Leszögezem, hogy a hagyományos dolgok híve vagyok annak ellenére, hogy bírom, és általában használni is tudom a modern kütyüket.
A GPS helyett pl. szívesebben nézem a térképet, mert jobban el tudom helyezni magam térben és időben, ha süt a nap, el tudom dönteni, merre van észak és dél, és úgy gondolom, hogy a navi csak elbutít, mert leegyszerűsíti a dolgomat. Ha végképp nem tudom, hogy hova kell menni a városban, bekapcsolom, és aztán versenyzek vele, mert én mindig tudok egy rövidebb vagy gyorsabb utat. Jó játék.
Kb. két hónapja - nem úsztuk meg, pedig már évek óta ellenálltunk a kísértésnek - be kellett ruháznunk egy családi autóba. Hiába 12 éves, olyan modern technikák vannak ebben a kombiban, amik eddig a Suzuki Swiftből sosem hiányoztak.
Ez a kép akkor készült, amikor még volt fű az udvarunkban - februárban.
Mikor először mentünk együtt az új kocsival családilag, a férjem vezetés közben magyarázta, mi hogy működik rajta. Van ülésfűtés meg klíma, és az utolsó volt a tolatóradar, amit a kispesti lakótelep parkolójában mutatott be: "...ahogy közeledsz a tereptárgyhoz, először lassabban, aztán egyre gyorsabban pittyeg a radar..." - Pip-pip-pip... Bamm... A parkoló oszlopát épp a sárvédő közepével koccoltuk le, mert ott pont nem érzékelte a radar. Csak egy egész kicsi horpadás lett rajta, de akkor is rossz érzés volt a gyönyörű állapotú, "új" autónkat így látni.
Persze röhögtem rajta, és kifejtettem ismét az elméletem, hogy ez mekkora hülyeség, hogy a mai autókat úgy gyártják direkt, hogy ne láss ki belőlük, egyre feljebb húzzák az oldalvonalat, és a hátsó ablak is olyan, mint egy topchoppolt hot rod, hogy mindenképp kelljen a radar. Az ember már olyan kényelmes lesz, hogy hátra sem fordul, hogy megnézze, hogy van-e a kocsi mögött valami, mert majd úgyis jelez az.
Aztán persze én következtem. Végre kipróbálhattam én is az új kocsit. Persze óvatosan álltam neki, azért mégis másfélszer akkora, mint Swift, amihez az utóbbi tíz (vagy inkább húsz) évben hozzászoktam.
És elérkezett a pillanat, amikor tolatnom kellett. Mentségemre legyen mondva, hogy megszokásból hátra is néztem, de nem láttam semmit, szóval elindultam (amúgy még a hátramenetet is alig találtam meg első alkalommal). A radar nem pittyegett, úgyhogy gurultam hátrafelé szép lassan, majd egy igen csúnya Bamm következett. Olyan karistolós, festékleszedős bammm...
Aztakurva...
Egy fél méteres betonoszlopnak tolattam neki, ami a lökhárító oldaláról húzta le a fényezést. A radar persze nem jelzett, mert az oldalra nem látott el... Most akkor mi a megoldás, a minden oldalon elhelyezett tolatókamera?
A GPS helyett pl. szívesebben nézem a térképet, mert jobban el tudom helyezni magam térben és időben, ha süt a nap, el tudom dönteni, merre van észak és dél, és úgy gondolom, hogy a navi csak elbutít, mert leegyszerűsíti a dolgomat. Ha végképp nem tudom, hogy hova kell menni a városban, bekapcsolom, és aztán versenyzek vele, mert én mindig tudok egy rövidebb vagy gyorsabb utat. Jó játék.
Kb. két hónapja - nem úsztuk meg, pedig már évek óta ellenálltunk a kísértésnek - be kellett ruháznunk egy családi autóba. Hiába 12 éves, olyan modern technikák vannak ebben a kombiban, amik eddig a Suzuki Swiftből sosem hiányoztak.
Ez a kép akkor készült, amikor még volt fű az udvarunkban - februárban.
Persze röhögtem rajta, és kifejtettem ismét az elméletem, hogy ez mekkora hülyeség, hogy a mai autókat úgy gyártják direkt, hogy ne láss ki belőlük, egyre feljebb húzzák az oldalvonalat, és a hátsó ablak is olyan, mint egy topchoppolt hot rod, hogy mindenképp kelljen a radar. Az ember már olyan kényelmes lesz, hogy hátra sem fordul, hogy megnézze, hogy van-e a kocsi mögött valami, mert majd úgyis jelez az.
Aztán persze én következtem. Végre kipróbálhattam én is az új kocsit. Persze óvatosan álltam neki, azért mégis másfélszer akkora, mint Swift, amihez az utóbbi tíz (vagy inkább húsz) évben hozzászoktam.
És elérkezett a pillanat, amikor tolatnom kellett. Mentségemre legyen mondva, hogy megszokásból hátra is néztem, de nem láttam semmit, szóval elindultam (amúgy még a hátramenetet is alig találtam meg első alkalommal). A radar nem pittyegett, úgyhogy gurultam hátrafelé szép lassan, majd egy igen csúnya Bamm következett. Olyan karistolós, festékleszedős bammm...
Aztakurva...
Egy fél méteres betonoszlopnak tolattam neki, ami a lökhárító oldaláról húzta le a fényezést. A radar persze nem jelzett, mert az oldalra nem látott el... Most akkor mi a megoldás, a minden oldalon elhelyezett tolatókamera?
