Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Tanulságos történet..

Akik 1982 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi
mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!


Gondolj csak bele, 1982 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,
sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a
gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és
vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi
furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak
felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért
az nem volt semmi.


Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak
hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy
mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben
játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás
roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a
sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört
valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem
pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.


Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet,
az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak
bele ebbe sem.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on
edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele),
az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.


A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak
hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk,
ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból
készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a
fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. a WC pereme alatt, pedig a
baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan
nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt
Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról,
műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról,
Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.


Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a
focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet
megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és
nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.


Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis
itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt
egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld,
amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta
rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a
játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen
megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy,
mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott,
nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a
szülőknek.
Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk,
szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a
bűntudat, a jóérzés, a felelősség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.


Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok
értetlenül mosolyognak.
  • Like
Reactions: 1 person

Hozzászólások

V
:D Klasz

de azért visszasírom azt a kort amibe mi túléltünk
 
Ok,és most próbálj meg harcolni hogy megint olyan legyen mint régen,és akkor a történetek valósak lesznek,a tüskevár életre kell,a felnőtt kor kint zajlik az életben,és nem tudatosan nevelt gyerekek lesznek egy informatikus korban.És mire felnőnek nem csak kocka fejük lesz.
 
Hát ez szín igaz, hogy így volt, mert kicsaptak bennünket a hátsóudvarba és megettük a száraz tyúksz@rt és nem lett bajunk tőle... Aztán stikában a lazsnakból ejtőernyőt csináltunk és azzal ugráltunk a szénapadlásról....

Lazsnak=olyan durva szövésű zsákszerű anyag amiben a lucernát a négy sarkára fogva a hátadra vehetted , persze ha elbírtad....
remélem a lucerna azért még megy.....
 
En (es tarsaim) 90-es evjaratuak vagyunk, de meg mi is epitettunk varat szalmabalakbol, gyujtottunk varangyosbekakat, mamam haborus tortenetei utan hatramentunk az udvarra fut-fat meg papsajtot enni, hogy hozzaszokjunk az ilyen dolgokhoz ha minket is le akarnak majd bombazni, aztan mentunk palantazni ahol lotetuket vadasztunk, bandaztunk az utcan, nyulat kergettunk a hatarban furodtunk a legnagyobb tocsakban es meg mindig elunk :D Bar a technikai vivmanyok sok emberi kapcsolatot tonkretesznek, azert ehez partnernek is kell lenni ;)
 
Ezt az egészet át lehetne írni motoros témára is akár. Pl amikor még a babettával túrtuk a sarat és a gáton defektet kapott, amikor bukó nélkül eltaknyoltunk, stb... :)
 
Pont 82es vagyok:D de van amit visszasírok én is.
Leghőbb vágyam karácsony napjain régi-régi történeteket nézni. Imádtam őket... Az összes Jézusról szólót, A kis gyufaáruslányt stb... Most mit lehet látni : Tálapu3589 és persze készül a következő rész is:D Kobra 11 + ilyenek. Kellemes ünnepeket:D
 
Szép a blogod Gix!
A mai gyerekek is tudnak focizni, bringázni és gyufás skatulyából várat építeni, csak ehhez kell a szülő, aki kikapcsolja néha a TV-t és a számítógépet. Időt szakít a gyerekekre és együtt játszanak valami értelmeset ( a plázában való családi séta-shopping nem ez a kategória)
A gyerkőcöknek is nagyobb örömöt szerzünk egy közös indiánosdival, mint "befogni a száját" egy marha drága PSP-vel.
 
Mamóca;bt6611 írta:
Szép a blogod Gix!
A mai gyerekek is tudnak focizni, bringázni és gyufás skatulyából várat építeni, csak ehhez kell a szülő, aki kikapcsolja néha a TV-t és a számítógépet. Időt szakít a gyerekekre és együtt játszanak valami értelmeset ( a plázában való családi séta-shopping nem ez a kategória)
A gyerkőcöknek is nagyobb örömöt szerzünk egy közös indiánosdival, mint "befogni a száját" egy marha drága PSP-vel.


Köszi Mamóca!

Igazad van, csak sajnos egyre kevesebb az a szülő, aki erre hajlandó időt szánni....legalábbis én ezt tapasztalom a saját környezetemben. Van egy keresztlányom, akivel pici kora óta nagyon sok időt töltök. Imádunk együtt lenni és mindenféle bolondságokat csinálni. Úgy 2 éves lehetett és épp a hátamon lovagolt, amikor belépett a szobába az anyja és azt mondta, hogy milyen jó bennünket nézni, mert Ő bizony nem tud a gyerek szintjére lemenni. Én erre gondolkodás nélkül azt válaszoltam, hogy a NEM TUDOK és a NEM AKAROK között óriási a különbség. Ezek után nem csodálkoztam azon, hogy kiscsajszim nem akart haza menni.....
 
Ez valóban így volt,jó egy picit vissza emlékezni!De mi 82-előtt születettek talán még elrángathatjuk csemetéinket a lövöldözős játék elől,hogy tudják internet nélkül is lehet beszélni egymásal!
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Gixxergirl
Olvasás
780
Hozzászólások
32
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Gixxergirl további bejegyzései

  • Történet a barátságról
    Történet a Barátságról. volt egyszer egy kisfiú, akinek igen rossz...
  • :(
    Kísért a múlt. Vadul kalimpálok a billentyűzeten. Feltett szándékom...

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére