És elérkezett a reggel, amikor már úgy kell összepakolni, hogy sajnos hazafelé megyünk. Kipihentnek nem mondanám magunkat, a többség azzal volt elfoglalva este hogy hajszárítóval szárítja a cuccait. Én pl. a csizmám és kesztyűm, aztán reggel jutott eszembe hogy a bukóm is vizes az alján miután a szembejövő autóktól teljes testen kaptuk a vizet, így reggel még ezt is hajszárítóztuk. Lementünk reggelizni, újabb beszélgetés következett de csak 10 percre mert el kell indulni időben. Összepakoltunk és elkezdtünk lehurcolkodni. Kicsit szomorú volt a hangulat, de tényleg, nem csak azért mert az eső még mindig esett, bár ez se javított a helyzeten, inkább tényleg mindenki sajnálta hogy megyünk hazafelé. Ráadásul nem is együtt haladtunk, mert az eredeti tervben Sarajevóból Szegedre mentünk volna, ami jó azoknak akik arra felé laknak, de mi pestiek külön váltunk, hogy Mohácsnál lépjük át a határt. Szobatársam pedig egyedül vágott neki az útnak. Ennek az a sztorija, hogy a drágaság felszerelte a Yamaha Tracer-ét olyan sportkipufogó van, hogy ha kiveszi a DB killert, márpedig az utolsó napra kivette, akkor három utcával arrébb is tudják hogy ő jön 
és mivel egyszer már ment így túrán, a többiek mesélték hogy hátraküldték és mondták hogy maradjon le 500 méterre, így úgy döntött hogy kiveszi és hazamegy egyedül 
nyomta is neki rendesen, az 5 órás utat sikerült kevesebb mint 4 alatt teljesítenie
Mi szépen haladtunk, tempósabban mint a túra idején, de nem sietve, megálltunk amikor muszáj volt tankolni, de amúgy haladtunk haza. Sarajevót 20-30km-re elhagyva az eső is abbamaradt, bár eddigre oly mindegy volt, a csizmámban a Balaton volt, a kezemen a kesztyűből pedig már akkor csorgott a víz ha erősebben ráfogtam a markolatra, de hát ez van. Az egyik megállónál kicsit kifacsartam
Minden rendben ment, Mohácson én is leváltam a csapattól, mert itt találkoztam egy nagyon jó barátommal, akivel elmentünk ebédelni. Ezután a paripákra pattantunk és az autópályát elkerülve hazamentünk. Jól haladtunk, Magyarországon szép időnk volt, sütött a nap, és mire hazaértünk megszáradt a csizmám és kesztyűm is
Összességében egy csodálatos élmény volt. Egy összeszokott társaságba csöppentem, akik sokat túráztak már együtt, rengeteget meséltek, és teljesen befogadtak. Büszke voltam magamra, hogy bevállaltam, főleg hogy tényleg nem sok tapasztalatom van azért, és főleg hogy 4 év kihagyás után, 1 hónap motorozgatás után végigcsináltam. De kellett hozzá egy ilyen csapat, kellett hozzá hogy meg tudtam bízni az előttem és mögöttem haladóban, hogy segítettek és magyaráztak nekem mit hogy kell csinálni, és az is, hogy mindenki nagyon nagyon figyelt rám, mindenki engem féltett, hogy meg tudom-e oldani a szituációt. Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem ezeket az embereket, és azóta már két túrát is leszerveztünk, ahova hivatalos vagyok most már én is
Mindannyiuknak köszönöm ezúton is hogy részese lehettem ennek a nagy családnak!
Nektek pedig köszönöm, hogy elolvastátok az élményeimet!
ui: kihagytam egy sztorit, ez tegnap jutott eszembe ahogy TG mondta nevetve "Elvesztettem a szüzességem", hát betakaróztam a motorommal
Az úgy volt.... hogy a lényeg hogy félreálltam mert egy piros lámpás felújításnál megnéztem a telefonom mert éreztem hogy zizeg, de gyorsabban lett zöld mint általában, ezért nem volt időm elrakni mert rajtam volt az esőkabát aminek kiderült hogy ici-pici zsebe van, ezért mikor túlmentünk az útfelújításon én kiálltam a sorból hogy elrakjam a telefont rendesen és visszavegyem a kesztyűmet. Egy murvás kis parkoló volt és ügyesen figyeltem hogy a motor egyenes talajon álljon meg, de arra már nem figyeltem hogy a bal lábam alatt van egy gödör hát én ebbe belelépve sikeresen lekísértem a motorom a földig, nehogy túl nagyon koppanjon, mert hát mire észrevettem hogy gödörben vagyok és nem fog megtámaszkodni, addigra már csak annyit tudtam tenni, hogy tompítok az esésen azzal hogy kísérem és nem eldobom szegénykét Természetesen semmi baja nem lett, a motor karcolás nélkül megúszta, a túradobozon lett egy kis sérülés de hát az nem érdekes. Úgyhogy ez az ami kimaradt és érdemes megemlíteni, mert hát ebből is tanultam, többet nem vettem elő a telefonom a piros lámpánál, és nem is fogom, ha annyira kell, félre állok
A túrán 3 BMW, 3 Honda és 2 Yamaha volt a résztvevő, szerintem mindegyik motor jól teljesített, az egyik BMW is borult, de ők menet közben, nem is emlékszem, hogy ezt leírtam-e, majd utánaolvasok, ha nem akkor leírom, megér egy posztot
Mindenkinek szép napot! Sok napsütést, balesetmentes kilométereket és kellemes motorozást!
és mivel egyszer már ment így túrán, a többiek mesélték hogy hátraküldték és mondták hogy maradjon le 500 méterre, így úgy döntött hogy kiveszi és hazamegy egyedül nyomta is neki rendesen, az 5 órás utat sikerült kevesebb mint 4 alatt teljesítenie Mi szépen haladtunk, tempósabban mint a túra idején, de nem sietve, megálltunk amikor muszáj volt tankolni, de amúgy haladtunk haza. Sarajevót 20-30km-re elhagyva az eső is abbamaradt, bár eddigre oly mindegy volt, a csizmámban a Balaton volt, a kezemen a kesztyűből pedig már akkor csorgott a víz ha erősebben ráfogtam a markolatra, de hát ez van. Az egyik megállónál kicsit kifacsartam
Minden rendben ment, Mohácson én is leváltam a csapattól, mert itt találkoztam egy nagyon jó barátommal, akivel elmentünk ebédelni. Ezután a paripákra pattantunk és az autópályát elkerülve hazamentünk. Jól haladtunk, Magyarországon szép időnk volt, sütött a nap, és mire hazaértünk megszáradt a csizmám és kesztyűm is
Összességében egy csodálatos élmény volt. Egy összeszokott társaságba csöppentem, akik sokat túráztak már együtt, rengeteget meséltek, és teljesen befogadtak. Büszke voltam magamra, hogy bevállaltam, főleg hogy tényleg nem sok tapasztalatom van azért, és főleg hogy 4 év kihagyás után, 1 hónap motorozgatás után végigcsináltam. De kellett hozzá egy ilyen csapat, kellett hozzá hogy meg tudtam bízni az előttem és mögöttem haladóban, hogy segítettek és magyaráztak nekem mit hogy kell csinálni, és az is, hogy mindenki nagyon nagyon figyelt rám, mindenki engem féltett, hogy meg tudom-e oldani a szituációt. Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem ezeket az embereket, és azóta már két túrát is leszerveztünk, ahova hivatalos vagyok most már én is
Mindannyiuknak köszönöm ezúton is hogy részese lehettem ennek a nagy családnak!
Nektek pedig köszönöm, hogy elolvastátok az élményeimet!
ui: kihagytam egy sztorit, ez tegnap jutott eszembe
ahogy TG mondta nevetve "Elvesztettem a szüzességem", hát betakaróztam a motorommal Az úgy volt.... hogy a lényeg hogy félreálltam mert egy piros lámpás felújításnál megnéztem a telefonom mert éreztem hogy zizeg, de gyorsabban lett zöld mint általában, ezért nem volt időm elrakni mert rajtam volt az esőkabát aminek kiderült hogy ici-pici zsebe van, ezért mikor túlmentünk az útfelújításon én kiálltam a sorból hogy elrakjam a telefont rendesen és visszavegyem a kesztyűmet. Egy murvás kis parkoló volt és ügyesen figyeltem hogy a motor egyenes talajon álljon meg, de arra már nem figyeltem hogy a bal lábam alatt van egy gödör
hát én ebbe belelépve sikeresen lekísértem a motorom a földig, nehogy túl nagyon koppanjon, mert hát mire észrevettem hogy gödörben vagyok és nem fog megtámaszkodni, addigra már csak annyit tudtam tenni, hogy tompítok az esésen azzal hogy kísérem és nem eldobom szegénykét Természetesen semmi baja nem lett, a motor karcolás nélkül megúszta, a túradobozon lett egy kis sérülés de hát az nem érdekes. Úgyhogy ez az ami kimaradt és érdemes megemlíteni, mert hát ebből is tanultam, többet nem vettem elő a telefonom a piros lámpánál, és nem is fogom, ha annyira kell, félre állok A túrán 3 BMW, 3 Honda és 2 Yamaha volt a résztvevő, szerintem mindegyik motor jól teljesített, az egyik BMW is borult, de ők menet közben, nem is emlékszem, hogy ezt leírtam-e, majd utánaolvasok, ha nem akkor leírom, megér egy posztot
Mindenkinek szép napot! Sok napsütést, balesetmentes kilométereket és kellemes motorozást!
