Brigó tejtermékes blogja elgondolkoztatott. Eszünk mindenfélét és közben riogatnak mindenfélével, hogy ettől ez lesz, attól meg az... A félelemkeltés az egyik leghatékonyabb módszer a piac teremtésre és konkurensről való lepajszerolásra...
Realista vagyok a témában, mivel a fogrendszerünk vegyes táplálkozásra utal (nem vagyunk sem növényevő gumósfogúak, sem ragadozó tépőfogúak), ezért azt mondom, mindenből a mértéket kell tudni eltalálni, az egyoldalú dolgok mindig buktatókat rejtenek, nemcsak a kajában.
Visszatérve a kajákra meg azok hiányára, Nagyim végigélte a második világháborút, elmesélte, hogy még skorbutos is volt. Kihullottak a fogai, a veséje is makrancoskodott, lefogyott, lelkileg is elégé levert volt akkoriban, így mondta. A skorbut más néven krónikus C-vitamin hiány. Amikor kórházba került, akkor derült ki, hogy tetszik neki a szakma, így később ápolónő lett belőle. (Imádták a betegei, kisunokájaként amikor összefutottunk egy-egy régi betegével, olyan örömmel és szeretettel beszélgettek vele...)
Visszatérve a C-vitaminra. Nagyim az mondja, nem lehet belőle eleget enni, de ő a gyümölcs formátumot és a paprikát javasolta elsősorban. Azt is mondta, ha már tartósan rossz hangulata van, az is a C-vitamin hiány jele, sürgősen gyümölcsöket kell falni. Azóta mióta Szentgyörgyi Albert feltalálta a gyártási eljárást, szedhetjük ezerféle formában, eszegethetjük így is, meg úgy is. Egy valami viszont feltűnt az idők távlatából. Egyre alacsonyabb a napi ajánlott C-vitamin érték, mostanság olvasok 50 mg-nyi mennyiségeket is. Ez konkrétan egy grammnak az öt százaléka, nagyon kicsi mennyiség. Vízben oldódó vitaminról beszélünk, tehát ha sok van, a szervezet kinyomja magából, nem zavar sehol. Szokták mondani, hogy a túlzott C-vitamin szedés vesekövet okoz, de erősen feltételezem, hogy nem a c-vitamintól lesz, hanem a többi adalékadagtól amit a tablettába belenyomnak... De a régi szomszédbácsinak tuti semmi baja, babonásan eszi a napi dekányi savanyúkáposztáját: neki az felesküdött c-vitamin forrása.
Le nem lehet lőni a kisöreget, állandóan vagy a kertben pörög vagy seftel a zöldségekkel a piacon, intézi az unokákat, stb.
Alapvitamin ez a C-vitamin, ezeknél a folyamatoknál segít:
Konkrétan mindenbe beleszól a hiánya, baromi nagy baj van, ha nincs. Bánatosak leszünk mert a hormonok mocskosul beleszólnak a hangulatunk pillanatnyi állapotába, és mivel a hormonok segítségével vezérli az agyunk az egész rendszert (kajafelszívódás, szomjúságérzet, immunrendszer, st), ha az borul, akkor az magával ránt mindent...
Van néhány C-vitamin hívő idősebb ember a környezetemben, mindegyik pörög mint a búgócsiga, szellemileg és fizikailag is fittek, és dinamikában meghazudtolnak sok fiatalt is.
Szóval baromira kell a C-vitamin. Azt mondják az öreg Szentgyörgyi napi 1000 mg-ot nyomott, és ha beteg volt, 8 g-ra tornázta fel az adagját. Valami lehet a dologban, mert csak kapott érte egy Nobel-díjat, ráadásul elég sokáig élt fitten, konkrétan 93 évig.
Realista vagyok a témában, mivel a fogrendszerünk vegyes táplálkozásra utal (nem vagyunk sem növényevő gumósfogúak, sem ragadozó tépőfogúak), ezért azt mondom, mindenből a mértéket kell tudni eltalálni, az egyoldalú dolgok mindig buktatókat rejtenek, nemcsak a kajában.
Visszatérve a kajákra meg azok hiányára, Nagyim végigélte a második világháborút, elmesélte, hogy még skorbutos is volt. Kihullottak a fogai, a veséje is makrancoskodott, lefogyott, lelkileg is elégé levert volt akkoriban, így mondta. A skorbut más néven krónikus C-vitamin hiány. Amikor kórházba került, akkor derült ki, hogy tetszik neki a szakma, így később ápolónő lett belőle. (Imádták a betegei, kisunokájaként amikor összefutottunk egy-egy régi betegével, olyan örömmel és szeretettel beszélgettek vele...)
Visszatérve a C-vitaminra. Nagyim az mondja, nem lehet belőle eleget enni, de ő a gyümölcs formátumot és a paprikát javasolta elsősorban. Azt is mondta, ha már tartósan rossz hangulata van, az is a C-vitamin hiány jele, sürgősen gyümölcsöket kell falni. Azóta mióta Szentgyörgyi Albert feltalálta a gyártási eljárást, szedhetjük ezerféle formában, eszegethetjük így is, meg úgy is. Egy valami viszont feltűnt az idők távlatából. Egyre alacsonyabb a napi ajánlott C-vitamin érték, mostanság olvasok 50 mg-nyi mennyiségeket is. Ez konkrétan egy grammnak az öt százaléka, nagyon kicsi mennyiség. Vízben oldódó vitaminról beszélünk, tehát ha sok van, a szervezet kinyomja magából, nem zavar sehol. Szokták mondani, hogy a túlzott C-vitamin szedés vesekövet okoz, de erősen feltételezem, hogy nem a c-vitamintól lesz, hanem a többi adalékadagtól amit a tablettába belenyomnak... De a régi szomszédbácsinak tuti semmi baja, babonásan eszi a napi dekányi savanyúkáposztáját: neki az felesküdött c-vitamin forrása.
Le nem lehet lőni a kisöreget, állandóan vagy a kertben pörög vagy seftel a zöldségekkel a piacon, intézi az unokákat, stb.
Alapvitamin ez a C-vitamin, ezeknél a folyamatoknál segít:
- Oxido-reduktív folyamatok
- Kollagénfehérjék szintézise
- Hormonok szintézise
- Immunrendszer működése
- Vas- és rézfelszívódás
Konkrétan mindenbe beleszól a hiánya, baromi nagy baj van, ha nincs. Bánatosak leszünk mert a hormonok mocskosul beleszólnak a hangulatunk pillanatnyi állapotába, és mivel a hormonok segítségével vezérli az agyunk az egész rendszert (kajafelszívódás, szomjúságérzet, immunrendszer, st), ha az borul, akkor az magával ránt mindent...
Van néhány C-vitamin hívő idősebb ember a környezetemben, mindegyik pörög mint a búgócsiga, szellemileg és fizikailag is fittek, és dinamikában meghazudtolnak sok fiatalt is.
Szóval baromira kell a C-vitamin. Azt mondják az öreg Szentgyörgyi napi 1000 mg-ot nyomott, és ha beteg volt, 8 g-ra tornázta fel az adagját. Valami lehet a dologban, mert csak kapott érte egy Nobel-díjat, ráadásul elég sokáig élt fitten, konkrétan 93 évig.
