A motorozás maga a szabadság, ahogy a szél fújja az ember arcát, meg tényleg mindenki odamegy, ahova akar, meg érzed az erdő illatát, amikor elhúzol mellette, meg ilyesmik. És néha hendikepnek, meg kevésbé szabadnak érzem magam, amikor leszállok róla, másnap meg fel a békávé szolgáltatásaira. Aztán rájövök, hogy a közhely is tévedhet néha.
Vegyük például a nyaramat, mondjuk Bölcsiscsoportnéni esküvőjét. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha az összes csiniruhát (öltöny, koszorúslányruha, stb.) nem kell volánbusszal szállítani, meg ha Igalban nem kell órákat várni, miután kiderült, hogy kb. 3 busz megy naponta Budapestre. De nem sokkal utána rájöttem, hogy vannak ennek előnyei is. Ha saját járművel közlekedtünk volna, kb. a harmadik telefonhívás után feladtam volna a dolgot, így nem találkozhattunk volna Eyendivel – viszont abban a két órában, amíg a buszra vártunk, sikerült tisztázni a tévedést, és mégiscsak kapott naptárat. Ha autóval jöttünk volna, fáradtan és másnaposan kellett volna vezetni, vagyis a kamionos bulit lehet, hogy nem éltük volna túl. Ráadásul nem közvetlen járattal jöttünk, hanem volt egy másfél órás átszállás Siófokon, amíg sétáltunk, fagyiztunk, és idén először a lábamat is belelógathattam a Balatonba. Nyilván ha saját járgánnyal jöttünk volna, nem lett volna kedvünk megállni…
Végül, ám nem utolsósorban: én a Volánbuszon tudok legjobbakat aludni, a békávén meg komplett köteteket kiolvasni.
Másik nyaralásunk alkamával, ha lett volna saját járgány, nyilván nem jön a hirtelen ötlet, hogy hajókázzunk át Visegrádra, hiszen sétahajóval és nem komppal mentünk. Kimaradt volna egy csodálatos út, kimaradt volna a visegrádi vár, és egy egészen meglepő, viszont nagyon finom vacsora is. Ráadásul egyikünknek fel kellett volna vállalnia, hogy nem fogyaszt a vacsora mellé kínált borból, és bár nem vagyunk alkoholista fajzat, és persze kibírtuk volna, de az a bor piszokul illett ahhoz a vacsorához.
A példákat, hogy mit _nem_ lehet tenni, ha járgányod van, hosszan tudnám tovább sorolni, de szerintem már mindenkinek leesett, hova akarok kilukadni.
Persze továbbra is szeretnék motort (igazából autót is), mert az tök jó dolog, de néha úgy érzem, szabadabbak vagyunk nélküle.
Vegyük például a nyaramat, mondjuk Bölcsiscsoportnéni esküvőjét. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha az összes csiniruhát (öltöny, koszorúslányruha, stb.) nem kell volánbusszal szállítani, meg ha Igalban nem kell órákat várni, miután kiderült, hogy kb. 3 busz megy naponta Budapestre. De nem sokkal utána rájöttem, hogy vannak ennek előnyei is. Ha saját járművel közlekedtünk volna, kb. a harmadik telefonhívás után feladtam volna a dolgot, így nem találkozhattunk volna Eyendivel – viszont abban a két órában, amíg a buszra vártunk, sikerült tisztázni a tévedést, és mégiscsak kapott naptárat. Ha autóval jöttünk volna, fáradtan és másnaposan kellett volna vezetni, vagyis a kamionos bulit lehet, hogy nem éltük volna túl. Ráadásul nem közvetlen járattal jöttünk, hanem volt egy másfél órás átszállás Siófokon, amíg sétáltunk, fagyiztunk, és idén először a lábamat is belelógathattam a Balatonba. Nyilván ha saját járgánnyal jöttünk volna, nem lett volna kedvünk megállni…
Végül, ám nem utolsósorban: én a Volánbuszon tudok legjobbakat aludni, a békávén meg komplett köteteket kiolvasni.
Másik nyaralásunk alkamával, ha lett volna saját járgány, nyilván nem jön a hirtelen ötlet, hogy hajókázzunk át Visegrádra, hiszen sétahajóval és nem komppal mentünk. Kimaradt volna egy csodálatos út, kimaradt volna a visegrádi vár, és egy egészen meglepő, viszont nagyon finom vacsora is. Ráadásul egyikünknek fel kellett volna vállalnia, hogy nem fogyaszt a vacsora mellé kínált borból, és bár nem vagyunk alkoholista fajzat, és persze kibírtuk volna, de az a bor piszokul illett ahhoz a vacsorához.
A példákat, hogy mit _nem_ lehet tenni, ha járgányod van, hosszan tudnám tovább sorolni, de szerintem már mindenkinek leesett, hova akarok kilukadni.
Persze továbbra is szeretnék motort (igazából autót is), mert az tök jó dolog, de néha úgy érzem, szabadabbak vagyunk nélküle.
