Bár múltkori irományomban érintettem, hogy jártunk a Transzfogarason, miközben írtam róla azt a pár sort megrohantak az emlékek, és úgy éreztem, talán többet érdemel pár mondatnál ez a túra 
Tavaly augusztusban indultunk neki két motorral, nagyon jó barátainkkal. Mi a kawa nyergében, ők egy Honda CBR-el.
Jól felmálházva (tanktáska, oldaltáska, hátsó doboz csurig pakolva) indultunk el, teljes menetfelszerelésben. 11 fele már éreztük, hogy bizony itt fázni nem igen fogunk. Szerencsénkre a Román határon szinte csak lassítani kellett, az autósokat kínlasztották kicsit, de velünk láthatóan nem foglalkoztak, még a bukót sem kellett levennünk, simán átintettek minket.
Pár km után azonban gyülekezni kezdtek felettünk az esőfelhők és amikor már egy-egy csöppet is felénk fújt a szél, megálltunk egy benzinkútnál betakargatni a táskáinkat. Nagyjából egy órán át még haladtunk, hol csöpögő hol intenzívebb esőben, ám amikor a hegyek lábánál megláttuk mi jön, jobbnak láttuk félrehúzódni egy vegyesbolt eresze alá.Jól is tettük, igazi nyári vihart kaptunk a nyakunkba...Csatolás megtekintése 13937
Repültek a muskátlis cserepek az ablakokból és ömlött az eső, szóval igencsak hálásak voltunk, hogy ez az idő nem a hegyek közt kapott el minket. Közben mellénk gurult egy helyi srác, aki tört angolsággal magyarázta nekünk, ne aggódjunk ez itt hamar el szokott menni. Igaza is volt, nagyjából fél óra vesztegelés után továbbindultunk.
Azonban ezzel sajnos nem úsztuk meg az aznapot, pár órával a vihar után újabb esőt kaptunk, ezúttal viszont nem a gyors fajtát. Ismét tető alá húzódtunk, valami szálláshelynek volt egy fedett kiülős része, oda kuporodtunk be. Felmerült, hogy meg is szállunk, mert az eső nagyon nem akart csendesedni, de miután kiderült, hogy se melegvíz se áram, inkább reménykedve sasoltuk az eget és vártuk, hogy legalább egy picit jobb legyen. Órák múlva végre nagy nehezen megadta magát az időjárás és a felhők szakadozni kezdtek felettünk. Uccu neki felpattanás a motorra, jó fázósan, elgémberedetten, de nincs mese menni kell, így is rengeteget vesztettünk időben a tervezetthez képest.
Torda előtt egy órával persze megint elkapott minket az eső, csak hogy nehogy megszáradjunk,de már nem álltunk meg, közös megegyezéssel, összeszorított foggal nyomtuk neki Tordáig. Itt még egy félóra keresgélés szállás után, olyan kellett ahová betolhattuk a motorokat is, nem szívesen hagyta volna egyikünk sem az utcán.
Csatolás megtekintése 13938Szerencsére egész jó kis szállást sikerült találnunk, viszonylag tiszta is volt, rendesek is voltak és zárt udvarba tolhattuk a jószágokat. Este besétáltunk a belvárosba, nézelődtünk kicsit, megcsodáltuk a mindig más színben tündöklő "libás" szökőkutat Csatolás megtekintése 13939 és a helyi román csodákat: Csatolás megtekintése 13940Csatolás megtekintése 13941 majd nyugovóra tértünk, hisz következő nap még hosszú út állt előttünk.
(Most írta ki hogy csak 5 képet csatolhatok üzenetenként, úgyhogy akkor folyt köv egy következő blogpostban )
Tavaly augusztusban indultunk neki két motorral, nagyon jó barátainkkal. Mi a kawa nyergében, ők egy Honda CBR-el.
Jól felmálházva (tanktáska, oldaltáska, hátsó doboz csurig pakolva) indultunk el, teljes menetfelszerelésben. 11 fele már éreztük, hogy bizony itt fázni nem igen fogunk. Szerencsénkre a Román határon szinte csak lassítani kellett, az autósokat kínlasztották kicsit, de velünk láthatóan nem foglalkoztak, még a bukót sem kellett levennünk, simán átintettek minket.
Pár km után azonban gyülekezni kezdtek felettünk az esőfelhők és amikor már egy-egy csöppet is felénk fújt a szél, megálltunk egy benzinkútnál betakargatni a táskáinkat. Nagyjából egy órán át még haladtunk, hol csöpögő hol intenzívebb esőben, ám amikor a hegyek lábánál megláttuk mi jön, jobbnak láttuk félrehúzódni egy vegyesbolt eresze alá.Jól is tettük, igazi nyári vihart kaptunk a nyakunkba...Csatolás megtekintése 13937
Repültek a muskátlis cserepek az ablakokból és ömlött az eső, szóval igencsak hálásak voltunk, hogy ez az idő nem a hegyek közt kapott el minket. Közben mellénk gurult egy helyi srác, aki tört angolsággal magyarázta nekünk, ne aggódjunk ez itt hamar el szokott menni. Igaza is volt, nagyjából fél óra vesztegelés után továbbindultunk.
Azonban ezzel sajnos nem úsztuk meg az aznapot, pár órával a vihar után újabb esőt kaptunk, ezúttal viszont nem a gyors fajtát. Ismét tető alá húzódtunk, valami szálláshelynek volt egy fedett kiülős része, oda kuporodtunk be. Felmerült, hogy meg is szállunk, mert az eső nagyon nem akart csendesedni, de miután kiderült, hogy se melegvíz se áram, inkább reménykedve sasoltuk az eget és vártuk, hogy legalább egy picit jobb legyen. Órák múlva végre nagy nehezen megadta magát az időjárás és a felhők szakadozni kezdtek felettünk. Uccu neki felpattanás a motorra, jó fázósan, elgémberedetten, de nincs mese menni kell, így is rengeteget vesztettünk időben a tervezetthez képest.
Torda előtt egy órával persze megint elkapott minket az eső, csak hogy nehogy megszáradjunk,de már nem álltunk meg, közös megegyezéssel, összeszorított foggal nyomtuk neki Tordáig. Itt még egy félóra keresgélés szállás után, olyan kellett ahová betolhattuk a motorokat is, nem szívesen hagyta volna egyikünk sem az utcán.
Csatolás megtekintése 13938Szerencsére egész jó kis szállást sikerült találnunk, viszonylag tiszta is volt, rendesek is voltak és zárt udvarba tolhattuk a jószágokat. Este besétáltunk a belvárosba, nézelődtünk kicsit, megcsodáltuk a mindig más színben tündöklő "libás" szökőkutat Csatolás megtekintése 13939 és a helyi román csodákat: Csatolás megtekintése 13940Csatolás megtekintése 13941 majd nyugovóra tértünk, hisz következő nap még hosszú út állt előttünk.
(Most írta ki hogy csak 5 képet csatolhatok üzenetenként, úgyhogy akkor folyt köv egy következő blogpostban
)
