Fura szerzet ez a "tisztelet".
Van, aki úgy érzi kikövetelheti magának a beosztása, a bankszámláján lekötött pénz mennyisége, vagy bármiféle más tényező alapján. Lehet ez a kora, a szerencsésen örökölt külső megjelenése, a munkahelyi pozíció, apa kölcsönadott autója, a tetoválásainak mérete, a legutolsó koxkezelés által növesztett izomnak látszó hústömeg, a legújabb mobilja, az új autója, stb. Természetesen ezeknek a tényezőknek különösebben nincs köze a fogalomkörhöz, de a társadalom egy része sikeresen megtéveszthető vele. Ez a trükközés mindkét nemnél felfedezhető, a nő általában vagy az ügyeletes áldozat szerepében nyúzza környezetét, vagy egyszerűen vérszív valami úton-módon a kedvesség, a szex, vagy bármiféle női álca mögé bújva. Közben rendszerint a másik oldalról köpködi az egyébként nyilvánosság előtt látványosan tisztelt másik felet, háta mögött elkövetve ellene a lehető legtöbb elkövethetőt. A pasik is ugyanezt teszik, és azt hangoztatják, hogy ők a változatosságot szeretik, és nincs nő, aki náluk okosabb lenne, miközben szánalmasan feszítenek minden nő előtt, mint sovány pók a kövér lucernában. Általában kényszeresen udvarolnak a náluk gyengébbnek hitt MINDEN ellenkező nemű példánynak, vagy pedig ha úgy érzik egy náluk jóval erősebbel van dolguk, akkor felveszik a jujjdelazavagyok nekemnemszámítsemmi figurát, hátha ezzel keltik fel a vadászösztönt odaát. A hasonló neműeknek pedig álldóan fitogtatják erőfölénybeli mibenlétüket, rendszerint ez a pénz, vagy a nők száma (korunk trófeái). Kényszeresen szeretik felhívni magukra a figyelmet, hiszen valami hiányzik és kompenzálni kell. Hiányzik az emberi érték, amit valahol útközben hagytak el, vagy sosem volt aki megmutassa...
A szerencsésebbje/okosabbja/tapasztaltabbja felismeri ezt a nyomorult példányt, a kevésbé tapasztalt meg beleesik a hálójába és ott gyötrődik.
Mindaddig, míg meg nem tanulja, hogy viselkedik az, aki valójában tiszteli az ő ember mivoltát, és valóban emberként kezeli az egész környezetét. Aki képes tisztelettel bánni még a kutyájával, a virágaival is, de a családtagjaival legfőképp, és nem érzi azt, hogy az ő nyomorult kis komplexusát máson jogosult lenne levezetni. Neki nincsenek kis nyomorult titkai, súlyos jellemhibái, a telefonját bárki felveheti, és a számítógépébe is bele lehet nézni, nem találunk reá nézve kompromittáló adatokat. A környezete kedveli, és amikor mond valamit, azt számon tartják: van néhány igaz barátaja, a gyereke odafigyel rá, a főnöke pedig nem rabszolga számban tartja. Úgy általában értékes egyéniség, a maga kis hibáival együtt, és ezért TISZTELIK.
Az emberségéért.
Van, aki úgy érzi kikövetelheti magának a beosztása, a bankszámláján lekötött pénz mennyisége, vagy bármiféle más tényező alapján. Lehet ez a kora, a szerencsésen örökölt külső megjelenése, a munkahelyi pozíció, apa kölcsönadott autója, a tetoválásainak mérete, a legutolsó koxkezelés által növesztett izomnak látszó hústömeg, a legújabb mobilja, az új autója, stb. Természetesen ezeknek a tényezőknek különösebben nincs köze a fogalomkörhöz, de a társadalom egy része sikeresen megtéveszthető vele. Ez a trükközés mindkét nemnél felfedezhető, a nő általában vagy az ügyeletes áldozat szerepében nyúzza környezetét, vagy egyszerűen vérszív valami úton-módon a kedvesség, a szex, vagy bármiféle női álca mögé bújva. Közben rendszerint a másik oldalról köpködi az egyébként nyilvánosság előtt látványosan tisztelt másik felet, háta mögött elkövetve ellene a lehető legtöbb elkövethetőt. A pasik is ugyanezt teszik, és azt hangoztatják, hogy ők a változatosságot szeretik, és nincs nő, aki náluk okosabb lenne, miközben szánalmasan feszítenek minden nő előtt, mint sovány pók a kövér lucernában. Általában kényszeresen udvarolnak a náluk gyengébbnek hitt MINDEN ellenkező nemű példánynak, vagy pedig ha úgy érzik egy náluk jóval erősebbel van dolguk, akkor felveszik a jujjdelazavagyok nekemnemszámítsemmi figurát, hátha ezzel keltik fel a vadászösztönt odaát. A hasonló neműeknek pedig álldóan fitogtatják erőfölénybeli mibenlétüket, rendszerint ez a pénz, vagy a nők száma (korunk trófeái). Kényszeresen szeretik felhívni magukra a figyelmet, hiszen valami hiányzik és kompenzálni kell. Hiányzik az emberi érték, amit valahol útközben hagytak el, vagy sosem volt aki megmutassa...
A szerencsésebbje/okosabbja/tapasztaltabbja felismeri ezt a nyomorult példányt, a kevésbé tapasztalt meg beleesik a hálójába és ott gyötrődik.
Mindaddig, míg meg nem tanulja, hogy viselkedik az, aki valójában tiszteli az ő ember mivoltát, és valóban emberként kezeli az egész környezetét. Aki képes tisztelettel bánni még a kutyájával, a virágaival is, de a családtagjaival legfőképp, és nem érzi azt, hogy az ő nyomorult kis komplexusát máson jogosult lenne levezetni. Neki nincsenek kis nyomorult titkai, súlyos jellemhibái, a telefonját bárki felveheti, és a számítógépébe is bele lehet nézni, nem találunk reá nézve kompromittáló adatokat. A környezete kedveli, és amikor mond valamit, azt számon tartják: van néhány igaz barátaja, a gyereke odafigyel rá, a főnöke pedig nem rabszolga számban tartja. Úgy általában értékes egyéniség, a maga kis hibáival együtt, és ezért TISZTELIK.
Az emberségéért.
