Vannak hideg-meleg időszakok az ember életében, na akkor mondták nekem, hogy ott van a Toy Run, tessék megnézni. Megnéztem.
Előtte KT felhívta a figyelmem, hogy tájékozódjak a honlapon, jól elolvastam, csak egy találkozó időpont, uticél megjelölés, buliplakát. Ha már van honlap, talán érdemes lett volna feltenni a témához kapcsolva a falkamotorozásról pár szót, hogy a kevésbé rutinosan csatlakozók is érezzék a dolog lényegét....Na mindegy, nem ugatok bele.
11-kor találkozó az M3-as Shell kútnál, motorok mindenütt, elöl-hátul, a kamionparkolónál, jó sok kb. 100-120... az indulás pontos volt. A módja, hááát.... na szóval mint a kavicsok között a víz, hordaként tört előre a banda az autók között. Mondom a Lóóónak, vazzeee, na kapkodd a patáidat, mert itt nem cicóznak. Kapkodta is rendesen, sőt egy durrogósra beállított jószágnak vissza is durrogott. Úgy Mogyoród magasságában már sikerült acélkígyót alakítani, de szerintem addigra az autósok nagy részének a haja már kihullott. Valahogy sikerült sorba rendeződni, és az általam megálmodott falka végi pozíció helyett bekeveredtünk valahogy a közepevégére. A kamionelőzgetés amolyan hordásan kiviteleződött, az autósok próbáltak a kamion mögül 80-100-mre kikanyarodó csapat közepébe beleelőzni, no addigra már nekem is hullott a hajam, úgyhogy beindexeltem és kihajtottam elé, mire a mögöttem jövők is gyorsan a falkaszellem nevében elkezdtek kihúzódni. Az ótós nem tudott mit tenni, lemaradt. No meg is eredtek az ég csatornái, és szét is verte gyorsan az agresszív acélkígyót. És mit látok? Sorban állnak meg a vészleálló sávban a motorok, és nekiállnak cihelődni az esőruhákkal. (Hirtelen eszembe jutott hogy ponyvát nem hoztam, sőt vész esetére polírpasztám sincs.) Szóval esőben, az autópálya vészleállósávjában egy rakat vas, és kb 3-4 km-re volt a benzinkút... puffogva felhúztam én is az esőruhát és közben azon filóztam vajon mikor fog minket egy álmosabb kamionos csokorba szedni. Az elnyomott és lemaradó autósok viszont dudálva haladtak el mellettünk, és éreztem némi kárörvendős anyázást a dudaszóban... Volt egy jó napjuk.
Egy jó azért volt ebben az esőben, az acélkígyó szétesett, összevissza indultak el előre a népek. Megálltunk az említett közeli kúton, hátha valakinek volt esze addig elmenni, voltak is bent páran, volt aki épp tankolt... Lóóónak is támadt némi hirtelen lehűlési nyűgje az eső miatt, így lemaradva én is elindultam.... aztán eszembe jutott, hogy nem néztem meg a térképen hol kell kikanyarodni majd az autópályán, így megálltam egy pihenőbe a térképet böngészni. Közben elhúzott mellettem a 4-5 motoros a falkából, arról ismeretem meg őket, hogy az egyiknek a végén felgumipókozva ült egy műanyag kisautó: áhá, ez az én falkám, uzsgyi utánuk. A fiúk a trafipaxot látva jóval szerényebb tempóval pergettek tovább. Az egri kihajtó előtt a benzinkúton várakozott a banda nagy része, még voltak jó néhányan akik utánam is voltak lemaradva. Megetettem a Lovacskámat a nagy rohanás után, és elkezdtem kihámozni magam az esőruciból. Persze beakadt a csizmám, így fél lábon, piros csíkos zokniban körbeugrálva a Lovat, végül kihámoztam magam. Biztos érdekes látvány voltam... de legalább a produkció után udvariasan adtak helyet a budi felé rohantamban... 
( a csíkos-zoknis félkegyelmű erre tart...)
No de valami történt, vagy összerázódott a sok csapat, vagy az elöl menő gondolatmenetet váltott, a további úton sikerült normálisan haladni egyben, jóval alacsonyabb tempóval. Az autópályáról kihajtva már nézegethettem azt is ki hogy motorozik, mintha lett volna egy-két kezdő is, vagy legalábbis nem annyira magabiztos mozgású. Rajtam kívül volt talán még két motoroscsajszi, a többiek benzintyúkok. Karcag határában várt minket a rendőrautó (talán érdemes lett volna kérni kivezetést pesthatárból is), a falka elment a szállásig, ott becuccoltak az illetékesek, majd elindultunk, gondoltam én a kórház felé. De előtte még végiggurultunk a sportpályán, ott volt egy csapat gyerek, vertük a salakon a port, megálltunk egy percre, volt valami éljenzés (valamit átadhattak), aztán mentünk tovább.
A kórháznál piros szíves lufikkal vártak minket. A konferanszié néni nagyon kedvesen beszélt, bár, hogy melyik államtitkár a melyik minisztériumból és a motorosok képviselői közül ki volt jelen, azt némi súgás árán sikerült csak kiböknie.
Aztán odajárultunk a lila cipősdoboz elé, mindenki dugott valami papírpénzt bele, és elkezdtük a járókát és egyéb dobozokat is megtölteni játékokkal. Jól nézett ki ahogy a nagy motorosmacsó kinézetű egyének a játékok közt turkálnak. Időnként kikaptak egy-egy viccesebb játékot és megcsodálták mielőtt végleg lemondtak róla.
Közben a karcagiaktól kaptunk hímzett sör vagy boralátétet, meg egy könyvjelzőt, két kislány próbálta felkötözgetni a motorokra.
A néni közben beszélt, hogy most már mi is Karcagiak vagyunk (mert nehezen fogad ám be a közösség), és de jó hogy 6 éve ez így megy, mert ez már gondoskodás.
Kérdezősködve, hogy miért pont a karcagi Kátai Gábor Kórház Csecsemő- Újszülött- és Gyermekosztálya, mert ide volt ismerős a keleti régióba. Múlt évben 1 guriga felett sikerült a strandbelépőkkel együtt összegyűjteni.
Aztán el lehetett volna még menni strandolni és bulizni a Félúton koncert keretében, de mi hagytuk a falkát, és hazaindultunk. Visszafelé megnéztük Kiskörét, bodza és akácillatúak voltak az utak, pipacs virágzott a réteken, és megúsztuk az esőt is némi csepergéssel.
Hátfelvarrósból volt jó sokféle, néhány kíváncsi pillantást elkaptam (ki lehet ez a piroscsíkoszoknis azzal a régi vassal?). Nem evett meg senki, normálisan válaszolt mindenki akit kérdeztem. Bratyizni nem vagyok a bratyizós fajta, de akik a közbelemben parkoltak meg mocorogtak, azok jópofák voltak mind. A túlnyomó többségű hörliken kívül volt egy csudaszép paneuropean is, egy db Afrika, és néhány más vas.
Lement ez a nap is, jót gurultunk. Köszi Kt és Bara, hogy jöttetek ti is. Nana, csajok, mikor fogjuk a naptárbevételt átadni a családnak? Mi lenne ha a csamszülinapon elgurulnánk és jól odaadnánk?
Képgaléria itt:
Előtte KT felhívta a figyelmem, hogy tájékozódjak a honlapon, jól elolvastam, csak egy találkozó időpont, uticél megjelölés, buliplakát. Ha már van honlap, talán érdemes lett volna feltenni a témához kapcsolva a falkamotorozásról pár szót, hogy a kevésbé rutinosan csatlakozók is érezzék a dolog lényegét....Na mindegy, nem ugatok bele.
11-kor találkozó az M3-as Shell kútnál, motorok mindenütt, elöl-hátul, a kamionparkolónál, jó sok kb. 100-120... az indulás pontos volt. A módja, hááát.... na szóval mint a kavicsok között a víz, hordaként tört előre a banda az autók között. Mondom a Lóóónak, vazzeee, na kapkodd a patáidat, mert itt nem cicóznak. Kapkodta is rendesen, sőt egy durrogósra beállított jószágnak vissza is durrogott. Úgy Mogyoród magasságában már sikerült acélkígyót alakítani, de szerintem addigra az autósok nagy részének a haja már kihullott. Valahogy sikerült sorba rendeződni, és az általam megálmodott falka végi pozíció helyett bekeveredtünk valahogy a közepevégére. A kamionelőzgetés amolyan hordásan kiviteleződött, az autósok próbáltak a kamion mögül 80-100-mre kikanyarodó csapat közepébe beleelőzni, no addigra már nekem is hullott a hajam, úgyhogy beindexeltem és kihajtottam elé, mire a mögöttem jövők is gyorsan a falkaszellem nevében elkezdtek kihúzódni. Az ótós nem tudott mit tenni, lemaradt. No meg is eredtek az ég csatornái, és szét is verte gyorsan az agresszív acélkígyót. És mit látok? Sorban állnak meg a vészleálló sávban a motorok, és nekiállnak cihelődni az esőruhákkal. (Hirtelen eszembe jutott hogy ponyvát nem hoztam, sőt vész esetére polírpasztám sincs.) Szóval esőben, az autópálya vészleállósávjában egy rakat vas, és kb 3-4 km-re volt a benzinkút... puffogva felhúztam én is az esőruhát és közben azon filóztam vajon mikor fog minket egy álmosabb kamionos csokorba szedni. Az elnyomott és lemaradó autósok viszont dudálva haladtak el mellettünk, és éreztem némi kárörvendős anyázást a dudaszóban... Volt egy jó napjuk.
Egy jó azért volt ebben az esőben, az acélkígyó szétesett, összevissza indultak el előre a népek. Megálltunk az említett közeli kúton, hátha valakinek volt esze addig elmenni, voltak is bent páran, volt aki épp tankolt... Lóóónak is támadt némi hirtelen lehűlési nyűgje az eső miatt, így lemaradva én is elindultam.... aztán eszembe jutott, hogy nem néztem meg a térképen hol kell kikanyarodni majd az autópályán, így megálltam egy pihenőbe a térképet böngészni. Közben elhúzott mellettem a 4-5 motoros a falkából, arról ismeretem meg őket, hogy az egyiknek a végén felgumipókozva ült egy műanyag kisautó: áhá, ez az én falkám, uzsgyi utánuk. A fiúk a trafipaxot látva jóval szerényebb tempóval pergettek tovább. Az egri kihajtó előtt a benzinkúton várakozott a banda nagy része, még voltak jó néhányan akik utánam is voltak lemaradva. Megetettem a Lovacskámat a nagy rohanás után, és elkezdtem kihámozni magam az esőruciból. Persze beakadt a csizmám, így fél lábon, piros csíkos zokniban körbeugrálva a Lovat, végül kihámoztam magam. Biztos érdekes látvány voltam... de legalább a produkció után udvariasan adtak helyet a budi felé rohantamban... ( a csíkos-zoknis félkegyelmű erre tart...)No de valami történt, vagy összerázódott a sok csapat, vagy az elöl menő gondolatmenetet váltott, a további úton sikerült normálisan haladni egyben, jóval alacsonyabb tempóval. Az autópályáról kihajtva már nézegethettem azt is ki hogy motorozik, mintha lett volna egy-két kezdő is, vagy legalábbis nem annyira magabiztos mozgású. Rajtam kívül volt talán még két motoroscsajszi, a többiek benzintyúkok. Karcag határában várt minket a rendőrautó (talán érdemes lett volna kérni kivezetést pesthatárból is), a falka elment a szállásig, ott becuccoltak az illetékesek, majd elindultunk, gondoltam én a kórház felé. De előtte még végiggurultunk a sportpályán, ott volt egy csapat gyerek, vertük a salakon a port, megálltunk egy percre, volt valami éljenzés (valamit átadhattak), aztán mentünk tovább.
A kórháznál piros szíves lufikkal vártak minket. A konferanszié néni nagyon kedvesen beszélt, bár, hogy melyik államtitkár a melyik minisztériumból és a motorosok képviselői közül ki volt jelen, azt némi súgás árán sikerült csak kiböknie.
Aztán odajárultunk a lila cipősdoboz elé, mindenki dugott valami papírpénzt bele, és elkezdtük a járókát és egyéb dobozokat is megtölteni játékokkal. Jól nézett ki ahogy a nagy motorosmacsó kinézetű egyének a játékok közt turkálnak. Időnként kikaptak egy-egy viccesebb játékot és megcsodálták mielőtt végleg lemondtak róla.
Közben a karcagiaktól kaptunk hímzett sör vagy boralátétet, meg egy könyvjelzőt, két kislány próbálta felkötözgetni a motorokra.
A néni közben beszélt, hogy most már mi is Karcagiak vagyunk (mert nehezen fogad ám be a közösség), és de jó hogy 6 éve ez így megy, mert ez már gondoskodás.
Kérdezősködve, hogy miért pont a karcagi Kátai Gábor Kórház Csecsemő- Újszülött- és Gyermekosztálya, mert ide volt ismerős a keleti régióba. Múlt évben 1 guriga felett sikerült a strandbelépőkkel együtt összegyűjteni.
Aztán el lehetett volna még menni strandolni és bulizni a Félúton koncert keretében, de mi hagytuk a falkát, és hazaindultunk. Visszafelé megnéztük Kiskörét, bodza és akácillatúak voltak az utak, pipacs virágzott a réteken, és megúsztuk az esőt is némi csepergéssel.
Hátfelvarrósból volt jó sokféle, néhány kíváncsi pillantást elkaptam (ki lehet ez a piroscsíkoszoknis azzal a régi vassal?). Nem evett meg senki, normálisan válaszolt mindenki akit kérdeztem. Bratyizni nem vagyok a bratyizós fajta, de akik a közbelemben parkoltak meg mocorogtak, azok jópofák voltak mind. A túlnyomó többségű hörliken kívül volt egy csudaszép paneuropean is, egy db Afrika, és néhány más vas.
Lement ez a nap is, jót gurultunk. Köszi Kt és Bara, hogy jöttetek ti is. Nana, csajok, mikor fogjuk a naptárbevételt átadni a családnak? Mi lenne ha a csamszülinapon elgurulnánk és jól odaadnánk?
Képgaléria itt:
