Motorostársakkal találkozni sok helyen lehet. Például lehet útközben. Ilyenkor mindig intek, kivéve, ha a motor technikai kezelése köt le. A mai napig lelkiismeret furdalásom van, mert Sirokra menet túl későn vettem észre a pályán a szembejövő sávban nyomuló chopperest, aki széles mozdulatokkal integetett nekünk, szocigépeseknek. Én utassal, csomaggal, cimborám csak csomagokkal. Az intés fontos. Hasonlóan gondolkodunk, és mivel ez a gondolkodás a társadalom nagy részében megütközést vált ki, szükségünk van arra, hogy lássuk, nem vagyunk egyedül.
Aztán lehet találkozni lenn a műhelyben is. A közösen végzett munka szorosabbra fűzi a barátságot, általa több, jobb lesz az ember. Nemrég egy barátom motorját építettük Veszprémben. Mini Riga chopper Simson blokkal. Nem nagy gép, de annyit szívtunk már vele, s amikor végre beindult, egymásra néztünk és üvöltöttünk, ahogy a torkunkon kifért. Nahát EZT lehet majd mesélni az unokáknak, nem azt, mennyit dolgoztunk a munkahelyen, mennyit tanultunk az iskolában. EZ az ÉLET.
Lehet még találkozni motorostalálkozókon is. Itt mindenki azt csinálja, ami neki fontos vagy jólesik. Van aki iszik. Nem igazán értem, ezzel miért lesz több vagy értékesebb, vagy hogy ezért miért kell nagy távolságokat megtenni. Pláne azt nem értem, ilyenkor miért ül féltve gondozott motorjára.
Néhány vélemény:
Nos, én azért megyek el minden évben egyszer, hogy új ismerősöket kereshessek. Különösen hasonlóan elvetemült Czetka-mániásokat, hogy kereshessem, kin segíthetek közülük. Hátha egyszer én is rájuk és az ő kapcsolataikra szorulok. Ennyi pénzért egy helyen úgysem tudnék ennyi és ilyen koncerteket végighallgatni, ennyi jó értelemben vett őrülttel találkozni, ennyi vidám programban részt venni, ennyi ötletet meríteni az épített gépekből.
Viszont motoros baleseteket nem kívánok végignézni. Eddig mindkét találkozón volt a látványban részem. Azért csak két találkozóról beszélhetek, mert nem vet föl a pénz. A legutóbbi buli igen drágára sikerült, megbüntettek a zsaruk (sajnos igazuk volt).
Szóval találkozzunk valahol, valamikor, de vigyázzunk magunkra, egymásra!
Lehet még találkozni motorostalálkozókon is. Itt mindenki azt csinálja, ami neki fontos vagy jólesik. Van aki iszik. Nem igazán értem, ezzel miért lesz több vagy értékesebb, vagy hogy ezért miért kell nagy távolságokat megtenni. Pláne azt nem értem, ilyenkor miért ül féltve gondozott motorjára.
Néhány vélemény:
„Nem járok motorostalálkozóra, mert egyre inkább az ivászat meg a részegen motorozás, az önmagukból és emberi mivoltukból való kivetkőzés uralkodik el a normális szórakozás helyett.”
„Idén még sehol sem voltam. A régi chopperemet nem sajnáltam annyira, de egy hárommilliós speedgép az más. Nem akarok állandóan attól rettegni, hogy ki dönti föl vagy karcolja meg éjjel a sátor mellett. Különben is, szinte ugyanazok a zenekarok vannak mindegyiken.”
„Nagyon jó ez a buli! A Sziget meg az EFOTT a nyomába se érhet, ezentúl csak motorostalálkozókra fogok eljárni bulizni!”
„Idén még sehol sem voltam. A régi chopperemet nem sajnáltam annyira, de egy hárommilliós speedgép az más. Nem akarok állandóan attól rettegni, hogy ki dönti föl vagy karcolja meg éjjel a sátor mellett. Különben is, szinte ugyanazok a zenekarok vannak mindegyiken.”
„Nagyon jó ez a buli! A Sziget meg az EFOTT a nyomába se érhet, ezentúl csak motorostalálkozókra fogok eljárni bulizni!”
Nos, én azért megyek el minden évben egyszer, hogy új ismerősöket kereshessek. Különösen hasonlóan elvetemült Czetka-mániásokat, hogy kereshessem, kin segíthetek közülük. Hátha egyszer én is rájuk és az ő kapcsolataikra szorulok. Ennyi pénzért egy helyen úgysem tudnék ennyi és ilyen koncerteket végighallgatni, ennyi jó értelemben vett őrülttel találkozni, ennyi vidám programban részt venni, ennyi ötletet meríteni az épített gépekből.
Viszont motoros baleseteket nem kívánok végignézni. Eddig mindkét találkozón volt a látványban részem. Azért csak két találkozóról beszélhetek, mert nem vet föl a pénz. A legutóbbi buli igen drágára sikerült, megbüntettek a zsaruk (sajnos igazuk volt).
Szóval találkozzunk valahol, valamikor, de vigyázzunk magunkra, egymásra!