Ma, számomra hosszúnak tűnő kihagyás után, újra motorozhattam. Igaz, kölcsönmotorral, de mégiscsak vezettem.<o></o>
Bizonytalannak éreztem magam, nem vettem úgy a kanyarokat, mint pl. 1 hónapja, óvatosabban bántam a gázzal is, és úgy alapjaiban azt éreztem, elfelejtettem motorozni. Igen, egy picit újra kell kezdeni… még egy kis kihagyás után is… ennyit számít.<o></o> <link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGYONGY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w
ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Tahoma; panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:1627421319 -2147483648 8 0 66047 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->Be kell vallanom, az első fél óra rémes volt… nem is a saját motorom, nagyobb is mint az enyém, a hócipőm tele volt már vele… miért nem megy ez nekem úgy, ahogy kellene?<o></o>
Amikor már összekaptam magam, azon gondolkodtam, hogy milyen sokszor is kezdünk dolgokat újra… elölről… akár a nulláról… vagy már meglévő alapra építünk…<o></o>
Pl. a motorozás… az ember élete végéig képezheti magát ezen a téren is, ki jobban, ki kevésbé tudja irányítani a jószágot, de egyszer mindenki volt kezdő. Mindenki fulladt mát le, bizonytalankodott, döntött bóját, rosszabb esetben motort is, de mégis eljutott arra a szintre, hogy el tud terelgetni egy kétkerekűt, a jogosultságról szóló papírral a zsebében… innen már újra több út van a tudás fejlesztésére, de a megtett kilométereket semmi nem helyettesíti.<o></o>
De nem csak itt van arra esélye az embernek, hogy újrakezdje… hanem az élet összes területén…
Pl. egy új munkahely… az első nap izgalma, a bemutatkozás az új kollégáknak, a munkakör megismerése, betanulás, a kezdeti bizonytalankodások, hibák, dicséretek. Amikor kikerülsz a megszokott, régi munkahelyedről, új feladatokat kapsz, és az elején az ember mindig úgy érzi, hogy sose fog belerázódni, bezzeg az előző helyen milyen jól ment már munka, nem volt ilyen nehéz… pedig de, ott is el kellett valahogy kezdeni.<o></o>
Pl. egy új párkapcsolat… az első randik, a rózsaszín felhő, amikor minden szép, amikor összeszorult gyomorral lesi az ember, hogy mikor csörren meg a telefon, és jelenik meg a kijelzőn az imádott fél telefonszáma… amikor akaratlanul is az előzőhöz hasonlítod, mert azt szoktad meg, és közben itt az új, akit még nem ismersz, nem tudod meddig tart, nem tudod mi lesz a végkifejlet, és különben is, az egész olyan bizonytalan, és milyen jó volt a régi, mert azt már ismerted, ismerted a hibáit, nem okozott meglepetést… de valamiért mégis jött egy új... és a régi is anno új volt.<o></o>
Pl. egy új baráti társaság… saját tapasztalat, hogy milyen borzasztó ismeretlenként egy összeszokott bandába csöppenni… úgy menni az első talira, hogy senkit nem ismersz, próbálod megjegyezni az arcokat, a neveket, próbálod őket az esetleg korábban látott nicknevekhez párosítani, de persze nem megy… azon töröd a fejed, hogy mit gondolhatnak Rólad, ki lesz közülük jó barátod, kivel lesznek konfliktusaid, kivel találod meg a közös nevezőt, és titkon arra gondolsz, miért nem maradtál inkább otthon, most itt vagy tök idegenként, és sose fogod őket megismerni… pedig ha belegondolsz, az összes barátod, barátnőd egyszer idegen volt számodra.<o></o>
Mindenki újrakezdő… az újrakezdés egyszerre jó, és egyszerre borzasztó… iszonyatosan lehet tőle rettegni, lehet bátran belevágni, lehet csodát várni tőle, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Az újdonság varázsa néha a félelmet is magával hozza… mert ami új, általában az ismeretlen, és így helye van a bizonytalanságnak… biztos jó lesz nekem az a motor? El fogom bírni? Vajon meg tudok felelni az új munkahelyemen? Esetleg ez az az társ, akivel jó lesz? Biztos, hogy ebben a társaságban jól érzem majd magam?<o></o>
Válasz nincs… ha nem próbáljuk ki, nem tudjuk meg… de egy biztos… félelmeink miatt ne maradjunk a biztosban, ha egyszer nem érezzük ott jól magunkat. Félelmeink miatt ne álljunk a saját fejlődésünk útjába. Félelmeink miatt ne mondjuk le olyan dolgokról, amelyekről érezzük, hogy nekünk jót hoz. Inkább kezdjük újra, nincs mit veszítenünk.<o></o>
Bizonytalannak éreztem magam, nem vettem úgy a kanyarokat, mint pl. 1 hónapja, óvatosabban bántam a gázzal is, és úgy alapjaiban azt éreztem, elfelejtettem motorozni. Igen, egy picit újra kell kezdeni… még egy kis kihagyás után is… ennyit számít.<o></o> <link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGYONGY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Tahoma; panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:1627421319 -2147483648 8 0 66047 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->Be kell vallanom, az első fél óra rémes volt… nem is a saját motorom, nagyobb is mint az enyém, a hócipőm tele volt már vele… miért nem megy ez nekem úgy, ahogy kellene?<o></o>Amikor már összekaptam magam, azon gondolkodtam, hogy milyen sokszor is kezdünk dolgokat újra… elölről… akár a nulláról… vagy már meglévő alapra építünk…<o></o>
Pl. a motorozás… az ember élete végéig képezheti magát ezen a téren is, ki jobban, ki kevésbé tudja irányítani a jószágot, de egyszer mindenki volt kezdő. Mindenki fulladt mát le, bizonytalankodott, döntött bóját, rosszabb esetben motort is, de mégis eljutott arra a szintre, hogy el tud terelgetni egy kétkerekűt, a jogosultságról szóló papírral a zsebében… innen már újra több út van a tudás fejlesztésére, de a megtett kilométereket semmi nem helyettesíti.<o></o>
De nem csak itt van arra esélye az embernek, hogy újrakezdje… hanem az élet összes területén…
Pl. egy új munkahely… az első nap izgalma, a bemutatkozás az új kollégáknak, a munkakör megismerése, betanulás, a kezdeti bizonytalankodások, hibák, dicséretek. Amikor kikerülsz a megszokott, régi munkahelyedről, új feladatokat kapsz, és az elején az ember mindig úgy érzi, hogy sose fog belerázódni, bezzeg az előző helyen milyen jól ment már munka, nem volt ilyen nehéz… pedig de, ott is el kellett valahogy kezdeni.<o></o>
Pl. egy új párkapcsolat… az első randik, a rózsaszín felhő, amikor minden szép, amikor összeszorult gyomorral lesi az ember, hogy mikor csörren meg a telefon, és jelenik meg a kijelzőn az imádott fél telefonszáma… amikor akaratlanul is az előzőhöz hasonlítod, mert azt szoktad meg, és közben itt az új, akit még nem ismersz, nem tudod meddig tart, nem tudod mi lesz a végkifejlet, és különben is, az egész olyan bizonytalan, és milyen jó volt a régi, mert azt már ismerted, ismerted a hibáit, nem okozott meglepetést… de valamiért mégis jött egy új... és a régi is anno új volt.<o></o>
Pl. egy új baráti társaság… saját tapasztalat, hogy milyen borzasztó ismeretlenként egy összeszokott bandába csöppenni… úgy menni az első talira, hogy senkit nem ismersz, próbálod megjegyezni az arcokat, a neveket, próbálod őket az esetleg korábban látott nicknevekhez párosítani, de persze nem megy… azon töröd a fejed, hogy mit gondolhatnak Rólad, ki lesz közülük jó barátod, kivel lesznek konfliktusaid, kivel találod meg a közös nevezőt, és titkon arra gondolsz, miért nem maradtál inkább otthon, most itt vagy tök idegenként, és sose fogod őket megismerni… pedig ha belegondolsz, az összes barátod, barátnőd egyszer idegen volt számodra.<o></o>
Mindenki újrakezdő… az újrakezdés egyszerre jó, és egyszerre borzasztó… iszonyatosan lehet tőle rettegni, lehet bátran belevágni, lehet csodát várni tőle, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Az újdonság varázsa néha a félelmet is magával hozza… mert ami új, általában az ismeretlen, és így helye van a bizonytalanságnak… biztos jó lesz nekem az a motor? El fogom bírni? Vajon meg tudok felelni az új munkahelyemen? Esetleg ez az az társ, akivel jó lesz? Biztos, hogy ebben a társaságban jól érzem majd magam?<o></o>
Válasz nincs… ha nem próbáljuk ki, nem tudjuk meg… de egy biztos… félelmeink miatt ne maradjunk a biztosban, ha egyszer nem érezzük ott jól magunkat. Félelmeink miatt ne álljunk a saját fejlődésünk útjába. Félelmeink miatt ne mondjuk le olyan dolgokról, amelyekről érezzük, hogy nekünk jót hoz. Inkább kezdjük újra, nincs mit veszítenünk.<o></o>
