Halihó!
A Pancsi elkészült... az ajándékozás megtörtént...
De bővebben...
November 22.-én tartottuk meg apukám szülinapját... Az előtte levő héten nem sokat aludtunk, mert semmi nem akart összejönni... A sráctól, aki fényezte a mocit, megkaptuk a garázsát így ott kezdtük el összerakni a Pancsit.
Hiába vettünk mi kerekeket, nem passzolt, így egy héten belül kellett kerítenem új kerekeket... ezért is volt a már kétségbeesettnek nevezhető blogom is... De aztán minden sikerült... találtam kerekeket (a Ti segítségetekkel) és bár a pasi rajtunk akart meggazdagodni ... mégis lett kerék...
Kb. egy hétig éjjel-nappal dolgoztunk...
Sikerült is mindent összerakni és még időben is voltunk, de akkor jött a bibi...
Nem volt gumi a berúgókarra, a váltóra és hiányzott a hátsó lámpa is... Nem jó akkumulátort adtak a boltban, pedig én elmagyaráztam hogy milyen motorba is kell...
Ajándékozás előtti napon, azaz szombaton szinte egész nap szaladgáltam... nagy nehezen meg is találtam a hiányzó cuccokat... így vasárnapra már csak a finomítás és az átadás maradt...
Ekkor jött a nagy kérdés... hogyan is kéne odavarázsolni a mocit apukámékhoz, hogy ne vegye észre??
Bevettük a buliba a szomszéd nénit is... össze-vissza lódított apukámnak, hogy valahogy eltűnjön a környékről... Eldugtuk a néni garázsába, akinek potyogtak a könnyei, hiszen neki is volt egy T5-öse, amikor még fiatal volt... Elmesélte a story-kat, amik történtek vele még anno, de az majd egy külön bejegyzést érdemel...
Aztán végülis a leves és a leveshús között sikerült a mocit bevarázsolnunk apukám garázsába... A torta után bekötöttük a szemét, jól megpörgettük és odavezettük a garázshoz...
Amikor levettük a szeméről a kendőt, jött a reakció... Kb. 10 másodpercig meg sem tudott szólalni, aztán a nyakamba borult és sírni kezdett... ezután odarohant a motorhoz, amin persze egy hatalmas piros masni díszelgett...
Simogatta jobbról-balról, majd a kulcsért kapott, rárugott... persze pöccre indult.. Apukám kapadozni kezdett, nem tudta, hogy a motort simogassa vagy az ajtót nyissa, hogy kerüljön vele egyet... aztán megvolt a próbakör... majd utána még egy félórás motorsimogatás...
Alig tudott beszélni, de elmondta, hogy ez volt élete egyik álma... (na meg majd persze az unokák, de arra még várnia kell... ) Az ajándékozás után, még kb. két órán át csak törölgette a szemét... Persze mindenki, hiszen nem gondoltuk, hogy ennyire fog örülni...
Szóval igazatok volt... tényleg elpityeredett...
A Pannonia-project befejeződött....
Köszönöm szépen a sok bíztatást és segítséget!!!
A képeket a galériámban találjátok!!!
Puszó
A Pancsi elkészült... az ajándékozás megtörtént...
De bővebben...
November 22.-én tartottuk meg apukám szülinapját... Az előtte levő héten nem sokat aludtunk, mert semmi nem akart összejönni... A sráctól, aki fényezte a mocit, megkaptuk a garázsát így ott kezdtük el összerakni a Pancsit.
Hiába vettünk mi kerekeket, nem passzolt, így egy héten belül kellett kerítenem új kerekeket... ezért is volt a már kétségbeesettnek nevezhető blogom is... De aztán minden sikerült... találtam kerekeket (a Ti segítségetekkel) és bár a pasi rajtunk akart meggazdagodni ... mégis lett kerék...
Kb. egy hétig éjjel-nappal dolgoztunk...
Sikerült is mindent összerakni és még időben is voltunk, de akkor jött a bibi...
Nem volt gumi a berúgókarra, a váltóra és hiányzott a hátsó lámpa is... Nem jó akkumulátort adtak a boltban, pedig én elmagyaráztam hogy milyen motorba is kell...
Ajándékozás előtti napon, azaz szombaton szinte egész nap szaladgáltam... nagy nehezen meg is találtam a hiányzó cuccokat... így vasárnapra már csak a finomítás és az átadás maradt...
Ekkor jött a nagy kérdés... hogyan is kéne odavarázsolni a mocit apukámékhoz, hogy ne vegye észre??
Bevettük a buliba a szomszéd nénit is... össze-vissza lódított apukámnak, hogy valahogy eltűnjön a környékről... Eldugtuk a néni garázsába, akinek potyogtak a könnyei, hiszen neki is volt egy T5-öse, amikor még fiatal volt...
Elmesélte a story-kat, amik történtek vele még anno, de az majd egy külön bejegyzést érdemel... Aztán végülis a leves és a leveshús között sikerült a mocit bevarázsolnunk apukám garázsába...
A torta után bekötöttük a szemét, jól megpörgettük és odavezettük a garázshoz... Amikor levettük a szeméről a kendőt, jött a reakció... Kb. 10 másodpercig meg sem tudott szólalni, aztán a nyakamba borult és sírni kezdett... ezután odarohant a motorhoz, amin persze egy hatalmas piros masni díszelgett...
Simogatta jobbról-balról, majd a kulcsért kapott, rárugott... persze pöccre indult..
Apukám kapadozni kezdett, nem tudta, hogy a motort simogassa vagy az ajtót nyissa, hogy kerüljön vele egyet... aztán megvolt a próbakör... majd utána még egy félórás motorsimogatás...Alig tudott beszélni, de elmondta, hogy ez volt élete egyik álma... (na meg majd persze az unokák, de arra még várnia kell...
) Az ajándékozás után, még kb. két órán át csak törölgette a szemét... Persze mindenki, hiszen nem gondoltuk, hogy ennyire fog örülni...
Szóval igazatok volt... tényleg elpityeredett...
A Pannonia-project befejeződött....
Köszönöm szépen a sok bíztatást és segítséget!!!
A képeket a galériámban találjátok!!!
Puszó
