Mondja egyik barátném múlt héten, olyan életem van, mint valami klassz film... mindig jövök-megyek. Hát végül is, bár a műfaját tekintve még gondolkodom mi legyen... Katasztrófafilm, vagy útifilm...
Úgy kezdődött múlt hét csütörtökön, hogy békésen ácsorodok a zebra előtt harmadmagammal 4 keréken, mikor is a negyedik izomból belénk szállt úgy 50-60-al és a szuzi eleje-hátulja 50-50 cm-el rövidebb lett. Az első megúszta, finom kis koccanással, mert épp indult, az lelépett, a másodikba ugye beletoltak, a harmadik voltam én, aki bemutatta az élő töréstesztet és vele lökték át a másikat a zebrán. Aznap csak azért ültem kocsiba, mert a kutya annyira akart jönni velem. Motorral most nem tudom hol lennék, már megint a kutyának lehetek hálás... Bent ült persze a kis szőrös genyó, megúszta a sékert mert hátul ült, de azóta is fáj a nyakam meg a fejem és a hátam egy pontban. Édes volt a kutya, az ülés kiszakadt és hanyattfekve ahogy eszméltem a csattanás után, egyik oldalról kérdezgették a kocsiba behajolva, hogy hölgyem, jól van, hogy érzi magát? a másik oldalon meg a kutya nyalogatta a könyököm... Mondtam okés, minden, nézzük meg a kutyát, aztán az autót, hogy mi maradt belőle. Maci megúszta annyival, hogy aznap még megriadt a kocsiajtó csapódásoktól, de másnap már úgy pattant be a roncsba, amikor kinyitottam neki a hátsó ajtót, mintha nem történt volna semmi.
Aztán vasárnap reggel, gondoltam kiállok az udvarról a teherautóval, mert mással is ki kellett állni. Ahogy ténferegtem a kapu előtt, úgy döntöttem, nem tolatok le a rétre két kanyarral, megyek előre a tömb körül egy kört, este sokan kint hagyták az autóikat a kanyarban, meg ne zúzzam. Hát bachatom a jóindulatomat, egy vivaroval a parkolóból gyökkettővel beletolattak erre a teherautóba, kuka a bal első lámpa. Mondja a csaj, de hát a fiam jobbról mondta hogy jó!... mondom neki, aha, láttam hogy valakivel beszélgetsz, a bal oldali tükör meg csak úgy dísznek van erre a szarra ráakasztva. Mondtam neki, hogy nem szeretem, és káromkodtam egy sort arról, hogy minden úti majmot nekem kell összeszedni...Mivel szomszéd, rimánkodott, hogy hagyjuk a betétlapot, és ő majd kifizeti. Fussá vazzeg a bónuszoddal, ám legyen úgy, attól mert hülye vagy, végül is nekem nem kell köcsögnek lennem... A férje aznap felhívta Sándort és férfiasan megbeszélték, hogy a nők milyen kártevők és mindig nekik marad a romok eltakarítása, költségek fizetése... Navaaazzz....
Kedden jött a kárszakértő, szerdán elindultam Kazincbarcikára, nem értem oda, az espace elkezdett 60-al döcögni, gondoltam turbó, vagy valami más, mert néha életre tért, de inkább mégse. 150 km-ről visszakocogtam, a kedves ügyféltől pedig kértem másik időpontot. EGÉER szelep vagy mi pusztult meg.
Csütörtökön bevásároltam a villanyszerelési boltban, a parkolóban a teherautóra ráálltak 20-25 centire, persze amikor kinyitottam az ajtót, eltaláltam a fostalicskát. Az ürge bent telefonált a kocsiban, úgy szált ki, mintha ráborult volna egy zongora az autójára. Meglepett a férfisirám, ritkán látok ilyen vinnyogást (és meg is vetem). Ha felháborodik valaki, az okés, de ez egy nyafogós picsogás volt. Ujjal megdörzsöltem a sérülést, már alig látszott, mondom neki szori, jövök egy polírozással. Mire fel: de ez nem az ő autója, nem az ő felelőssége, és betétlapot kér, kevés neki egy ígéret meg a névjegykártya. Megmutattam neki a heti termést fotókon, az őt nem érdekli.... Vigyed akkor azt a betétlapot vazzeg, és kend a maradék 3 szál hajadra te bazári macskajancsi. Körbefényképeztem a fostalicskáját, nehogy valami mást a nyakamba varrjon, aztán megváltozott a hozzáállásom és úgy beszéltem vele, mint egy felmosóronggyal, amíg töltögette a betétlapját...
Szuszáááá... Ha a jóisten nem ver bottal, akkor a biztosító elhajtja a kárigényét, mert az olyan alacsony... Úgy tudom 50-60 e alatt nem nagyon állnak szóba senkivel. Ezt tudja valaki?
Szóval ma motorral mentem Kazincbarcikára újból (a maradék épen lévő járgány), felvettem az atyaúristent is, ami protektort itthon találtam, a láthatósági mellényt és a reflektort is nyomattam. Nem kicsit gyanakvóan elindultam, a városon egész békésen átjutottam, a reggeli kupiban egyetlen gyilkossági kísérlet se képződött.
Most vagy a reflektor vagy a láthatósági mellény, vagy mindkettő, de nem volt próbálkozás.
Az autópályán azért egyszer leizzadtam. Csörtetek el a kamionok mellett tempósan, egyszer csak az egyik tartálykocsi, index nélkül, izomból kihajt elém, hogy ő most előz, gázelvétel, satu, mert ugye ezek egymást úgy előzik, hogy az egyik meg 90-el, a másik meg 91-el, hogy a tahográf meg ne buktassa.
Közben nézem a tükröt, mögöttem is előz épp egy kamion.. Ezek körbezártak. Ha szerencsém van a mögöttem lévő talán látja hogy itt vagyok, ha már előtte kavirnyálok... Az előttem lévő tuti nem tudja, hogy mögötte vagyok, a mellettem lévőnek meg a holt terében vagyok épp. Három kamionból kettőnek nem létezem épp, nagyon azt súgja a matek. Ki tudja melyik hogy cserélgeti épp a kártyát a gépben és hány órát nem aludt... Szóval nem igazán tetszett a szitu, igyekeztem a mellettem lévő kamionos látóterébe kerülni mielőbb, kotortam a járgány elejéhez, hogy észre vegyen és ne a holt térbe legyek, nehogy neki is eszébe jusson egy előzés.... Eléggé rühelltem a két sor kamion között, a 40 tonnások között csapatni majd 5 percig az embernyi dübörgő kerekek között, amíg befejeződött az előzés előttem gyökkettővel... Mindig is utáltam az autópályán, amikor ilyen szerelvényekbe verődnek a járgányok és úgy haladnak, mert sanda gyanúm az, hogy csak automatán mennek egymás után, nem nagyon figyelnek. Ahogy bezártak maguk közé, hát a héten képződött vörös köd felszállt és már csak nettó csöndesen kértem az égieket, hogy ezt már azért szeretném megúszni... igazán méltatlan lenne egy húsdarálóban végezni.
Végül semmi gond nem volt, ahogy szabadultam, kilőttem közülük, és most már életem végéig fogom lesni a kamionokat a pályán, nehogy még egyszer ilyen szituba tudjanak hozni.
Szóval leértem Kazincbarcikára, amikor is hív a Kata, hogy leégett valami gyár ott, és minden okés-e velem, mert hogy ugye én most ott vagyok... (Istenem, de jól esett.). Mondtam igen, de a gyárhoz nincs közöm!
Úgy kezdődött múlt hét csütörtökön, hogy békésen ácsorodok a zebra előtt harmadmagammal 4 keréken, mikor is a negyedik izomból belénk szállt úgy 50-60-al és a szuzi eleje-hátulja 50-50 cm-el rövidebb lett. Az első megúszta, finom kis koccanással, mert épp indult, az lelépett, a másodikba ugye beletoltak, a harmadik voltam én, aki bemutatta az élő töréstesztet és vele lökték át a másikat a zebrán. Aznap csak azért ültem kocsiba, mert a kutya annyira akart jönni velem. Motorral most nem tudom hol lennék, már megint a kutyának lehetek hálás... Bent ült persze a kis szőrös genyó, megúszta a sékert mert hátul ült, de azóta is fáj a nyakam meg a fejem és a hátam egy pontban. Édes volt a kutya, az ülés kiszakadt és hanyattfekve ahogy eszméltem a csattanás után, egyik oldalról kérdezgették a kocsiba behajolva, hogy hölgyem, jól van, hogy érzi magát? a másik oldalon meg a kutya nyalogatta a könyököm... Mondtam okés, minden, nézzük meg a kutyát, aztán az autót, hogy mi maradt belőle. Maci megúszta annyival, hogy aznap még megriadt a kocsiajtó csapódásoktól, de másnap már úgy pattant be a roncsba, amikor kinyitottam neki a hátsó ajtót, mintha nem történt volna semmi.
Aztán vasárnap reggel, gondoltam kiállok az udvarról a teherautóval, mert mással is ki kellett állni. Ahogy ténferegtem a kapu előtt, úgy döntöttem, nem tolatok le a rétre két kanyarral, megyek előre a tömb körül egy kört, este sokan kint hagyták az autóikat a kanyarban, meg ne zúzzam. Hát bachatom a jóindulatomat, egy vivaroval a parkolóból gyökkettővel beletolattak erre a teherautóba, kuka a bal első lámpa. Mondja a csaj, de hát a fiam jobbról mondta hogy jó!... mondom neki, aha, láttam hogy valakivel beszélgetsz, a bal oldali tükör meg csak úgy dísznek van erre a szarra ráakasztva. Mondtam neki, hogy nem szeretem, és káromkodtam egy sort arról, hogy minden úti majmot nekem kell összeszedni...Mivel szomszéd, rimánkodott, hogy hagyjuk a betétlapot, és ő majd kifizeti. Fussá vazzeg a bónuszoddal, ám legyen úgy, attól mert hülye vagy, végül is nekem nem kell köcsögnek lennem... A férje aznap felhívta Sándort és férfiasan megbeszélték, hogy a nők milyen kártevők és mindig nekik marad a romok eltakarítása, költségek fizetése... Navaaazzz....
Kedden jött a kárszakértő, szerdán elindultam Kazincbarcikára, nem értem oda, az espace elkezdett 60-al döcögni, gondoltam turbó, vagy valami más, mert néha életre tért, de inkább mégse. 150 km-ről visszakocogtam, a kedves ügyféltől pedig kértem másik időpontot. EGÉER szelep vagy mi pusztult meg.
Csütörtökön bevásároltam a villanyszerelési boltban, a parkolóban a teherautóra ráálltak 20-25 centire, persze amikor kinyitottam az ajtót, eltaláltam a fostalicskát. Az ürge bent telefonált a kocsiban, úgy szált ki, mintha ráborult volna egy zongora az autójára. Meglepett a férfisirám, ritkán látok ilyen vinnyogást (és meg is vetem). Ha felháborodik valaki, az okés, de ez egy nyafogós picsogás volt. Ujjal megdörzsöltem a sérülést, már alig látszott, mondom neki szori, jövök egy polírozással. Mire fel: de ez nem az ő autója, nem az ő felelőssége, és betétlapot kér, kevés neki egy ígéret meg a névjegykártya. Megmutattam neki a heti termést fotókon, az őt nem érdekli.... Vigyed akkor azt a betétlapot vazzeg, és kend a maradék 3 szál hajadra te bazári macskajancsi. Körbefényképeztem a fostalicskáját, nehogy valami mást a nyakamba varrjon, aztán megváltozott a hozzáállásom és úgy beszéltem vele, mint egy felmosóronggyal, amíg töltögette a betétlapját...
Szuszáááá... Ha a jóisten nem ver bottal, akkor a biztosító elhajtja a kárigényét, mert az olyan alacsony... Úgy tudom 50-60 e alatt nem nagyon állnak szóba senkivel. Ezt tudja valaki?
Szóval ma motorral mentem Kazincbarcikára újból (a maradék épen lévő járgány), felvettem az atyaúristent is, ami protektort itthon találtam, a láthatósági mellényt és a reflektort is nyomattam. Nem kicsit gyanakvóan elindultam, a városon egész békésen átjutottam, a reggeli kupiban egyetlen gyilkossági kísérlet se képződött.
Most vagy a reflektor vagy a láthatósági mellény, vagy mindkettő, de nem volt próbálkozás.
Az autópályán azért egyszer leizzadtam. Csörtetek el a kamionok mellett tempósan, egyszer csak az egyik tartálykocsi, index nélkül, izomból kihajt elém, hogy ő most előz, gázelvétel, satu, mert ugye ezek egymást úgy előzik, hogy az egyik meg 90-el, a másik meg 91-el, hogy a tahográf meg ne buktassa.
Közben nézem a tükröt, mögöttem is előz épp egy kamion.. Ezek körbezártak. Ha szerencsém van a mögöttem lévő talán látja hogy itt vagyok, ha már előtte kavirnyálok... Az előttem lévő tuti nem tudja, hogy mögötte vagyok, a mellettem lévőnek meg a holt terében vagyok épp. Három kamionból kettőnek nem létezem épp, nagyon azt súgja a matek. Ki tudja melyik hogy cserélgeti épp a kártyát a gépben és hány órát nem aludt... Szóval nem igazán tetszett a szitu, igyekeztem a mellettem lévő kamionos látóterébe kerülni mielőbb, kotortam a járgány elejéhez, hogy észre vegyen és ne a holt térbe legyek, nehogy neki is eszébe jusson egy előzés.... Eléggé rühelltem a két sor kamion között, a 40 tonnások között csapatni majd 5 percig az embernyi dübörgő kerekek között, amíg befejeződött az előzés előttem gyökkettővel... Mindig is utáltam az autópályán, amikor ilyen szerelvényekbe verődnek a járgányok és úgy haladnak, mert sanda gyanúm az, hogy csak automatán mennek egymás után, nem nagyon figyelnek. Ahogy bezártak maguk közé, hát a héten képződött vörös köd felszállt és már csak nettó csöndesen kértem az égieket, hogy ezt már azért szeretném megúszni... igazán méltatlan lenne egy húsdarálóban végezni.
Végül semmi gond nem volt, ahogy szabadultam, kilőttem közülük, és most már életem végéig fogom lesni a kamionokat a pályán, nehogy még egyszer ilyen szituba tudjanak hozni.
Szóval leértem Kazincbarcikára, amikor is hív a Kata, hogy leégett valami gyár ott, és minden okés-e velem, mert hogy ugye én most ott vagyok... (Istenem, de jól esett.). Mondtam igen, de a gyárhoz nincs közöm!
