, és a rafinált 35 éves muraközi csak beidomította a kis taknyos éppen nagykorú Ubit a hülyeségre... Ez is tud maga alá hugyozni. A Lóóó ugyebár az úszóházzal teszi ezt, ha nem szimpatikus (elég jó minőségű) a benzin, akkor maga alá ereszti azt, mivel hűtővize nincs, de az Ubival kifejlesztették a tutit, mert annak zárt a rendszere, de a hűtővíz túlfolyóján megvan a tuti lehetőség....
Nekiállt ez is hepciáskodni. Gurulok erre-arra, semmi lelki bánata, majd Párkányban Ekimééknél kezdett először lázadni, végül elkezdtem végre használni a városban is, amiért anno megvettem: kis fogyasztás, lassú menet fürgeséggel, happening. Na egyet nem szeret a kicsi: a lassúságot. Múltkor cammogok az akkora dugóban amiben a kicsivel is csak óvatosban lehetett nyomulni, látom ám, elkezd kúszni felfelé a mutató és érzem is a cirkuszt.... Majd mielőtt elérte a 80%-ot, gondoltam kiteszem már a zebra mellé a szentem had higgadjon, megállunk, majd maga alá folyat egy fél decit a túlfolyón keresztül, majd vigyorog tovább, és lelkes hűlésbe kezd. Első kanyarban átestem egy lájtos szívrohamon, hogy úristen ha az olaj meg a víz összekeveredett, aztán láttam, hogy a túlfolyón át nyomja az igét, olaj sehol... Vettem neki vízecskét a közeli bótban, utánatöltöttem, nehogy megszomjazzék....
Nagyszerű, hívom a szerelőt, mondja a túlnyomás, a hűtő dugója biztos nem tartja meg a nyomást, nézzek egy másikat. Néztem, vettem rá másik kupakot, és a helyzet változatlan. Ez beugat, odahugyozik, neki mennie kell....
Ez csak 60 felett szeret közlekedni, ott visszahűl egyharmadára a műszeren, de ha elkezdünk 50-el cammogni, belázad, és odaokádik az aszfaltra egy kis vizet. Értem én hogy lánglelkű ifjú 18 éves, de városban nem döngethetek állandóan neki kellemetes 70-90-el... Vagy a vén muraközi próbálkozik megint, hogy csak őt használjam, aztán addig bandáztak, hogy megint dokihoz küldené szabadságra a boldog lógóst...Ubi jó haverja lett a Lóóónak most is épp egymás mellett vigyorognak, és ahogy ferdén ácsorognak, tuti hogy megint törik valamiben a fejüket...
Ezek ülnek ott a garázsban és szerintem éjszakánként kockáznak, és azzal döntik el ki mikor van szolgálatban....
