Nohát, sok hétvégi vezetés meg bójadöntés után hétfőn végre valahára megvan a rutinom is. 
Az előző postban említett kis 125-össel már épp kezdtem megszokni a dolgot, még az eltünedező ürest, meg a késői gázt is, erre egy alkalommal az oktatóm mondta, hogy már azt hozzam ki, amivel vizsgázni fogok.
Belső infók alapján már nem volt szimpatikus a Bakkecske - és valóban rászolgált a nevére az a kis dög.
Sanyi szólt, hogy óvatosan a gázzal, elmegy az alapjáraton, és az első köröknél még figyeltem is. Meglepődtem, nem rángatott, ugrabugrált. Aztán jött a fekete leves
Az utolsó feladatnál már jöttem visszafele, amikor nem kellő figyelemmel húztam azt a kart, és a vas úgy megugrott, hogy azt hittem, menten ledob magáról. Ijedtség meg meglepődés nem jó páros, talán ha húsz centire álltam meg a gumifaltól.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni a végére. Sok-sok kör után összeszoktunk és máris jött a várva-várt vizsga, némi szabadságolás miatti csúszással.
Rettenet melegben, épp egy órakor várakoztunk a pálya szélén öt sorstársammal, akik, mondjuk... nem az én súlycsoportomból jöttek Jól néztem ki a 150 centimmel a legalább két méteres pasik között.
Egyszer csak hallom a nevem, odabattyogok a vizsgabiztoshoz, aki feltűnően jó kedvében volt, mert mosolygott folyamatosan - szerencsémre. "Nem sok ilyen kaliberű vezető van. Hát maga meg miért akar motorozni? " - közölte. Én meg inkább idegesen, mint jókedvűen válaszoltam: "Hogy eggyel többen legyenek"
Még beszélgettünk vagy húsz percet a balesetről, látta, hogy sántítok, aztán "illene már elkezdeni mondani a dolgodat is".
Bele is kezdtem: kormány, gumik, index, lámpák, fékek, aztáán a kimaradt első villa. És amikor megláttam, mi volt a sárvédőn, felsikkantottam, nem túl méltóságosan
CSAM-os matrica virított rajta, kissé porosan, de jól láthatóan. Fülig érő szájjal porolrtam le, hogy aztán pár perc múlva már le is szálljak: a feladatokat üres fejjel vezettem, nem is tudtam rágondolni, olyan gyorsan végeztem.
Pasik tapsolnak, oktatóm, vizsgabiztos mosolyog, már tudtam, hogy pipálhatom ezt is. És valóban
Pénteken már szabadulok a forgalomba
Hála a szerencsét hozó CSAM-matricának.
Az előző postban említett kis 125-össel már épp kezdtem megszokni a dolgot, még az eltünedező ürest, meg a késői gázt is, erre egy alkalommal az oktatóm mondta, hogy már azt hozzam ki, amivel vizsgázni fogok.
Belső infók alapján már nem volt szimpatikus a Bakkecske - és valóban rászolgált a nevére az a kis dög.
Sanyi szólt, hogy óvatosan a gázzal, elmegy az alapjáraton, és az első köröknél még figyeltem is. Meglepődtem, nem rángatott, ugrabugrált. Aztán jött a fekete leves
Az utolsó feladatnál már jöttem visszafele, amikor nem kellő figyelemmel húztam azt a kart, és a vas úgy megugrott, hogy azt hittem, menten ledob magáról. Ijedtség meg meglepődés nem jó páros, talán ha húsz centire álltam meg a gumifaltól.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni a végére. Sok-sok kör után összeszoktunk és máris jött a várva-várt vizsga, némi szabadságolás miatti csúszással.
Rettenet melegben, épp egy órakor várakoztunk a pálya szélén öt sorstársammal, akik, mondjuk... nem az én súlycsoportomból jöttek
Jól néztem ki a 150 centimmel a legalább két méteres pasik között.Egyszer csak hallom a nevem, odabattyogok a vizsgabiztoshoz, aki feltűnően jó kedvében volt, mert mosolygott folyamatosan - szerencsémre. "Nem sok ilyen kaliberű vezető van. Hát maga meg miért akar motorozni? " - közölte. Én meg inkább idegesen, mint jókedvűen válaszoltam: "Hogy eggyel többen legyenek"
Még beszélgettünk vagy húsz percet a balesetről, látta, hogy sántítok, aztán "illene már elkezdeni mondani a dolgodat is".
Bele is kezdtem: kormány, gumik, index, lámpák, fékek, aztáán a kimaradt első villa. És amikor megláttam, mi volt a sárvédőn, felsikkantottam, nem túl méltóságosan
CSAM-os matrica virított rajta, kissé porosan, de jól láthatóan. Fülig érő szájjal porolrtam le, hogy aztán pár perc múlva már le is szálljak: a feladatokat üres fejjel vezettem, nem is tudtam rágondolni, olyan gyorsan végeztem.Pasik tapsolnak, oktatóm, vizsgabiztos mosolyog, már tudtam, hogy pipálhatom ezt is. És valóban
Pénteken már szabadulok a forgalomba
Hála a szerencsét hozó CSAM-matricának.
