Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Tedd királlyá - s királynője leszel!

"Tedd királlyá a párod, és királynő leszel mellette." Mondja a régi zsidó közmondás. Mostanában elég sok pasisavazós dolgot írtam, legyen hát meg az egyensúly, nézzük hogy lehet nekik szebbé tenni a világot. Nagyon elment a világ a mit várunk el a másiktól irányba, de hogy mit tudunk adni, arról ritkán esik szó. Valamikor tizenévvel ezelőtt igencsak magamra haragítottam egyik évfolyamtársamat, amikor becsiccsentve a leányzó elkezdte sorolni milyen elvárásai vannak egy pasitól. Legyen helyes, okos, gazdag, kedves, lelkizni is lehessen vele, legyen barát és jó szerető, legyen neki ekkora meg akkora, lehet autója is, járkáljanak étterembe, vigye el őt nyaralni, jól keressen, de maradjon ideje vele is foglalkozni, nem győztem a listát hallgatni. Aztán visszakérdeztem, hogy és ezekért cserébe te mit tudsz ennek az álompasinak adni?
Két dolgot tudott mondani: hát kedves vagyok, meg azt mondják az ágyban is jó vagyok. És főzni tudsz? Elég okos vagy hozzá? Jók a melleid, elég lesz neki szerinted ez a méret? Neked jó a kereseted? Tudsz önálló lenni? Te is leszel a barátja? Meghallgatod majd? Meg fogod tudni lepni kedvességekkel te is őt? Aztán a fiúk (!) rám szóltak, hogy hagyjam...

A napokban este limonádézni voltunk barátaimmal (másnap meló mindenkinek, így semmi karcos pia), a szórás igen nagy korban közöttünk, 26-39-ig pasik, csajok. Valahogy úgy alakult, hogy a szingli csajok meg én maradtunk a bandázás végére, és hát ha már nincs hím a közelben, evidens hogy ők kerülnek témakörbe. Azon filóztunk, hogy mivé lett a világ, az utóbbi 10 évben mi a franc lett a pasikkal. Faggattuk a 26 évest, hogy neki mi a tapasztalata a pasifronton, és lemondóan legyintett: hát annyira szerencsétlen némelyik, hogy már ahogy ismerkedni próbál, attól elmegy tőle a kedvem. Béna és bugyuta szövegekkel jönnek, vagy órákig szemeznek és nem mernek megszólítani se... Biztos jobban menne a dolog ha nem lennének elvárásaim, de hát vannak...

Aztán megfejtettük a világot két virgin mojito között. Rájöttünk a sok emancipunculás közben a csajok nagyon is magukhoz tértek. Önállóbbak lettek, dolgoznak, eltartják magukat, akár a gyerekeiket is ha egyedül maradtak, a munkaerőpiacon pedig még most is mindig kétszeresen kell bizonyítaniuk, közben pedig a pasi szimplán kezdenek lemaradni. A nők sokszor talpraesettebbek, és míg nekünk udvarolnak, őnekik senki se teszi helyre az önértékelését. Ritka az otthonról hozott egészséges önértékelés. A csajok valahogy most már könnyebben lerázzák magukról a photosoppolt címlaplány ideálját, míg a pasik még mindig nyomorognak lelkileg a tökéletes macsó mintaképének retusálgatásával...
Valamikor a múlt évben hallottam egy érdekes mondatot, ami nagyon a fülemben ragadt: az értelmes ember tisztában van az igényeivel, érzéseivel és azokról kommunikál, megbeszéli. Ha már tudatában vagyunk dolgoknak, képességeknek, lehetőségeknek, amiknek a másik még közelében sincs, nem tudjuk tőle másként elvárni, csak ha megmutatjuk, vagy megtanítjuk neki... Marha nehéz igen, kurva sok türelem kell, és igen, kimondom, gyermeklelkű pasilényt felesleges nevelgetni, van akit hagyni kell még érni, és egyre több férfinemű ilyen a fentebb felsorolt dolgok miatt. Férfinek nem nevezném őket, ugye érthető. Vannak csajok is persze, nem csak nők. :) A média meg nem könnyíti meg a felnőtté válást, inkább csak hiányérzetet generál, a társadalmunk meg mivel fura értékrendek alapján működik, egyre jobban megnyomorít minket - mert egyszerűen hülyén csinálunk dolgokat.

Ma már a nagyi otthonban van - fizetünk érte,
- a gyerek oviban/iskolában van vagy bébisintérnél - fizetünk érte,
- az aktív korú családtagok meg vért pisálnak a melótól, hogy fizetni tudják a fenti kettőt adók vagy magánintézmények formájában - mert ugye nincsen ingyen ebéd (iskola-nyugdíj), még ha annak látszik se. A társadalom elöregedésével együtt pedig előre látható, hogy ez a folyamat még durvább lesz, ha a régi rend nem nyer újra erőt:
A nagyszülők felvigyázhatják a dedeket, lehetnek együtt, sokat tanulhatnak egymástól, sok örömet okozhatnak egymásnak, óriási terhet levéve az aktív korú szülőpárról, ahol végül mindenki elfelejti az eredeti lényét a kurva nagy hajtásban, hogy egyáltalán férfinak vagy nőnek született. A régen együtt élő nagyszülők-gyerekek-unokák családmodell ma már nagyon ritka, és persze a nagy családban sokkal több toleranciára és lazaságra van szükség az együttélésre: ez az ami nem divat, csak az elvárások ugye... Kapni csak az kap, aki adni is tud. Ezek pedig olyan dolgok, amik nem kerülnek pénzbe.


Hát nézzük is, mit lehet adni egy társnak, egy férfinek, hogy az ő világa is szebb legyen:

  • Elismerő szavak : nem csak ő udvarolhat , ismerjük el ha valamit jól csinál, kaphat érte puszit, kedves ölelést, úgy ahogy ő is teszi amikor megdicsér minket a csinos ruhában. Nekik is szükségük van az elismerésre.

  • Minőségi idő: az együtt töltött idő hiányát vissza nem adhatod! Menjetek el sétálni, vízipisztollyal fröcskölni egymást, motorozni, csak leülni egy kávézóba és hagyni az időt telni. Főzzetek együtt, találjatok ki programokat, ami nem filmnézés (kukán egymás mellett ülés), hanem aktív együtt töltött idő: a társasjáték is jó, és biztos maradt még régről pár vidám dolog, felnőttként is van engedély játszani! Aztán hogy a társasjátékot hogy korosztályosítjátok át, az már abszolute csak kreativitás és néhány filctoll kérdése... ;-)

  • Ajándékozás: nem csak nagy értékű ajándékok vannak, lehet kedves kis apróságokkal is elvarázsolni egymást: ha kaját csomagolsz neki, amikor tudod hosszú és nehéz napja lesz, igazán kedves gondoskodás. A szív alakú pár forintos csoki este, hogy napközben gondoltam rád, megmelegíti a szívet.

  • Szívességek: ahogy ő tesz meg neked szívességeket, munkával vagy bármivel kapcsolatban, az neked is lehet kölcsönös. Te is tegyél jót vele, add tovább a neki fontos információt, kapcsolati tőkét, ami szívesség. Meg az is, hogy nem kell téged étterembe vinnie, mert képes vagy megfőzni egy vacsorát, szerintem elég komoly szívesség.

  • Testi érintés: a szex fontos dolog. Valljuk meg nekünk csajoknak is fontos a szex: a kiadós lepedőgyűrögetéstől a napközbeni nyilvános területen történő kedves érintésig minden hozzátartozik. Öleld meg napjában többször is, mert ha nem te öleled meg, megöleli más. Akkor pedig nem ő lesz a hibás.
Kölcsönösen az igazi! ;)
  • Like
Reactions: 5 emberek

Hozzászólások

Egyre inkább úgy gondolom, hogy elkapkodtam ezt a nősülés dolgot:D:love:
na jó, vicceltem, néztem ám én tükörbe, nem kell többé senkinek tartania attól, hogy magam mellé veszem:D:love::flover:
 
Tegnap úgy szóltam hozzá, hogy csak a címet olvastam el... az első mondatos véleményemet fenntartom;)na jó, a másodikat is:D
Van, akivel ezt el lehet játszani és van, akivel nem. Mi például együtt élünk a szüleimmel, részint anyagi kényszer, részint kötelesség-teljesítés a részemről. Sajnos nemigen könnyíti meg az együttélést egyik fél sem. Konkrétan többször akarok megdögleni, mint nem, és ez nemcsak a drága jó nejem bankon keresztüli mutatványára vonatkozik, hanem az egyebekre is. A nagyobbik lányt most vittük agyturkászhoz, mert nagy a baj. Nagyon látszik a gyereken az óriási feszkó, ami nálunk van. És ezt még csak tetézik az anyagiak: amíg az aktívakból kitapossák a lelket szarér-hugyér, a nagyszülőre vannak utalva így is anyagilag, és ez senkinek se jó. Kötelező szülőtartás? Miből? Fogalmuk sincs, mekkora a baj idelent. Csak ez olyan jól hangzik.
Sok esetben az együttélés olyan lélektani hátrányokkal járhat, amit nem kompenzál az anyagi előny. Sőt. És ez nemcsak a generációkra vonatkozik. És hadd írjak ide le valamit, ami valószínűleg sokaknak nem fog tetszeni.

Ez a kurva világ azt sulykolja az emberek agyába, hogy csakis párkapcsolatban lehet boldognak lenni. BAROMSÁG!!!!! Sokan vannak, ebben a fogyasztói társadalomban egyre többen, akiknek nem való a párkapcsolat, mert többet ártanak vele, mint amennyi haszon származik belőle. Mindenki a másiktól várja, hogy boldoggá tegye. Tisztelettel jelentem, NEM FOGJA. Csak az képes boldog lenni egy másik mellett, aki önmagában is az. És ezt ez a társadalom nem támogatja, mert akkor kevesebb cigi, pia, drog, wellness hétvége meg mittudoménmilyen baromság fogy. Nemrég összevitatkoztunk a nejemmel. Mért nem megyünk a Balcsira. A melók meg a nyelvvizsga felkészülés kellős közepén! Nem. Először a kötelesség, aztán ha anyagilag be tudjuk szorítani, akkor esetleg jöhet a szórakozás, kikapcsolódás. Mert amíg a nagy dolgok nincsenek készen, vagy egyáltalán a kötelesség, addig a férfiagy nem tud kikapcsolni és másra koncentrálni, addig nem tud laza lenni, és akaratlanul is tönkreteszi, aminek pedig olyan jónak kellett volna lennie. Nem érti. Persze, hiszen nőből van. Azt mondta, akkor egész életünkben sose mennénk sehova, mert mindig csak a kötelesség. Nekem se jó ez, elhihetitek. De anyagilag nincs más választás. Eljutottunk sajnos odáig, hogy hiába is lenne motorom, nem lenne idő, se pénz, hogy most tele a hócipő és gurulok egyet, majd egyszercsak jövök. Kényszerpálya, és ezt egyedül jobb volna elviselni, mert így csak többen baszogatnak még a tetejébe. Nem való mindenkinek a párkapcsolat, és kurva nehéz elviselhetővé tenni a másik irányába, ezt is és saját magunkat is. Nagyon nehéz annyit adni, hogy megérje a másiknak is meg nekünk is. Hiába szeretné az ember, meg tudná is, hogy mit kell csinálni, ha egyszer nem megy és kész.:(
 
Azért néha kell egy kis kikapcsolódás... és nem lehet mindig ráfogni valamire. Hozzátok tök közel van a Balaton... van szabad strand... szóval az asszony is megnyugodna, és nem kell feltétlenül több százezres nyaralásra gondolni.
 
Szerintem az baj, ha valaki mindíg azt keresi, hogy mért nem lehet!
Mindent lehet! Csak meg kell találni a módját!
Nagyon találó a blog címe. Ezt most tapasztalom. Szombaton megtartottuk a párom szülinapját. Igazából megleptük vele. Rendkívüli taggyülés ürügyén hívtuk a helyszínre! Odavarázsoltam neki a kedvenc zenekarát......élőben zenéltek Neki! Örömében elsírta magát! Sikerült boldoggá tenni,és tudom, hogy a viszonzás nem fog elmaradni!:D
 
Vidék, ismered a mondást: adjonisten-fogadjisten? Néha úgy érzékelem, hogy te annyira teljesíteni akarsz, hogy az a környezeted életét is megkeseríti. KELL a lazítás, pihenés a feltöltődés. Lehet merni jól érezni magad, feltöltődni! Másként csak az élethosszig tartó görcsölés marad. És ha nem sikerül egy nyelvvizsga? Majd sikerül legközelebb. Ha eddig megvolt valaki nélküle, ezután is meglesz, pár hét nem a világ. A tökéletességkényszer nagyon is fogyasztói presszúra, merhetünk nem teljesen hibátlanok lenni, nem teljesen tökéletes családdal... Mindenki elvárásokat támaszt a környezetével szemben, ami a legdurvább boldogtalanító tényező.... Elfogadni, hogy ki milyen a legnehezebb. Önmagunkat amíg nem fogadtuk el, addig meg a környezetet is marha nehéz...
 
Utoljára módosítva:
„Azzal ajándékozom meg magam, hogy együtt érzek magammal, megbecsülöm magamat, és megengedem magamnak, hogy hálás legyek azért, ha tenni tudtam-tudok másokért. Megengedem magamnak azt is, hogy örüljek, felhőtlenül vidám legyek, annak ellenére, hogy tisztában vagyok a hiányosságaimmal, gyarlóságaimmal.”

Pál Feri
 
A baj megint velem van:mad:engem olyan dolgok kapcsolnak ki, amik másokat hülyére idegesítenek. Főleg az idegesíti őket, hogy szánok időt saját magamra. Az élettörténetem miatt alakultak úgy a dolgok, hogy ezek a kikapcsolódások magányos dolgok: motorépítés, motorozás, Star Trek filmek/videók nézése, könyvek írása, tudományos cikkek olvasása. És igen, Ti, itt.

Apám szerint meg így se csinálok semmit. Bocs, de: szuttyogok, a tökömet vakargatom, elb@szom a drága időmet a k.va kib.ott számítógép előtt, stb stb. Ja, a drága nejem szerint meg csajozok. Most is, nem is tűnt föl? Pedig olyan csömöröm van, hogy nekem többet az életben párkapcsolatom nem lesz.

Nincs lazítás. mert mások se lazítanak, így nem jutunk egyről a kettőre, ezt így nem lehet, már megint nem csináltad meg, így nem lehet élni, már megint elbasztad, stb, és egyet tehetsz:igenis:, ha nem hallgatod végig lesütött szemmel a lebaszást, akkor anyáddal üvölt, aki ebbe belehalhat. A feleségem meg csak úgy ukmunfukk nekiáll hisztizni, üvölteni a gyerekekkel, hozzád se szólni, te meg találd ki mi a fasz baja van megint. Sokszor már menekülök a melóba. Nagyon nehéz szívvel várom a nyári szünetet, nem lesz hova menekülni. Így nem lehet kikapcsolódni. Csak megbolondulni. És senkivel nem tudsz kezdeni semmit, mert ha szólsz, annál rosszabb, nincs pénz külön költözni, meg mindenkinek a te segítséged meg időd kell.

Ja, és akkor mindenki azt bassza a fejedhez, hogy erről csakis és kizárólagosan te tehetsz, meg hogy csak és kizárólag rajtad múlik, hogy ezen változtass, meg hogy mindent lehet, csak akarni kell.

Ha ezt még egyszer megkapom, komolyan mondom lelépek.
 
A saját hiányosságaitokat egymáson kéritek számon. Faterod téged buzerál hogy csinálj valamit, miközben saját magát is lefoglalhatná, a drága nejed gondolatban ki tudja merre jár, hogy magából indul ki... mamád szimplán mártír, te meg az ő mintáját nyomod... ? Bocsánat ha beletaláltam.
 
Valamilyen szinten beletaláltál... bocs a múltkori dühös beszólásért, de épp nagyon elegem volt. Mint úgy általában... a nyelvvizsga azért kell, mert anno még az előző suliból elküldtek egyetemre, és ha nem mutatom be a nyelvvizsga papírt 2016 dec. 28-ig, ugrott az egész, pénz, idő stb., és elveszíthetem az állásom. És nagyon fogynak a helyek, ahova lehet menni, pláne annyi pénzért, hogy valahogy kijöjjünk belőle.
Igazából apám nagyon sokat dolgozik, egészségi állapotához képest túl sokat is, ezért kéri számon ezt rajtam. Gyűlöli a számítógépet, neki a szellemi munka nem munka, számítógéppel csak szórakozni lehet stb. A nejem csalódott, mert nem fizettem ki az adósságát (sztem erre az egyre kellettem neki, sőt asszem a gyerekek is, nem sok, potom 12 milla), és mindegyiknek hiába beszél az ember, még csak rosszabb lesz. Anyám próbál tompítani, ebbe van belebetegedve. Én meg inkább hallgatok, mert egyrészt nem akarok kib.szni a gyerekeimmel meg anyámmal (akiken csattanna az ostor), meg úgyis fölösleges lenne minden erőfeszítés, mert csak még rosszabb lenne. Úgyhogy majdnem pontosan láttad a helyzetet...

Ebben a szituban nem merek lazítani. Majd egyszer eljön annak is az ideje. Lehet, hogy akkor már késő lesz, de lazítottam én annak idején eleget. Ez is a baj, hogy van összehasonlítási alapom egy olyan élettel, aminek megvoltak a maga (főleg anyagi) nehézségei, de mégiscsak jobban tetszett, mint a mostani. Sokszor kívánom, bárcsak sose tapasztaltam volna azt meg...

A királlyá tevésről meg annyit, hogy azt ki is kell érdemelni. Bár túl sokan gondolják, hogy ők minden jót megérdemelnek, ez azért közel sincs így. Ebben is meg kell találni az egyensúlyt, és ez a legnehezebb dolog a világon.
:flover:
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
1,337
Hozzászólások
22
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

  • Kukimágnes
    Tegnap elmentem a robesszal 160 km-re a kaptárgyárba lépkeret lécekért...
  • Változó korszakok
    Nehéz döntésre jutottam. Megvettem a Lóóóra a gumikat, aztán mondták...
  • Tagama
    Elment tavasszal. Nem tudtam elmenni a temetésére. Most sikerült...
  • A legnagyobb harcos elment...
    Azt hittem acélból van és sosem hal meg. A profilképén jó ideig egy kis...
  • Kegyelmi állapot
    Mostanában nem írtam blogot. Mert minek... Elfoglalat a kert, az...

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére