Előfordul, hogy az anyukák nem tudják hova tenni a kisgyerekeket, ezért a rúdtáncstúdió öltözőjében időnként kisebb emberek is fellelhetőek. Tegnap óra után épp öltöztem vissza, amikor betoppan egy 4-5 éves forma Törpilla. Először lelkesen elkezdett beszélni hozzám, majd feljebb pillantva megállapította, hogy hoppá, mégsem az anyja vagyok, úgyhogy megszeppent egy kicsit, de azért láttam a kíváncsiságot az arcán. Nézegetett egy darabig, majd megszólalt.
- Téged ismerlek!
- Igen?
- Te az a motoros lány vagy!
- (Ej de baromi jó a memóriád, én bezzeg nem emlékszem rád). Igen, én vagyok.
- És van motorod?
- Igen.
- És szemek is vannak rajta?
- (Na most már tényleg irigy vagyok a memóriádra) Majdnem, a bukósisakomon voltak szemek, de most már új bukósisakom van. Ezen virágok vannak.
- Aha. És most motorral jöttél?
- Nem, mert esik az eső. De szurkolj, hogy jövő héten már jó idő legyen, és akkor azzal jövök, jó?
- Jó.
- Téged ismerlek!
- Igen?
- Te az a motoros lány vagy!
- (Ej de baromi jó a memóriád, én bezzeg nem emlékszem rád). Igen, én vagyok.
- És van motorod?
- Igen.
- És szemek is vannak rajta?
- (Na most már tényleg irigy vagyok a memóriádra) Majdnem, a bukósisakomon voltak szemek, de most már új bukósisakom van. Ezen virágok vannak.
- Aha. És most motorral jöttél?
- Nem, mert esik az eső. De szurkolj, hogy jövő héten már jó idő legyen, és akkor azzal jövök, jó?
- Jó.
