Mostanában minden e körül forog számomra. Az emberi oldalát most hagynám.
De van gép oldala is. Ugyanis a múlt héten rá kellett jönnöm, szerelmes vagyok a motorozásba és a motoromba. Vállalom, még ha furcsa is.
Húsvét szombatján olyan sokk ért, amiből csak most kezdek magamhoz térni. Akkor az első döntésem az volt, hogy a tavaly nyáron összezúzott „Csacsit” eladom, mert nem akartam az emlékeket, amiket felidéz.
Aztán eljött a nap, amikor jelenésünk volt a fényezőnél. Amikor megláttam a kis foltost a kisbuszban, nem bírtam visszafogni a vigyorgást. Úgy éreztem magam, mint a kiscsaj, akit anyu elküld a boltba és útközben leszólítja az idősebb szomszéd fiú. Zavarban voltam, mint egy szűz kislány.
Jó érzéssel töltött el a felismerés: mekkora egy höle voltam, amikor megfordult a fejemben, hogy megszabadulok tőle egy fickó miatt. Hihetetlen megnyugvás volt a tudat, hogy van egy biztos pont az életemben. Ja! A blökim, a családom és a barátaim mellett. Lehet, hogy nem is olyan rossz nekem??? Mind1.
Nem láttam és nem ültem a Csacsin már 8 hónapja. Azt hittem el lehet felejteni. DE NEEEEM! Ez függőség.
Amikor leszedtük a kisbuszról, az volt az első, hogy ráültem. Hát mit is mondjak? Jó érzés volt a combjaim között tartani
Hiszem, akit a motorozás egyszer megfertőz, nem tudja elengedni. Kb. mint a nagy szerelm(ek)et.
Mindig ott van/lesz az ember agyában. Ahogy ott van/lesz a vágy, a függőség, a fájdalom, a kompromisszumok, a szép emlékek, a hiányérzet… Minden.
Ha minden igaz, a jövő héten már hozom haza!!!!! És ha az égiek is úgy akarják, és jó időt adnak, akkor már a kerekein fogok gurulni.
A céljaim felé…
Szabadon.
Függetlenül.
De van gép oldala is. Ugyanis a múlt héten rá kellett jönnöm, szerelmes vagyok a motorozásba és a motoromba. Vállalom, még ha furcsa is.
Húsvét szombatján olyan sokk ért, amiből csak most kezdek magamhoz térni. Akkor az első döntésem az volt, hogy a tavaly nyáron összezúzott „Csacsit” eladom, mert nem akartam az emlékeket, amiket felidéz.
Aztán eljött a nap, amikor jelenésünk volt a fényezőnél. Amikor megláttam a kis foltost a kisbuszban, nem bírtam visszafogni a vigyorgást. Úgy éreztem magam, mint a kiscsaj, akit anyu elküld a boltba és útközben leszólítja az idősebb szomszéd fiú. Zavarban voltam, mint egy szűz kislány.
Jó érzéssel töltött el a felismerés: mekkora egy höle voltam, amikor megfordult a fejemben, hogy megszabadulok tőle egy fickó miatt. Hihetetlen megnyugvás volt a tudat, hogy van egy biztos pont az életemben. Ja! A blökim, a családom és a barátaim mellett. Lehet, hogy nem is olyan rossz nekem??? Mind1.
Nem láttam és nem ültem a Csacsin már 8 hónapja. Azt hittem el lehet felejteni. DE NEEEEM! Ez függőség.
Amikor leszedtük a kisbuszról, az volt az első, hogy ráültem. Hát mit is mondjak? Jó érzés volt a combjaim között tartani
Hiszem, akit a motorozás egyszer megfertőz, nem tudja elengedni. Kb. mint a nagy szerelm(ek)et.
Mindig ott van/lesz az ember agyában. Ahogy ott van/lesz a vágy, a függőség, a fájdalom, a kompromisszumok, a szép emlékek, a hiányérzet… Minden.
Ha minden igaz, a jövő héten már hozom haza!!!!! És ha az égiek is úgy akarják, és jó időt adnak, akkor már a kerekein fogok gurulni.
A céljaim felé…
Szabadon.
Függetlenül.
