Tavaszi rajzás, avagy: a száz lóerős agyatlanság
Hölgyeim és Uraim, visszavonhatatlanul tavasz van. Ez pontosan igazolhatóan akkor kezdődik, amikor a futárt egyszer csak motorosok kezdik akadályozni a Lánchídon, motorosok hozzák rá a frászt a Kodály köröndnél, motorosok billegnek meg bénáznak az autók között mint a részegek, mert rettegnek ugyan a haladástól de mindenáron menni akarnak mert ők a motorosok, legalább is az elmúlt félórában feltétlenül. ( Azóta süt kb. a Nap.) Ennélfogva, ha kell, ha nem alapon, a tavasz első felvonásaként a város megtelik frissen kikelt öngyilkosjelöltek hatszáz méterről is hallható dübörgő, vágtató,ide-oda száguldozó seregeivel. Borzalmas! Szívinfarktus! Agyérgörcs! Tragédia!
Mennyivel jobb télen! Az ember, ha motorost lát, biztos hogy futár az illető. Mozgó roncshalmazokon, iszonyú rutinnal, a legvadabb ónos esőben meg hóviharban is biztos kézzel, általában józan és belátó tagjaként az utcai hadseregnek, jönnek a kis fekete pontok, hiszen ha nem így lenne, még a másnapot sem élnék meg. A budapesti futárok sokasága ráadásul nem egyteles futár, sokuknál több mint 10 áthavazott, átázott, átcsúszkált időszak van a kézben, az ember centire megmondja, mikor hová teheti be magát az autók közé a legkisebb veszély nélkül, akár tengelyig a latyakban.És túlélik, sőt: naponta végigharcolva győzelemre viszik a címet,láthatóan nincs olyan hóvihar, hogy ne tudnának motorozni Pesten, persze a körülményeknek megfelelő alázattal és tapasztalattal.
Az autósok ráadásul egyre jobban segítik a futárokat, akik látják hogy segítik őket. Ezért aztán a futár tudja hogy mit csinálhat, az autós tudja hogy miként segíthet, békés és derűs minden, általában. Ennek persze feltétele, hogy mindenki azt csinálja, amire a másik számít.
De ehhez Budapesten - a jelek szerint - alapvetően télnek kell lennie.
Sajnos egy idő után eljő a tavasz. És ekkor, hirtelen, szigorúan jó időben, + 12 fok felett, kikelnek hat hónapos téli álmukból a zsenik. Az utolsó gázt valamikor október elején húzták a "vason", a ruhákba kissé már belehíztak,jószerivel meg sem tudnak benne mozdulni olykor, meg a csizma is nehezen szuperál, az ízületekről meg a reflexekről nem is beszélve. De a látvány magával ragadó, süt a nap végre, gurulunk egyet csávókám, de dögös a tavalyi cuccos. Magunkra ráncigáljuk a bőrt és mindenkinek megmutatjuk: ITT VAGYUNK!!!!! MOTOROSOK VAGYUNK!!!! Kemények és kérlelhetetlenek (persze az első hidegfrontig, de hét fok alatt semmiképp sem.) Még tragikusabb a nincstelen, edzőcipős, melegítős, lefűrészelt kipufogócsövű szegény sor-négyes menők első puccparádéja, ahol látható: az utolsó fillér is a Nagy Andrássy Úti Gyorsulásra megy el, ha már erre a 20 percre sikerült életet lehelni a 25 éves ősjapán technikába,nem okvetlen gyári eljárásokat követve. Ugyan minden határértéken, féktárcsa már alig, fékbetét is csak nyomokban, a gumikon a profilmélység valahol a nulla közelében - ámde vakító napfényben kifeszül előttük a városi nagy motoros előadás Nagyszínpada, a Bajcsytól a Hősök teréig. Ki tudná megállni a hatásos fellépést ?
Ilyenkor szokott megtörténni, amint a futár gyanútlanul jön a Köröndnél, hogy a semmiből, teljesen illogikus forgalmi helyzetből egyszer csak berobban egy igazi elmebeteg. Keresztben át a piroson mint atom, lifegő, félbehajtott rendszámtábla-maradvánnyal, majdhogynem egy keréken. Egy másik aranyifjú legalább 120-szal a szélső sávban melletted, időben vészfékező gyalogosokat majdnem magával sodorva, ahogy levágódik a szervízútra Rossi után szabadon. Szerencse, hogy a következő önjelölt őrültet már az Operánál hallani, ha nem ordít 150 db a kipufogóból, akkor egy sem, laza 130-cal villan el a Bajza sarkán, természetesen tiloson át, mert az errefelé úgy tűnik, kötelező.
Tavasszal a futár rájön, hogy nem tud motorozni. Illetve, ha így kell, még rengeteg tanulnivalója van.
))
A legrosszabb, hogy a Lánchídon tanulnak vezetni ezek a szerencsétlenek, ahol a futárok általában munka célból szegnek szabályt és előznek a záróvonalon, mindkét sáv autósainak segítségétől kísérve. Úgy látszik, télnek kell ahhoz lennie, hogy ha már a turistabusz, a rendőrautó, a 16-os BKV-olajkályha, a pucc-Merci és a kormányőrség lehúzódik, éljünk is a lehetőséggel.
De most tavasz van, hogy a fene esne bele.
Hogy magyarázzam meg a frissen kikelt, előttem pont középen bénázó HD-tudornak, hogy 10 centi a kormányok mellett bőven elég a tükrökig, még sok is ? De ha kevés, könyörgök, menjen vissza az autók közé és szépen araszoljon át, úgy talán megy.
De Ő MOTOROS. TAVASZI !!! Kőkemény, igazi Lánchíd-arc! Eljő a Nagy Katarzis, mindenki lehúzódik mindenhol, hisz ki tudja, merre fajulnak az események. Meg is állnak,várván a Nagy Lánchídi Szelíd Motorozás méltó befejezését.
Mi pedig ott szobrozunk a Lánchíd kellős közepén, mozdulatlanul, mint a cövek.Ordító tavaszban, a lehető legtavasziabb motorosként, csillogó bőrruhában, a 66-os út végtelen szabadságát árasztva szeretett folyamunk fő sodorvonala felett.
Meg tudom érteni, hogy rajtunk röhög a város.
Merthogy a záróvonal festékje kissé megdobja a Harleyt, s bizony, egyensúlyban kell tartani. Ami láthatóan újdonság, közel 200 kilót szokni kell.
Istenem, mikorra fog ez menni ? Októberben ? Talán akkorra... de akkor már vége a szezonnak, jön az ŐSZ.
........ hál'Istennek! (nem saját iromány,de jó) Szerző:G.M.
Hölgyeim és Uraim, visszavonhatatlanul tavasz van. Ez pontosan igazolhatóan akkor kezdődik, amikor a futárt egyszer csak motorosok kezdik akadályozni a Lánchídon, motorosok hozzák rá a frászt a Kodály köröndnél, motorosok billegnek meg bénáznak az autók között mint a részegek, mert rettegnek ugyan a haladástól de mindenáron menni akarnak mert ők a motorosok, legalább is az elmúlt félórában feltétlenül. ( Azóta süt kb. a Nap.) Ennélfogva, ha kell, ha nem alapon, a tavasz első felvonásaként a város megtelik frissen kikelt öngyilkosjelöltek hatszáz méterről is hallható dübörgő, vágtató,ide-oda száguldozó seregeivel. Borzalmas! Szívinfarktus! Agyérgörcs! Tragédia!
Mennyivel jobb télen! Az ember, ha motorost lát, biztos hogy futár az illető. Mozgó roncshalmazokon, iszonyú rutinnal, a legvadabb ónos esőben meg hóviharban is biztos kézzel, általában józan és belátó tagjaként az utcai hadseregnek, jönnek a kis fekete pontok, hiszen ha nem így lenne, még a másnapot sem élnék meg. A budapesti futárok sokasága ráadásul nem egyteles futár, sokuknál több mint 10 áthavazott, átázott, átcsúszkált időszak van a kézben, az ember centire megmondja, mikor hová teheti be magát az autók közé a legkisebb veszély nélkül, akár tengelyig a latyakban.És túlélik, sőt: naponta végigharcolva győzelemre viszik a címet,láthatóan nincs olyan hóvihar, hogy ne tudnának motorozni Pesten, persze a körülményeknek megfelelő alázattal és tapasztalattal.
Az autósok ráadásul egyre jobban segítik a futárokat, akik látják hogy segítik őket. Ezért aztán a futár tudja hogy mit csinálhat, az autós tudja hogy miként segíthet, békés és derűs minden, általában. Ennek persze feltétele, hogy mindenki azt csinálja, amire a másik számít.
De ehhez Budapesten - a jelek szerint - alapvetően télnek kell lennie.
Sajnos egy idő után eljő a tavasz. És ekkor, hirtelen, szigorúan jó időben, + 12 fok felett, kikelnek hat hónapos téli álmukból a zsenik. Az utolsó gázt valamikor október elején húzták a "vason", a ruhákba kissé már belehíztak,jószerivel meg sem tudnak benne mozdulni olykor, meg a csizma is nehezen szuperál, az ízületekről meg a reflexekről nem is beszélve. De a látvány magával ragadó, süt a nap végre, gurulunk egyet csávókám, de dögös a tavalyi cuccos. Magunkra ráncigáljuk a bőrt és mindenkinek megmutatjuk: ITT VAGYUNK!!!!! MOTOROSOK VAGYUNK!!!! Kemények és kérlelhetetlenek (persze az első hidegfrontig, de hét fok alatt semmiképp sem.) Még tragikusabb a nincstelen, edzőcipős, melegítős, lefűrészelt kipufogócsövű szegény sor-négyes menők első puccparádéja, ahol látható: az utolsó fillér is a Nagy Andrássy Úti Gyorsulásra megy el, ha már erre a 20 percre sikerült életet lehelni a 25 éves ősjapán technikába,nem okvetlen gyári eljárásokat követve. Ugyan minden határértéken, féktárcsa már alig, fékbetét is csak nyomokban, a gumikon a profilmélység valahol a nulla közelében - ámde vakító napfényben kifeszül előttük a városi nagy motoros előadás Nagyszínpada, a Bajcsytól a Hősök teréig. Ki tudná megállni a hatásos fellépést ?
Ilyenkor szokott megtörténni, amint a futár gyanútlanul jön a Köröndnél, hogy a semmiből, teljesen illogikus forgalmi helyzetből egyszer csak berobban egy igazi elmebeteg. Keresztben át a piroson mint atom, lifegő, félbehajtott rendszámtábla-maradvánnyal, majdhogynem egy keréken. Egy másik aranyifjú legalább 120-szal a szélső sávban melletted, időben vészfékező gyalogosokat majdnem magával sodorva, ahogy levágódik a szervízútra Rossi után szabadon. Szerencse, hogy a következő önjelölt őrültet már az Operánál hallani, ha nem ordít 150 db a kipufogóból, akkor egy sem, laza 130-cal villan el a Bajza sarkán, természetesen tiloson át, mert az errefelé úgy tűnik, kötelező.
Tavasszal a futár rájön, hogy nem tud motorozni. Illetve, ha így kell, még rengeteg tanulnivalója van.
))A legrosszabb, hogy a Lánchídon tanulnak vezetni ezek a szerencsétlenek, ahol a futárok általában munka célból szegnek szabályt és előznek a záróvonalon, mindkét sáv autósainak segítségétől kísérve. Úgy látszik, télnek kell ahhoz lennie, hogy ha már a turistabusz, a rendőrautó, a 16-os BKV-olajkályha, a pucc-Merci és a kormányőrség lehúzódik, éljünk is a lehetőséggel.
De most tavasz van, hogy a fene esne bele.
Hogy magyarázzam meg a frissen kikelt, előttem pont középen bénázó HD-tudornak, hogy 10 centi a kormányok mellett bőven elég a tükrökig, még sok is ? De ha kevés, könyörgök, menjen vissza az autók közé és szépen araszoljon át, úgy talán megy.
De Ő MOTOROS. TAVASZI !!! Kőkemény, igazi Lánchíd-arc! Eljő a Nagy Katarzis, mindenki lehúzódik mindenhol, hisz ki tudja, merre fajulnak az események. Meg is állnak,várván a Nagy Lánchídi Szelíd Motorozás méltó befejezését.
Mi pedig ott szobrozunk a Lánchíd kellős közepén, mozdulatlanul, mint a cövek.Ordító tavaszban, a lehető legtavasziabb motorosként, csillogó bőrruhában, a 66-os út végtelen szabadságát árasztva szeretett folyamunk fő sodorvonala felett.
Meg tudom érteni, hogy rajtunk röhög a város.
Merthogy a záróvonal festékje kissé megdobja a Harleyt, s bizony, egyensúlyban kell tartani. Ami láthatóan újdonság, közel 200 kilót szokni kell.
Istenem, mikorra fog ez menni ? Októberben ? Talán akkorra... de akkor már vége a szezonnak, jön az ŐSZ.
........ hál'Istennek! (nem saját iromány,de jó) Szerző:G.M.
